Amikor Mona kilépett a liftből a Vodafone telefontársaság földszinti halljába, örömteli mosoly ült ki az arcára. Az információs pult oldalának támaszkodva ott állt kedvenc alibi szeretője, karba font kézzel, édesen mosolyogva, ragyogó kék szemekkel.
A lány odasietett Dougie-hoz, és a karjaiba vetette magát, a srác pedig szorosan magához ölelte őt, miközben kis híján hanyatt esett a nyakába ugró Monától.
– Látom, jobb kedved van! – vigyorgott Dougie.
– Igen, jót tett a munka. Meg amúgy is, ki tudna ellenállni egy ilyen jóvágású fiatalembernek? – kacsintott kacéran Mona, miközben sugárzó mosolyában fürösztötte az éppen elpiruló fiút.
– Remélem, nem rontom el a kedved a ma esti programunkkal… – A karját nyújtotta a lánynak, aki belekarolt és kíváncsian tekintett fel a fiúra.
– Milyen program?
– A srácok bowlingozni akarnak – magyarázta Dougie, miközben a kellemes koraesti szellőben sétáltak az utcán –, és azt mondták, hogy nyugodtan vigyelek téged is.
A fiú kíváncsian fürkészte Mona arcát, látni akart minden apró változást, arcizmai rezdülését, ami elárulhatja a lány érzelmeit.
– Értem. – nézett maga elé Mona – És… – megköszörülte a torkát, majd befejezte a mondatot – És mindenki jön?
– Danny is ott lesz, ha erre céloztál. – mosolyodott el a fiú – Mi négyen a fiúkkal, és te leszel ott. A csajokat most nem hozzák.
– De akkor én minek megyek? – ráncolta a homlokát Mona – Ez egy kan bulinak hangzik, ahol nekem semmi keresnivalóm.
– Nyugi, nincs semmiféle összeesküvés, látom az arcodon, hogy kombinálsz! – nevetett a srác – Ők menni akartak, én erre mondtam, hogy ma veled csinálok valamilyen programot, ők pedig rávágták, hogy igenis mennem kell, és hozzalak akkor téged is.
– Jól van… – sóhajtott a lány – Akkor megpróbálom normálisan megbeszélni a tegnapi dolgot Dannyvel.
– Jó ötlet, nem akarok békebírót játszani köztetek! Ja, és még valami! Ne hozd szóba az orrát, akárhogy is néz ki! – nézett Dougie komolyan a lány szemébe – Történt egy kis baleset, és totál felhúzza magát rajta.
– Baleset? – hűlt el Mona.
– Semmi komoly, de nem mondhatom el, mert akkor nem élem túl a következő találkozást Dannyvel. Senkinek sem beszélhetünk róla. – Dougie nagyon komoly képet vágott, majd elvigyorodott.
– Rendben. – húzta fel a szemöldökét Mona.
A bowling pályához érve Dougie-ék átvették a cipőjüket, és csatlakoztak Harryhez és Tomhoz. A srácok megölelték Monát és puszival üdvözölték, majd leültek inni egy frissítőt, amíg Dannyre vártak. Beszélgettek egy keveset, de amikor már végképp megunták a várakozást, nekiláttak elmagyarázni Monának a játékszabályokat, azután pedig Harry gyakorolt a lánnyal. Tíz perc után Harry már a haját tépte, látva a lány ügyetlenségét. A teljes kopaszságtól Danny mentette meg, amikor nyolc körül végre megérkezett.
Dannyre rossz volt ránézni, arcáról sütött a másnaposság és a kialvatlanság, az orra pedig duplájára dagadt az eredeti méretének. A fiú mindenkit üdvözölt, megölelte barátait, még Dougie-val is lepacsizott, Monának viszont épphogy odasuttogott egy hellót, miközben tekintetét makacsul a padlóra szegezte.
A lánynak rosszul esett Danny tökéletes közömbössége, de megértette a reakcióját, fordított esetben ő lehet, hogy még a köszönést sem erőltette volna. Alig várta, hogy nyugodtan megbeszélhesse a problémát a sráccal, hogy többé ne kerüljenek ehhez hasonló nem kívánatos szituációba.
Harry nem sokat teketóriázott, teljes extázisba esett a bowlingpálya közelségétől, és már osztotta is az instrukciókat.
– Jól van, akkor mindenki mindenki ellen. Mona, te Dannyvel leszel egy csapatban! – dirigált a fiú ellentmondást nem tűrve, és nem is számított rá, hogy bárkinek is lenne ellenvetése, most mégis szembe szállt vele Danny.
– Miért pont velem? Legyen Dougie-val…
– Nem, haver, az ő esélyeit minek rontsuk? – kérdezte egy huncut fél mosollyal Harry, de választ nem várt. – Mona még nálad is bénább, szóval csakis veled játszhat, mert te alapból esélytelen vagy. Aztán, ha nagyon unatkoztok, majd vitatkozhattok azon, kinek a bénasága miatt aláztalak le titeket annyira…
Danny és Mona elképedve nézett össze, és szívük szerint a földbe döngölték volna barátjukat egy tekegolyóval, de ezt azért ugye mégsem tehették, ezért inkább hagyták, hogy Harry kárörvendjen. A srácok is vigyorogtak, de Dougie azért közben figyelte Monát és Dannyt: kíváncsi volt, hogyan alakul a mai estéjük. Egy dologban azért biztos volt, eseménydús éjszaka elé néznek, erről az álcázás két legnagyobb mestere gondoskodni fog.
A játékot Tom kezdte, őt Dougie követte, majd Harry gurított egy maximumpontosat, végül Dannyék jöttek. Ebben a körben a srác gurított, természetesen eredmény nélkül, amit Harry egy kárörvendő mosollyal nyugtázott.
Monáéknak az elkövetkező fordulók sem hoztak szerencsét; teljesen mindegy volt, melyikük próbálkozott, abszolút reménytelenek voltak. Egészen az ötödik körig nem szóltak egymáshoz, bár Mona próbálkozott volna, de úgy látta, Danny teljesen magába zárkózik. Aztán, amikor épp Danny gurított volna, megtört a jég.
A fiú rákészült a gurításra, összpontosított a pálya végén álló bábuk helyzetére, meglendítette a karját, majd egy hatalmas puffanás következett. Danny ujja beleragadt a tekegolyóba, és amikor el akarta gurítani azt, hasra esett a lendülettől, és két métert csúszott előre a PVC padlón. Először mindenki elhűlt, majd a srácok kivétel nélkül hangos nevetésben törtek ki.
Danny feltérdelt ugyan, de a golyót hiába próbálta lehúzni az ujjairól, úgy beledagadtak a lyukakba, hogy képtelenség volt megszabadulnia tőle. Mona a segítségére sietett.
– Danny, jól vagy? Nagyon megütötted magad? – kérdezte aggódva a lány, és a kezdeti halvány mosoly is eltűnt az arcáról.
– Persze, pazarul. Ez életem legcsodálatosabb napja! – válaszolta szarkasztikusan a fiú – Úgy tűnik, lett egy saját tekegolyóm, amit mostantól mindenhova hurcolok magammal.
Mona megpróbálta felsegíteni a srácot a földről, de ő lerázta magáról a segítő kezet.
– Gyere, hideg víz alá kellene tartanod kezed, hátha attól lelohad a daganat. – Elsétáltak a mosdóba, és a kiengedett hideg vizes csap alá tartották Danny golyóba ragadt bal kezét. Mona tartotta a golyót, hogy legalább az ne húzza Dan kezét, mert attól még inkább bedagadtak volna az ujjai.
– Remek, most gitározni is csak jobb kézzel fogok… Bár nem is az a legnagyobb gond, az megy jobb kézzel is, de minden más? – zsörtölődött magában a fiú, tudomást sem véve Mona jelenlétéről.
– Danny… – A fiú egy pillanatra összerezzent a neve hallatán, de továbbra sem nézett Monára. – Ne haragudj a tegnapiért! Sajnálom, hogy úgy neked estem. Ne érts félre, nem gondolom másképp a dolgot, csak az volt nagyon csúnya, ahogy megmondtam a véleményem. Nem gondoltam komolyan, hogy rossz ember vagy, csak… meggondolatlan… – Danny közömbösségét látva kétségbeesetten folytatta. – Dan, nem mondanál valamit? Vagy legalább nézz rám!
Ekkor Danny Mona felé fordult, de a lány megrettent. Először azt hitte, gyűlölet sugárzik a fiú fáradtságtól mélykék szeméből, de hamar rá kellett jönnie, hogy a közömbösség sötétíti el a máskor ragyogó kék szivárványhártyákat. Ez volt a legrosszabb, a közömbösség mindennél jobban fáj, ha egy másik ember érzelmeiről van szó.
– Nem számít. – villant a fiú szeme – Már túl vagyok rajta.
– Danny…
– Mona, emiatt ne érezd magad rosszul, nem szoktam fölvenni a sértéseket, a tied sem számít. – Eközben sikerült kiszabadítania az ujjait, majd meg sem várva Mona válaszát. hátat fordított a lánynak, és kisétált a férfi mosdóból.
Mona úgy állt a még csöpögő csap előtt, mint akin átgázoltak. Nagyon fájt neki Danny minden szava, és a hangsúly, amit használt, a hangnem, a suttogás csak még bántóbbá tették az amúgy is érzelemmentes szavakat.
A sminkjét eláztatta a néhány könnycsepp, melyet hagyott végigfolyni az arcán, majd megrázta magát, és amikor néhány perc múlva visszatért a barátaihoz, úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Egyedül Dougie látott át a két szemfényvesztő álcáján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése