Miután a férfiak kipihenték magukat, ismét zenélni és énekelni kezdtek, de már nem olyan vehemenciával, mint korábban. Az este most már kötetlenebb lett. Volt, aki táncolt, mások beszélgettek, megint mások inkább a pohár fenekét bámulták.
Jacob, Leah-val az oldalán, csatlakozott édesapjához. Tekintete egy pillanatra találkozott Joey-éval. Szomorúnak és feszélyezettnek látta a lányt; kavarogni kezdtek a gondolatai. A következő pillanatban elkapta tekintetét a zöld szempártól és többet rá sem nézett; nem akart vele foglalkozni. Úgy érezte, már így is többet tett érte a kelleténél.
Joey rosszul érezte magát Jacob pillantásától. Ellenségként tartotta számon, és bár a férfi csupán az arcára nézett, előtte még kiszolgáltatottabbnak érezte magát. Dr. Clarksonhoz fordult, és elhívta magával egy pohár limonádéért, hogy elkerülje Jacobot és a közben feléjük tartó Embryt is.
– Leah, táncolsz velem?
– Persze, Jake!
A pár az egész estét együtt töltötte. Csupán akkor tartottak egy kis szünetet, amikor Dr. Clarkson lekérte Leah-t, és amikor Jacobot elrángatták a barátai, hogy igyon velük. Ő persze csupán kóstolgatta az italokat, hiszen édesapját még haza kellett fuvaroznia.
Leah felhőtlenül boldog volt. Kezdte megtapasztalni, milyen, amikor Jacob a tenyerén hordozza, amikor lesi minden óhaját. Élvezte a figyelmet, a férfi testi-lelki közelségét.
Jacob is hasonlóan érzett. Leah még nem feledtette vele Nessie és Bella elvesztését – az űr, amely utánuk maradt, úgy érezte, örökre meg fog maradni –, de jól érezte magát a nő társaságában. Nem annyira, mint szerette volna, hiszen nem tudott maradéktalanul őszinte lenni hozzá, de jól érezte magát. Ez az este pedig különösen szórakoztatónak bizonyult.
Joey a határtalanul boldognak tűnő Billy mellett maradt egész este. Több kérőt is elutasított, akik táncba hívták – köztük Charlie-t és Dr. Clarksont is –, de mindezt úgy tette, hogy senkiben se maradjon tüske, és emellett azt se vegyék észre, hogy mi motiválja. Éppen ezért mindig beszélgetett valakivel, így azt sem foghatták rá, hogy kerüli a társaságot és rosszul érzi magát. Pedig így volt. Az óriási megtiszteltetés ellenére a ruha viselése csak bajt hozott rá, mert sokaknak feltűnt, hogy végre nem nadrágot hord, és ennek hangot is adtak – Joey pedig a fogát csikorgatva igyekezett mosolyogva fogadni a bókokat.
És volt még valami. Egész este abban reménykedett, hogy megtörik a jég, és Seth legalább köszön neki, esetleg beszélgetésbe is elegyedhetnek, de nem így történt. A férfi annyira távol volt tőle, amennyire csak lehetett. Megállás nélkül ivott, és egy-két helyi lánytól eltekintve szinte csak ledér forksi lányokkal múlatta az idejét. Joey borzasztóan csalódott volt és már nem sok kedve volt maradni, de nem akarta elrontani Billy kedvét.
Aztán elérkezett az este legrosszabb része – legalábbis azt hitte, az lesz a legrosszabb.
Miután Leah-ék kifulladásig táncoltak, leültek Billyék mellé a homokba, hogy kifújják kissé magukat. Leah Jacob vállának dőlve beszélgetett Dr. Clarksonnal és az édesanyjával, míg Jacob a többiek beszélgetésébe kapcsolódott be. Joey ezúttal nem mehetett el, mert az már sejttette volna, hogy nem szívleli Jacobot, bár ennek okát már maga is alig értette. Most alkalma nyílt megfigyelni a férfit, és megdöbbenten tapasztalta, hogy bár őt még mindig levegőnek nézi, a szerettei körében egészen kinyílik. Mintha teljes átváltozáson ment volna át. Ragyogó mosolya kedvességet csalt az arcára, a szeme sarkában megjelenő apró szarkalábak pedig azt sugallták, hogy valóban őszinte a vidámsága. Jó kedélyűen beszélgetett mindenkivel és bár a kellő tisztelet megadta, szívesen csipkelődött Charlie-val és idősebb Quillel is.
Joey megint azon kapta magát, hogy elbambult, amikor a gondolatain átszűrődve meghallotta saját nevét. A mondatot nem hozzá intézték, de számára nagy jelentőséggel bírt:
– Jake! Vidd táncba ezt a lányt is! Joey egész este az én nadrágom mögé bújt…
A nő zavartan nézett először Billyre, majd vöröslő arccal Jacob felé fordult.
– Nem, erre semmi szükség. Jól megvagyok itt…
Jacob látta, hogyan próbálja kimagyarázni magát, és mintha egy apró szikra is felcsillant volna a zöld szempárban – a félelem szikrája. Egy pillanatra önkéntelenül is összevonta sötét szemöldökét, de nem szólt rögtön.
– Dr. Clarksonnak inába szállt a bátorsága? Ő talán nem kérte fel? És a többiek? Hogy-hogy itt volt veled egész este?
– Én nem tudom, fiam. Én csak néztem, ahogy ez a lány szépen elhajt mindenkit. Ne is magyarázkodj, Joey – szólt a felé forduló nőhöz –, láttam én, miben mesterkedtél! De a beszélgetés nem szórakozás!
Jacob most újra Joey felé fordult és egyáltalán nem tetszett neki, ahogy erre ő reagált. A lány nem tudta állni a pillantását, egy furcsa árnyék suhant át az arcán.
– Hát, apu, Joeynak biztos meg van rá az oka, hogy nem táncol.
– Nem úgy van az! Legalább egyszer táncolnod kell, lányom, különben a következő ünnepségig nem lesz részed vígasságban. Ez az ősi hiedelem.
Joey arckifejezése lemondó volt, Jacob pedig megfeszítette állkapcsát, úgy érezte, sarokba szorították. Különösen, amikor Leah is közbeszólt.
– Gyerünk, Joey, ne kéresd magad! Jake az egyik legjobb táncos, jól fogod érezni magad.
Joey most már nem szólt semmit. Nem akarta megbántani Billy-t, de esze ágában nem volt éppen a fiával ropni. És persze a férfit sem akarta a mostaninál kellemetlenebb helyzetbe hozni, mert biztos volt benne, hogy ő sem szeretné vele múlatni az időt. Némán bámult Jacobra, aki ugyanígy tett. Nem tudta, mit gondolhat pontosan, de az arckifejezéséből arra következtetett, hogy rá nézve semmi jóra.
Amikor a férfi felállt, azt gondolta, hogy sértődötten otthagyja a társaságot, hogy békén hagyják végre, ő azonban ugráló arcizmokkal fölé magasodott, lehajolt hozzá és felé nyújtotta a kezét. Néhány pillanatig csak pislogni tudott, aztán Jacob még közelebb hajolt hozzá, jelentőségteljesen a szemébe nézett, és úgy, hogy más ne hallja, csupán a fogai között szűrte:
– Ne bántsd meg az apámat. Látod, mennyire akarja…
Joey tétovázott még egy kicsit, aztán jobbját óvatosan a kinyújtott tenyérbe helyezte, amely alig érezhetően összezáródott az ő apró kézfeje körül, a következő pillanatban pedig már a talpán állt.
Jacob kissé távolabb, a többi táncos pár felé vezette a nőt, majd maga felé fordította. Némán figyelte ijedt arckifejezését, amikor az ő hatalmas tenyere a dereka felé közeledett.
Joey számára – a mostani állapotában – túlságosan intim helyzetnek tűnt a tánc, különösen, amikor rájött, hogy egy lassú dal következik. Szorongva figyelte a dereka felé közelítő tenyeret. Behunyta a szemét, hogy megőrizze önuralmát, és ne rohanjon el sikoltozva, aztán meglepetten nyitotta fel szemhéját. Forróságot érzett ugyan a hátán, de a férfi kezének súlyát nem: Jacob tenyere épp’ csak a bő anyagot érintette, a reszkető testet nem, jobbja szintén súlytalanul pihent a forró tenyérben. Ettől kissé fellélegzett, de a tudat, hogy Jacobbal van, aki szenvtelenül meredt rá, nem hagyta nyugodni.
Néhány másodperc erejéig megpróbálta elszakítani tekintetét a férfiétól; megbűvölve nézte egymáson nyugvó kézfejüket. A tűz fényétől a férfi bőre folyékony arannyá változott; gyönyörűnek látta, mint Seth-et. Minden indiánt szépnek látott. Az aranyos fényben ragyogó bőr mellett a sajátját csupán halvány sárgának látta, úgy érezte magát, mint egy alultáplált csirke. Ez is azt bizonyította számára, hogy semmi keresnivalója az ilyen férfiak mellett. Hiába áhítozik Seth-re. Olyanok lennének együtt, mint egy istenség és egy közönséges halandó.
Gondolataiból az az érzés rántotta vissza, hogy figyelik. Feltekintve Jacob sötét szempárja kötötte gúzsba a sajátját. Egyetlen szót sem szóltak; a férfi látható feszültsége Joeyt is idegesebbé tette. A néma szempárbaj igazán kínossá kezdett válni és Joey nem bírta tovább. Kikerekedett szemmel, arcát belülről rágcsálva meredt a férfira, akinek szemöldöke felszaladt a homlokára, a következő pillanatban pedig elnevette magát.
– Jesszus, már megint olyan képet vágsz!
Joey elpirulva igyekezett rendezni vonásait és bár továbbra sem beszéltek, a tánc hátralevő része már kevesebb feszültségben telt el.
A társaság kisebb csoportokra oszlott, sokan már haza is mentek.
Joey Kimmel és egy fehér lánnyal beszélgetett elmélyülten; már sokkal jobban érezte magát. Éppen Kim egyik vicces történetén nevettek, amikor Joey hátának egy kemény, nagyon meleg dolog csapódott, dereka köré satuként záródott két erős kar. Feje fölül alkoholgőz szállt le.
Pontosan úgy érezte magát, mint akkor este, az erdei úton. Újra átélte a támadást. Szemét egy pillanat alatt elfutotta a könny, és csapdába esett állatként igyekezett szabadulni.
Seth-nek beletelt egy kis idejébe, mire alkoholtól eltompult agyával felfogta, mi történik. Rémülten engedte el nőt, aki megfordult, és még taszított egyet az amúgy is bizonytalan lábakon álló férfin.
Seth először meglepődött és elhűlve nézte az ijedt lányt, majd valami kattant az agyában, és a tehetetlenség dühbe és csalódottságba csapott át.
– Mi bajod van? Nem csináltam semmit! Úgy teszel, mintha bántottalak volna!
Joey agya kezdett kitisztulni, és zavartan nézett a férfira. Nem tudott mit válaszolni neki. Csak azt tudta, hogy az imént bántották, így vagy úgy, szándékosan vagy tudatlanul, és ő rettegett.
Seth értetlenül bámulta a könnyáztatta, érzelmektől eltorzult arcot, a vörös szemeket és a tehetetlenségtől, ahelyett, hogy vigasztalta volna a lányt, vagy megpróbálta volna megérteni, csak támadni tudott.
– Joey, mondj már valamit! Már hozzád sem érhetek? Mikor lettél ennyire önző és kényes? Régebben semmi bajod nem volt velem!
