A csók rövid volt, tétova és esetlen, de csók volt és nagy jelentőséggel bírt.
Amikor véget ért, Leah lehunyva tartotta a szemét; Jacob türelmesen várta, hogy a nő ránézzen. Jacob ideges volt; hajdani magabiztossága, mely miatt azt hitte, mindent jól csinál, most cserbenhagyta. Leah kinyitotta a szemét; égő tekintettel, ajkán halvány, elégedett mosollyal nézett a férfira.
Jacobot melegség járta át a nő arckifejezése láttán, de korábbi aggodalma nem múlt el. – Ne haragudj, hogy ilyen béna voltam. Megy ez jobban is. – Kínjában mosolygott.
– Ugyan, Jake, tökéletes volt. Amíg engem csókolsz, és csak engem, nem egy emlékképet, minden rendben van.
– Téged csókoltalak, ebben biztos lehetsz. Nem akarlak kihasználni. Nézd – két kezébe fogta a nő kezét –, egyelőre nem ígérek semmit. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy csak te jársz a fejemben, de nagyon kedvellek. Jobban, mint egy barátot. Nagyon jól érzem magam veled, de nem tudom, meddig tart, amíg csak te maradsz… – Nagyot sóhajtott, közben lenézett összekulcsolt kezükre, majd vissza a várakozással teli arcra. – Ha neked egyelőre megfelel ez a mostani helyzet, akkor szívesen lennék veled, de ez most csak ennyi, nem több. Azon vagyok, hogy túl legyek ezen az egészen, de nem tudom, hogyan lehet küzdeni egy bevésődés ellen. Megérted ezt?
– Persze, Jake. Most legalább érted, miért utálom annyira ezt az egész bevésődés-dolgot… De ez nem a te hibád. Kivárom, amíg csak az enyém leszel, csak ne tartson túl sokáig. – Elmosolyodott, de arca túl hirtelen lett komoly. – Tudod, nem szeretem a versenytársakat, még akkor sem, ha az egy szellem. Egyszer már elveszítettem egy csatát…
– Még egyet nem fogsz! – Jacob megszorította a nő kezét, majd két tenyerét a puha arcra simította és újra megcsókolta Leah-t, ezúttal szenvedélyesebben, magabiztosan, erőfeszítés nélkül. Elégedett is volt a teljesítményével.
Leah elfogadta a felkínált kezet és kiszállt a Rabbitből. Egész nap arra várt, hogy végre kettesben lehessen Jacobbal. Az előző napi egymásra találásuk óta újra tininek érezte magát, a hormonjai ugyanúgy tomboltak, mint akkoriban, szétszórt volt és naphosszat csak álmodozott: hol arról, ami történt, hol arról, ami történni fog. Jóleső bizsergés járta át minden porcikáját, és alig tudta elhinni, hogy ez a csoda – oly hosszú idő után – újra megtörténik vele. Szerelmes, ezt biztosan érezte, és most még az sem zavarta, hogy a férfi egyelőre nem érez ugyanilyen szenvedélyesen iránta.
– Eldöntötted, melyik film legyen? Az a nyáladzó romantikus, vagy az a szuper akciófilm?
A második verzió említésénél széles, célzatos vigyor ült ki az arcára, szemével pedig szinte beleszuggerálta a nőbe a választ.
Leah felnevetett a férfi kamaszos heve láttán. – Azt hiszem, az a szuper akciófilm lesz értelmetlen rugdosással, és szanaszét fröcskölő vérrel.
– Hm, helyes döntés. Jó az ízlésed. – bólogatott Jacob sokat tudóan, nagyon komolyan, aztán ő is elnevette magát, átkarolta a nő vállát és bementek a port angelesi moziba.
A film alatt Leah úgy tett, mintha félne, és odabújt Jacobhoz, a férfi pedig úgy tett, mintha elhinné, hogy Leah fél, és szorosan magához húzta őt. Arcát a nő feje búbjához nyomta és magában mosolygott kettejük színészi alakításán.
A moziból kilépve Leah megragadta Jacob kezét, és elindultak szétnézni a városban.
Az egész délutánt kéz a kézben sétálva töltötték, fagyit ettek, és míg a nő a kirakatokat bámulta, Jacob az utakon elsuhanó autókat és motorokat vizslatta. Hétköznapi pár voltak és ez mindkettejüknek tetszett. Nem fecsegtek folyamatosan, de nem is volt rá szükségük; bőven elég volt, hogy együtt vannak, és itt senkinek sem kell magyarázkodniuk.
Jacob jól érezte magát, jobban is, mint várta, bár a lelkiismeret-furdalás időnként beborította boldogsága kék egét.
Nem hazudott a nőnek, nagyon jól ismerte magát; a kicsi Nessie és Bella arca, alakja időről időre felbukkant egy kirakatban, vagy egy játszótéri hintában. Az egész csupán érzéki csalódás, zavarodott elméje, sebzett szívének játéka volt, mégis keserűség öntötte el minden egyes alkalommal. És ezen még Leah sem segíthetett.
Billy-t általában együtt vitték kezelésre; míg Jacob bekísérte édesapját a rendelőbe, Leah Dr. Clarksonnal beszélgetett, ha a férfi éppen ráért. Jacob is kedvelte az orvost, lassacskán ő is jó baráttá lépett elő.
A hét minden napját együtt töltötték, igyekeztek összecsiszolódni. Kezdték kitapasztalni, ki miért haragszik meg, és mivel lehet magukhoz édesgetni a másikat, de kapcsolatuk olyan lassan haladt, mint egy középiskolás első szerelem.
Billy majd’ kiugrott a bőréből örömében kettejük láttán. Becsülte Leah-t amiatt, ahogy bánt velük, tisztességes, jóravaló nőnek tartotta, aki jó társa lenne a fiának. Most úgy érezte, imái meghallgattattak. A legjobbat akarta Jacobnak és úgy látta, Leah-val az oldalán nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Nem jött tökéletesen helyre, de aki nem ismeri a múltját, vagy a régi Jake-et, nem érezné rajta, mennyit szenvedett.
Lassan a közeli barátok is tudomást szereztek a kettejük között szövődő románcról, és a kezdeti furcsa pillantások, kérdezősködés után elfogadták a helyzetet.
Jacobot persze folyamatosan ugratták Leah miatt, hiszen, ha szerelemről volt szó, a nőnek mind csak a régi énjére tudtak emlékezni. A kiábrándult, kiállhatatlan, örökké fájdalmat okozó Leah-ra, aki sosem tudta megbocsátani, hogy Sam, az első szerelme éppen Emilyért, a másod unokatestvéréért hagyta el, aki egyben a legjobb barátnője is volt. Úgy érezte, mindketten hátba támadták, bár pontosan tudta, hogy az egészről egy náluk hatalmasabb erő, a bevésődés tehetett, aminek senki sem mondhat ellent. Most itt volt érett, szerető nőként, és Embry-ék még nem tudták megemészteni a változást, de drukkoltak kettejüknek.
– Csak ne kelljen minden alkalommal a nyáladzásotokat néznem, haver! Meg Seth! Apám, ha ő pont a saját nővérét fogja szex istennőnek tartani, szerintem kiherél, alfaság ide vagy oda!
– Jól van – vigyorodott el Jacob –, majd odafigyelek!
Joey elmúlt hete viszont se ilyen eseménydús, se boldog nem volt.
Egyedül érezte magát; Billyéknél nem járt, ők sem mentek a boltba, a farkasa is szőrén-szálán eltűnt – újra –, és Seth is elment.
A férfival telefonon szinte minden nap beszélt, de csupán semleges dolgokról, mint az időjárás, Seth bácsikájának állapota, vagy Joey mindennapjai, ami egyértelműen sivár volt. Barátok voltak, de korántsem olyan közeliek, mint néhány héttel korábban. Joey-nak még az élettől is elment a kedve egy-egy ilyen beszélgetés után.
Egy nap aztán a kicsinek már nem mondható, tizennégy éves Claire sétált be a vegyeskereskedésbe. Hosszú, hullámos fekete haja szabadon omlott a vállára, bronz fényű arca kezdte elveszíteni puhaságát, kerekségét, világosbarna, macska-szerű szeme pedig olyan értelmet sugárzott, melyet sok felnőtt sem tudhat magáénak.
Claire – aki még nem felnőtt, de már nem gyerek –, Quil bevésődése volt, bár Joey erről mit sem tudott.
Ő az egészből csak annyit látott, hogy ez a kislány és a hatalmas, felnőtt férfi legjobb barátok, szinte testvérként követik egymást mindenhova. Nem is talált ebben semmi kivetnivalót, irigylésre méltónak tartotta kettejük ragaszkodását – bár ki tudja, hogyan vélekedett volna, ha tudja a teljes igazságot. Azt, hogy Quil akkor választotta a lányt élete párjának, amikor az még csak két éves volt. Ez a tény valószínűleg akkor is elborzasztotta volna, ha tudja, hogy ez akkor – és mindezidáig is – csupán testvéri, baráti ragaszkodás volt. Majd, ha eljön az ideje, de csakis akkor, egymáséi lesznek.
A lány válogatott az újságok között, majd egy nőknek szóló darabbal a kezében a pulthoz sétált.
– Szia, Joey! – mosolygott a pult mögött álló nőre, és arcán két gödröcske jelent meg.
Rózsaszínű rágógumit rágott, és Joeyt hirtelen cukorka és gyümölcs illata lengte körül.
A lány maga volt a két lábon járó fiatalság és jókedv, így Joey is azonnal átvette a kellemes hangulatot. Mosolyogva köszönt vissza. – Szia, Claire! Kérsz még valamit? – kérdezte, miközben beütötte a pénztárgépbe az újság árát.
– Hát, lenne itt még valami…
– Akkor bökd ki! Valami ciki dolog, hogy ennyire hallgatsz?
– Ja, nem, csak lehet, hogy nem fogsz örülni. Szóval, arról lenne szó – felbátorodva ömleni kezdtek belőle a szavak –, hogy a nyakadba szeretném varrni magam. Tudod, rég találkoztunk, otthon unatkozom, és arra gondoltam, hogy csaphatnánk egy csajos bulit nálad, ha nem gond.
Joey először meglepődött, aztán elvigyorodott. – Persze, bár nagy bulit most nem tudnék adni. De megnézhetünk egy pár filmet, kibeszélhetjük a pasikat, kilakkozom a körmöd és főzhetek forró csokit is. Jó lesz így?
– Persze! Akkor megvárlak.
Claire-ék törökülésben ültek egymással szemben a kihúzott kanapén, arcukon lehúzható maszk feszült, hajukat kontyba fogták a fejük tetején, és míg Joey gyöngyházrózsaszínre festette ki a lány lábkörmét, az megállás nélkül csacsogott. Aztán abbahagyta, és felpillantva Joey azt látta, hogy Claire a gondolataiba merült.
– Minden rendben van, Claire?
A lány elpirult és zavartan fókuszált Joeyra. – Igen, csak… kicsit elkalandoztam.
– És, szabad tudni, merre?
– Hát… Tudod, mostanában furcsa gondolataim vannak.
– Mitől furcsák?
– Quilről van szó… – Claire szégyenlősen hajtotta le a fejét.
Joey néhány pillanatig csak maga elé nézett, aztán nagyon elmésen megszólalt: – Ó!
– Bizony, ó…
– De nem vagy te még túl fiatal az ilyesmihez?
– Joey, tizennégy vagyok!
– Oké, oké. – nevette el magát a nő. – Igazad van, bocsi. De Quil… ő… túl idős hozzád. Ezt te is tudod.
– Tudom. Pont ez a bajom. Tudom, hogy szeret, de csak, mint húgát, vagy ilyesmi. Ő még mindig a kislányt látja bennem, pedig közben én felnövök és… – Óriási sóhaj szakadt fel a mellkasából. – Sosem gondoltam volna, hogy ennyire beleszeretek!
Joey most kezdte igazán komolyan venni az elhangzottakat. Felegyenesedett, és mélyen a lány szemébe nézett. – Úgy érted, szereted. De nem tudod, mit érzel igazából, igaz?
– Nem. Először én is azt hittem, hogy ez csak valami kamaszkori agylágyulás és majd szépen elmúlik, de nem. Azon már rég túl vagyok és semmi sem változott, csak rosszabb lett. Ő még mindig úgy kezel, mint régen, én meg nem tudom, hogyan legyek úgy mellette, hogy semmit se vegyen észre. Ez nem túl egyszerű, Joey. Kicsit mélyebben gyökerezik az egész, és nem tudom elmagyarázni. – Claire pontosan tudta, hogy még Joeynak sem adhatja ki Quil és a falka titkait, így a bevésődést sem. Ezt csak Seth tehette meg, de ő is csak akkor, ha biztos benne, hogy Joey a társa lesz egy életen át.
Elakadtak a beszélgetéssel.
– Jól van. Nem tudok segíteni, de ha elfogadod, adnék egy tanácsot. Te feleannyi idős vagy, mint Quil, ami azt illeti, épphogy átlépted a gyerekkort. Várd meg, míg érett nő leszel – ne húzd el a szád, az már csak néhány év –, ha még akkor is így érzel, akkor törheted rajta azt a szép fejed. Addig viszont ráérsz még a felnőttek dolgaival foglalkozni, mert akármit gondolsz is, messze vagy még attól. Meg amúgy is, gondolj bele, mi lenne, ha most összejönnél vele és kiderülne? Mehetne a hűvösre, az történne. – Egy pillanatig szótlanul bámultak egymásra, majd elnevették magukat. – Ráérsz még ezzel, addig meg nézz körül, mennyi helyes fiúka van errefelé!
– De ők nem Quil… De igazad van, inkább lehűtöm magam.
Másnap estére megbeszélték, hogy újra Joeynál lesznek, és ha úgy alakul, másokat is hívnak.
Mire Joey hazaért, a házban dübörgött a basszus és már messziről hallotta a női kacajokat. Ott volt mindenki, aki számított: Kim, Emily, Rachel, néhány helyi barátnőjük, csak Leah hiányzott közülük, de Joeynak senkiből sem sikerült kiszednie, miért nem jött el. Igazi csajos buli volt rengeteg édes itallal, koktélokkal, csokoládéval, latin- és modernzenével. Az ott lévők már mind becsiccsentettek – még a kis Claire is ivott egy pohárkával, ami, természetesen, azonnal a fejébe is szállt.
Joeyt is kínálgatták, de ő nem engedett, csak jókat derült a többieken, és mindenkivel váltott néhány szót. Aztán valahogyan mégis a kezében maradt egy pohár Cherry-őszi – talán Rachel adta neki oda, hogy vigyázzon rá, amíg ő felmászott az asztalra táncolni –, és azon kapta magát, hogy minden meggyőződése ellenére kortyolgatni kezdte az italt, amely annyira édes volt, hogy az embernek még többet kellett rá innia. Nem vette észre, mikor perdült maga is táncra.
Jacob egy újabb rémálomból ébredve kiment a friss levegőre és azonnal átváltozott. Amit viszont a következő pillanatban látott, nagyon meglepte…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése