Learning to breathe - 31. Fejezet

Joey, karján egy gyönyörű mintázatú kosárral, a piacot járta. Szinte minden standnál megállt beszélgetni az eladókkal, jól ismerte mindannyiukat.

Megszagolta a paradicsomot, az uborkát, a félbevágott sütőtököt, kapott kóstolót a mézédes körtéből és az apró, savanyú almából is.

A rengeteg eső ellenére a tavasz mellett az őszt is szerette csodálatos, meleg színeivel, gazdagságával.

Miután vásárolt egy kevés gombát, megállt egy helyi művész mellett és figyelte, ahogy az tökéletesen valósághűen a vászonra varázsolja a piaci életet, az egész forgatagot. Édeskés szőlőt csipegetett közben és beszélgetett a művésszel, hamarosan azonban el akart köszönni, mert meglátta az egyik barátját, de a döbbenettől hirtelen mozdulni sem tudott.

Semmit se akart feltételezni Leah-ról, de a látvány eléggé félreérthető volt. A nő hozzásimult Dr. Clarksonhoz, belekarolt és a fejüket összedugva beszélgettek. Leah kacagása őszintén csengett, és úgy tűnt, teljes bizalommal fordul a férfihoz.

Néhány percig csendben nézte az egyre távolodó párost és igyekezett elkerülni az elméletgyártást. Elvégre Leah-nak is lehet olyan jó barátja a doki, mint neki Jacob. Ki ő, hogy ítélkezzen bárki fölött is?

Úgy gondolta, a baráti beszélgetést igazán nem zavarja meg egy köszönéssel, ezért utánuk ment.

A páros őszinte örömmel üdvözölte és kérték, hogy tartson velük, aminek ő nagyon örült. Régen látta már a doktort, és Leah-val se futott össze túl sűrűn az elmúlt időszakban.

Amíg együtt voltak, akaratlanul is figyelte a testbeszédüket, de semmi különös nem tűnt fel neki. A doktor nagyon kedves volt vele is, elvette a kosarát és folyton megnevettette őt is ugyanúgy, mint Leah-t.

Jól érezte magát velük, Leah sem tűnt annyira elkeseredettnek, amilyen az utóbbi időben volt.

Peter egy vicces kórházi esetet mesélt nekik, amíg ő és barátnője a zöldségek között válogatott. Leah elmélyülten vizsgálta a zellergumókat, amikor neki eszébe jutott valami, amit meg szeretett volna kérdezni a doktortól. Felé fordult, de a kérdését végül nem tette fel. Zavarba jött, egy kicsit talán meg is sajnálta a férfit. Bár Leah rá se nézett, a férfi tekintete sóvárogva tapadt rá, de abban a kék szempárban szomorúság is bujkált.

Joey ekkor értette meg a dolgot, az elmúlt hónapok eddig figyelemre se méltó, apró történései teljes egésszé álltak össze. A doktor tekintete hosszú ideje tartó, ki nem mondott, jól titkolt vonzalomról árulkodott.

Úgy döntött, ezt a titkot megtartja a férfinak.

Mielőtt elindult volna a munkába, Joey bőségesen csomagolt ételt Seth-nek. A férfi aznapra elígérkezett Embryhez, aki fel akarta újítani az édesanyjával közös házát. Seth ebben akart segíteni neki, de előbb még elvitte Joeyt a vegyeskereskedésbe.

– Ezt vidd magaddal!

– Jaj, Joey, nem kellett volna. Embrynél is lesz mit enni.

– Tudom, de egy kis tartalék sose árt, nem igaz?

– De. – Seth elmosolyodott és magához ölelte a nőt, majd beszállt az autójába.

– Várj csak egy kicsit! – A férfi lehúzta az ablakot és Joey behajolt hozzá. – Csak így elmennél? – Keze Seth tarkójára simult és hosszan csókolta őt. Vigyorogva húzódott hátra. – Most már mehetsz.

– Azt hiszem, nagyon hosszú lesz ez a nap! – Mosolygott csillogó szemmel a férfi.

– Szerintem is.

Jacob nem tudott betelni a látvánnyal, képtelen volt elszakítani a tekintetét a tökéletes idomoktól, a derékig érő, fénylő hajzuhatagtól. Megbabonázva nézte a mosogatónál álló Leah-t, aki tőle szokatlan módon dekoratív öltözékbe bújt. Hosszú combjait, széles csípőjét a feszes, fekete farmer hangsúlyozta ki, apró, de formás mellét pedig a mélyen dekoltált blúz tette még kívánatosabbá. Leheletnyi parfüm fűszeres aromája csiklandozta a férfi orrát.

Leah-nak fel se tűnt, de Jacob abban a pillanatban mindenestül megkívánta, és nem is akarta húzni az időt. Úgy érezte, most végre bizonyíthat a nőnek, megmutathatja neki, hogy nagyon is fel tudja tüzelni és nem közömbös iránta, nincs baj a nőiességével.

Hangtalanul állt fel, megállt Leah háta mögött és átkarolta a derekát.

– Hm, finom illatod van. – Leah szó nélkül törölgette az edényeket, de Jacob maga felé fordította és meg akarta csókolni. A nő azonnal félrefordította a fejét, pedig Jacob szándékát egyértelműen elárulta a teste.

– Jake, elkened a sminkem!

– Nem baj, a nélkül is gyönyörű vagy… – Újra megpróbálta megcsókolni, de a nő nem hagyta.

– Jake, ne!

– De miért? Szeretnélek boldoggá tenni.

– Most nem érek rá…

Jacob értetlenül nézett a nő szemébe. – Nem érsz rá?

– Programom van. Találkozom néhány barátnőmmel. És most, légy szíves, engedj el, mielőtt összekensz gépolajjal!

A férfi némán nézte végig, ahogy Leah befejezi a törölgetést, összeszedi a holmiját és egy köszönés után elindul.

Jacob visszaült a székre és a gondolataiba mélyedt. Nem értette, mi történt a nővel, korábban, ha így közeledett volna hozzá, ráveteti magát és levegőt se hagyja venni, most viszont teljesen hidegen hagyta, hogy mennyire vágyik rá.

Az is módfelett érdekelte volna, hova megy Leah a la push-i szegény barátnőivel ennyire kiöltözve.

Talán csak beleunt abba, hogy fenntartsa az amúgy is életképtelen kapcsolatukat. Ezen nem is lepődne meg, nem is róná fel neki, hiszen már jó ideje ő maga is csak erre várt.

Mégis dühítette a nő hűvös viselkedése, valahogy nem tűnt őszintének.

Le kellett vezetnie a testében és lelkében egyaránt felgyülemlett feszültséget. Az első gondolata Seth volt, ezért elindult Joey házához.

Joey házából hangos zeneszó hallatszott ki és úgy tűnt, Jacob kopogását senki sem hallotta meg. Még egyszer próbálkozott, de mivel nem kapott választ és biztos volt benne, hogy nem azért, mert egymással vannak elfoglalva, mert Seth jelenlétét nem érzékelte, benyitott.

Észrevétlenül mozgott, de ha lármát csapott volna, Joey azt se hallotta volna meg, annyira hangos volt a zene.

A lányt végül a nappaliban pillantotta meg. Háttal állt, így nem vette észre az érkezését, Jacob viszont alaposan megfigyelhette őt. Belefeledkezve a zenébe, úgy táncolt, mint a házibuliján. Sokáig elnézte volna még így a nőt, de egyiküket sem akarta kínos helyzetbe hozni, ezért odasétált hozzá és megérintette a vállát.

Joey ijedten pördült meg a tengelye körül, ő pedig hangosan nevetett. A lány még akkor is hallotta mély hangú, öblös nevetését, amikor lehalkította a zenét.

– Na! Most min nevetsz?

– Látnod kellett volna, milyen képet vágtál!

– Nagyon vicces… Talán nem kellene szó nélkül besétálnod mások házába.

– Én kopogtam, de nem hallottad. – A lány nem válaszolt, csak grimaszolt. – Seth mikor jön meg?

– Nem tudom. Szerintem még Embrynél van, felújítják a házat.