– Régebben te is normálisan viselkedtél… Nem ittad le magad a sárga földig. Régebben nem csak akkor jutottam eszedbe, amikor már alig tudtál magadról!
– Ó, tényleg? És attól már rögtön így kell reagálni? Aki nem ismer, azt hihetné, hogy valami börtönből szabadult erőszaktevő vagyok! Pedig csak te lettél ilyen kényes hisztérika!
Joey arcán újra végigfolyt a könny. – Igen, lehet, hogy az vagyok… – suttogta.
– Nem lehet…
– Na, most már elég, Seth! – Jacob kettejük közé állt, maga mögé húzva a nőt. Nem tetszett neki a békebíró szerepkör, de valakinek le kellett állítani a férfit.
– Ebbe ne szólj bele, Jake! Joey, gyere ide, beszélni akarok veled!
– Szerintem már mindent megbeszéltetek. Mára legalább is ennyi elég volt. Joey – fordult most hátra, a lányhoz –, szállj be a kocsiba!
– Nem kell, haza tudok menni…
– Joey!
– Gyerünk, lányom – szólt közbe Billy is, aki szemmel láthatóan fáradt volt már –, tedd, amit Jake mond.
A nő bólintott és Kimmel az oldalán a Rabbithez sétált.
Jacob megragadta Seth karját és távolabb vonszolta a többiektől.
– Nem tudom, mi van veled, de hagyd abba, amit csinálsz!
– Jake, ehhez semmi közöd!
– Nincs? Akkor most jól figyelj! Még egyszer hozzá ne érj ahhoz a lányhoz az engedélye nélkül! – Az alfa parancsa megtette a hatását, és most már higgadtan folytatta. – Ha vissza akarod kapni, rosszul próbálkozol. Mondtam már, hogy neki türelem kell. Tudom, én nem ismerem, de ezt még a hülye is látja.
– Visszakapni? Ahhoz előbb…
– Mindegy! Ha akarsz tőle még valamit, akkor jobban tennéd, ha megvárnád, míg lehiggad, és józanul beszélnéd meg vele a dolgot. És, ugye, mondanom sem kell, hogy a helyedben bocsánatkéréssel kezdeném. Elég durva dolgokat mondtál. Ha meg már nem érdekel a csaj, kerüld el inkább, jó?
Seth elfordította a fejét, nem válaszolt.
– Seth, tudod, hogy nem akarok beleszólni senki életébe. Utálom ezt az egész alfa dolgot is, de mi nem lehetünk olyanok, mint mások. Ne kényszeríts rá, rendben?
Seth csupán artikulálatlanul motyogott valamit.
– Na menj, józanodj ki! Vagy igyál még! Nem érdekel, de azt már ne itt tedd. Itt ma már elég bajt okoztál.
Mire Jacob az autóhoz ért, a nő már lehiggadt, és kifejezéstelen arccal ült az anyósülésen.
A férfi, arcára teljes nyugalmat erőltetve, maga is beült a volán mögé, bekapcsolta a biztonsági övet és indítani akart, ám ekkor Joey visszatért a szinte katatón állapotból.
– Miért csinálod ezt? Miért kísérgetsz? Én nem kértem tőled semmit.
– Őszintén szólva én sem tudom. Hihetetlenül idegesítő nőszemély vagy! De az is biztos, hogy felelőtlenség lenne egyedül sétálgatnod sötétedés után. És szerintem te félsz a sötétben. – Joey szeme összeszűkült a méregtől. – Ahogy minden mástól is. A férfiaktól, például. Ezért nem kéred meg a többieket sem, hogy kísérjenek haza. Tőlem is félsz, de azt jól is teszed… – Azzal Jacob elfordult és beindította a motort, és bár azt a nő nem látta, a szája féloldalas mosolyra húzódott.
Egész úton nem szóltak egymáshoz; Joey magában dúlt-fúlt a férfi pimaszsága miatt, arról nem is beszélve, mennyire megalázottnak érezte magát, amiért Jacob olyan pontosan leírta a problémáját. Éppen az az ember, akiről a legkevésbé szeretné tudni, hogy belelát a gondolataiba, az érzéseibe.
A házhoz érve, Joey, amilyen gyorsan csak tudott, kiszállt az autóból, meg sem várva, hogy Jacob segítsen neki, pedig a férfi már éppen megkerülte a járművet. A válla fölött odavetett egy köszönömöt, és sietősen a veranda felé indult. Legnagyobb meglepetésére lépteket hallott a háta mögül, megfordulva pedig azt látta, hogy Jacob követi, ahelyett, hogy bepattanna a Rabbitjébe és visszamenne szórakozni.
A nő értetlenül állt előtte. – Szükséged van valamire? Kérsz egy pohár vizet? Vagy elfelejtettél még egy fontos, rólam szóló bölcsességet a fejemhez vágni?
Jacob szótlanul nézte egy pillanatig, aztán gúnyos mosolyra görbítette ajkait. – Nem. Csak, gondoltam, kifújom magam a verandádon. – Hátat fordított a nőnek és leült az egyik lépcsőfokra. Nem csinált semmit, csak ült és maga elé nézett, Joey pedig – nem tudván, mi tévő legyen – csak ide-oda topogott. Nem akart beszélgetni a férfival, de annyira neveletlen sem lehetett, hogy Billy egyetlen fiát kint hagyja a tornácon egyedül.
Végül mégis bement, de hamarosan két nagy pohár limonádéval tért vissza. Jacob kezébe nyomta az egyiket, majd leült ugyanarra a lépcsőfokra, de sokkal távolabb. A férfi a szeme sarkából figyelte a folyamatot: magában félig mulatott, a másik fele viszont elszörnyedt azon, mennyire bizalmatlan még mindig a lány.
– Egy barátomat várom nemsokára…
Jacob a lányra nézett, és szenvtelenül kérdezett. – Seth-et?
– Nem. Őt… nem ismered. – válaszolta a zavarban lévő lány. – Igazából telefonon fog hívni, úgy értettem.
Jacob felhúzta a szemöldökét, és ha nem lett volna igazán kíváncsi a nő gondolataira, már a hamiskás mosoly is előtűnt volna az arcán. – Rég találkoztatok?
– Nem annyira, csak…
– Hiányzik? – A férfi hangja lágy volt, már-már kedvességet sugárzó és ez – annak ellenére, hogy a nő nem akart az életéről beszélni Jacobbal – némi bizalmat ébresztett benne.
– Nagyon. – szakadt ki a nőből egy mély sóhaj kíséretében. – Sokat segített.
– Értem. – bólintott Jacob. A sötét erdőt fürkészte, és közben magában emésztette, amit a nő mondott, aztán egy szuszra felhajtotta a hűsítőt, a poharat a nő kezébe nyomta, és felállt. – Nekem most mennem kell. – Megfordult, de futólag még visszanézett. – Szerintem, hamarosan hívni fog… vagy valami…
Joey némán, elgondolkodva figyelte, ahogy az autó eltűnik a látóteréből. Nem ment be azonnal, a fekete lepelbe burkolózott tájat nézte, de nem látott formákat. Csak azt látta, ami a fejében volt, az pedig érthetetlen érzések, gondolatok, képek halmaza volt.
Aznap este korán elbóbiskolt a televízió előtt, de álma rövid volt, a vége pedig zavaros. Nem értette, hogyan került a bolt kellős közepére az ismerős, vörös farkas, vakkantva, őt szólítva.
Aztán felébredt, de a hívó hangok nem haltak el, inkább felerősödtek. Joey az ablakhoz sétált, és azonnal meglátta, amit keresett.
A vörös farkas a tornác előtt állt és őt nézte. A nő széles mosolyra húzta száját, magára kapott egy nadrágot, és kisietett barátjához…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése