Learning to breathe - 28. Fejezet

Seth leparkolta az autót a Black-ház előtt, és míg Leah egy kosárnyi tojással, addig ő zöldséggel és húsfélékkel megrakodva lépett be a házba – ajándék a meggyógyult nagybácsi családjától.

A konyhában senkit sem találtak, de a nappaliból nevetés szűrődött ki.

A helyiségben a háromfős, kis társaság szókirakót játszott; határozottan vidám légkör fogadta a testvérpárt. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha Jacob és Joey haragban lennének.

Joey éppen megnyerte a fordulót és Jacob nem bírta ki, hogy ne ugrassa.

– Amennyit olvasol, szégyen is lett volna, ha nem te tarolsz! Elvégre a szavakban élsz…

Joey durcásan nézett rá, ha szemmel ölni lehetne, a férfi már nem élne, de amikor Jacob elvigyorodott és játékosan összeborzolta a haját, jóízűen nevetett a két férfival.

Leah-ék összenéztek, mindkettejük számára egyértelmű volt, hogy az iménti jelenet is csupán játék volt; a nő elmosolyodott és az öccse visszamosolygott rá, de csak az egyikük öröme volt valódi.

Seth agyában Jacob korábbi magyarázata ellenére is az akkor szőtt elmélete zakatolt. Képtelen volt elfojtani a féltékenységét, de nem szólt semmit, nem mutatta ki az érzéseit. Őszinte ember lévén ez nem kis erőfeszítésébe került.

Nem is olyan sokára hazavitte Joeyt. A nő egész úton csacsogott; akármilyen rossz érzése volt is Seth-nek, örült, hogy vidámnak láthatja Joeyt.

Fáradt volt, így amikor a nő beinvitálta egy bögre teára, elnézést kért és búcsúzkodni kezdett.

A szokásos formát követték: kéz a kézben álltak egymással szemben.

– Akkor holnap érted jövök. Szép álmokat!

– Neked is!

Seth, arcán egy félmosollyal, hátat fordított és indulni akart, de Joey érintése a karján megállásra késztette. Visszafordult hozzá; meglepődött, mennyire szeretetteljesen nézett rá a nő. Ám a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor szó nélkül, mosolyogva felé lépett, átkarolta a derekát, és a mellére hajtotta a fejét.

Szorosan magához ölelte a nőt, mélyen beszívta hajának illatát, kiélvezte a pillanatot.

Nem értette, mitől lett Joey hirtelen ennyire nyitott – mert az volt, azt már a hazaúton is tapasztalta –, ennyire vidám, de tetszett neki a változás. Úgy érezte, visszatért a régi Joey, akibe beleszeretett, bár ilyen szenvedélyesen korábban sosem ölelte őt a lány.

Amikor Joey végül elengedte őt, csillogó szemmel, vidáman mosolyogva nézett le rá.

– Jó éjszakát, Seth!

– Ezek után az lesz, abban biztos lehetsz! – Csöndben mosolyogtak egymásra. Nem akarta elrontani az élményt. – Jó éjt, Joey! – Ezúttal valóban elhajtott.

Az édesanyja háza felé tartva még emésztgette a Joey-Jacob elméletét, de túl boldog volt. Joey ölelése egy időre elaltatta a gyanúját. Nem is értette, hogyan feltételezhetett rosszat Jacobról is.

Aznap éjjel elégedetten, reménnyel telve hajtotta álomra a fejét.

Jacob újabb rémálomból riadt föl, az éjjel már nem is tudta, hányadikból. Ezúttal nem aludt vissza.

Az ágy szélén ült, arcát a tenyerébe temette. Az ablakon besütő hold fénye megcsillant a testét borító megannyi verejtékcseppen, melyek néhány pillanat alatt el is párologtak felhevült bőréről.

Még sosem gyötrődött ennyire, még ébren is, minden sötét sarokban, minden bútor árnyékában ugyanazt az arcot látta, ugyanaz a két alak állt előtte kézen fogva.

Legszívesebben ordított volna, ahogy a torkán kifér, vagy csak rimánkodott volna, hogy hagyják végre békén, de csak ült az ágy szélén, némán, megrogyott vállal, reszkető végtagokkal.

Amióta Joeyval beszélt a múltjáról, minden rosszabb lett; csak remélte, hogy csupán erre az éjszakára mondták fel az idegei a szolgálatot, és nem hoz ezentúl minden alkonyat kínokat számára.

Mindig tudta, hogy jobb, ha a ládika, melybe rettegett emlékeit zárta, és eldugott agyának egy sötét zugába, örökre zárva marad. Nem lett volna szabad felnyitnia a fedelét, mégis megtette, mert a szükség megkívánta.

Nem bánta, hogy mesélt Joeynak, de sokkal egyszerűbb lett volna minden, ha ettől a kísértetei nem kapnak erőre.

Majdnem elnevette magát.

Vámpírok és félvámpírok, akik haláluk után kísértetként büntetnek. Ez lenne csak egy igazi horror paródiának való sztori!

Langyos tenyér siklott mezítelen hátára, Leah elcsigázottan szólalt meg.

– Jake? Megint?

– Ühüm… – Nem akart beszélni, jobb szerette volna, ha a nő visszaalszik, és legalább ő kipiheni magát.

– Gyere, próbálj meg visszaaludni.

– Nem, jobb lesz, ha inkább ébren maradok. Talán kimegyek futni.

Leah mögé térdelt, mellkasát a hátára fektette, állát a férfi nyakszirtjéhez nyomta, két tenyere pedig föl-le járt a kockás has és a mellizmok között.

Vigasztalni próbálta Jacobot, éreztetni, hogy vele van, mellette áll.

– Beszélj róla, az talán segít…

– Nem akarok. Attól csak rosszabb.

– Szeretnék segíteni valahogy. Nem tudom ölbe tett kézzel nézni, hogy szenvedsz.

Jacob oldalra fordult és arcon csókolta a nőt. – Köszönöm, de tényleg nem tehetsz semmit. – Belecsókolt Leah mindkét tenyerébe, majd kicsúszott a karjai közül. – Próbálj meg aludni, én kimegyek, hogy tudj pihenni.

– De nem kell…

– Semmi gond, Leah! – Azzal behúzta maga mögött az ajtót, és leült a nappaliban Teleshopot nézni.

– És akkor most mi lesz? Gondolom, kivárjátok, amíg te elég idős leszel…

– Quil nem is tudja, hogy én már úgy érzek. Ő meg, szerintem, még a közelében se jár. Még mindig gyerekként kezel.

– Szerintem ezzel nincs baj. Mármint, tudom, hogy neked ez így rossz, de rosszabb lenne, ha a szerelem, meg a többi elvenné, ami még megmaradt a gyerekkorodból. Még mindig csak azt tudom javasolni, hogy várd ki szépen csöndben azt a pár évet. Annál jobb lesz utána!

– Joey, mi ez a lelkesedés? Úgy csillog a szemed! Csak nem? Te meg Seth?

– Nem – pirult el a nő –, de jó szerelmesnek lenni, nem igaz?

– De, igaz. – Mindketten mosolyogtak.

– Claire?

– Hm?

– Szerinted Seth… ő is bevésődött? Te honnan tudtad?

– Én ebben nőttem fel, a beavatottak mind tudják. Amennyire én tudom, Seth nem… Ő tényleg szeret, minden külső ráhatás nélkül.

Joey megkönnyebbült egy kicsit, de nem nyugodott meg teljesen. – Seth, ő…

– Igen? Mit szeretnél mondani? – A férfi éppen akkor lépett be az üzletbe és a nevét hallva elvigyorodott. Hirtelen csend támadt és a mosolya eltűnt. – Megzavartam valamit?

– Á, csak egy fontos csajos beszélgetést. – Legyintett színpadiasan Claire, és Joeyval együtt elnevették magukat.

– Szia! – lépett ki a pultból Joey, és megölelte az értetlen arcot vágó férfit.

Végül mindhárman jó hangulatban hagyták el az üzletet.

Seth feje lassan Joey vállára csúszott, szuszogásával csiklandozta a nő nyakát. Joey elmosolyodott. Kikapcsolta a televíziót és gyengéden ébresztgette a férfit.

Seth szeme kipattant és azon nyomban elszégyellte magát, ahogy rájött, hogy elaludt.

– Ne haragudj! – Elfojtott egy ásítást. – Azt hiszem, ideje hazamennem.

– Dehogy, csak állj fel egy kicsit, légyszi! Megágyazok, aztán aludhatsz tovább.

– Á, nem, köszi. Muszáj kialudnom magam, és meg ne sértődj, de a fotelodban ez tutira nem fog menni.

– Tudom. – Joey kedvesen mosolygott rá. – Itt alhatsz, az ágyban.

– Ugyan, Joey. Téged ugyanúgy össze fog törni az az ócskaság, mint engem. Amúgy se hiheted, hogy nyugodtan aludnék, tudva, hogy te a fotelban szenvedsz.

A nő a fejét ingatta és mosolygott. – Hát, nem is gondoltam. Emlékeim szerint mindketten elférünk itt.

Seth kétkedve nézett rá. – Biztos?

– Persze.

Mielőtt Seth újra elaludt volna, Joeyra gondolt. Arra, mennyivel engedékenyebb lett, arra, hogy napról-napra csökken a köztük lévő távolság. Bizakodó volt, boldog.

Bár nem úgy érte az álom, hogy a karjába zárta a nőt, legalább mellette volt, egy takaró alatt szuszogtak, karnyújtásnyira egymástól.

Joey maga is fáradt volt, mégsem tudott könnyen elaludni.

Örült, hogy maga mellett tudhatja a férfit, de kissé még mindig feszélyezte a közelsége, és hiába igyekezett, nem volt egyszerű leküzdenie a fel-felerősödő szorító érzést a mellkasában.

Leah Jacob után vágott egy párnát, de csak az ajtófélfát találta el.

– A francba! Ne csináld már ezt!

A férfi visszalépett a szobába. – Leah, miért nem érted meg? Így könnyebb lenne mindkettőnknek.

– Hát, neked talán, de nekem tutira nem! Én azt akarom, hogy mellettem legyél, és nem érdekel, ha így százszor is felébresztesz! – Jacob a fejét ingatta. – Miért nem bízol bennem? Miért nem hagyod, hogy segítsek?

– Mert nem tudsz, Leah.

– Ha előre eldöntöd, hogy nem fog menni, akkor úgy is lesz… – Egy kis ideig csendben néztek egymásra. – Tudod, nem is muszáj aludnunk… – Várakozón nézett a férfira, de az nem válaszolt. – Jake, mi bajod? Már elég régóta együtt vagyunk. Meg se fordult a fejedben? Egyáltalán nem kívánsz?

– Nem erről van szó. Én csak… még nem állok rá készen.

– Rendben. – De nem volt rendben. Ez csak erősítette Leah-ban az érzést, hogy nem elég jó Jacobnak, hogy a szellemek még mindig erősebbek nála. Hiszen, amikor Bellába volt szerelmes, állandóan róla fantáziált! Nem érezte magát eléggé vonzónak, nőiesnek. Lassan, de biztosan elpárolgott az összes önbizalma.

Duzzogva rendezgette az ágyneműt, a kelleténél nagyobbakat csapott a tollpárnára; akkor se volt hajlandó felnézni, amikor meghallotta a saját nevét.

Jacob pontosan tudta, hogy megbántotta a nőt, hogy beletaposott az önbecsülésébe. Valóban nem érezte késznek magát a következő lépésre, de látta, Leah mennyire akarja, és boldoggá akarta tenni, ki akarta engesztelni.

Meg akarta próbálni.

Megállt a nő háta mögött, két kezével végigsimított a két karon és Leah füléhez hajolva suttogott. – Sajnálom. – Még egyszer végigsimított a görcsös karon, majd keze a nő nyaka felé vándorolt. Kellemes érzés volt érintenie a bársonyos bőrt, a belőle párolgó fűszeres illat pedig még hívogatóbb volt. Félrehúzott egy, a nő vállára omló, illatos hajtincset és finoman belecsókolt a nyakába. Ajkát végighúzta a vékony nyak ívén; érezte az ütőérben zubogó vér dübörgését és felforrósodását.

Leah halkan felnyögött, ő pedig folytatta, amit elkezdett. Testét hozzápréselte a nőéhez, keze pedig becsúszott a blúza alá, majd végigsiklott a csípőn egészen a puha, lapos hasig.

A nő egyik kezével magához szorította a forró tenyeret, arcát pedig hátra fordította, hogy enyhítse az érintésre vágyó ajkai sóvárgását. Finoman vezette a hatalmas kezet: a kutató ujjak előbb a mellkasán kúsztak fel, lassan rátalálva vágytól sajgó mellére. Mélyről jövő sóhaj tört föl torkából, amikor megérezte Jacob növekvő vágyát.

Lerángatta magáról a blúzát és a férfi felé fordult, aki szenvedélyesen csókolta és szorosan magához húzta, majd ajka az állkapcsától kezdve a torkán át végigsiklott a kulcscsontjától egészen le, a melléig. Térde megremegett, amikor a férfi nyelve körberajzolta a mellbimbóját.

Igyekezett ő is a lehető legtöbb módon kényeztetni Jacobot, aki hirtelen felkapta és a lábait a dereka köré kulcsolta. Óvatosan az ágyra fektette, és míg cirógatták, csókolták egymást, lassan az összes ruha lekerült róluk.

Leah egyre lejjebb vezette a férfi kezét, lüktető nőiessége mindennél jobban vágyott az érintésre. Néhány perc múlva kéjes nyögés tört fel belőle, ívbe feszített háta visszahanyatlott a lepedőre, benne pedig csak nőtt a vágy. Valódi beteljesülésre vágyott, amelyet a férfival együtt élhet át.

Jacob ajka teljesen kiszáradt, már alig tudta türtőztetni magát. A csípőjére kulcsolódó, selymes lábak egyre közelebb húzták a gyönyör forrásához, egyre szorosabban tartották. Finoman csusszant be a nedves forróságba és óvatosan kezdett mozogni.

Jól akarta csinálni és mindennél jobban vigyázott, hogy ne veszítse el a fejét, nehogy fájdalmat okozzon Leah-nak.

Látta a nő arcán a sürgetést, gyorsabban mozgott.

Érezte, már nincs messze a beteljesülés és Leah verejtéktől csillogó arca is ugyanerről árulkodott. A nő sötét szemébe nézett, mélyen, szinte hipnotizálva, majd megállt.

Minden megállt körülötte is.

A szeme sarkából megpillantotta az ágy mellett kézen fogva álló árnyképeket, és bár tudta, hogy az nem a valóság, nem tudta folytatni, amit elkezdett.

Leah szinte hisztérikus hangon szólongatta. – Jake, mi van? Rosszul csináltam valamit? Olyan képet vágsz, mintha szellemet láttál volna!

Jacob legördült róla és a plafont bámulta. Legintimebb testrésze sajgott a fájdalomtól, de már képtelen volt hozzáérni a nőhöz és megadni mindkettejüknek, amire vágytak.

– Jake, ezt nem teheted! Nem hagyhatsz így itt!

Csendben feküdtek egymás mellett.

Jacobot majd’ megölte a bűntudat, mert fájdalmat okoz a nőnek. Ideges volt, haragudott saját magára, mert pontosan tudta, hogy nem valódi szellemek kísértik, csupán a saját elméje bomlott meg, az önvád nem hagyta nyugodni.

Leah némán feküdt mellette, és ő hallgatta, ahogy az ideges szuszogás lassan nyugodt légzéssé csitul. Érezte, hogy a nő őt figyeli, de ő nem nézett rá. Az ágynemű zizegése és a matrac süppedése jelezte, hogy Leah felé fordult. Lehunyt szemhéja mögött igyekezett felidézni, ami kettejük között történt, megpróbált újra csak a nőre koncentrálni. Azután a felidézett élmények valósággá váltak, Leah a nyakát csókolta, keze a mellkasára kúszott.

Csukott szemmel felé fordult, hogy megcsókolhassa, keze elkalandozott a nő hátán.

Amikor kinyitotta a szemét, egyenesen az árnyalakokra esett a pillantása, akik rezzenéstelen arccal álltak ugyanott, ahol korábban is. Karja megfeszült Leah teste körül és nagyot fújtatott.

A nő felnézett rá, tekintete szinte perzselt – tudta, nem okozhat neki még egyszer csalódást. Nagyot nyelt, lehunyta a szemét és hagyta, hogy a nő kényeztesse, majd azt is, hogy a hátára gördítse, és nedves öle az övére forrjon.

Leah először lassan, majd egyre türelmetlenebbül mozgott rajta – és ő mindvégig lehunyva tartotta a szemét. Eleinte csak a szellemeit akarta kizárni, de most már a nő arcát sem akarta látni. Attól tartott, hogy Leah tekintete – joggal – haragos lenne, hogy azt hiszi, őt nem akarja látni szeretkezés közben.

Félelmei beigazolódtak.

Leah megállt és egészen közel hajolt az arcához, annyira, hogy érezte a leheletét a bőrén.

– Jake, nézz rám! – Nem akarta még jobban bántani a nőt, ezért engedelmeskedett. Leah keserűen nézett le rá, nedvesen fénylő arcában vibrált az ideg. – Légy velem, kérlek! Csak velem!

Némán bólintott.

Leah újra mozogni kezdett, ő pedig a sötét szempárhoz láncolta tekintetét. Minden idegszálával a nőre koncentrált, de a szeme sarkából így is látta a mozdulatlan alakokat.

Nem bírta tovább.

Lehunyta szemét, hosszan úgy maradt, de amikor újra kinyitotta, a kép mit se változott. Keserűen, arcán undorral rázta meg a fejét, majd megragadta Leah derekát és félretolta őt. – Ne haragudj, Leah, de ez nem megy. Így nem. – Felült, lehajtotta a fejét. Azt várta, hogy a nő felelősségre vonja, üvöltsön vele, csak legyenek túl rajta.

Nem történt semmi.

Amikor hátrafordult, hogy Leah-ra nézzen, csupán egy kiábrándult, kipirult arcú nőt látott, akinek hangtalanul folyt a könnye, nedves foltot hagyva ezzel a párnán.

– Sajnálom.

A nő álla megremegett, szeméből harag sugárzott. Harag, keserűség, megalázottság. – Takarodj innen, és vidd a rohadt szellemeidet is! – Hozzávágta a könnyfoltos párnát, majd hátat fordított és összegömbölyödött. Egész testét rázta a visszafojtott zokogás.

Jacob még sosem érezte magát ennyire rosszul, talán csak akkor, amikor azt hitte, elveszíti az édesapját, és… akkor.

Meg akarta vigasztalni Leah-t, szeretett volna végigsimítani a hátán élő gyöngysorként végighúzó csigolyákon, de tudta, nem lenne értelme.

Felállt és úgy, ahogy volt, keresztülsétált a házon, ki a szabadba.

A vörös farkas céltalanul futott az erdőben, míg egy ismerős helyre, egy takaros kis házhoz nem ért. Maga is meglepődött, hogy éppen annál a háznál állt meg, de nem bánta. Szüksége volt egy kis törődésre, de legfőképpen megértésre és remélte, hogy itt megkaphatja.

Az ablakok sötétek voltak, de úgy sejtette, a lakó nem bánná annyira, ha felébresztené. Mielőtt hívhatta volna, megpillantott egy ott parkoló autót és megérezte a jól ismert illatot.

Seth ott aludt, így nem akarta elárulni ottlétét. Az ő kapcsolatukba se akart belezavarni és a sajátjáról se akart magyarázkodni. Éppen elég nehéz lesz a fejében lévő káoszt is eltitkolni barátai elől.

Tudta, hogy mennie kellene, de nem volt rá képes. Minden porcikája azt súgta, hogy csak itt nyugodhat meg, így félretéve józan eszét, leheveredett a fák között, de nem aludt el. Hosszú idő után fojtott sírás hangjaira lett figyelmes. Joeynak rémálma volt, ebben biztos volt, és mivel a hüppögés csak sokára halkult el, abban is biztos volt, hogy Seth az egészből semmit se vett észre, fel se ébredt.

Joey és ő valóban hasonlítanak, ha másban nem is, abban biztosan, hogy mindketten szélmalomharcot vívnak saját magukkal. Mert arra is rájött, hogy a mumusaik valójában saját maguk, nem a külvilág, nem egy személy, nem szellemek és nem általában a férfiak.

A farkas visszaheveredett a nedves avarra, halkan nyöszörgött és fásultan várta a pirkadatot.