Learning to breathe - 36. Fejezet

Joey szeme azon nyomban kipattant és elhúzódott a férfitól. Értetlenül nézett rá, meg se tudott szólalni.

– Jesszus, Joey, ne haragudj! Én… – Jacob a fejét fogta, kétségbeesett, nem hitte el, hogy ennyire elveszítette az önuralmát. – Joey… ez… ez nem az volt, aminek látszott. Biztosan a nagy öröm, hogy itt vagy és…

– Jake, semmi gond, oké? Nincs semmi baj. Ezt szépen elfelejtjük és legközelebb, ha nagyon örülsz nekem, majd… majd lesz valami, de nem csókolsz meg, igaz?

– Persze.

Egyikük sem mosolygott. Az egész hátralevő időben, amit együtt töltöttek, szigorú távolságot tartottak, és csak akkor engedélyeztek maguknak egy rövid ölelést, amikor elbúcsúztak.

Az ablakon át nézte a szállingózó havat; magára húzta a legvastagabb pulóverét, a nagy bojtos, kötött sapkáját és a bakancsát, elővette a hólapátot és egy zsák homokot, és kiment a ház elé.

Joey gyűlölte a hideget, de még annál is jobban utálta a jeges utakat, ezért nekilátott megtisztítani a ház környékét. Szüksége volt az elfoglaltságra, remélte, hogy közben majd kikapcsol az agya.

Már nagyon várta haza Seth-et, nem értette, hogyan bírja egész nap ezt a hideget a vízen, aztán eszébe jutott, hogy ő valószínűleg meg sem érzi a jeges szelet.

Ahogy Jacob se.

Visszajutott ugyanoda. Jacobhoz. Eddig igyekezett elkerülni, hogy a délután történtekre gondoljon, de most megadta magát.

Érezte, hogy a hideg ellenére most is elpirul az emléktől.

Nem értette Jacobot. A legjobb barátja. Tényleg az; a legunszimpatikusabb emberből a legjobb barátja lett. Annyira örült, hogy végre újra látta, hogy beszélgethettek. Hogy ronthatta így el?

Hinni akart neki, azt akarta, hogy igaz legyen, hogy csak a viszontlátás öröme miatt történt minden, de nehéz volt. Egyre csak Seth szavai motoszkáltak a fejében, az, hogy szerinte Jacob csak vak és nem veszi észre, ami az orra előtt van. Azt, hogy szerelmes belé. De nem, ez képtelenség. Jacob nem szeretheti őt.

Ahogy ő sem szereti Jacobot. Ez biztos.

Csak azt nem értette, hogy akkor miért repkednek azok az utálatos pillangók a gyomrában, valahányszor a csókra gondol. Bár kitéphetné a szárnyaikat! Miért tölti el melegség? Miért volt olyan jó érzés, ahogy Jacob puha ajkai az övéire simultak?

Megrázta a fejét, majd maga elé idézte Seth arcát. Ő az a férfi, akire szüksége van, ő az, akit szeret. Ennyi. Pont.

Seth autója gurult be elé. Kiszállt és megcsókolta; azonnal elfelejtette Jacobot, széles mosoly ragyogott fel arcán.

– Na, fogtatok valamit?

– Ezt megkérdezned sem lenne szabad! – Seth elvigyorodott, miközben elővette a hallal teli vödröt. – De mit csinálsz itt? Ezt igazán rám hagyhattad volna…

– Tudom, de legalább elfoglaltam magam, amíg rád vártam.

Seth átkarolta a vállát, úgy léptek be a házba. – És voltál Jake-nél?

A mosoly leolvadt az arcáról, de visszaerőltette magára. – Voltam.

– És? Joey, miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőled?

Zavarta, hogy Seth annyira figyelmesen nézi. Úgy fürkészte az arcát, mintha várna valamire. – Nem történt semmi különös. Beszélgettem Billyvel, aztán Jake-kel is. Túl fogja élni. – Megrántotta a vállát. Úgy gondolta – remélte –, hogy Seth nem vette észre, mennyire igyekezett tartani magát, amikor arra gondolt, ami Jacob és közte valójában történt. Érezte a gerincén végigfutó bizsergést, de nagyon remélte, hogy ez kívülről nem látszott.

Még mindig nem tetszett neki, ahogy Seth összeszűkült szemmel nézett rá, majd felsóhajtva elengedte a tenyerében tartott arcát.

Joey a cipőjére szegezte tekintetét; bűnösnek érezte magát, hiszen hazudott a férfinak, akit szeretett. Úgy érezte, úgy viselkedik, mintha megcsalta volna, pedig az az aprócska puszi csak egy véletlen baleset volt. Mégis, tudta, csak egyetlen szó, és Seth beigazolódottnak látná az elméletét, és ezt nem akarta.

Seth nem kérdezett többet Jacobról. Megvacsoráztak; jó kedvük volt, Joey csak azt találta furcsának, ahogy a férfi néha elmerengett őt nézve, az időnként beálló hallgatása aggasztotta. Aztán, persze, újra mosolygott és vicceket mesélt neki, de a néma percek időről-időre visszatértek.

Azt szerette volna, hogy aznap végre törjön meg a jég és Seth igazi nőként nézzen rá, de erre hiába várt. A férfi lefeküdt mellé az ágyba, átkarolta, és mintha fejbe kólintották volna, szinte azonnal elaludt.

Míg az ő szemhéjára is ólomsúly nehezedett, egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Nem látott semmit, csak fényt, mintha a nap sugarai elvakították volna, lágy érintést érzett az ajkán, puha húst a sajátján és melegséget az arcán.

Így aludt el, azzal a tudattal, hogy valami nincs rendben ezzel az álommal.

Amíg Joey a fürdőszobában volt, Seth a nappaliban pakolgatott.

Látta a nő megütközött arckifejezését, amikor pillantása az összekészített, teli sporttáskára tévedt, de nem szólt semmit.

– Elutazol?

Mély lélegzetet vett. – Nem. Csak egy időre anyuhoz költözöm. – Elnézte a nő nedvesen csillogó, csontszínű bőrét, a frottír törölközőbe tekert alakját, és majdnem megingott, de erős maradt.

– Valami baj van? Sue? Ezért mentél el az éjjel? Fáztam, felébredtem, és nem voltál itt…

Látta az egyre növekvő pánikot az arcán. – Jól van, mindenki jól van. De ha minden így marad, te nem leszel jól. – Nem tudott hosszan a lányra nézni, akit annyira szeretett, hogy szabadon akarta engedni. Gyere, Joey, üljünk le. Kint voltam az éjjel, gondolkodtam.

– Nem akarok. Mi a baj? Seth!

Nagyot sóhajtott. – Egyszer már elmagyaráztam neked. Velem sose leszel boldog. Annyira nem, mint lehetnél. Persze, arra sincs garancia, hogy Jake mellett az leszel, hiszen Leah-nak se jött össze, de őt nem is szerette… – Látta, hogy Joey egyre idegesebb. Düh égett a szemében, tudta, mindjárt kifakad.

– Miről beszélsz már megint?! Seth, Jézusom, ne mondd, hogy még mindig itt tartunk! Te küldtél oda!

– Nem, félreértesz. Nem azért. Egyszerűen csak tudom, hogy így jobb lesz. Jake minden szempontból ideális neked. Tényleg nem látod? – Eszébe jutott, amit az este látott a nő arcán. Annyira próbálta leplezni, hogy mennyire jó volt újra Jake-kel lennie, mennyire boldog volt. Látta a zavart az arcán, még el is pirult… – Ti többet jelentetek egymásnak, mint bárki. Hiába volt Leah Jake-kel és én is hiába szeretlek, mi nem tudjuk megadni nektek, amit ti egymásnak.

Joey falfehér arccal suttogott. – Tévedsz. Rossz következtetéseket vonsz le. Te is tudod, hogy hülyeséget beszélsz, ugye? – Seth nem szólalt meg. – Seth, én ennél jobban nem tudom bizonyítani, hogy Jake nem több barátnál.

– Akkor is hogy szenvedtél, nem érted? Ürességről beszéltél, hiányérzetről. – Kedvesen mosolygott le rá, miközben végigsimított az arcán. – Nem tűnt fel, hogy csak akkor érezted ezt, amikor Jake nem volt veled? Most válaszolj őszintén. Amikor tegnap találkoztatok, akkor is érezted?

Joey rá akarta vágni a választ, de elgondolkodott. Végül nem válaszolt, nem akarta beismerni az igazságot.

Seth bólintott. – Na, látod. De tudom, hogy ezzel nem győztelek meg. Tudod, hogy halljuk egymás gondolatait, érezzük, amit a másik… Tudod, miért nem látja Jake a szellemeit a boltban? – Elmosolyodott. – Mert te ott vagy. Ahol te vagy, ott nincsenek kísértetek. Éreztem, amit ő; veled megnyugszik, megbízik benned. De erre ő nem jött rá. Azt hiszi, a bolt az oka. Ha jól sejtem, ugyanígy érzel te is. Azért szeretitek egymást, mert feltétel nélkül megbíztok egymásban. Mert tudjátok, hogy a másik olyan dolgokat tud rólatok, amilyeneket senki más, és nem ítél el érte, nem… Ezt fölösleges magyaráznom. Pontosan tudod, miért szereted. Azért, hogy tudd, ha nem Jake-ről lenne szó, tovább harcolnék, de ő más. Ti mások vagytok együtt.

Joey szeméből kibuggyantak a könnycseppek. – Én téged szeretlek. Téged.

– Ne sírj, Joey. – Seth maga is furcsállta, mennyire megnyugodott. Már nem esett annyira nehezére lemondani a szerelméről a legjobb barátja javára. Talán végre ő maga is felfogta, hogy így lesz a legjobb mindannyiuknak. – Sokkal könnyebb lesz neked is, ha belátod végre, hogy Jacob már nem csak a kedves, vörös farkas, aki meghallgat. Majd rájössz…

– Seth… A fracnba, Seth! – Joey most lett igazán mérges, ez a férfit is meglepte. – Miért bújsz Jake háta mögé? Sokkal jobban viselném, ha megmondanád kerekperec, hogy már nem szeretsz, és valaki más kell, de ne kend rá! – Seth nem értette, elkerekedett szemmel bámulta a nőt. – Hiszen soha egy ujjal se nyúltál hozzám! Hiába csináltam akármit, próbáltam tetszeni, eszedbe se jutott…

– Várj, Joey! Tévedsz! Amikor beszéltünk, azt mondtam, elhiszem, hogy szeretsz, de azt csak azért mondtam, hogy megnyugodj és legyen időd rájönni, mit érzel valójában. Mégis belementem, mert úgy gondoltam, ha az megy, akkor talán tényleg én tévedtem.

– De…

– Várj, még nem fejeztem be. Csak egyetlen pillanat volt, csupán annyira inogtál meg, de láttam. Féltél. Nekem meg az jutott eszembe, hogy Jake-ben teljesen megbíznál. Mert így van, nem? Nincs ezzel semmi gond, Joey, de fölöslegesen kínozzuk egymást. Tudom, hányszor vártad, hogy történjen valami, de hidd el, nem ment volna. Pedig ha tudnád, mennyire kívánatos vagy most is! – Mélyen beszívta a levegőt, lehunyta a szemét, majd kilélegzett. – Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Nem tudnék úgy veled lenni, hogy közben azon jár az agyam, miért nem tudsz bízni bennem, miért nem vagyok elég neked, mikor gondolsz arra, hogy nem érzed magad jól velem. Nem akarlak boldogtalanná tenni, és én sem lennék boldog tudván, hogy nem adhatok meg neked mindent.

– De bízom benned… Jó veled… Seth, szeretlek…

Seth megfogta a táskáját és homlokon csókolta a könnyivel küzdő nőt. – Légy boldog, Joey! Teljes szívemből kívánom. – Az ajtóból még hallotta Joey suttogását.

– Olyan dologért büntetsz, amiről nem tehetek, amiről nem is tudok.

– Majd fogsz! És ez nem büntetés. Már csak ezzel tehetek neked jót. Mindhármunknak ezzel teszem a legjobbat. Szeretlek, Joey, ezt ne felejtsd el, de ez majd átalakul egy másfajta szeretetté. – Még egyszer végignézett a nőn. – Vigyázz magadra, Joey!