– Tényleg, ki is ment a fejemből. Figyelj, igazából azért kerestem, hogy elhívjam magammal kiereszteni egy kicsit a gőzt.

– Rám ne nézz így, tőlem mehet. Tudod, hogy nem tartom rövid pórázon.

Jacob elmosolyodott. – Tudom. Azért mondtam, mert, ahogy elnéztelek az előbb, talán neked is jót tenne, ha kimozdulnál. Arra gondoltam, összeszedhetnénk Quiléket is és elmehetnénk valahova szórakozni.

– Nem tudom, szerintem én nem lennék jó társaság.

– Dehogynem. Nézd, tudom, hogy elvileg felhagytál a tánccal, de szerintem még mindig imádsz mozogni. Az a múlt. Lezárult. Ott leszünk veled, vigyázunk rád. Seth az életénél is jobban félt, ebben biztos lehetsz. Szerintem még minket se enged majd a közeledbe. – Elvigyorodott. Úgy nézett Joeyra, úgy mosolygott, hogy sikerült meggyőznie. A nő bólintott. – Helyes. Amúgy is megérdemelné végre Seth is, hogy elmondd neki, mi történt.

Joey elkomolyodott. – Még nem akarom.

– Jó. De így tutira meglepődik majd, amikor rájön, mire vagy képes a táncparketten…

– Még te se tudod, miről beszélsz? Annyi ideje nem lehettél itt.

A férfi gúnyosan mosolygott. – Itt voltam. És ne felejtsd el az estét, amikor én fektettelek le, mert hulla részeg voltál és nem akartad abbahagyni…

– Ah, ez övön aluli volt! Ma nem iszom!

– Rendben, de akkor induljunk! – kacsintott rá Jake.

Amíg a nő elkészült, Jake hazament a Rabbitért, így indultak el Embryhez.

Embry házánál csak őt és az édesanyját találták.

– Seth elment még festékért Forksba. Gondolom, maximum fél óra és itt lesz.

– Akkor megvárjuk. Szedd össze magad, megyünk bulizni!

– Mi? Hova? Mikor?

– Most. Elkészültök Seth-tel és mehetünk.

Embry csalódottan ingatta a fejét. – Nem fog menni, haver. Megígértem anyámnak, hogy még ma végzek mindennel, Seth meg jön nekem eggyel, szóval, ha nem gond, marad velem gályázni.

– Ne csináld már! Mondd meg anyádnak, hogy holnap befejezzük. Én is átjövök, hozom Quilt is, pillanatok alatt elkészülünk.

– Halott ügy. Nem ismered anyámat? Vele nem lehet packázni…

– De így most mi se tudunk elmenni, pedig már beleéltük magunkat.

– Már miért ne mehetnétek? Bár Joey meg a tánc! – Embry a szemét forgatta. – Ember, benne nem lesz sok örömed. Kivéve, ha úgy rázza majd, mint múltkor…

– Fogd már be azt a nagy szád!

Joey kikerekedett szemmel bámult rájuk. – Ő is látta? – fordult Jacobhoz.

– Most látod, mit csináltál?

Embry elhúzta a száját, de ha már elkezdte, nem akarta homályban hagyni Joeyt. – Mind láttuk, de Jake megtiltotta, hogy beszéljünk róla.

– Nem mintha sokat használt volna…

– Jól van, na! Azt hittem, az a parancs már elévült. De a lényeg – váltott gyorsan témát –, hogy attól ti még elmehettek.

– Persze. És az hogy nézne ki, ha elvinném Seth csaját bulizni, míg ő itt robotol?!

– Hé, én is itt vagyok ám!

– Nyugi, Joey! Amúgy, szerintem nincs abban semmi, ha csak ketten mentek. Ha nagyon akartok bulizni, ez ne tartson vissza. Biztos Seth-nek se lesz gond.

– Nem tudom. – Jacob az állát dörzsölgette.

– Ne gondolkozz már annyit, menjetek! Én majd szólok Seth-nek, hogy hol vagytok, csak ne itasd le nagyon Joeyt, akkor nem lesz gond. – Jót vigyorgott, amikor elképzelte, mit művelne a nő részegen.

– Még mindig itt vagyok… És nem kell úgy kezelni, mint egy óvodást!

– Pedig innen határozottan hátulgombolósnak tűnsz. – Nevetett fel Embry, és Jacob is elmosolyodott, amikor meglátta a nő arcát. – Bár, ha kicsit lejjebb húznád azt a pólót… –Embry megpróbált benézni a nő pulóvere alá, de Jacob hangja elvette egy pillanatra a jó kedvét.

– Joey, ne! – A nő egy egész körmondatnyit káromkodott, amikor Jacob megfogta és a pillanat törtrésze alatt visszahúzta a csuklóját. Embry újra nevetett. – Tudod, mi lett volna, ha felpofozod?

– Mi? Visszaüt?

– Na, Joey! Ezt most komolyan kérdezted? Sosem ütnék meg nőt!

– Nem, nem ütött volna meg, de te úgy érezted volna. Az én állkapcsom már eltörte egyszer egy nő kezét.

Embrynek az arcára fagyott a gúnyos mosoly. – Na, üljetek be a kocsiba és irány az éjszaka! Seth-et csak bízzátok rám.

Seth majd’ megőrült az idegességtől, nem tudta elképzelni, hova tűnt Joey. Már mindenhol kereste, járt Billynél is, de ő sem tudott róla semmit, és amikor közölte, hogy a fiát se látta délután óta, Seth rögtön tudta, hogy együtt vannak. Ez némiképp megnyugtatta, bízott Jacobban, abban, hogy megvédi a lányt, de az dühítette, hogy eszükbe se jutott szólni, hogy elmennek.

Hajnali kettő óra tájban aztán leparkolt a ház előtt a Rabbit.

Seth kirohant az autóhoz és kisegítette Joeyt, akit éppen akkor ébresztett fel Jacob.

– Hagytad, hogy lerészegedjen? Nem szokott inni, rögtön megárt neki.

– Nem ittam, Seth, csak elfáradtam.

– Tényleg? És miben? Még mindig nedves rajtad a ruha. – Mosolyogva nézett le a nőre, akinek nem csak a ruhája, a haja is zilált volt.

– Ne kérdezősködj, mert megint elkezdi! Amíg aludt, legalább csöndben volt. – Jacob vigyorgott, miközben a szemét forgatta.

– Embry nem mondott semmit? Azt ígérte, szól. – Joey mérgesnek tűnt. – Ha ezt tudom, nem megyek sehova! Sajnálom, hogy aggódtál!

– Nincs semmi baj. – Seth megsimogatta a nő arcát. – De mondjátok már, hol voltatok?

– Csak elvittem táncolni egy kicsit. Veletek együtt akartunk menni, de Embry azt mondta, ma be kell fejeznetek a munkát. Meg azt is, hogy azért mi menjünk nyugodtan, ő majd szól neked… Holnap ezért megkapja a magáét!

– Tőlem is.

– Tőlem is!

– Te csak maradj nyugton, Joey! – vigyorgott Jacob.

Miután Joey elaludt, Seth kilopózott és megkereste Jacobot. Barátja egyáltalán nem örült neki, hogy ő éjnek évadján akar vele beszélni.

– Mi az, haver?

– Ne értsd félre, Jake, de mit csináltatok pontosan?

– Á, ne már, Seth! Ezért nem akartam nélküled elmenni…

– Nem azért kérdezem, megbízom benned. Csak az érdekelne, hogy Joey mit csinált ott. Hiszen ő még az itteni ünnepeken se táncolt, hiába hívtam, sosem jött el velünk bulizni se. Csak mutasd meg, légyszi!

– Seth, nem történt semmi, amit látnod kellene. Pláne hajnalban.

– Jake…

Jacob vonakodva és rosszat sejtve nyitotta meg barátja előtt az elméjét.

Joey eleinte feszengve állt a pultnál Jacob mellett és a táncoló tömeget nézte. Jacob érezte a belőle áradó feszültséget, de az energiát is, ami szinte szétfeszítette a nőt. Tudta, ha nem noszogatja, nem kezd el táncolni, pedig vágyott rá, ebben biztos volt. Hátrafordult és rendelt egy italt a csapostól.

– Idd ezt meg!

– Jake, mondtam, hogy nem iszom. – húzta el a száját Joey.

– Tudom, és én sem akarom, hogy többet igyál, de ennyi kell, hogy elengedd végre magad.

Joey megitta az italt és várt. Hamarosan valóban felszabadultabb lett, Jacob vidáman nézte, ahogy teste lassan reagált a dübörgő ritmusra. Végül annyira feloldódott, hogy táncolni kezdett, először csak visszafogottan és közben állandóan a környezetét vizsgálta, mint aki tart valamitől, de valahányszor Jacob felé tévedt a tekintete, mintha megnyugodott volna.

A férfi féltőn figyelte, ugrásra készen állt; ha a lánynak szüksége lett volna rá, azonnal megvédte volna, de emellett ő maga is jól szórakozott. Emberek között volt, sehol egy lidérc, csak a felszabadító zene és Joey vidám mosolya.

Egy éppen felcsendülő dalnál a nő a többi emberrel együtt sikított fel – Jacob elnevette magát a pultnál –, majd magáról megfeledkezve, csak a zenére és a saját testére figyelve őrült táncba kezdett. Kiengedett hajfürtjei – Seth így se sűrűn látta az elmúlt évek során, mindig csak a copf vagy a konty – az arca körül repdestek, karját a feje fölé emelte és látszólag lehetetlen íveket leírva tekerte a csípőjét. Apró verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, zöld szeme smaragdként ragyogott. Kipirult arcán felszabadult mosoly tündökölt.

Hátulról hirtelen átkarolta egy férfi és a boldogsága azonnal kétségbeesésbe váltott. Tekintetével Jacobot kereste, de ő már mellette állt és bár forrt benne az indulat, igyekezett civilizált emberként intézni a dolgot. Nem akart feltűnést kelteni.

– A lány velem van! – Tekintete fenyegető volt, de egy ujjal se ért a nála jóval kisebb termetű férfihoz. Nem is kellett, az elsőre is értett a szóból. Átkarolta Joey vállát. – Jól vagy?

– Igen, köszönöm.

Ez után Jacob még mutatott képeket, ahol a nő önfeledten táncolt, de volt, amit kihagyott. Például azt, hogy a nő hosszas, kitartó unszolására táncolt vele, nem is akárhogyan. Okosabbnak tűnt eltitkolni, ahogy tánc közben néha egymáshoz simult a testük, vagy, ahogy Joey hátradőlt a karjában és ő úgy húzta vissza egy félkört leírva vele – miközben a csípőjük egymáshoz préselődött –, hogy a nő arca egészen a mellkasához ért. Nekik ez csupán a tánc része volt, de Seth talán többet gondolt volna bele.

Jól is tette, hogy nem mutatott többet az estéből, Seth így is eléggé rosszul érezte magát.

– Mintha nem is ő lenne. Az egy teljesen más nő, mint akit én ismerek.

– Seth, én mondtam, hogy nem kellene…

– Mert te tudod jól, hogy milyen, igaz? Akkor én miért nem? Bennem miért nem bízik meg? Ezek szerint, ha velem van, minden szava hazugság? Velem szende, mással forr a vére?

– Ne ítélj elhamarkodottan. Az is ő, akit te ismersz, és az is, akit most láttál. Ő nem fekete vagy fehér, ahogy egyetlen ember sem az.

– Igazad van, de én jobban szeretem a visszafogott Joeyt. Éppen azt szeretem benne.

Jacob erre nem tudott mit mondani. Végignézte, ahogy Seth eltűnik a fák között és visszafeküdt aludni.

Seth úgy érezte, valami nagyon nincs rendben azzal, ahogy ő és Joey viszonyulnak egymáshoz. Nem tudta megfogalmazni, mi bántja igazán, de nagyon rosszul érezte magát.

Legbelül pontosan tudta, mi a legnagyobb problémájuk.