Jacob szeme alatt sötét árkok húzódtak, arca elgyötört volt; amint belépett a vegyeskereskedésbe, Joey azonnal tudta, hogy baj van. Megvárta, míg a férfi a pulthoz sétált, csak akkor köszönt rá. – Szia, Jake!
– Szia… – Jacob arckifejezése zavart volt, tekintete egyik pontról a másikra ugrott.
– Mi a baj? – Joey hangja lágyan csengett és a vonásai őszinte aggodalomról árulkodtak.
– Tudod, nem kellene ezt a nyakadba zúdítanom, de jól esne beszélgetni valakivel, aki előtt nincsenek titkaim. – A lány csöndben várt, Jacob pedig mély lélegzetet vett. – Borzalmas éjszakám volt! A részletek nem fontosak, csak az, hogy amióta beszéltem neked a múltamról, nincs egy nyugodt percem se. Folyton úgy érzem, mintha a közelemben lennének Nessie-ék.
Joey rosszul érezte magát, felelősnek tartotta magát a férfi állapotáért. – Sajnálom, Jake. Nem kellett volna…
– Nem a te hibád, nem azért mondtam. – Elmerengett. – Az a baj, hogy mindenhol őket látom. Érted? Szó szerint látom őket. Emiatt már Leah-val se mennek jól a dolgok.
– Nem érti meg?
– De, nagyon türelmes, de csak képzeld el, hogy mondjuk Seth-tel vagy, egészen… meghitt a légkör, és ő nem tud veled foglalkozni, mert miközben téged csókol, a halott szerelmeit látja mindenhol…
– Ó!
A férfi lehajtotta a fejét. – Egyszerűen nem tudok szabadulni tőlük. Tegnap nagyon összevesztem Leah-val emiatt. Nem látom, hogyan lehetnék így boldog.
– Ó, Jake! – Joey megfogta a kezét. – Annyira sajnálom!
– Tudom, te nagyon jó vagy. Nem is kellene ezzel terhelnem téged, megvan a magad problémája. Miért nem ébreszted fel Seth-et, amikor rosszat álmodsz? Sokkal könnyebb lenne.
– Miért, neked segít, hogy Leah melletted van?
A férfi nagyot sóhajtott. – Igazad van.
– Amúgy is, honnan tudod, hogy…
– Nálad voltam éjjel. Az erdőben. – Szégyenkezve nézett a nőre. – Miután összevesztem Leah-val, csak bolyongtam a környéken és valahogy nálad kötöttem ki.
– És miért nem jöttél be?
– Mert ott volt Seth és nem akartam zavarni. Legalább nektek jól alakulnak a dolgok. – Halványan elmosolyodott, de a szeme nem nevetett, szomorúság csillogott benne.
– Jake, el fog múlni. – Megszorította a férfi kezét.
– Egyelőre nem úgy tűnik. Idefelé is folyton láttam őket.
– Most is?
Jacob zavarban volt, miközben körülnézett. – Nem. Amióta itt vagyok, nincsenek velem.
– Na, látod! Ez jó jel! – mosolyodott el a nő.
– Tényleg? Akkor a hátralévő életemet a boltban éljem le, mert itt nem látom őket? – Hangja gúnyos volt.
Joey megkerülte a pultot és átölelte a férfit. Meglepve tapasztalta, hogy Jacobnak nagyobb szüksége van rá, mint gondolta; úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. – Kitalálunk valamit. Nyugodtan szólj, ha szükséged van rám, akár éjjel is. Számíthatsz rám és Seth-re is.
– Ühüm. – Jacobnak nehezére esett elengednie a nőt, maga is meglepődött a felismerésen, hogy valóban számít rá, jobban, mint bárki másra. Biztos volt benne, hogy ha ezt Seth tudná, egyáltalán nem lenne boldog. Zavarta, hogy legjobb barátja ennyire nem ismeri, hogy nem bízik benne és nem hiszi el, hogy Joeyt és őt csak a barátság és az egymásra utaltság köti össze. Egymásra voltak utalva, mert csak ők ismerték a másik lelkét igazán.
Nehezére esett, mégis azonnal elengedte Joeyt, amint meghallotta az ajtó fölé akasztott csengettyű csilingelését, bár már késő volt.
Seth furcsa arckifejezéssel lépdelt feléjük, kezében Joey egyik kardigánjával, amit a nő reggel az autóban felejtett. Érzelmeinek mélységét csupán Jacob látta arcán.
Jacob nem akart vitát, pontosan tudta, hogy barátja miért viselkedik furcsán, ezért sietve elbúcsúzott és kilépett a szabadba, ahol szinte azonnal hozzácsapódott a kéretlen, mások számára láthatatlan társaság.
Seth gondosan begombolta a nőn a kardigánt, zavartan állt előtte. Tudni akarta, mi történt közte és Jacob között, ezért kertelés nélkül rákérdezett. – Ennyire jóban vagytok Jake-kel?
Joey meglepődött a hirtelen jött kérdéstő hallatán. – Jóban vagyunk. – Óvatosan kérdezett vissza. – Nem kellene?
– Nem, nem, csak meglepett, hogy ennyire közeli barátok vagytok és így…
– … átölel, míg téged alig engedtelek közel, igaz?
– Igaz. – Seth elszégyellte magát, de legbelül jogosnak érezte a kérdését.
– Tudom, hogy problémás csaj vagyok és nem könnyű velem, de már javulok. Te nem érzed?
– De igen. – Rámosolygott a nőre.
– Akkor jó. – mosolygott vissza Joey. – Jake a barátom.
– És az összes barátod így ölel, ahogy ő?
– Te is így öleltél, nem emlékszel? Sőt! Embryről nem is beszélve!
– Én már akkor is odavoltam érted. – Elvigyorodott, Joey csak felhúzta a szemöldökét.
– Jake nincs oda értem. Csak rossz passzban van, én pedig jó baráthoz illően próbáltam lelket önteni belé.
– Ezért szeret mindenki annyira. Olyan kedves vagy, úgy törődsz mindenkivel! De hogy félre ne értsd, én nem csak ezért kedvellek.
– Ó, tényleg? – Joey elvigyorodott. – Hanem még miért?
– Most kezdjem sorolni? – Seth egy kis ideig még a nővel maradt és jókedvvel beszélgettek tovább.
Jacob egyenesen a garázsba ment, nem akart találkozni Leah-val. Az este történtek után nem tudott volna a szemébe nézni. Belevetette magát a munkába, és csak arra figyelt, amit csinált, hogy ne lássa a hófehér arcokat.
Leah a zajokból azonnal tudta, hogy Jacob otthon van, és amikor a férfi ebédelni se ment be a házba, tálcára rakott egy adag ételt és kivitte a garázsba.
A férfi arcán nem volt öröm, amikor megpillantotta Leah-t. – Köszönöm, de nem kellett volna. – Azonnal visszafordult a munkájához, de a nő nem hagyta annyiban a dolgot. Hozzálépett és az arcára simította a tenyerét.
– Nézz rám, Jake! – Megtette, de hamar elkapta a tekintetét. – Jake, ne tedd ezt, kérlek!
– Ennek nincs értelme. Nem én vagyok a hozzád való férfi. Boldognak kellene lenned, de én éppen az ellenkezőjét teszem veled.
– Nincs semmi baj! – Leah hangja kétségbeesett volt. – Ez mindenkivel előfordul…
– Mi? Hát nem érted? Nem veled volt gond az este! Te tényleg fantasztikus voltál, nem is hagytál hidegen, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy csak téged lássalak! – Szavai fájtak a nőnek, látta az arcán, de őszinte akart lenni. Nem akarta hitegetni őt. – Be kell látnod, akármennyire akarjuk is ezt, én csak tönkre teszlek. Jobb lesz, ha ezt most…
– Ki ne mondd! Jake, ez csak egy próbálkozás volt. Majd többet leszünk együtt, segítek elfelejteni őket, csak hagyd, hogy segítsek, kérlek!
A férfi lemondóan ingatta a fejét. – Miért ragaszkodsz hozzám ennyire?
– Mert azt akarom, hogy működjön. Nem… veszíthetek megint én…
Jacob nagyot sóhajtott és bólintott. – Én nem ígérhetek semmit. Egyszerűen semmit. Hidd el, jobban járnál. Össze fog törni a szíved… jobban, mint eddig.
Ennél jobban már nem fog. Leah nem mondta ki a gondolatait, csak magához ölelte a férfit és magában imádkozott, hogy ne történjen meg újra, ami egyszer már tönkre tette az életét, és keserű nővé változtatta.
A vörös farkas jókedvet színlelve hallgatta barátai beszámolóit, pedig a sápadt árnyak ide is követték. Társai semmit sem vettek észre az állandó csatározásból, melyet a józan esze vívott a képzeletével, tökéletesen leplezte gondolatait.
Ha éppen nem figyelt a környezetére, csak barátai tréfáira, jól is érezte magát, de amint Seth a közelébe ért, feszültté vált. Seth emberi alakjából is pulzált a negatív energia, de amikor átváltozott, valósággal rájuk zúdította ezen gondolatait.
Quil és Embry zavartan hallgatta a Seth fejében kavargó kusza gondolatokat, és jobbnak látták magukra hagyni Jacobékat. Mindketten visszatértek emberi alakjukba és csak akkor hozták szóba egymás között a dolgot, amikor már eléggé távol voltak a farkasoktól.
Seth most szemtől-szemben közölte érzéseit Jacobbal.
– Kértelek, hogy hagyd őt békén. Ennyit jelentett neked?
Jacob fejében visszhangoztak Joey mondatai is. – Már ő is elmagyarázta, nem? Én csak beszélgettem vele, ő ölelt át, amiben – azt hiszem – amúgy sincs semmi. Seth, ez most komoly? Tényleg egy lány miatt támadsz nekem?
– Nem egy lány, hanem Joey miatt! Nekem ő nem csak egy lány. Jake, a legjobb barátom vagy, de ez most nem tréfa. Te nem veszed észre, hogy mit váltasz ki a nőkből…
– Mind ugyanazt váltjuk ki belőlük. Seth, ő a barátom, nagyon közeli, de csak egy szavadba kerül és nem lesz az. Nem akarok háborúzni veled.
– Lehet, hogy már késő az áldozatért…
A vörös farkas szeme elkeskenyedett, hangos morgásba kezdett. – Ennyire nem lehetsz fafejű! Joey szeret téged, csak olyan buta! Mit nem tudsz ezen megérteni? – Várt egy kicsit, mérlegelt. – Nem akarom, hogy téveszméid legyenek, úgyhogy megnézheted, mit csinálunk együtt.
Anélkül, hogy elárulta volna Joey valódi titkát, képeket mutatott a lányról és saját magáról. Megmutatta, hogyan szenvedett a lány, amikor először veszett össze Seth-tel; hogyan duzzogott az ő oldalán, amikor a grillezés után hazakísérte; azt, ahogy Joey hiányolta a farkasát az ünnepség estéjén; a biciklileckéket és a port angelesi útjukat is, és, persze, mindehhez – átrostálva ugyan –, de hozzáfűzte a saját gondolatait, érzéseit is.
Seth elméje ez után teljesen bezárult előtte. Szinte azonnal visszaváltozott, ahogy Jacob is.
– Akkor most már rendben vagyunk? Elhiszed végre, hogy semmi sincs köztünk?
– Ühüm.
Jacob megköszörülte a torkát. – Ami a mait illeti, Joey csak meg akart vigasztalni. Eléggé rossz passzban vagyok mostanában, tegnap Leah-val is összekaptunk.
– Miért? – Seth arcára aggodalom ült ki, amikor szóba került a nővére.
– Változz vissza és megmutatom, de csak akkor, ha minden, amit mutatok, nálad marad. Csak neked vagyok hajlandó elmondani ezeket a dolgokat, hogy lehiggadj végre, de a többieknek ehhez semmi közük. Amit Joeyról láttál, az ő dolga, amit rólam látsz, az enyém.
– Rendben.
Amint újra farkasbőrben voltak, Jacob tekintetével végigpásztázta a környezetét és teljesen nyitva hagyta elméjét. Ily módon Seth pontosan látta, amit Jacob. Látta a több évszázados fenyő tövében álló Bellát Nessie-vel a karjában, néhány méterrel arrébb Nessie magányos barna szeme nézett rá vissza, megint máshol újra az édesanyjával látta. És mindeközben átérezte Jacob szenvedését.
Elborzadt a látottaktól, a szívét szorongató érzéstől.
– Hát, ezt nem mutatom meg nektek. Semmi szükség rá, hogy titeket is kísértetek üldözzenek lépten-nyomon.
– De a boltban nem voltak veled…
– Nem.
Seth-ben éppen megfogalmazódott egy gondolat, de azonnal mást tolt tudatának előterébe és visszaváltozott. – Értem. Azért óvatosan ölelgesd szívem hölgyét, nehogy a végén elcsábítsd itt nekem! – Seth tréfára vette a dolgot, de mindketten tisztában voltak vele, hogy ez igenis komoly kijelentés volt.
Seth a saját szemével győződött meg róla, hogy nincs kettejük között semmi, ahogy arról is, hogy egy egyszerű kalandnál sokkal mélyebb érzések fűzik őket egymáshoz. Tudta, hogy Jacob nem mindent mutatott meg neki, de nem is ez aggasztotta igazán.
Nem értette, miért kezdett egyáltalán Jake Joeyhoz járni, azt viszont tudta, hogy azok a kapcsok, amelyek őket összekötik, bizalomból készültek, feltétel nélküli bizalomból, amelyet ő maga nem élvez egyikük részéről se.
Ott volt Joey titka, amiről ő még mindig nem hallott, de amelyről – ebben biztos volt – Jacob mindent tud.
És, persze, ott voltak a lidércek, melyek a boltban nem jelennek meg. Nem értette, Jacob miért nem látja át a dolgot.
Bár korábban nem így búcsúzott el Joeytól, mégis elment hozzá. Muszáj volt maga mellett tudnia, nehogy észrevétlenül elveszítse.
A takaró alatt a karjába zárta a nőt és legnagyobb megnyugvására az nem tolta el a kezét, hanem készségesen hozzásimult, arcát a nyakába fúrta és csendesen aludt tovább. Akkor Seth is le merte hunyni a szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése