Titkos történet - 2.

Danny a lány kezébe nyomott egy pohár Bloody Maryt, amit útközben szerzett be, majd belekortyolt a sajátjába.

– Hm, ez nagyon finom lett, Tom keverte. Nem kóstolod meg? A pizza után tökéletes lesz. – közben bólintott és úgy nézett fel Monára, hogy nyomatékosítsa az előbb elhangzottakat.

– Rendben, ha te ennyire biztos vagy benne… De csak, hogy tudd, csak azért iszom belőle, mert látom, hogy te nem haltál bele Tom kotyvalékába.

Ezen mindketten nevettek, majd ott folytatták a beszélgetést, ahol az előbb abbahagyták. Vagyis Mona és Chloe megismerkedésének szörnyű napjánál.

Mire Mona a liftes jelenet végére ért, Danny szó szerint visított a nevetéstől, közben a térdét csapkodva, majd nem győzte törölgetni a szeméből potyogó könnycseppeket.

Mona is nevetett, de közben játszotta a sértődöttet, amiért Danny ilyen kárörvendően nevet az ő szenvedésein, és ezt a fejéhez is vágta.

– Na! Ez nem kárörvendés, de be kell látnod, hogy nagyon béna voltál.

– Na, szép, most már béna is vagyok… Komolyan kezdesz megsérteni.

– Nem akartalak megbántani, – komolyodott el a fiú – de most komolyan azt vártad, hogy fapofával hallgatom végig ezt az igenis röhejes sztorit?

– Nem, dehogyis, csak ugrattalak! – nevette el magát Mona.

– Akkor jó, – lélegzett fel Danny – már azt hittem, rosszul gondoltam az előbb, és egy magadnak való liba vagy. – nevetett a srác.

– Hé, még egy ilyen beszólás, és tényleg begurulok! – nézett tettetett dühvel a srácra, és játékosan a karjába boxolt.

A következő egy órában Danny egyik italt hozta a másik után, és mire a buli laposodni kezdett, az ő hangulatuk a tető fokára hágott. Ők ketten már mindenen vigyorogtak, és ezt Dougie is kihasználta, aki most végre az egyáltalán nem vicces poénjait is elmondta nekik, hisz’ nekik már úgyis mindegy volt.

Egy kis idő múlva a három kissé elázott humorherold azon kapta magát, hogy már csak ők nevetnek, amúgy teljess csend uralkodott a nappaliban. Körbenéztek, és siralmas látvány fogadta őket: a társaság tagjai kifáradva hevertek a szoba egy-egy pontján.

A buli döglött volt, ezt bátran ki lehetett jelenteni.

Mona viszont csak épp’ most kezdte magát jól érezni, és csöppet sem tetszett neki, hogy mindenki más most készül elaludni.

Felállt hát, és elindult a szobája felé.

– Hova mész? Ugye nem akarsz most így itt hagyni? – esett kétségbe Danny.

– Mindjárt jövök, addig próbálj egy kis életet verni a buliba, meg ezekbe a puhányokba is itt. – mutatott a földön fekvőkre, és fintorgott.

Tíz perc múlva felfrissülve, már csak farmerban és topban tért vissza egyik kezében CD-ket, másikban pedig egy üveg whiskyt szorongatva. Szétnézve azonban ugyanabban a könnyfakasztó látványban volt része, mint távozás előtt. Letette a kezében tartott tárgyakat, és csípőre tett kézzel vonta kérdőre Dannyt.

– Hát így számíthatok én rád?! – ingatta meg a fejét, majd elmosolyodott.

Míg Dougie Danny darabokra tört önbecsülését próbálta helyrepofozni, Mona mindenkinek öntött egy kis whiskyt, és addig nem hagyta őket békén, míg fel nem hajtották. Ezután berakta az egyik válogatás CD-jét, és talpra parancsolta a népet. A társaság vonakodott engedelmeskedni, de Mona igazán makacs ember.

– Most mit csinálsz? Ezzel semmit sem fogsz elérni. – mondta Danny – Én ismerem őket, ha úgy döntenek, hogy nincs tovább, akkor már ágyúval sem tudod őket kirobbantani a punnyadásból.

A lány csak rántott egyet vállán, mosolygott, majd ő maga is felhajtott egy whisky-kólát. Azután odasétált Chloe-hoz, és a karjánál fogva rángatta a nappali közepére.

– Imádom ezt a számot! – és táncolni kezdett Chloe előtt, aki viszont nem akart mozdulni. – Na, ne csináld már, tudom, hogy te is szereted! Táncoljunk!

Egy kis noszogatás után barátnője beadta a derekát, és teljesen felpörgött.

– Ez az! – sikította Mona, miközben veszedelmes táncba kezdett, és míg Chloe kedvenc Tommyját rángatta magával, ő Dannyék felé vette az irányt.

Megállt előttük, és a fiúk bambán figyelték, ahogy a fejét rázva tekeri a testét, akár egy kígyó. Dougie nagyot nyelt, és barátjára nézett, aki még mindig nagyokat pislogva bámulta a tomboló lányt.

Ez azonban nem tartott sokáig, mert Mona hirtelen megragadta őket a felsőjüknél fogva, és maga után rántotta a tehetetlen fiúkat. Legközelebb a srácok már arra eszméltek, hogy Mona közöttük táncol, és körbenézve azt látták, hogy a buli új életre kelt.

– Ejha! Megcsináltad, de én nem táncolok! – tapsolta meg Danny a lány teljesítményét, miközben a kanapé felé hátrált.

– Ezt nem teheted!

– Miért?

– Mert én nem engedem. – és a fiú után vetette magát.

Átkarolta a nyakát, és a fiú nemet intő fejére ő válaszul csak bólogatott, majd belekezdett a férfiak számára halálos táncába. Kéjesen mozgott, persze bizonyos határokon belül, közben pedig egy győztes mosolyával nézett fel Dannyre, aki ekkor már tudta, nincs menekvés, és valójában már nem is akar menekülni.

Amikor a társaság végleg kifulladt, Mona a fürdőszoba felé indult; fogat mosott, hogy le tudjon feküdni. A többiek addig azt próbálták kitalálni, ki kivel aludjon, ’bár volt, akit már nem kellett elhelyezni, ugyanis Harry és Tom már birtokba vette a kanapét, és az igazak álmát aludták – összebújva.

Chloe és két barátnője, Lola és Cassie a vastag perzsaszőnyegen vert tanyát, Dougie pedig Dannyvel várta, hogy Mona visszatérjen.

– Na, mindenki úgy döntött, hogy a nappaliban héderezik? – kérdezte Mona, miközben próbálta megtartani egyensúlyát, ami az elfogyasztott alkohol mennyiségét figyelembe véve egyáltalán nem bizonyult könnyű feladatnak.

Azért a többiek sem festettek jobban, sőt!

– Én nem, enyém lesz Chloe ágya! Egyes-egyedül az enyém! – dörzsölgette a tenyerét Dougie, és már startolt is, nehogy Danny elorozza a kétszemélyes franciaágyat.

A nappaliban maradtak még hallottak egy hatalmas csattanást, aztán elcsendesedett Dougie új szobája.

Már csak Danny és Mona állt a többiek fölött tanácstalanul, illetve Mona egyáltalán nem aggódott, ő a saját ágyában készült álomra hajtani a fejét.

– Ti mit álltok még itt? Nem akartok aludni? – kérdezte egy nagyon elcsigázott Chloe.

– De, csak nem t’om, kihez fészkeljem be magam. Hozzátok – három lánnyal még úgysem aludtam együtt, – nevetett a fiú – vagy Tomot lökjem le a kanapéról?

– Én azt hittem, Monával alszol, az ő ágya az enyémnél is nagyobb… Vagy bújj be Dougie mellé, de mi itt már elegen vagyunk, Dan.

– Igazából feleakkora az ágyam… – bökte oldalba Dannyt Mona.

– Akkor megnézem Dougie-t. – Danny nem tudta, hogy Mona ezt azért közölte-e vele, hogy éreztesse, nem kívánatos személy az ágyában, vagy éppen ellenkezőleg. Mivel azonban inkább az előzőt feltételezte a lány zavart arckifejezése láttán, elindult Dougie után.

A szobába érve azt kellett látnia, hogy Dougie békaként kiterülve már horkol is az ágyban, egy négyzetméternyi helyet sem hagyva maga mellett.

Elindult hát vissza a nappaliba, útközben viszont Mona hajolt ki az egyik ajtó mögül.

– Na? Nem engedett maga mellé? – kuncogott a lány.

– Csak úgy tudnék ott aludni, ha ráfeküdnék, azt meg inkább nem próbálom ki, mert még komolyan veszi. – nevette el magát Danny, de ekkor elveszítette az egyensúlyát, és esni kezdett, Monát is magával rántva, aki az ajtófélfába kapaszkodva próbálta elkapni őt.

Egyenesen Mona szobájának padlóján landoltak.

– Hát, ha már úgyis bent vagy, aludhatsz itt. – mondta elég nehézkesen Mona, mert a nyelve nem forgott a részegségtől, és persze fuldokolt a nevetéstől.

– Köszi! – nevetett Danny is, és megpróbált lemászni a lányról, nehogy kinyomja belőle a szuszt.

Feltápászkodva zavartan látta, hogy tényleg kicsi az az ágy, és nem tudta, mit várjon ettől az éjszakától.

– Nincs véletlenül egy fölösleges fogkefétek?

– De, mindjárt adok egyet. – Azzal kitámolyogtak a fürdőbe, és Danny megkapta a fogkeféjét.

Mire Danny visszaért, Mona már az ágyon feküdt.

– Na, gyere, belül vagy kívül?

– Te nagyon ficánkolós vagy?

– Nem. Te?

– Én sem.

Végül is Danny belülre mászott, miután a pulóverét az asztal melletti székre akasztotta.

– Te nem öltözöl át? –kérdezte, miközben figyelte, ahogy Mona bemászik mellé a takaró alá.

– Nem.

– Miért nem, addig elfordulok. Legalább te aludj kényelmes öltözékben.

– A-a. Nincs az az isten. Részegek vagyunk, és nem kockáztatom meg, hogy összetévessz valakivel. – válaszolta, de igazából mindketten tudták, hogy már kezd múlni az alkohol hatása.

– Rendben. – nevetett Danny – Amúgy tetszik az ágyneműd, meg az egész szobád színe.

Mona szobájának fala narancssárga volt, citromsárga függönyökkel, az ágynemű és a lepedő pedig a piros különböző árnyalataiban pompázott.

– Köszi, én is szeretem, olyan vidám és meleg.

– Ühüm…

– Ja, figyi, nekem fel kell kelnem hétkor. Reggel munka van, de igyekszem gyorsan kinyomni a telefont, rendben?

– És ezt most mondod, hajnali fél négykor? De persze, nem gond, örülök, hogy nem kell a földön aludnom a többiekkel.

Ezen mindketten mosolyogtak, majd jó éjszakát kívántak egymásnak, és behunyták a szemüket.

Mona már az álmok titkos világa felé tartott, amikor kellemes érzés kerítette hatalmába. Meleg ujjak simogatását érezte arcán, lassan kinyitotta szemét, és Dannyvel találta szemben magát. A fiú arcát csak halványan tudta kivenni a sötétben, de a szemek csillogását így is tisztán látta.

– Danny…

– Hm? – de már hajolt is Mona fölé, aki hirtelen nem tudta mit csináljon.

Kicsit tompának érezte magát és tudta, hogy ilyenkor könnyebben megnyílik, de nem tudta, hogy most szeretné-e ezt.

Már éppen szólni készült, amikor megérezte Danny lágy ajkait az övéin. Megpróbált tiltakozni, mert érezte, ebből csak rosszul jöhet ki; hogy a fiú bántani fogja, de végül nem csinált semmit.

Danny viszont érezte a lány habozását és egy pillanatra elhúzódott tőle.

– Csak egyetlen csókot, kérlek! – sóhajtotta – Így képtelen vagyok melletted aludni.

– Rendben, csak egyetlen csók. – adta be a derekát a lány, majd ott folytatták, ahol abbahagyták.

Monának nagyon jól esett a törődés, talán túl jól is…

Szétváltak, majd a fiú tovább simogatta Monát, aki ettől teljesen elgyengült, amikor viszont Danny újra fölé hajolt, és a testével ránehezedett, megijedt, és tiltakozni kezdett.

– Danny, csak egy csókról volt szó… Én nem akarok ennél messzebb menni.

– Tudom, nem is akarok visszaélni a helyzettel, de be kell vallanom, hogy valamiben azért hazudtam.

– Miben? – kérdezte Mona türelmetlenül.

– Nem csak egy csókot akarok… Kettőt. – zihálta a fiú, de közben elmosolyodott, és nem is várva választ, ráhajolt a lányra, és újra megcsókolta, ezúttal hevesebben, de még mindig érzékien, cseppet sem durván, Mona pedig átengedte magát a jólesően bizsergető érzésnek.

– Ugye azért nem haragszol rám nagyon? – kérdezte Danny, miután visszafeküdt a lány mellé, és cirógatta a karját.

– Annyira azért nem, – mosolygott fáradtan Mona – különben hozzám sem érhettél volna.

– Igen, tudom. Akkor nem jönnél egy kicsit közelebb? – tette hozzá kis habozás után.

Mona közelebb csúszott a fiúhoz, aki így teljesen át tudta karolni, majd a fiú mellkasába fúrva arcát, élvezte a biztonságot adó meleget annak karjaiban, és hamarosan befedte a puha álom könnyű fellege.