Learning to breathe - 15. Fejezet

Billy szeme tágra nyílt a meglepetéstől. Az első gondolata Jacob volt, de nem tudta elképzelni, hogy a fia, aki gyűlöli Joey-, farkasként a barátja legyen.

– Mekkora az a farkas? – Óvatosan, ám annál kíváncsibban kérdezett, hogy mindent megtudjon a titokzatos vadállatról.

Joey most már igazán ostobának érezte magát, amiért belekezdett ebbe a beszélgetésbe, mert bár elsőre jó ötletnek tűnt, most mégsem tartotta valószínűnek, hogy Billy el is hiszi neki, amit elmond. Lesütötte a szemét és halkan válaszolt, mert hazudni azért nem akart.

– Nagyon nagy… Akkora, mint egy ló, de annál sokkal vaskosabb. Izmosabb, azt hiszem. – Néhány másodpercre elhallgatott, de nem mert az idős emberre nézni. Aztán megeredt a nyelve. – Nézd, Billy, tudom, hogy hihetetlenül hangzik, hogy ekkora farkas nem létezhet, de én láttam, megérintettem. Azt gondoltam – csillapodott le egy kissé –, hogy te majd megmagyarázod ezt az egészet. Én azt gondoltam… – Felnézett és a férfi szemében nem hitetlenkedést vagy humort látott, hanem érdeklődést.

– Mit gondoltál?

– Azt, hogy ő talán egy segítő szellem.

– Biztos, hogy vörös farkas volt? – Billy feszült figyelemmel fordult felé.

– Biztos. Elég közel voltam hozzá, hogy jól lássam. De van ennek valami jelentősége?

– De nem bántott, ugye? – Billy arcán most kétkedés látszott, nem is törődött Joey kérdésével. – Mit csinált?

– Nem, Billy, nem bántott egyszer sem. Ő rossz?

– Nem, azt hiszem, nem. Eddig nem volt az, de te más vagy…

– Más? Mert fehér vagyok?

– Csak külsőleg. – Az öreg most már mosolygott. – Csak külsőleg, lányom.

– És akkor ő most szellem?

– Nem, Joey. Azt hiszem, nem az. De ki tudja? – Billy kacagása szívből jött, de Joeynak furcsa érzése volt.

– Miért kérdezted, hogy bántott-e?

– Nem tudom. Talán, mert egy óriási farkasról beszélünk, aki éjjelente körülötted ólálkodik. – Billy egy percre a gondolataiba merült, aztán érdeklődve nézett fel újra a nőre. – Mit csináltok, ha együtt vagytok? Azt mondtad, a barátod.

– Igen, én legalábbis akként tartom számon. Hm…, nehéz erről beszélni, Billy. Nem szeretnélek a nyűgjeimmel untatni és azt sem szeretném, ha többet látnál bele a dologba, mint ami. – Nagyot sóhajtott, majd folytatta. – Az a helyzet, hogy néha nagyon egyedül érzem magam. Tudod, este, otthon… De veletek jó, ugye tudod? – Tette hozzá sietve, a férfi pedig megértően bólintott. – Szóval, mostanában ott van a ház körül és ki szoktam menni hozzá. És ő megvigasztal. – Joey elmosolyodott. – Beszélni szoktam hozzá, ő meg végighallgat. Néha olyan, mintha még válaszolna is. Tudod, morog, meg nyüszít, meg ilyesmi. De kedves. Én nem is tudom… Azt hiszem, csak azt akartam tudni, hogy valódi-e. Hogy nem csak hallucinálom őt. Hiszen olyan hihetetlen! – Várt egy kicsit. – Ugye igazi?

Billy szeme melegséget sugárzott. Igyekezett megfontoltan válaszolni, de igazán ő maga sem tudta, elhiggye-e, amit hallott. Természetesen tudta, hogy a farkas létezik, de az állat szándékait egyáltalán nem értette. – Igen, Joey, igazi. De légy óvatos! Az a farkas egy vadállat, ahogy azt te magad is pontosan megfogalmaztad. Sosem tudhatod, mivel bőszíted fel. Kiszámíthatatlan.

A nő bólintott, a következő pillanatban pedig mindketten az ajtó felé kapták a fejüket, melyen Leah nyitott be Jacobbal a háta mögött.

Az éppen belépő nő arcáról határtalan öröm sugárzott, amit Joey nem, Billy viszont annál jobban megértett. Leah egy öleléssel üdvözölte a lányt, aztán nekilátott, hogy Jacobnak is szedjen egy jókora adag lepényt.

– Jól éreztétek magatok? – Billy jókedvűen kérdezősködött, de valójában csak a fia vonásaira koncentrált. Egyáltalán nem értette, mire megy ki a Joeyval folytatott játéka.

– Nagyon! – lelkesedett Leah. – A sebességet még mindig szeretem.

Joey csendben hallgatta a nőt. Tartott tőle, hogy ha Seth elhidegült tőle, Leah sem fog már úgy bánni vele, mint eddig, de nem látott változást a viselkedésében.

– Neked is ki kéne egyszer próbálnod, Joey! Jake biztosan lesz olyan kedves, hogy elvigyen egy pár körre. – Játékosan megveregette a férfi vállát, és hangos nevetésben tört ki.

Jacob Joeyra kapta a tekintetét és azonnal összevonta a szemöldökét, majd a fejét ingatva, nagyot fújtatva fordult el. Joey számára ez egyértelműen azt jelentette, hogy a férfinak eszében sincs vele motorozni, sőt, jobban teszi, ha a közelébe sem megy.

Billy hosszan nézte a fiát, néha pedig a két nőt, végül kis híján hangosan felkacagott, de csak a fejét csóválva, magában kuncogva nézte tovább a férfit, aki az egészből semmit sem értett.

Billy még akkor is furcsán, szórakozottan méregette Jacobot, amikor a két nő már hazament.

– Mi az, apa?

– Semmi, Jake. – majd magában kuncogva nézte tovább a televíziót.

Joey aznap este hiába várta a farkast.

– Seth, mi van veled mostanában?

– Semmi, Jake. Te is tudod, mi történt, nem?

– De. Végül is, a te dolgod. Bár azt hittem, komolyabban érdekelt az a lány.

A homokszínű farkas megállt és hamarosan a vörös állat is követte a példáját. – Most mi van?

– Semmi. De meglepő, mennyi lyuk van az emlékezetedben… Téged talán még sosem utasítottak vissza? És te talán nem adtad fel? Vagy legalábbis adtad volna, ha nem jön valaki más, aki miatt megbékélhettél az előzővel…

A vörös farkas fenyegető morgásba kezdett. – Te semmit sem értesz!

– Hogyne érteném? De itt nem is rólad van szó. Joey semmit sem akar tőlem, én meg nem tehetek úgy az idő végezetéig, mintha elég lenne a barátjának lenni. És még jó pofát is vágjak hozzá!

– Szerintem nem utasított el. Csak… Mit tudom én! Bizonytalan.

– Most komolyan, téged miért érdekel annyira ez az egész?

– Mert jó lenne, ha a bétám végre a feladatára tudna koncentrálni! És szeretném, ha a barátom boldog lenne…

– Hát, ez igazán kedves tőled, de nem tudom, hogyan tehetnék a kedvedre. Nekem Joey kéne, de őt nem kaphatom meg.

– Csak türelemre van szüksége. Időre…

– Idő? Abból már kapott eleget. Amúgy is, te semmit sem tudsz róla!

– Ez igaz. De néha tényleg csak ennyin múlik a dolog. Megpróbálhatnád, ha tényleg akarod.

– Jaj, Jake, te nem tudod, mit beszélsz! Én nem tudok tovább várni.

– Akkor nem szereted igazán.

– Több mint három éve várok rá! Annyi ideje szeretem. Ha ennyi idő nem volt neki elég…

– Én kész voltam az egész életemet arra áldozni, hogy Bellára várjak. A megfelelő alkalomra.

A homok színű farkas szoborként állt és nézett a társára.

Körülöttük csend volt, de a kisebb állat csak úgy ontotta magából a félbehagyott gondolatokat, az alternatívákat. A csapongó gondolatoktól a vörös farkas feje zsongani kezdett, majd megrázta a fejét. – Elég, Seth! Ebben azért nem változtál. – Az állat prüszkölő hangot adott ki. – Még mindig annyit beszélsz! Le se lehet lőni.

A homok színű farkas mellkasának térfogata majdnem duplájára nőtt, majd hirtelen kifújta a nagy mennyiségű levegőt. – Nem tudom, Jake…

– Csak fogadd meg a tanácsom és legalább messziről várd ki a megfelelő alkalmat. De jobban tennéd, ha addig is visszaállítanád a barátságot.

– Az nem fog menni…

– Jól van, akkor elég volt mára a nőkből, főleg Joey-ból! Fussunk versenyt a hegygerincen, mint régen!

– Jó ötlet! Csak le ne maradj!

Joey fél füllel hallotta, ahogy Ezüstbagoly a nyitott üzletajtó előtt beszélget az egyik törzsvásárlójával. A férfi arra panaszkodott, hogy az autója nem indult be reggel és akárhogy próbálkozott, képtelen volt életet lehelni bele. Pedig fontos lenne neki, mert azzal szállítja a halat a nagyobb piacokra és így most nem fog tudni dolgozni.

Amikor a nő a következő adag áruért ment ki a főnöke furgonjához, megállt a két férfi előtt.

– Tudja, szerintem meg kellene kérdeznie Jacob Blacket, hogy tud-e kezdeni valamit az autójával. Úgy tudom, szerelőműhelyt indít. Azt nem tudom, elkészült-e már vele, de egy próbát talán megérne.

A férfi hálásan bólintott és néhány perc múlva elbúcsúzott.

Jacob még aznap kapott egy felkérést a halárustól az autója megjavítására, és bár a műhely még nem készült el teljesen, minden szükséges szerszám és alkatrész a rendelkezésére állt. Aznap délután meg is kapta az első fizetségét a munkájáért.

A következő napokban járt még nála néhány érdeklődő, némelyek fel is kérték kisebb munkákra.

Jacobot örömmel töltötte el, hogy végre ő is hozzájárulhat egy kisebb összeggel a háztartáshoz, az pedig még boldogabbá tette, hogy most már el tudja foglalni magát valamivel, sőt, meg is becsülik a munkáját. Már nem érezte magát olyan haszontalan naplopónak, mint azelőtt.

Billy boldogan figyelte, ahogy a fia önbizalma megerősödött kissé, ahogy elkezdett kinyílni. Pontosan tudta, mennyit jelent Jacobnak, hogy ő is kiveszi a részét a ház körüli teendőkből, a saját ellátásából.

Leah is felvillanyozódott a férfi sikerei láttán. Egyre jobban érezte magát vele és kezdte az „ő Jake-jének” tekinteni. Sokkal több reményt kapott a siker által, mint amiről álmodott. Jacob felszabadultabb lett és vele is sokkal közvetlenebbül, előzékenyebben, kedvesebben viselkedett. Figyelmesebb volt, egyre több időt töltöttek együtt, kettesben is.

Leah-val madarat lehetett volna fogatni.

Joey viszont mély letargiába süllyedt.

Eltelt egy hét és Seth-ről semmit sem tudott. Nem találkoztak, nem beszéltek. Mintha a férfit elnyelte volna a föld, mintha soha nem létezett volna. Mintha senki sem ismerte volna. Seth barátai is furcsán viselkedtek. Nem kerülték, de valahogy feszengtek a közelében. Még Embry sem volt vele olyan idegesítően közvetlen, mint azelőtt. A nő csak remélte, hogy Seth miatt nem veszít el mindent.

De volt még valami, ami legalább annyira bántotta, mint Seth elvesztése.

Új barátja, az ő saját, külön bejáratú farkasa is eltűnt. Az óta az éjszaka óta, hogy összesimult az arcuk, egyetlen egyszer sem látta, nem érezte a házat fürkésző tekintetet, nem látott hatalmas árnyat elsuhanni a fák előtt. Attól tartott, hogy ettől a kis csodától is megfosztatott, hogy a mindennapjai mostantól sivárak, szürkék lesznek és hogy most már minden este üres házba tér haza, egyedül bámulja a tévét és remény nélkül néz a következő nap elébe.

Aggasztotta az ünnepség is. A rövid tunika és benne a lába meztelensége. Hogy mindenki őt fogja bámulni. Hogy Seth ott lesz és átnéz rajta. Hogy talán azt érzi majd, eddigi barátai nem látják majd szívesen. Nem Billyre vagy Sue-ra gondolt, mindenki másra. Ha nem ígérte volna meg az öregnek, aki a lányának nevezte, el sem ment volna. De ott lesz. Végigüli az egészet akkor is, ha rosszul érzi magát, ha Billyn kívül senki sem szól hozzá. Bízott a férfiban, most még jobban, mint eddig.

Megint belealudt a könyvébe. Csupán az éjjeli lámpa világított, a könyve szétnyitva pihent a mellkasán, bal karját a feje fölé dobta a párnán. Békésen szuszogva, mozdulatlanul feküdt, aztán a szemgolyója vadul cikázni kezdett szemhéja alatt.

Nyugodt légzése zihálásba csapott át, a keze ökölbe szorult, majd könny kezdett szivárogni a szempillái alól. Hangosan rimánkodva, zokogva riadt föl.

Kicsit később, hajnaltájban, néhány mérfölddel távolabb, Jacob ébredt fel rémálmából. Ő nem sírt, nem könyörgött senkinek, csak bámult maga elé.

Egy lemondó sóhajjal kicsusszant az ágyából és a nyitott ablakhoz lépett. Elhúzta a függönyt és mindkét kezével a párkányt szorítva felnézett a csillagos égre. Magában az elvesztett kislányhoz mondott imát, hogy bocsásson meg neki, ha már ő maga képtelen erre.

Végül lehajtotta a fejét, összepréselte a szemhéjait, majd egy hirtelen mozdulattal lesöpörte a párkányon álló virágcserepeket.