Titkos Történet - 17.

A nap további részében nem beszéltek a srácokról, csak Chloe jegyezte meg kipirult arccal, amikor kibújt végre a szobájából, hogy James milyen jó volt hozzá, miután bevonultak a kuckójába. Mona így már teljesen megértette Jamie fáradtságát, hiszen Chloe valószínűleg felemésztette az összes tartalék energiáját.

Amikor mindennel elkészültek, úgy döntöttek, hogy csajos napot tartanak: elmennek a fodrászhoz, kozmetikushoz, a kedvenc üzleteikbe, és így Elle is tudni fogja, hova érdemes eljárni. Nagyon élvezték a kényeztetést, még egy hatalmas joghurtos tortára is elcsábultak, és amikor hazaértek, lerogytak a kanapéra és csak bámultak egymásra. Már nem volt semmi dolguk és nem tudták, hogyan üssék el az időt. Végül Chloe felvetette a dvd-zés ötletét, amit jobb javaslat híján mind elfogadtak, és beraktak egy klasszikust, a Micsoda Nőt.

A film végén a könnyeiket törölgetve feküdtek a tévé előtt elterülő szőnyegen; egy kicsit mindhárman magukba szálltak, de mind máson gondolkodtak.

– Ó, de jó lenne, ha most itt lenne Jamie! – mosolyodott el Chloe.

Elle és Mona összenéztek és kuncogva bámulták a teljesen más világban járó nőt.

– Szóval, beleszerettél? Úgy igazán? – érdeklődött Elle.

– Mi? Én? Dehogyis! Csak egy hete ismerem…

– Ugyan már, Chloe, fölösleges hazudnod bárkinek is, legfőképp magadnak. Előfordul, hogy az ember pillanatok alatt beleszeret valakibe. Jamie meg amúgy is édes pasi. – érvelt Mona.

– Az… – sóhajtott a nő. – A francba, azt hiszem, tényleg érzek iránta valamit. – Legyőzötten nézett barátnőire, majd összemosolyogtak.

Rövid hallgatás és mosolygás után Chloe kezdte faggatni Monát.

– És neked nem hiányoznak a srácok? Dougie vagy… Danny?

– Nem, egyikük sem… Nincs szükségem senkire. Te is tudod, hogy Dougie csak a barátom, Dan meg… – végignézett barátain, Elle-en kicsit elidőzött, majd a képernyőre tapadt a tekintete. – Danny meg képtelen dönteni, egyik lánytól a másikig csapódik… – Nézte, amint a képernyőről visszaköszön a film menüje, váltogatva a mű fontosabb jeleneteit. Ahogy Richard Gere elhúz az utcalány szerepét játszó Juliával a Lotusban ülve; amikor vásárol a nővel; az együtt-töltött éjszakák képeit; és amint a végén a férfi legyőzve tériszonyát, felmászik a várbörtönbe a szeretet nőért, majd a sor újrakezdődött. Mona kiábrándultan nézte végig újra a képsorokat. – Ezért nem szeretem ezeket a filmeket. Elhitetik veled, hogy a tündérmesék igazak, felbátorodsz tőle, reménykedni kezdesz, de amint kilépsz az utcára, a való életbe, rájössz, hogy semmi sem változott. Mások élhetnek többé-kevésbé boldogan, de veled sosem történik meg a csoda. Tudod, hogy mások kapcsolatai sem tökéletesek, hogy mennyit kell küzdeniük azért, hogy együtt maradjanak, de azt gondolod, nekik legalább van valakijük. Ha másra nem is jó egy társ, legalább van kit hibáztatnod a kudarcokért. – Egy pillanatra gúnyos vigyor ült ki az arcára, majd hamar el is tűnt, mintha ott sem lett volna.

Chloe elgondolkozva figyelte a lányt, míg Elle szemlesütve hallgatta a vallomást. Reggel óta rosszul érezte magát Mona társaságában, mert az akkori beszélgetésükkor eléggé félreérthetően tálalta a Dannyvel kapcsolatos benyomásait. A srác valóban elbűvölte a kedvességével és a figyelemmel, amiről igazából nem is tudta, mivel érdemelte ki, de férfiként semmit sem mozdított meg benne. Ő sokkal inkább kedvelte az olyan típusú fiúkat, mint… Mindegy, a lényeg, hogy már a bulin is azt érezte, Mona azt gondolja, köztük több lehet barátságnál.