– … Seth-et szeretem, Seth-et szeretem, Seth-et szeretem…

– Joey, jól vagy? Már kint hallottam, hogy dünnyögsz. Miért kell erről győzködnöd magad? – Paul Jacobbal és Sammel az oldalán lépett be az üzletbe. Jacob feszülten figyelte őt.

– Nem magam győzködöm. – Jacob hátrált egy lépést. – Seth-et. Nem akarok erről beszélni. – Kisírt szeme újra égni kezdett, hálás volt Ezüstbagolynak, amikor beküldte a raktárba rendet tenni a polcokon.

Amikor Jacob megtudta, mi történt, kétségbeesett. Saját magát hibáztatta. Meg akarta győzni Seth-et, hogy ne hozzon rossz döntést, hiszen Joey szenved. Számára a napnál is világosabb volt, hogy a lány Seth-et szereti.

Beszélt vele, de nem ment semmire. Dühítette, ahogy Seth az egész helyzetet kezelte, irritálta, hogy olyan kedvesen beszélt vele, ahelyett, hogy üvöltött volna, vagy meg akart volna verekedni vele. Semmit se tett azért, hogy levezesse a dühét, ha már küzdeni nem akar a lányért. Ezt meg is mondta Seth-nek.

– Jake, miért kellene ilyesmit tennem? Ez az én döntésem volt. Nem orvul raboltad el a nőmet, én mondtam le róla. Talán soha nem is tartozott hozzám, de ha mégis, már akkor „átengedtem neked” – elhúzta a száját a szóhasználat miatt –, amikor a szülinapján elutaztam. Tudtam jól. Akkor történt valami, nem igaz? Azért nem akartad megmutatni.

– Nem történt semmi.

– De te tisztában vagy az érzéseiddel, igaz? Semmi gond, Jake, nem haragszom. Rossz nélküle, nem tagadom, de majd én is találok valakit, aki hozzám való. Még az is lehet, hogy bevésődöm.

– Seth… – Tiltakozni akart, de pontosan tudta, hogy eljött az idő. Seth megérdemelte, hogy őszinte legyen hozzá. – Sajnálom. – Lehajtotta a fejét. – Nem akartam, eszembe se jutott soha. Nem tudom, hogy történhetett. De Joeyval kapcsolatban tévedsz.

Seth elmosolyodott. – Nem hiszem. Most én mondom, hogy csak idő kell neki, türelem, blablabla. – Elkomolyodott. – Jó, hogy végre őszinte vagy. Hiányzott a példaképem.

– Jó kis példakép vagyok…

– Hát, az örökös szívzűrjeid nélkül nem is lennél az igazi. Bár, az igaz, hogy viccesebb volt, amikor Edward csaját akartad elhódítani.

– Joeyt nem akartam elhódítani.

– Pedig ajánlom, ha már nagy nehezen otthagytam végre.

– Most mihez kezdesz?

– Nem tudom. Keresem az utam. Magam. Ha én megvagyok, keresek valakit magam mellé. És a te szellemeid hogy vannak? Rájöttél már?

– Rá. De amióta Belláék itt voltak, amúgy is csak a rémálom maradt.

– Majd elmúlik az is, ha a megfelelő ágyban alszol…

Minden ment a maga megszokott útján.

Leah boldog volt Peterrel, időnként meglátogatták Billyt és Jacobot is, és kellemesen töltötték el együtt az időt.

Egy kis kihagyás után Seth is újra találkozgatott Joeyval. Eleinte mindkettejüknek nehéz volt; Joey nem tudta elfogadni a történteket, bár a büszkesége megakadályozta a könyörgésben.

Aztán lassan megváltozott a találkáik légköre. Joey többé nem nézett rá sóvárogva, sokkal inkább látta úgy, hogy szégyelli magát a jelenlétében, de ez nem tartotta vissza attól, hogy úgy viselkedjen vele, mint azelőtt. Úgy, ahogy az egymásra találásuk előtt. Barátként.

Joey saját magán kívül senkinek nem merte bevallani, hogy tévedett. Hosszú időbe telt, de rájött, hogy Seth-nek igaza volt.

Amikor a szakításuk reggelén meglátta Jacobot, először dühös volt rá, de ott volt mellette az a különös érzés is, amit nem tudott megmagyarázni. Nem voltak se lepkék, se bizsergés, csak melegség.

Nem tudott haragudni rá.

Néha eszébe jutott leheletnyi csókjuk, de rögtön utána felidézte Seth-et és már nem is értette, miért gondolt Jake-re.

Megmaradt a barátságuk, de semmi se volt a régi. Minden bonyolult lett. Feszengtek egymás társaságában és ez szokatlan volt.

Nem tudta pontosan, mikor hullott le a hályog a szeméről, de egy éjjel, amikor zokogva riadt fel a rémálomból, gondolkodás nélkül az ő számát tárcsázta. Természetesnek tűnt, hogy ilyenkor ő vigasztalja meg, és nem Seth.

Azon az éjjelen végleg belátta Seth igazát és már értette, miért nem lett volna neki elég Seth.

Jacobnak se vallotta be, mire jött rá. Számolta a perceket, hogy újra láthassa, de egyetlen szót se szólt. Mégis úgy tűnt, mindketten tudják. Meghosszabbodtak a pillanatok, amikor elmélyedtek egymás tekintetében, gyakrabban értek egymáshoz, de egyetlen szóval sem mondták ki, mit éreznek.

Aztán ritkulni kezdtek a találkozásaik. Magányos estéiken mindketten átgondolták, hogyan működhetne a kapcsolatuk. Nem beszélték meg, mégis mindketten ugyanarra jutottak. Nem hozhatták Seth-et kínos helyzetbe, hiszen ő még nem volt túl Joeyn, ebben biztosak voltak. Azt sem tudhatták, Leah hogyan reagálna erre a fejleményre. És, persze, abban sem lehettek biztosak, hogy képesek lennének életben tartani a szerelmüket. Mert mi van, ha Nessie kísértete mégis visszatér? Mi lesz, ha Joey is Leah sorsára jut? Vagy ha Joey Jacobtól is tartani fog és hozzá sem tud annyira közel kerülni, amennyire kellene, szeretne? Mi van, ha Jacob újra bevésődik?

Túl sok volt a ha. Nem mertek kockáztatni.

Kimondatlan megállapodás született közöttük: minden jó így, ahogy van, felesleges lenne elrontani. Inkább maradnak csak barátok, mint hogy végleg elveszítsék egymást.

Ám így nem lehettek boldogok.

A karácsonyt mind együtt ünnepelték.

– Seth, van egy meglepetésem, vagy nem is tudom, minek nevezzem.

– Karácsonyi ajándék? Nem is szoktuk megajándékozni egymást.

– Hát, én most mégis adok valamit. Remélem, tényleg ajándék lesz és nem átok … – Seth furcsán nézett rá. – Mostantól hivatalosan is te vagy az alfa. Nem csak a helyettesem vagy, te vagy az igazi.

– De, Jake… Mi? Mi ütött beléd?

– Ez nem nekem való. Felelősség, kötelesség… Kiszállok a falkából.

– Ne csináld, Jake!

– Tudod, hogy mindig a saját fejem után mentem.

Seth az új pozíciójával igazi életcélt talált magának. Már tudta, milyen úton kell elindulnia, élvezte a rá szabott feladat minden percét.

Billy a tornácon ült a kerekesszékében. Sűrűn hullt a hó, Jacob vastag pokrócot terített rá.

– Nem kellett volna kijönnöd ebben a hidegben.

– Neked meg nem kellene megint elmenni. Főleg búcsú nélkül. Joeynak meg fog szakadni a szíve.

– Ugyan, apa, ne dramatizáld túl. – Megszorította a vállát. – Vigyázz magadra, apu!

– Jól van, fiam. – Billy száraz szemmel nézte végig, ahogy a fia levetkőzött, a ház körüli erdő szélére sétált és visszanézett rá.

Jacob nem volt többé, csak a vörös farkas, ereje teljében, készen az előtte álló útra.

Végül a farkas is eltűnt a fák között.