Learning to breathe - 26. Fejezet

Joey az ébresztőóra csörgésére nyitotta ki a szemét. Végtelenül fáradtnak érezte magát, az este történései, majd az éjszakai álmatlansága tejesen kimerítette. Ha tehette volna, otthon marad, hogy legalább napközben kialudja magát. Csupán egy telefonhívás Ezüstbagolynak, és minden megoldódik. Öreg barátja – ezt biztosra vette – nem ellenkezett volna.

Mégsem tett semmit.

Tisztában volt vele, hogy nem tudna pihenni, hiszen máris Seth és Jacob, na meg Embry, Quil, Paul, Sam, és még ki tudja, hány fiú körül jártak a gondolatai. És, persze, a farkas létük körül.

Kíváncsi volt, vajon mi minden létezik még, amiről azt gondolta, csupán mítosz, kitalált történet.

Valóban vannak alakváltók, vámpírok, és igazi vérfarkasok. Talán minden valóság.

Félresöpörte ez irányú gondolatait, és kikászálódott az ágyból. Pillantása azonnal a fotelban elterülő Seth-re esett, szívét melegség járta át, de emellett érzelmei az eddiginél is kuszábbak voltak. Tudta, hogy akarja Seth-et, legalább meg akarta próbálni, de abban egyáltalán nem volt biztos, hogy a saját problémái mellett még Seth állapotával is meg tud birkózni.

Minden rajta állt, vagy bukott.

Gyűlölte ez a felelősséget.

Gyűlölte azt a másik érzést is, ami szinte felemésztette. Gyűlölte a haragot, amit Jacob iránt táplált.

Nem akart rá gondolni.

Bement a fürdőszobába, és rendbe tette magát. Előkészített némi ételt Seth-nek, hogy amikor felébred, legyen mit ennie. Vetett még egy pillantást a férfira; a látványtól elmosolyodott, szerette nézni, ahogy Seth alszik.

Az udvaron a biciklijével bajlódott. Hajnalban esett az eső, és most az egész környék sáros volt; ahogy megemelte és az út felé cipelte a kétkerekűt, megcsúszott egy jókora sárfolton, és hasra vágódott. Épphogy sikerült elkerülnie, hogy a bicikli egyenesen rá essen.

Négykézlábra húzta magát és válogatott szitkokat kiabált maga elé.

Sírni kezdett.

Csendben volt, sáros arca eltorzult a néma zokogástól. A sarkára ült, vállai rázkódtak. Maga sem értette, mi ütött belé, de képtelen volt abbahagyni.

Nem hallott lépteket, csak a köré fonódó erős, meleg, vigasztaló karokat érezte meg.

Hagyta, hogy Seth csitítsa, de ő maga nem kapaszkodott bele a férfiba, nem ölelte át őt. Amikor Seth a karjába akarta venni, hogy bevigye a házba, lerázta magáról a kezét, és szúrósan nézett a meglepett arcba.

– Magamtól is tudok járni! – Letörölte könnyeit – valójában csak szétmaszatolta az arcára tapadt sarat –, és felszegte a fejét.

– Tudom, csak segíteni akartam…

Joey, útban a ház felé, egy pillanatra megállt, és megenyhülve nézett fel az összezavarodott férfira. – Ne haragudj! Nem akartam bunkó lenni, azt sem tudom, miért bőgtem el magam. Azt meg végképp nem értem, miért bántalak mindig téged…

Seth megértően nézett rá. Ő tudta, mi baja a nőnek, tudta, mekkora sokk érte. Egyszerűen csak betelt a pohár. Ehhez még hozzáadta a Jake-ről gyártott elméletét, és máris kész a kiborulás. És, persze, ott van a titok, amit Joey annyira őriz… Már azon is csodálkozott, hogy a lány eddig tartotta magát.

Halvány mosoly, és egy leheletnyi remény jelent meg az arcán. – Azt mondják, az ember mindig azt bántja leginkább, akit a legjobban szeret…

Joey elgondolkodva, csöndben lépett be a házba. Nem akart a férfi szemébe nézni, mert tudta, hogy azzal elárulná magát. Azt tapasztalta, hogy a mondás igaz, de nem akart hiú ábrándokat ébreszteni Seth-ben. – Lehetséges…

Joey lefürödve, tiszta ruhában vágott neki újra az útnak, ám ezúttal Seth is vele tartott, a biciklit pedig otthon hagyta.

– Amúgy honnan van a bringa? Még sosem láttalak felülni egyre sem.

A lány kelletlenül, némi szégyennel a hangjában válaszolt, fel se nézett közben Seth-re. – Jake-től kaptam…

– Értem. – A férfi nagyot sóhajtott, de mást nem fűzött a dologhoz. – Joey, valamit meg kell beszélnünk a tegnapival kapcsolatban.

– Újabb titokra derül fény?

– Nem. Csak szeretnélek megkérni, hogy erről senkinek se beszélj. Tudod, nagyon kevesen tudnak róla, csak azok, akiknek muszáj. Van, akinek még a saját anyja se tud semmit.

– Ha ez megnyugtat, nem terveztem, hogy erről mindenkinek beszámolok. Tudom, hogy ez hétpecsétes titok.

– Az. Ezért nem mondhattam el neked se…

– Nehéz lehet egy ilyen titkot őrizni.

– Nem annyira, ha nem csak a te titkod. Mi, a fiúkkal, ott vagyunk egymásnak. Bármit meg tudunk beszélni, azt is, amit nem akarunk. – Seth elfintorodott. – Nehezebb lehet annak, aki egyedül őrzi a titkát, és ez még a boldogságában is gátolja… – Célzatosan nézett le a lányra, de az csak maga elé bámult.

Joey vonásai már akkor megkeményedtek, amikor szóba került a farkasok kollektív tudata. Rettegett attól, hogy Jacob önkéntelenül is elárulja a titkait – talán már meg is tette. Nem akarta, hogy Seth lássa, ami akkor este történt, ahogy akkor kinézett, hogy hallja, amit a farkasa fülébe sugdosott.

Nem válaszolt a férfinak.

A bolthoz érve Seth elbúcsúzott a lánytól.

– Biztosan rendben leszel?

– Persze, ne aggódj!

– Rendben, de ha bármi baj van, ha szükséged van rám, hívj! Most megyek, megkeresem Jake-et, meg kell beszélnünk néhány dolgot.

– Aha… – Joey lesütötte a szemét. Bár ezt Seth nem tudta, egyáltalán nem örült neki, hogy úton-útfélen Jacobot juttatja az eszébe.

Látta, hogy a férfi búcsúzóul meg akarja ölelni, de erre még nem érezte késznek magát. Remélve, hogy Seth megérti, halványan elmosolyodott, és megfogta mindkét kezét.

Seth megértette.

Jacob nyúzottan ment ki a konyhába, ahol Leah várta.

– Szia! Jaj, milyen fáradtnak látszol! Billy mondta is, hogy fél éjszaka nem voltál itthon. – Lágyan megcsókolta a férfit.

Jacob nagyot fújtatott. – Aha. Adódott egy kis kellemetlenség… Joeynál.

– Mi a baj? Történt valami? Vagy már megint összevesztetek?

A férfi nem tudta, hogyan magyarázza meg Leah-nak a helyzetet anélkül, hogy elárulná, milyen kötelék volt valójában közte és a lány között. Nem akarta elmondani, hogy farkasként Joeynál töltötte az éjszakáit, hagyta, hogy a lány hozzábújjon, és valószínűleg ő az egyetlen, aki a legféltettebb titkait is ismeri. – Úgy is mondhatjuk. Megharagudott rám.

– De miért?

– Mert rájött a titkunkra, és haragszik, amiért nem mondtam el neki korábban. Seth-et szereti, ő védve van, a többiek is csak az utasítást követték, így maradt az alfa, akire haragudhat.

– Mi? Tudja? De hát hogyan?

– Seth tegnap hazajött… – Részletesen elmesélt mindent, és ezt már Billy is végighallgatta, mert Leah hangos hüledezésére ő is kiment a konyhába.

– Jó, akkor most már ő is tudja. Legalább nem kell titkolóznunk előtte. Így Seth-nek is könnyebb lesz, neked meg majd megbocsát. – Kacsintott rá Leah, majd arcon csókolta.

– Persze, persze…

Billy a gondolataiba merülve ült a kerekesszékében. Látta fián, hogy valami nincs rendben, és úgy érezte, azt is tudja, mi a valódi probléma. Biztos volt benne, hogy nem a kialakult helyzet a fia komorságának oka.

– Jake, fiam, kitolnád öregapádat a friss levegőre, mielőtt nekiállsz a munkának?

Jacob látta édesapja arcán, hogy többről van szó. – Persze, apa, menjünk.

Billy, szokásától eltérően, csendben ült, míg Jacob tolta. Végül a kis réten álltak meg, ahova mindig kijárnak.

– Ki vele, apu, mi böki a csőröd! Tudom, hogy Joeynak még nem lenne szabad tudnia, de nem tehettem semmit. Seth az orra előtt kezdett el átváltozni…

– Tudom. Ez a része most a kisebbik gond. Ez sem jó, de engem most valami más érdekel.

– Mi?

– Miért haragszik rád igazából?

Jacob értetlenül nézett rá. Sejtette, hogy Billy átlát rajta, de még őt sem akarta beavatni, ahogy eddig sem tette. Tudta, hogy ostobaságot művelt, és még az édesapja előtt is szégyellte magát. Arról nem is beszélve, hogy Joey titkát neki sem adhatta ki. – Miről beszélsz?

– Ó, tudod te azt nagyon jól, de ha így akarod… Én is elmondhatom. Becsapottnak érzi magát, igaz? Mondta, hogy szoktatok beszélgetni. Gondolom, ő is annyira hülyén érzi magát, mint te. Megbízott benned, vagyis benne, erre kiderül, hogy a kedvenc vörös farkasa ember.

Jacob állkapcsa megfeszült. – Honnan tudsz róla?

– Mondtam már, fiam, ő mondta. Mesélt nekem a hatalmas, vörös farkasról, aki esténként meglátogatja. Csak azt nem értette, miért. Megjegyzem, én sem értem, a mai napig se. Nekem is csak azért beszélt erről, mert tudni akarta, hogy valódi-e a farkasa, és hogy szellem-e. – Billy reszelős hangon nevetett fel.

Jacob a szemét forgatta, de egy féloldalas mosolyt ő is megengedett magának. – Tudom. Nekem is ezzel jött. Mármint, amikor farkas voltam, megkérdezte.

– És mit mondtál neki?

– Mit mondtam volna? Vinnyogtam neki egyet, vagy morogtam, mit t’om én. – Megrántotta a vállát, egy pillanatra a messzeségbe révedt, majd felsóhajtott.

– Ezért haragszik rád, igaz? Mert megbízott egy farkasban, elmondott mindent, és kiderült, hogy az nem más, mint a szomszéd srác, aki először utálta, most meg jó barátok. És aki sosem árulta el neki, hogy mindnet tud.

– Nem tudom, nem mondott semmit. Nem hajlandó beszélni velem, de szerintem is ez a baj. Nem is akartam, hogy ez bekövetkezzen. De te honnan veszed, hogy ezt gondolja?

– Ismerem, Jake.

– Már én is.

– Mennyire bonyolódtatok bele?

Jacob lehajtotta a fejét. – Túlságosan.

– Nagy pácban vagy, fiam. Egyáltalán minek barátkoztál vele úgy, ha egyébként ki se állhattad? Vagy más volt a dolog mögött? – Billy hunyorogva nézett fel a fiára, és bár komoly váddal illette őt, a játékos mosolyt alig tudta visszafogni.

– Nem, apa, dehogy! Tényleg ki nem állhattam. De erről nem beszélhetek, ez az ő titka.

– Aha. Túl sokat tudsz róla, mi?

– Az nem kifejezés! De inkább hagyjuk is. Szerintem mindjárt bemegyek hozzá, meg akarom ezt beszélni vele. – Remélte, hogy ha elmondja a saját indokait a tetteire, a lány majd átértékeli a helyzetet.

– Jól van, menj csak, Jake. De vigyázz azzal a lánnyal, nagyon sérülékeny a lelki világa.

– Tudom.

Jacob néhány perccel Seth távozása után érkezett meg a vegyeskereskedésbe. Azonnal a pulthoz sietett, hogy beszélhessen a lánnyal; őt is meglepte, de nehezen viselte, hogy Joey levegőnek nézi.

Amikor Joey megpillantotta Jacob határozott arckifejezését, összerándult a gyomra. Esze ágában nem volt beszélni vele, látni se akarta, ám amikor megállt ellőtte, mégis végigmérte. Most már látta a férfi arckifejezésének árnyalatait: már nem is tűnt annyira határozottnak, az csak egy maszk volt.

– Szia, Joey! Beszélnünk kell! - Joey nem válaszolt, megvetően nézett fel Jacobra. – Kérlek, fontos! Félreérted az egészet.

Eközben a pulthoz lépett egy helyi nő, és kipakolta az összeválogatott holmit.

– Uram, szeretne venni valamit? Mert ha nem, akkor ki kell szolgálnom egy igazi vásárlót.

– Joey, ne nézz át rajtam, kérlek! Hadd magyarázzam meg! – A nő rá se nézett. – Beszélj hozzám, itt vagyok! Legalább szitkozódj, vagy valami…

– Nincs mit mondanom neked, csak annyit, hogy ha még nem tetted meg, akkor ez után se gondolj Seth előtt semmire, ami velem kapcsolatos. Az csak az én dolgom! És most, ha nem vásárolsz, ne tartsd fel a sort! Nem akarok beszélni veled!

Jacob csalódottan bólintott. Még néhány percig ott állt és Joeyt nézte, szeme kérlelő volt, de a nőnél semmit se ért el vele. Végül feladta, és dühösen távozott a boltból.

Seth megjárta az utat a Black-házig és vissza, hiába. Éppen elkerülte Jacobot, és ez feldühítette. Nagyon szeretett volna beszélni vele, és meglepődött, amikor meglátta kilépni a boltból.

Amikor Jacob meglátta Seth tekintetét, rossz érzése támadt.

– Várj, Jake, beszélni akarok veled!

Jacob mély levegőt vett, és megállt a férfi előtt, néhány méterre a kereskedéstől. – Itt vagyok, mondd csak.

Seth nem kertelt, minden bevezetés nélkül vágott bele mondandójába. – Hagyd békén Joeyt!

Jacob tudta, hogy néhány gondolata kiszivárgott az este, de nem akart magyarázkodni, inkább mérges lett. – Nélkülem sehol se lennétek! Ő még mindig játszaná a nyuszit, te meg még mindig csak bántanád ezért…

– Mit tudsz te róla? – Seth éktelen haragra gerjedt.

– Ó, jesszus, nem hiszem el, hogy mindenki ezt kérdezi! De ha tudni akarod, többet, mint szeretnék… – Jacob hangja egyszerre volt gúnyos, és szánakozó.

– Akkor mondd el! Mondj el mindent!

– Szedd ki belőle te, mi a baja. Nyerd el a bizalmát. – Nem akart veszekedni barátjával. Néhány pillanatra elhallgatott, majd higgadtabban folytatta. – Egy valamit jó, ha tudsz. Neki akkor csak én voltam, és ha velem kapcsolatban is tisztán akarsz látni, nem… - Nem fejezte be, mégsem akarta kiadni magát, de Seth nem is hagyta. Dühödtebben, mint eddig, a szavába vágott.

– Mi van köztetek?

– Semmi! Hogy gondolhatsz ilyet? Sose venném el egy barátom csaját se!

– Pedig egyszer már megpróbáltad…

Jacob arcán előbb fájdalom, majd düh suhant át. – Edward sosem volt a barátom, te a testvérem vagy. Értsd meg, Joey az én szememben nem nő.

– Akkor mi?

– Egy barát, húg, mit t’om én, de nem dögös csaj.

– Pedig az.

– Tudom. A te dögös csajod… lesz majd, én meg a nővéreddel vagyok. Ennyi. És ha még egyszer ilyen marhasággal jössz, olyan taslit kapsz, hogy egy hétig fog csengeni a füled! – Seth elvigyorodott. – Akkor elfelejtetted ezt a hülyeséget? Minden rendben?

– Rendben, de mondd el, mi volt köztetek!

– Nem tehetem, megígértette velem, de ha nem tette volna, akkor se mondanék semmit. Ez az ő dolga, ha akarja, beszél róla. Hidd el, semmi olyan, csak barátok lettünk… voltunk. – Elhúzta a száját. – Most, azt hiszem, nagyon nem vagyunk azok.

Még a délelőtt folyamán Leah is meglátogatta Joeyt. Hallotta Jake-től, hogy nem jól sült el a próbálkozása, és most ő jött el, hogy a lány lelkére beszéljen. Elmondta, hogy Jacob is csak a szabályokat követi, neki is tilos beszélnie az egészről, ahogy Samnek, még a legközelebbi barátainak is.

A lányt, persze, nem hatotta meg.

– Joey, mégis mit vársz, mit tegyen? Ez nem az ő hibája! Ő legalább annyira utálja ezt az egészet, mint te. Nekem elhiheted, én láttam, amikor még csak belecsöppentünk ebbe a rémálomba! – Leah összevont szemöldökkel kiabált.

– Engem ez nem érdekel! Teszek rá, hogy farkas, vagy nem. Képzeld, még én is felfogtam, hogy erről nem ti tehettek!

– Akkor mi a bajod Jake-kel?

– Az csak rá és rám tartozik. – Joey hangja hűvös, megsemmisítő volt.

Leah-nak nem kellett több, szó nélkül fordított hátat, és becsapta maga mögött az ajtót.

Nem gondolta, hogy egyszer így lesz, de most nagyon megharagudott a lányra. Gyűlölte bevallani magának, de a boldogságát féltette tőle. Utálta azért, mert elültette benne a kétely csíráját. Bízni akart Jacobban, de a gyanú már benne motoszkált. Nem akart újabb vetélytársat, már a szellemek is éppen elegendőek voltak.

Délután bevitte Billyt a kórházba, kezelésre. Teljesen kiborult, így amikor az öreg eltűnt a terapeutájával, ő megkereste Dr. Clarksont. Szerencséjére a férfi éppen ráért, ezért leültek egy kávé mellett beszélgetni.

Hosszan élvezték egymás társaságát, és bár korábbi rossz érzése nem múlt el maradéktalanul és Joeyra is haragudott még, a férfi felvidította Leah-t.

Feltöltődve, vidámabban szállt be Billy mellé az autóba.

– Jót tesz neked a doki társasága. Elfeledteti veled a haragod… – Billynek nem mondta el a nő, hogy bántja valami, azt pedig különösen nem, hogy az a problémája, hogy megingott a bizalma Jacobban és Joeyban, de az öreg látta rajta, hogy milyen állapotban volt.

Leah homlokráncolva meredt maga elé, és csak motyogott valamit válaszul.

– Megállnál a boltnál? Beszédem van Joeyval.

– Vele aztán fölösleges beszélned. Semmi és senki nem érdekli.

– Miért beszélsz így arról a lányról?

– Velem se volt hajlandó beszélni. Ő meg a kis játékai… Remélem, Seth-et nem ülteti fel!

– Már miért ültetné fel? Szerintem nagyon is kedveli az öcsédet. Ez amúgy is az ő dolguk.

– Igen, amíg bele nem kever valaki mást is… - Leah vonásai megkeményedtek, duzzogott.

Billy először kis híján elnevette magát a nő gyerekes viselkedésén, ehelyett mégis inkább megfigyelte őt, és az elhangzottak mélyebb jelentésén gondolkozott. Eszébe jutott, amit a fiával beszélt, és hogy Joey talán mondott valami olyat Leah-nak, amit az félreérthetett. Szeme összeszűkült, és a nő felé fordult. – Jacob becsületes fiú, remélem, tudod. És Joeyt is legalább olyan egyenesnek tartom. Titkai viszont mindenkinek vannak, és ezeket tiszteletben kell tartanunk.

Leah fájdalmas arccal nézett rá. – Hát, legyen igazad… – Nagyot sóhajtott.

– Nagy rajtad a nyomás, és Jake sem egyszerű eset, de tarts még ki egy kicsit. Olyan jól megvagytok…

A nő elgondolkodva nézett rá, majd halványan elmosolyodott. – Igazad van. Na, hozom Joeyt! – Igyekezett úgy felfogni a dolgokat, ahogy Billy látta, azt is eldöntötte, hogy normálisan viselkedik a lánnyal, de a gyanúját így sem sikerült teljesen elaltatni.

Mosolyt erőltetett az arcára, és belépett a boltba.

Joey, megpillantva Leah-t, nagyot sóhajtott. Egy része örült, hogy a nő visszatért, mert tudta, hogy félreérthetően válaszolt neki korábban, és tisztázni akarta a helyzetet, leginkább mégis nyűgnek érezte a látogatását.

– Szia, Joey! Figyelj, csak azért jöttem, mert Billy kint van a kocsiban, és beszélni szeretne veled.

A lány az égre emelte a tekintetét. – Miért kell ma mindenkinek velem beszélnie? Elhiheted, nem kaptam sokkot, értem a szabályokat, és Jake se szorul védőbeszédre.

– Akkor megbocsátod neki a… nem tudom, mit?

– Nem. De tőled szeretnék elnézést kérni. – Lesütötte a szemét. – Nem tudom, mi van ma velem. Mindenkit megbántok, aztán meg nem győzök bocsánatot kérni. A korábbit nem úgy gondoltam. Jacob a barátságunkat sértette meg, a bizalmamat. Ne láss bele többet, kérlek.

Leah szívéről óriási szikla gördült le. – Kicsit tényleg félreérthető voltál, de én is hülyén viselkedtem. Viszont akkor tényleg elmondhatod, mi bánt, hátha tudunk segíteni a dolgon.

Joey felsóhajtott. – Ne haragudj, de ez tényleg az én dolgom. Bőven elég, ha ő jót röhög rajtam, nem hiányzik, hogy ti is így tegyetek.

– Nem nevetnénk, ő sincs vicces kedvében, de te tudod.

– Igen, én tudom.

– Akkor menj ki Billyhez, én majd tartom a frontot.

Billy megpróbálta meggyőzni a lányt, hogy este menjen át hozzájuk, hogy nyugodtan beszélgethessenek, de Joey kerek perec megmondta, hogy most egy ideig nem fog a házuk közelébe menni, mert nem akar a fiával találkozni.

Az idős indiánnak rosszul esett, amit hallott, de nem kezdte el győzködni Joeyt Jacobbal kapcsolatban. Ehelyett megkérte, hogy üljön be mellé az autóba, és mesélni kezdett. Az elejétől elmondta az összes legendát, hogy a lány tökéletesen tisztában legyen mindennel, és ne csak féligazságokat halljon. Végül a bevésődés mítosza is sorra került.

Joey kifürkészhetetlen arckifejezéssel hallgatta a legenda ezen részét, és amikor Billy rákérdezett, hogy van-e kérdése, ő csupán megrázta a fejét.

Pedig rengeteg kérdése volt.

Tudni szerette volna, hogy Seth emiatt vonzódik-e hozzá a történtek ellenére is, bár sejtette a választ.

Érdekelte, hogy az alakváltó férfiak közül hányan vésődtek be a párjukkal, és az is, hogy Seth mikor esik ebbe a csapdába.

Leah-hoz és Jacobhoz hasonlóan ő sem tartotta áldásnak a jelenséget, ő is úgy látta, hogy ez csak feldúlja az emberek nyugodt életét, és megfosztja őket a szabad akaratuktól, a választás, a hibák megélésének lehetőségétől.

Leah már nem neheztelt Joeyra, nem kételkedett Jacobban, Seth haragja is elszállt, és bár őt nyomasztották Joey titkai, egyetlen szóval sem említette, hogy zavarja a nő bizalmatlansága.

A kapcsolatuk egészen jól alakult, egyre közelebb kerültek egymáshoz, de még nem volt minden a régi. Szinte minden szabadidejüket együtt töltötték, de még mindig nem tudta átölelni a lányt, sokszor aludtak együtt, de sosem egy ágyban.

Megtanulta, hogy Jacobot ne emlegesse fölöslegesen Joey előtt.

Meg se lepődött, amikor barátjától megtudta, hogy másfél hete nem ment a bolt közelébe, mindent Leah szerzett be otthonra. Már nem látta Jacobon, hogy zavarná a kialakult helyzet.

Az egyetlen ember, aki igazán kiismerte, Billy volt. Ő látta fián, hogy igenis fáj neki, hogy a lány még mindig haragszik rá. Látta rajta, hogy hiányzik neki a társasága; olyan volt, mint a barátságuk előtt, a hangulatváltozásaival néha még Leah-t is kiborította, kevesebbet mosolygott, és a rémálmai is egyre csak gyötörték.

Joey hiányát már maga Billy is érezte; Leah komoly volt, a házból kiveszett az üdeség, a vidámság.

Az a vasárnap volt az év utolsó napsütéses napja. Billy még Leah ébredése előtt kimanőverezte magát a konyhába, és Ezüstbagoly számát tárcsázta.

Régi barátja alig huszonöt perc múlva már a kisbuszban várta a ház előtt. Az útirány Joey háza volt, a küldetés pedig csupán annyi, hogy őt elszállítsa a célhelyre, aztán tíz másodperce van, hogy eltűnjön.

Ezüstbagoly egészen úgy érezte magát, mintha a Mission: Impossible szereplője lenne; élvezte a játékot.

Billy Joey háza előtt találkozott Seth-tel, aki éppen az ő házához indult Leah-ért, hogy meglátogassák a makah családtagokat.

Joey döbbenten nyitott ajtót idős barátjának, kikémlelt az udvarra az után kíváncsiskodva, hogy ki hozta el.

– Hiába, ez titkos küldetés. – mosolyodott el Billy.

– Miben segíthetek? – érdeklődött egy kissé kimérten Joey, miután beinvitálta a nem várt látogatót.

Billy komolyan nézett rá. – Haragszol rám, lányom?

Joey ismét megdöbbent, némán, kikerekedett szemmel állt előtte. – Nem, dehogy!

– Akkor miért kerülsz?

– Nem téged kerüllek. Te is tudod…

– Igen, tudom. De azért nem kell engem is büntetni.

– Te is tudtad, mégsem szóltál…

– Akkor ezért?

– Rád nem tudok haragudni, te is tudod. Nagyon szeretlek. – Megszorította a meleg, majd a hűvös, még beteg kezét is.

Billy elérzékenyült. – Akkor gyere haza. Gyere át hozzám. Nem tudom, pontosan mivel bántott meg Jake, de nem lehet akkora a bűne, hogy ne bocsáthatnál meg neki.

Joey csendben nézett le az apjaként tisztelt férfira, szeme könnybe lábadt. Hirtelen nem tudott mit mondani. Jacobot illetően változatlanok voltak az érzései, de Billyt nem akarta bántani. – Rendben, de csak miattad. És Jake… továbbra se érdekel.

– Jól van, te makacs lány. Komolyan, te vagy a legkonokabb mind közül! – Mindketten elmosolyodtak. – Van ám egy rossz hírem. Te fogsz hazagurítani. Ez a büntetésed, amiért ide kellett jönnöm, hogy észhez térítselek!

Joey a szemét forgatta, nagy lélegzetet vett, majd nekirugaszkodott, Billy pedig hangosan, reszelős hangon kacagott.