Mona befejezte a monológot, amit persze rögtön meg is bánt, és mindhárman csöndben könyököltek a szőnyegen. Mona rosszul érezte magát, amiért így elrontotta a többiek kedvét a kitárulkozásával, Chloe pedig azért érezte rosszul magát, mert nem vette észre a barátnője magányát és elkeseredését. Sosem vette a fáradságot, hogy mélyebbre tekintsen Mona lelkébe, hogy meglássa a felszín alatt megbúvó érzéseket. Megelégedett azzal, amit a lány láttatott vele, pedig ha igazi barátnője lenne, mindent észre kellett volna vennie már réges-régen. Legalábbis ő így gondolta.

Elle tudta, hogy barátnője így érez, bár Mona sosem mondta ki igazából, és most nagyon rossz volt hallania magától Monától, amit mindig is sejtett.

– Sajnálom, csajok, nem akartalak lehangolni titeket. – azzal fölpattant, bement a szobájába és magára csukta az ajtót.

Chloe utána akart menni, de Elle a karjára tette a kezét, és visszafogta.

– Várj, majd én. Meg kell beszélnem vele valamit, talán az segít neki. Addig te találd ki, mit csinálunk este. Nem szabad itthon maradnia, mert teljesen magába fordul. Tapasztalat… – sóhajtott a fiatal lány.

Elle óvatosan kopogott Mona szobájának ajtaján, és amikor nem kapott választ, benyitott.

Mona az ágyán ült, és próbált gátat szabni a nagy cseppekben hulló könnynek, de nem járt sikerrel. Elfordult barátnőjétől és intett neki, hogy jöjjön vissza kicsit később, Elle viszont inkább odament a nőhöz és átölelte. Így maradtak, míg Mona megnyugodott, akkor viszont már nem tartotta vissza magát a fiatal lány.

– Mona, muszáj valamit megbeszélnünk.

– Nem, Elle, nem biztos, hogy én most szeretnék beszélgetni.

– De igen, ezt tudnod kell, nagyon fontos. Addig én sem aludhatok nyugodtan, míg nem tisztáztunk valamit. – Mona szipogott még néhányat, aztán összeszedte magát, és mindenre felkészülve várta barátnője mondandóját. – Mona, a tegnap este történtekről és a mai beszélgetésünkről van szó.

– Elle, muszáj ezt? – szakította félbe a szemét forgató nő.

– Igen, mert most már tuti, hogy valamit nagyon félreértettél… Tudom, hogy reggel elragadtattam magam Dannyvel kapcsolatban, de igaz volt minden, amit a vele kapcsolatos érzéseimről mondtam. – Mona idegesen sóhajtott és elfordította a fejét, de Elle megfogta a remegő kezét és visszafordította maga felé a még nedves arcot. – Nagyon kedvelem őt, de csak, mint barátot. Te is tudod, hogy nekem sosem jöttek be a Danny típusú srácok. Mona, hidd el, engem úgy nem érdekel Dan. Egyébként is, hogy feltételezhetted, hogy szemet vetnék az egyik legjobb barátnőm pasijára?

– Ő nem a pasim…

– Tudom, de majd az lesz, vagy ha nem, majd találsz jobbat! Tudod, azok, akiket kinézünk magunknak, nem mindig érdemelnek meg minket. – mosolygott Elle, miközben remélte, hogy Mona hallgat rá.

– Igen, tudom. – mosolygott rá vissza a nő. – Jaj, Elle, olyan jó, hogy itt vagy! – ölelte át a megkönnyebbült lányt.

– Én is örülök, hogy itt vagyok!

Este már a búcsútalálkára készültek, amit Chloe – miután megbeszélte Monával, hogy ne legyen gond a Dannel való találkozás – megszervezett még a délután folyamán. Nem terveztek nagy dolgot, semmi szórakozóhely, csak beülnek valahova meginni egy-két italt és beszélgetnek, mielőtt a srácok eltűnnek két hosszú hétre.

Nyolc óra tájban már mind egy hangulatos kocsma asztalát ülték körbe, kivéve Dougie-t, aki – bár a többiek nem sejtették – azon rágódott, hogy vajon merjen-e komolyabban nyitni a számára oly’ szimpatikus nő felé.

Oli és Giovanna ezúttal nem tartott velük, mert ők különleges búcsúztatót terveztek párjaiknak, és inkább arra készültek, viszont Izzy köztük volt, és nagyon jól érezte magát a társasággal.

A véletlen úgy hozta, hogy Mona és Danny ismét egymás mellett ült, mint akkor, a moziban; a srác másik oldalán ezúttal Elle foglalt helyet, Mona mellé pedig Doug ült le, amikor hosszas tépelődés után végre megérkezett.

