A következő két hét nem sok változást hozott a la push-i lakosok életébe.
Jacob és Joey találkoztak, beszéltek, de csak a boltban, és Jacob, ha Seth nem volt ott, utólag mindent őszintén megmutatott neki. Seth pontosan tudta, hogy barátja nem örül a folytonos ellenőrzésnek, de ettől ő nyugodtabb volt.
Az azon az estén támadt gondolatait nem fedte fel Jacob előtt, megtartotta magának felfedezéseit.
Várta, hogy Joey elmondja a titkát, de erre még nem került sor. A nő úgy tett, mintha nem is lenne rejtegetnivalója, és Seth nem erőszakkal akarta kiszedni belőle a történetet. Azt akarta, hogy magától nyíljon meg, hogy érdemesnek tartsa az őszinteségére.
Feszélyezte, hogy ez még nem következett be.
Leah továbbra is próbálkozott Jacobbal. Örömmel tapasztalta, hogy a képzelt kísértetek egyre ritkábban látogatják választottját, de a férfi passzivitását nehezen viselte. Úgy tűnt, minden erejével azon van, hogy távol tartsa magától, és ez fájt Leah-nak. Úgy érezte, Jacob már nem is küzd a kapcsolatukért. Tisztán emlékezett rá, hogy a férfi megjósolta a boldogtalanságát, ha vele marad, de nem gondolta, hogy ezért mindent meg is tesz majd. Illetve éppen ellenkezőleg, semmit sem tesz azért, hogy működjön a kapcsolatuk.
Billyt általában ő vitte kezelésre, igyekezett úgy intézni, hogy ő mehessen. Lassan már jobban vágyott a kórházba, mint bárhova máshova.
Nem volt mazochista, nem volt semmiféle fétise, perverziója az intézménnyel kapcsolatban; a titok nyitja az volt, hogy az elmúlt időszakban már szinte csak akkor érezte magát normális embernek, ha Peterrel volt. Imádott a doktorral beszélgetni, úgy érezte, ő komolyan veszi, maximálisan odafigyel rá és megérti őt.
Annyira közel kerültek egymáshoz, hogy még a Jacobbal kapcsolatos kételyeit is megosztotta vele, a doktor pedig figyelmesen végighallgatta és bátorította.
Néha akkor is meglátogatta, amikor semmi dolga nem akadt a kórházban, de Jacobnak sose beszélt Dr. Clarksonról. Ez az ő titka volt, az ő mentsvára.
Október eleje volt, Seth születésnapja. A nők a Clearwater-házban sürgölődtek, ételeket, süteményeket készítettek, kidekorálták a házat, a férfiak pedig lefoglalták az ünnepeltet.
Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzájuk, a parti jól sikerült.
Seth jól érezte magát, azok körében ünnepelte a születésnapját, akiket igazán szeretett. Ott volt az összes barátja, a családja; Billy és Charlie igazi apaként viselkedtek vele, bár tudták, hogy nem pótolhatják közös barátjukat, Seth édesapját, Harryt.
Vele volt Joey is, aki szintén boldognak tűnt és, persze, ott volt Jacob is, akire - az időnkénti ellenőrzés ellenére – felnézett, legjobb barátjaként számított.
Tökéletesen elégedett volt a huszonnyolcadik születésnapjával, jobbat nem is kívánhatott volna.
Quilék egyik meglepetése az volt, hogy a vacsora után elviszik egy klubba, ahol mindent ők állnak és kiszórakozhatja magát.
Seth aznap nem akarta magára hagyni Joeyt, ezt az estét vele szerette volna tölteni, ezért elhívta őt is, de a nő nem kívánt velük tartani. Ehelyett jó szórakozást kívánt nekik és csak arra kérte Embryéket, hogy épségben hozzák vissza Seth-et.
A buli előtt a férfi, Embryékkel a nyomában, még hazavitte Joeyt.
– Jól érezted magad?
– Igen, nagyon! Köszönöm a tortát, nagyon finom volt!
Embry autójának dudája majd’ berepesztette a dobhártyájukat.
– Hát, még vár rád egy kis kikapcsolódás. Menj, mielőtt ők jönnek ide! – Elnevették magukat.
– Jó éjszakát, Joey!
– Köszönöm és még egyszer nagyon boldog szülinapot! – Joey végigsimított a férfi tökéletesen sima arcán, kissé szégyenlősen nézett fel rá, amit Seth nem is értett, majd lábujjhegyre állt és könnyű csókot lehelt a meglepett férfi ajkára.
Seth elakadt lélegzettel bámulta a nőt, aki zavarában még mindig mosolygott, majd némi mérlegelés után összeszedte magát, magához húzta Joeyt és megcsókolta.
Nem volt annyira szenvedélyes, amennyire szeretett volna lenni, mert nem akarta elijeszteni a nőt; nem tudta, meddig mehet el, de ajka hosszan fedezte fel Joeyét.
Joey teljes testével hozzásimult a férfi tökéletes alakjához, egész lényével vágyott a közelségére és amikor Seth el akarta mélyíteni a csókjukat, ő hezitálás nélkül engedett a férfi akaratának. Odaadóan viszonozta a csókot, a pillangók körtáncot jártak a gyomrában, egész testén jóleső borzongás futott végig.
Levegő után kapkodva váltak szét, de az ölelésen nem lazítottak.
Seth-tel madarat lehetett volna fogatni, boldogan mosolygott le a nőre. – Ez a legszebb ajándék, amit adhattál!
– Akkor jól választottam.
– Jól, bizony. – Elmosolyodott, tekintete elmélyedt a zöld szempárban. – Szeretlek.
– Én is szeretlek, Seth! – Újabb dudaszó hangzott fel, Seth nagyot sóhajtott. – Menned kell. Érezd magad jól és vigyázzatok egymásra! – Gyors puszit nyomott a férfi ajkaira és játékosan az ajtó felé kezdte tolni.
Joey épp’ csak elkezdett megágyazni, amikor a bejárati ajtó kinyílt és Seth néhány lépéssel mellette termett.
– Hát te? – kérdezte, miközben a férfi magához ölelte.
– Úgy döntöttem, a szülinapom hátralevő részét inkább egy csodálatos nővel és a csókjaival töltöm ahelyett, hogy részeg emberekkel rúgnám ki a ház oldalát.
A nő elvigyorodott. – Helyes döntés. De a srácok nem csalódottak most?
– Miattuk ne aggódj, valamelyik nap bepótoljuk. De most már elég belőlük, csak veled akarok foglalkozni!
A vörös farkas szélsebesen futott a zuhogó esőben, de ami elől igazán szeretett volna, nem futhatott el.
Boldogtalan volt, de ezt nem tudta megértetni azzal a személlyel, aki azzá tette.
A vízióit már egészen megszokta, de a hiábavaló harc Leah-val napról-napra emésztette. Leah tette boldogtalanná az érthetetlen ragaszkodásával. Nem fogta fel, hogy ő akármennyire szeretne is, nem tud valódi kapcsolatban élni, képtelen igazán, teljes szívvel szeretni.
Ő nem tudja megadni a nőnek, amire szüksége van, és az erőltetés miatt már a gondolattól is, hogy Leah-hoz kell érnie, elmegy az életkedve.
Az egész csupán kötelesség lett a számára, amit nem tud teljesíteni.
Nem tudta nézni, hogy a nő tönkre teszi magát mellette, és mindezt egy ostoba gondolat miatt, miszerint Leah-nak nem lehet még egy meghiúsult, zátonyra futott kapcsolata.
Pedig annyira boldog lehetne! Igazi háziasszony, tökéletes nő. Az egyetlen hibája az, hogy mindig a rossz férfiba szeret bele. Biztos volt benne, hogy például Embryvel boldog lehetne.
Most is a nő elől menekült, bár, ha jobban belegondolt, talán inkább saját maga elől.
A néhány héttel korábbi kudarcba fulladt együttlétük után most először újra próbálkoztak. Ő maga valójában nem akarta ezt az estét, de a nőre való tekintettel minden tőle telhetőt megtett. Ami nem volt sok. Ezúttal még addig se jutottak el, mint legutóbb.
Leah csalódott volt, összetört, folyton azt hajtogatta, hogy nem elég jó neki, hogy semmire se jó, és ő nem tudott mit mondani neki. Felesleges lett volna győzködnie az ellenkezőjéről; amit Leah a fejébe vett, azon nem lehetett változtatni.
A nő most nem sírt; miután belefáradt az önostorozásba, síri csöndben feküdt az ágyban.
Ő képtelen volt abban a nyomasztó szobában maradni, hallgatni, hogy a mellette fekvő, lelkileg megtört nő lélegzik-e még egyáltalán és eközben farkasszemet nézni a két kísértetével.
Mielőtt eljött onnan, megkérte Leah-t, hogy egy időre költözzön vissza Sue-hoz, hagyjon időt maguknak, vagy próbáljon ismerkedni. A nő az utóbbi kérését elutasította, foggal-körömmel ragaszkodott a kapcsolatukhoz, de abba beleegyezett, hogy az édesanyjánál töltse az éjszakákat.
Jacob kezdte úgy érezni, hogy a nő megfojtja a ragaszkodásával. Időnként átfutott az agyán annak a lehetősége, hogy újra útra kel, de rendre el is vetette az ötletet.
Billy mellett van a helye, La Push az otthona.
– Így van, itt a helyed, Jake.
– Szia, Seth.
– Meg kellene mondanod Leah-nak, amit érzel. Biztosan megértené.
– Nem érti meg. Ez a rögeszméje, még egy férfi nem hagyhatja el.
– Hát, Sam jól elintézte, az biztos, még ha nem is tehet róla. Neked is csak gondod van belőle.
– Ugyan már, ez nem Sam hibája. Én mentem bele, pedig nem tudtam, hogy menni fog-e. Nem kellett volna hitegetnem.
– Jake, egyetlen kapcsolat se biztos. Azt se garantálja senki, hogy Joey és én örökre együtt maradunk.
– Ti jó páros vagytok. Jól néztek ki egymás mellett, cukik vagytok. – A vörös farkas prüszkölő hangot hallatott, amit a homokszínű állat is visszhangzott. – De tényleg, nektek minden esélyetek megvan, hogy boldogok legyetek együtt. Szerintem itt mindenki drukkol nektek, kivéve azokat a csitriket, akik majd’ felfalnak a szemükkel, ahányszor meglátnak!
– Ó, tényleg? Észre se vettem. – Mindkét állat hosszan prüszkölt, azután, hogy elfelejtsék egy kicsit a nőket, versenyezni kezdtek.
Seth a boltban volt Joeynál, éppen búcsúzkodott tőle, amikor megjelent Billy, a háta mögött Jacobbal. Amíg a fia körbejárta az üzletet, ő a fiatalokhoz gurult.
– Mit csináltok ma este, Seth?
– Én ma megyek el Quilékkel a múltkor elmaradt szülinapi bulizásra.
– Értem. És te, Joey?
– Ó, én otthon maradok és olvasok valamit. Semmi különös. – Valahol a sorok között Jacob felnevetett, a nő pedig szúrós tekintettel meredt a hang irányába.
– Hát, ha ilyen sok dolgod van – vigyorodott el Billy is –, nincs kedved átjönni hozzánk vacsorára? Rachel lányom főz, Jake és Paul meg valószínűleg majd elpusztítanak mindent, de azért szívesen látnánk. Nagyon régen voltál már nálunk.
– Igen, de…
– Nincs semmi de, lányom! Gyere, jól érezzük magunkat, Jacob pedig majd hazavisz. Jönnöd kell, nem igaz, Seth?
– De, Billy. Biztosan jó lesz, menj csak. – Magához húzta a nőt és arcon csókolta.
– Jól van, akkor megyek.
– Mi ez a sok minden a táskádban?
– Cd-k. Gondoltam, hátha szeretitek a retro rockot.
– Retrock, király! Miket hoztál? – Paul egészen lelkes volt.
– Simple Plant, MXPX-et, GC elsője, Blink, Sum 41, Bowling for Soup, meg, persze, Green Dayt.
– Ah-ha. Ez inkább Jake asztala. Te hallgattál ilyesmit a nagy szerelmi bánat kellős közepén, nem?
– Nem, ezeket tőlem ismeri! Az ő drága nővérkéje művelte ki punk zenéből még kiskorában, igaz, öcskös? – Rachel megsimogatta az asztallapra támaszkodó Jacob feje búbját és cuppanós puszit nyomott az arcára. – Olyan édes volt nyolc évesen!
– Jesszus, Rach, hagyd ezt! Már nem vagyok óvodás! Totál leégetsz itt! – Billy reszelős hangú kuncogása után a többiek is hangos nevetésben törtek ki. – Na, szép! Most látod, mit csináltál? Mindenki rajtam röhög.
– Miért? Tényleg cuki hörcsögpofa voltál nyolc évesen! – Paul már a hasát fogta, még az erek is kirajzolódtak rézszín bőrén át, annyira nevetett.
– Joey, ne hallgass rájuk! Ez mind álnok hazugság. Már akkor is ilyen jóképű, izmos férfiember voltam!
– Ekkora hazugságot! A legvastagabb részed a copfod volt, ember! Annál fogva vágtalak mindig földhöz, emlékszem! Cingár kölyök voltál, csak a copfod meg a hörcsögös pofazacskód volt nagy.
Joey eközben, miután megtudta Billytől, hogy nem zavarja, mert már hozzászokott a srácok tini korában, feltette az egyik lemezt. Neki is folyt a könnye a nevetéstől, nagyon jól érezte magát. Úgy látta, annak ellenére, hogy az ő kárára vigyorognak, Jacob is jól érzi magát.
Igaza volt, Jacob hetek óta most először volt igazán felszabadult, még az árnyak is elhagyták, pedig nagyon messze volt a vegyeskereskedéstől. Nem aggódott Leah miatt se, csak élvezte a családja, a barátai társaságát.
Az este hátralevő részét kártyázással, társasjátékokkal ütötték el. Régi, közös élményeket idéztek fel. Billy is mesélt a saját tini koráról, a csínyekről, amelyeket idősebb Quillel és Harryvel követtek el, a hatvanas évek szabadosságáról és a makah nők szépségéről – Paul és Jacob ennél a résznél összenézett, mindketten Embryre gondoltak -, mindannyian jókat derültek a történetein.
A konyhában, mosogatás közben Rachel és Joey időnként megvadult a zenétől. Jacob és Paul az ajtóhoz lopóztak és a nevetést visszatartva nézték, ahogy a két nő koordinálatlanul vonaglott, ugrált és rázta a fejét. Végül nem bírták tovább és a térdüket csapkodva nevettek, aminek egy ádáz párnacsata lett a vége, ugyanis a lányok nem tűrték, hogy kinevessék őket.
Éjféltájban kifulladva terültek el a nappali egy-egy pontján.
– Azt hiszem, ideje hazamennem. Holnap dolgozom.
– Biztos? Én már alszom, Joey. Nem hallod, hogy horkolok?
– Biztos, hogy dolgozom. És nem, még nem hallom, de azt hiszem, addig jó nekem!
Jacob elvigyorodott. – Arra értettem, hogy biztosan haza akarsz-e menni. Aludhatnál a nappaliban is, reggel majd beviszlek dolgozni.
– A-a. A nappali a miénk Rach-csel. Majd alszotok ketten a szobádban.
– Nem, hazamegyek. Maradj csak, Jake, csak add kölcsön a bringád.
– Nekem csak motorom van. – kuncogott Jacob, amikor elképzelte rajta a nőt. – Baromira elfáradtam, hadd ne kelljen most kimennem, légyszi! Alhatsz az ágyamban, nekem jó lesz a padló is, csak aludjunk már!
– Jól van.
– Jake, ébren vagy még?
– Hát lehet ebben a zajban aludni?
– Túl vékonyak a falak. – Mindketten nevettek, de a nappaliból beszűrődő hangokat a kacagásuk se nyomta el. – Ezért nem aludhattam én kint…
– Pontosan. Paulnak máson se jár az esze. Még néhány év, és kész lesz a focicsapat.
Joey még ébren volt, amikor a padló felől halk hortyogás hangjai szálltak felé. Halványan elmosolyodott és megpróbált ő is elaludni.
Azon az éjjelen nem voltak rémálmai, ahogy Jacobnak se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése