Titkos Történet - 5.

Dougie-ék még megvárták, míg Danny elhajt a szőke lánnyal, majd Mona a srác felé fordult.

– Ezt most miért csináltad?

– Először is, inkább örülhetnél, hogy megmentettem a helyzetet, mert az Olival való beszélgetésed kezdett nagyon eldurvulni, és hidd el, hogy a szőkesége ellenére az a lány egyáltalán nem ostoba. Azt hiszed, hogy csak nekem tűnt fel, Danny hogy néz rád, te meg hogyan próbálod kerülni? Másodszor: te nem tiltakoztál, ugyanúgy belementél a színjátékba, mint én…

– Persze, mert akkor már nem volt más választásom…– forgatta a szemét Mona – De mindegy – sóhajtotta.

– Rendben, de azért van még egy harmadik érvem is! Gondolom, láttad Danny barátom fejét, amikor meghallotta, hogy együtt vagyunk… Pláne, amikor szájon csókoltalak! – nevetett fel a srác – Valld be, hogy neked is kapóra jött ez a kis malőr, hiszen így most féltékennyé teheted Don Juant, vagy úgy is mondhatnám, Dan Juant! – kacagott saját szóviccén Dougie.

– Dougie, nincs miért féltékennyé tennem őt! Amúgy sem volt féltékeny, csak… mit t’om én.

– Ugyan már, Mona, ne nézz madárnak! Meddig akarod még ezt játszani? – emelte fel a hangját kissé a srác, de hamar vissza is váltott a normális hangszínére, ahogy észrevette Mona egyre növekvő idegességét.

– Mit játszok, Dougie?

– A struccot, baszki, azt! – nevette el magát a fiú – Hogy homokba dugod a fejed, és úgy teszel, mintha semmi sem történt volna. Az egy dolog, hogy engem teljesen hülyének nézel – nézett jelentőségteljesen a lányra –, de legalább magadnak ne hazudj!

– Te meg minek fújod fel ennyire az egészet? – gurult be most már Mona is – Miért kell egy jelentéktelen kis összebújásból ekkora problémát csinálni?

Dougie nem szólt semmit, csak állt a lány előtt és várta, hogy folytassa a mondandóját.

Mona nagyot sóhajtott, körbeforgatta a szemeit, majd belekarolt a fiúba.

– Jól van, gyere, üljünk le, és elmondok mindent. Bár tényleg nincs túl sok beszélni való a dolgon.

Néhány utcával lejjebb sétáltak, és ott leültek egy padra, hogy nyugodtan beszélhessék meg a dolgot.

– Szóval, a lényeg az, hogy tényleg történt köztünk valami, de az nem túl jelentőségteljes.

Dougie ’ugyan, ne csináld már’ fejet vágott, és csak bámulta a lányt.

– Most mi van?

– Akkor most elmondod, vagy nem? Nekem nem kell a kamuszöveg, minden piszkos részletet hallani akarok! – kuncogott a srác, majd összedörzsölte a tenyerét az izgalomtól. – Gyerünk, mintha a legjobb barátnőd lennék!

– Dougie, a legjobb barátnőm nem csókol szájon – nevetett a lány – , de egye fene, egyszer van gyereknap!

– Ezt már szeretem, imádom a pletykákat!

– Jól van, de ha ezt el mered pletykálni másnak, véged van, Dougles Lee Poynter! – nézett a srácra komolyan Mona.

– Esküszöm! – tette a szívére a kezét a fiú.

– Akkor jó. – mosolyodott el a lány – Szóval, amíg össze nem estél Chloe szobájában, semmi sem történt köztünk.

– Nem már, izzott körülöttetek a levegő!

– Én ezt nem mondanám, de tény, hogy Dannynek nem volt nehéz elcsavarnia a fejem, pláne a sok ital után. A lényeg az, hogy addig tényleg nem történt semmi; amennyire emlékszem, veled legalább olyan kacéran viselkedtem, mint vele… – nevette el magát Mona, miközben megjelentek a piros rózsák az orcáin.

Őt könnyű volt zavarba hozni.

– Hát, igen. – mosolyodott el Dougie – Bár azt azért érezni lehetett, ki a favorit nálad…

– Igen… Amikor aztán le kellett volna feküdni, én nagyon nem akartam, hogy Danny velem aludjon, mert azt ugye végig tudtam, hogy van barátnője, azt viszont nem tudhattam, Danny mire képes részegen egy ágyban egy lánnyal.

– De a végén mégis egymás mellett kötöttetek ki. – szögezte el Dougie.

– Igen. Megnézett téged, de te elfoglaltad az egész ágyat, visszafelé jövet meg szó szerint letepert a saját padlómon – nevetett hangosan a lány, de amikor látta Dougie kérdő tekintetét, pontosított. – Beesett az ajtómon, én meg nem tudtam elkapni és alatta ragadtam. Mindegy, az a lényeg, hogy egészen addig nem történt semmi, míg majdnem elaludtam. Akkor megcsókolt, én meg hagytam… Meg másodjára is, – pirult el újfent a lány – de aztán már tényleg nem volt semmi, csak összebújtunk, ennyi.

– És akkor most miért teszel úgy, mintha semmi sem lett volna? – értetlenkedett a fiú.

– Mert lényegében ez nem is volt semmi. Dougie, részegek voltunk, ilyenkor ez megesik, de nem feltétlenül kell folytatódnia. Reggel meg mellettem van, amikor hívja a barátnője… Szerinted mit kellene csinálnom?

– Most akkor haragszol rá, amiért nem szólt Oliról… – Dougie ezt nem is inkább kérdésnek, mint kijelentésnek szánta, közben pedig töprengő arcot vágott.

– Nem, Dougie, igazából jogom sem lenne haragudni rá. Tudtam, hogy van barátnője, mégis belementem. Ez legalább annyira az én hibám, mint az övé. Persze, ha azt vesszük, hogy akár egy teljesen tudatlan lány is lehettem volna, aki nem tudja, ti kik vagytok, pláne azt nem, hogy van-e barátnőtök, akkor igenis nagy szemétség lett volna Dannytől! De mindegy, velem nem ez volt a helyzet.

– Akkor róla beszéltél reggeli közben?

– Igen… – sütötte le a szemét Mona.

– Akkor azért vágott olyan fejet…

– Ki?

– Danny. Amikor erről beszéltünk, ő ott állt a nappali ajtajában, és mindent hallott. És nem volt feldobva.

Mona erre nem tudott mit válaszolni.

– És akkor most tényleg nem akarod folytatni vele?

– Mit folytassunk? A részegen smárolást, aztán meg Oli telefonhívására keljünk egymás karjaiban? Nekem erre nincs szükségem. Ne értsd félre, ha nem lenne barátnője, valószínűleg nem zárkóznék el ennyire a dologtól, de így… Danny nagyon vonzó srác, tényleg megfogott benne valami, de ennyi, itt meg is áll a dolog – fejezte be lemondóan és látható szomorúsággal Mona.

Dougie egy darabig nem szólt semmit, csak gondolkozott és közben figyelte a lányt.

– És mi legyen a kis színjátékunkkal?

– Egy darabig még játsszuk, szerintem, különben totál hülyének néznek mindkettőnket, aztán majd békében elválunk egymástól. Jó lesz így? – kérdezte mosolyogva a lány.

– Igen, tökéletes. – mosolygott rá vissza Dougie, és megfogta a lány padon heverő kezét.

Néhány perc múlva felálltak és elindultak Monáék lakása felé, hogy lepakolhassanak végre. Kéz a kézben sétáltak haza, hiszen tudták, hogy egy darabig még fenn kell tartaniuk az együtt járás látszatát. A bejárathoz érve kicsit feszengve álltak meg egymás előtt, mert nem tudták, hogy most megtegyék-e, amit ilyenkor szokás, vagy ne. Végül Dougie elszánta magát, és bátortalanul ugyan, de megcsókolta Monát, és ezúttal nem csupán egy gyors szájra pusziról volt szó. A végére egészen bele is jöttek, de azért kissé kényelmetlenül érezték magukat, és a vége egy hatalmas nevetés lett.

Dougie már indult volna, de Mona még utána szólt és megkérdezte a sráctól, hogy nem marad-e vacsorára.

Dougie Monáéknál vacsorázott.

A házba érve Chloet pillantották meg, amint éppen a vacsorával ügyködött, de feltűnően zavarta valami, és ez az arcára is kiült.

– Szia, Chloe! – puszilta meg az arcát Mona – Valami baj van? – ráncolta most már Mona is a homlokát.

– Szia! – intett közben Dougie is, de eléggé megszeppent, amikor meglátta a lány villogó szemét.

– Nem tudom, de remélem, ti majd elmondjátok.

– Chloe, én nem tudom, miről beszélsz… – vágott ijedt arcot Dougie.

– Jaj, kicsi Dougie, ne félj, elsősorban nem neked kellene magyarázkodnod, bár a reggeli beszélgetésünk után téged sem értelek.

– Chloe, talán, ha elmondanád, miről van szó, esélyünk is lenne a magyarázkodásra, nem gondolod?

– Ne tegyetek már úgy, mintha nem tudnátok! Arról az előbbi, elég béna csőrözésről beszélek. – de itt el is mosolyodott a barátnő – Hogy ti milyen kezdők vagytok!

Mona és Dougie összenéztek, majd elnevették magukat.

– Na, ne komolytalankodjuk el a dolgot! Mona, mi ütött beléd? Én nem ilyennek ismertelek meg. Előbb az egyik srácot cipeled az ágyadba, néhány óra múlva meg már a legjobb haverjával smárolsz az ajtónk előtt? És te, Doug, reggel még arról sutyorogtunk, hogy ők ketten tutira összejötte és, hogy milyen cukik együtt, erre ezt csinálod?

Dougie tanácstalanul nézett Monára, aki kis gondolkodás után bólintott, és megkérte barátnőjét, hogy üljön le velük beszélgetni. Monáék mindent elmondtak Chloenak az éjszakai eseményektől a Dannyékkel való kínos találkozásukig, és a tervükbe is beavatták a lányt.

Chloe így már világosan látott és megértette barátait, de ő volt az a személy is, aki ugyan egyetértett Monával, de rávilágított a Danny lelkében lehetségesen lezajló eseményekre is. Szerinte Danny is áldozat a maga módján, hiszen Mona egész éjjel kihívóan viselkedett a fiúkkal, főleg Dannel, ezek után csoda lett volna, ha a fiú, aki amúgy is láthatóan megkedvelte a lányt, nem lépett volna. És Mona így is örülhet, hogy a srác tényleg nem akart visszaélni a helyzettel…

– Amúgy meg, szívem, abból, amit Danny reakcióiról mondtatok, szerintem egyértelműen leszűrhető, hogy neki mennyire szarul esik minden, amit ti ketten tesztek, és az is nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem vagy közömbös a számára… Na, drágáim, ezen majd gondolkodjatok el, most viszont gyerünk főzni, ha még ma enni is akarunk! – kacsintott Chloe, és mindenkinek kiosztotta a feladatát.