Mona és Dan változatlanul nem szólt egymáshoz, de legalább eljutottak arra a szintre, hogy marakodás nélkül végigcsináljanak egy programot. Ez Tomnak és Harrynek is feltűnt és egymás között meg is jegyezték viccesen, hogy úgy tűnik, felnőttek a gyermekeik.

Dan éppen Elle-lel folytatott mélyreható beszélgetést a boltoni futballcsapatról, amikor Tom megkérdezte a társaságot, hogy kérnek-e még valamit.

– Babyface, kérnél nekem is még egy sört?

Erre a mondatra mindenki abbahagyta, amit csinált, és nevetésre készen, értetlenül néztek Monára.

– Ezt most kinek mondtad? – kérdezte meg Tom Monát félve, és reménykedett, hogy a megszólítás nem rá vonatkozott

– Ööö, neked. – nézett körbe értetlenül a lány.

Az egész baráti társaság nevetésben tört ki, még Tom is, bár az ő arca nem csak a nevetéstől vörösödött el.

– És, és… – próbált megszólalni Harry, de a nevetéstől nehezebben ment neki a feladat, mint azt gondolta volna. – És honnan jött ez a név?

– Hát, nézz rá! Nem úgy néz ki, mint egy cuki kiskölyök?

– Uhh, apám – veregette vállon barátját Harry –, ez egyre jobb. Cuki kiskölyök! – vihogott tovább a srác.

– Na, most mit röhögtök, tényleg olyan! Nézzétek meg az arcát…

– … meg a kis gödröt rajta! – fejezte be vele együtt Danny.

– Kívánjatok valamit, ilyenkor kell! Ugyanazt mondtátok! – lelkesedett Dougie.

Danék összenéztek és bár nem mondtak semmit, magukban mindketten kívántak valamit.

– Figyi, Tom, bocsi. Látom, mennyire zavar ez a név, szóval többet nem hívlak így.

– Dehogyis, nincs gond, hívhatsz így, csak másoknak el ne mondd, hogy miért ez a nevem. Akkor se, ha halálra kínoznak, érted?

A többiek sem piszkálták tovább Tomot vagy Monát, csak Jamie vigyorgott időnként idétlenül Tomra, amikor megjelent a kis gödröcskéje nevetés vagy grimaszolás közben.

Időközben Harry és Izzy hazamentek, hogy egy kicsit kettesben lehessenek, hiszen két hétig nem élvezhetik egymás társaságát.

Dougie átült Elle mellé, hogy tudjanak beszélgetni, a többiek pedig közösen boncolgatták a srácokra váró munka nehézségeit. Tom, Chloe és James időnként elhűlve figyelte, hogyan fejezi be Mona és Dan egymás mondatait, de nem szóltak semmit. Monáék sem egymással beszéltek, inkább a többieknek, de egy idő után ők is kezdték kényelmetlenül érezni magukat a nyilvánvalóan hasonló gondolatoktól, és lassan mindketten kiszálltak a beszélgetésből, csak hallgatták a többieket. Zavarban voltak, és hiába ültek egymás mellett, még csak meg sem próbáltak a másikra nézni, inkább előre meredtek és az ujjaikkal babráltak.

Amikor Tom legközelebb barátaira nézett, a fejét rázva nevette el magát.

– Apám, ez már tényleg röhejes! Mikor vettétek fel egymás szokásait?

Monáék értetlenül néztek Tomra, és Jamie-ék sem értették először a srácot, de amikor a szemben ülőkre pillantottak, minden világossá vált számukra.

Dan és Mona az ujjaival babrált, miközben mindketten az ajkukat harapdálták.

Amikor rájöttek, miről is beszél barátjuk, még idegesebbek lettek, és Mona fáradságra hivatkozva felpattant és búcsúzkodni kezdett.

Tom szabadkozott, mert azt hitte, ő mondott valami rosszat, de a lány megnyugtatta, hogy szó sincs ilyesmiről.

Dannyt kivéve mindenki kínálkozott, hogy hazakíséri, de Mona nem akarta, hogy miatta menjen haza a társaság, ezért inkább jó utat kívánt a srácoknak, és elindult. Vagyis csak indult volna, ha meg nem hallja Danny hangját.

– Mona, tényleg ne menj haza egyedül ilyen későn! – nézett a lány után aggódva.

– Ne izgulj, világ életemben egyedül voltam, megtanultam már vigyázni magamra… – azzal sarkon fordult és elindult a lakásuk felé.

Danny elgondolkozva fordult vissza az asztalhoz, de a többiek kérdő tekintetére nem reagált. Néhány perc múlva ő is búcsút vett barátaitól, és hazament, ahol Oli várta.