Titkos Történet - 30. Fejezet

– Mindig sejtettem, hogy ez az egész nem igazi, de a kapcsolat elején ez szerintem normális, és reménykedtem, hogy később majd tényleg megszeret. Pedig olyan odaadó volt… Úgy tűnt, tényleg szeret velem lenni…

– Dan, te jó pasi vagy, ezt mind tudjuk. Biztos jó neki veled, de nem csak ezért ragaszkodik ennyire hozzád…

– Ó, ember! – Danny a tenyerébe temette arcát. Dougie látta rajta, mennyire megviseli ez az egész, és most nagyon sajnálta, de nem tudott volna olyat mondani, amivel segíthetne neki. – Nem tudom, mit csináljak. – sóhajtott egyet a férfi – Szükségem van rá.

– Tudom, de úgy éreztem, tudnod kell…

– Igen, köszi, Doug. De most egy kicsit szeretnék egyedül maradni.

– Rendben, haver. – Doug felállt, még megszorította barátja vállát, majd magára hagyta.

Az elkövetkező egy hétben Danny egyik nővel sem lépett kapcsolatba; Olival még nem tudott volna higgadtan beszélni, Mona miatt pedig nem akarta még jobban fájdítani a szívét. Önmarcangolása odáig fajult, hogy már a munkájára sem tudott koncentrálni, és most már emiatt is rosszul érezte magát, hiszen így a bandatársait is cserbenhagyja.

Mostanra mindhárom barátja tisztában volt az Olival kapcsolatos problémájával, ezért sem lepődött meg senki, amikor egy péntek délután tajtékozva rontott be a hotelszobájába és telefonját idegesen dobta le az asztalra. A helyiségben csak Harry tartózkodott, és egy darabig némán figyelte barátja szenvedését, aki közben leült az ágyára és némán bámult maga elé.

– Dan, mi van? – szólalt meg végül Harry.

Dan mély lélegzetet vett, majd válaszolt. – Semmi. Olivia.

– Már megint?

– Ja. Most hívott. – fordult Harry felé a srác – Számon kérte, miért nem kerestem egy hete, és közölte, hogy holnap este jön Bath-ba. Á, ember, ez most marhára nem hiányzik!

– Gondolom. De ha ennyire nincs kedved hozzá, miért nem adod ki az útját végre?

– Nem tudom. Azt kellene.

– Ja. Aztán élj egy kicsit, és majd keress másik csajt. Annyi gyönyörű nő van a világon, te meg fiatal vagy; nem kellene egynél leragadnod. És ne érts félre, én nem akarlak Monához üldözni, mert szerintem már az sem jó ötlet. Keress egy tök ismeretlen lányt, az lesz neked a legjobb!

– Tudom, már annyit gondolkodtam ezen, csak el kellene határoznom végre magam.

– Akkor hajrá! – Dan bólintott, de igazából azt tervezte, kipróbálja, hogy mennek a dolgok Olival; nem akarta ennyire könnyen feladni.

Mire a srácok befejezték a koncertet és letudták a kötelező rajongókkal való bájolgást, már mind hullafáradtak voltak. Forró fürdő után sóvárogva nyitottak be közös pihenőhelyiségükbe, ahol Olit pillantották meg fülig érő mosollyal. Amint beléptek, Olivia felpattant, átverekedte magát a három srácon és egyenesen Danny nyakába ugrott. Ölelésével kis híján megfojtotta a férfit, aki dermedten, pókerarcot öltve állt egy helyben. Még átölelni sem volt képes a nőt; amint meglátta, az jutott eszébe, hogy csak a sikert és a jó szexet látja benne, hogy csak használja, aztán majd eldobja. Amikor a nő végre elengedte és vidáman üdvözölte, ő még mindig fásultan bámult rá vissza. Oli arcán látszott a zavar, de lerázta magáról a férfi ridegségének tényét, és beszélt tovább. Egy idő után viszont tudomásul kellett vennie, hogy hiába minden igyekezete, a férfi valamiért távolságtartó maradt. A filigrán nő arra gyanakodott, hogy Dan viselkedésének hátterében Mona állhat, és ettől dühbe jött.

– Dan – fordította maga felé az éppen Harryvel diskuráló férfit –, mi bajod van? Úgy viselkedsz, mintha itt se lennék! – fakadt ki Oli, Danny viszont értetlenül nézett rá. Olyan közömbös arcot vágott, hogy Olivia még zavartabb és idegesebb lett, de mivel látta, hogy párja nem reagál a kérdésére, annyiban hagyta a dolgot.

Danny közben letusolt, ruhát váltott, és bár a nő mellé ült le, szavait szinte sosem hozzá intézte, inkább a barátaival beszélgetett.

Olit egyre jobban idegesítette a férfi egyértelmű közömbössége, és időnként tett egy-egy csipkelődő megjegyzést Dan viselkedésére, aki ezekre hűvösen reagált, időnként még a szeme is dühösen villant. Miközben látványosan került minden kontaktust a nővel, a barátaira sem tudott igazán figyelni. Idegei pattanásig feszültek, arcizmai ugráltak, gondolatai pedig majd’ szétfeszítették az agyát. A nő járt a fejében, hogy mennyire dühíti minden mozdulata, minden egyes szava, a kutakodó kérdései. Azt érezte, hogy akármit tesz is, a nőnek semmi sem jó, pedig ő annyi jót feláldozott már érte az életében. Felvillant előtte Mona arca, és a tekintete egy pillanatra dühösből szomorúra váltott, majd mérge még erősebb lett.

Hamarosan elindultak a hotelbe, és Olivia alig várta, hogy kettesben maradjon Dannel, hogy kérdőre vonhassa a viselkedése miatt. A szobába érve a nő gondosan bezárta az ajtót, hátával nekitámaszkodott, és elszántan bámulta a férfit, aki tudomást sem véve róla rakosgatta a holmiját. Oli karba fonta kezeit, majd egy-két perc néma várakozás után megszólalt.

– Danny, nem zavar, hogy itt vagyok? – A férfi felé fordult, és arcára ismét kiült az elfojtott harag. – Miattad jöttem ide. Jól esne, ha legalább úgy tennél, mintha örülnél. – folytatta a nő megvetően, míg Dan némán bámulta őt. Oli várta, hogy a férfi mondjon végre valamit, és amikor ez nem következett be, haragtól vöröslő arccal szólalt meg újra. – Danny, mondj már valamit! Miért vagy egész este ennyire rideg? Miért nem foglalkozol velem? Egyáltalán, miért nem kerestél már több mint egy hete? – Megállt egy percre és keserűen nézett a férfi mélykék szemébe, aztán egykedvűen válaszolta meg kérdéseit egy újabb kérdéssel. – Mona miatt van, ugye?

Danny szeme egy pillanatra haragosan villant a másik nő neve hallatán, de nem reagált rögtön. Úgy bámulta a dühtől még kívánatosabb nőt, mintha azt várná, hogy valamilyen csoda történjen, és minden a régi legyen. Erre vágyott legbelül, de tudta, ez örökre csak ábránd marad. A beállt csöndet végül egy fojtott hangon felcsendülő, nem kívánatos mondat törte meg.

– Igaz, hogy csak azért vagy velem, hogy előrébb juthass? – A mondat elhangzása után fülsüketítő csend támadt, a beszélgetőpartnerek pedig meredten bámulták egymást. Oli végül nyelt egyet, egy pillanatra félrenézett, majd tekintetét újra a kiábrándult arcú férfira szegezte.

– Igen. – válaszolta szemrebbenés nélkül, majd csendben várta párja reakcióját.

Danny arca kiábrándultságot tükrözött, tekintetét a padló felé fordította, majd hátat fordított a nőnek, és leült az ágyra. Ujjait összekulcsolta szétterpesztett térdei fölött, kissé előrehajolt, és a most szürkének tetsző íriszeit ide-oda jártatta a padlószőnyeg mintáit követve. Hosszasan ült így; gondolkodott, próbált valamilyen értelmes megoldással, vagy legalább magyarázattal előállni, de nem ment. Amikor beszélni akart, az idegességtől összeszorult torkából rekedtes hangfoszlányok szakadtak fel; megköszörülte torkát, majd még mindig a padlót bámulva megszólalt. – Sosem szerettél, igaz?

Olivia megrémült, hogy elveszíti a férfit, és próbálta menteni a helyzetet. – Az elején nem, de aztán…

– Mindig is csak ezért voltál velem. – vágott közbe Dan – Az előrejutási lehetőségért, meg… a szexért. Az jó volt, nem igaz? De semmi mást nem láttál bennem. Az összes többi, a féltékenység, mind csak azért volt, mert féltetted a jó helyed mellettem, meg persze hiúságból! – Dan haragtól izzó szemekkel bámult fel a nőre, aki védekezés helyett inkább támadt.

– Miért? Te talán szerettél valaha is? Te csak azért vagy velem, mert jó nő vagyok, és mert én legalább eltűröm a bugyuta játékaidat, meg az idióta megnyilvánulásaidat!

– Ezt most ugye nem mondod komolyan? Szerinted veled lennék több mint két éve, ha nem szeretnélek? Én szerettelek! És te is pontosan tudod, hogy bármikor megkaphatnék csinosabbnál csinosabb nőket! De te semmit sem tudsz értékelni… Utánam majd fogsz magadnak egy vén pénzeszsákot, aki tényleg csak azért tart el, mert riszálod magad, mert szép vagy, de boldoggá sosem tesz. – Oliva sértődötten pislogott, Danny pedig elfordult a nőtől, és újra pakolgatni kezdett. Tudomásul vette a tényeket, és nem akart több szót pazarolni rá. – Tudod mit? Hagyjuk a témát. Fáradt vagyok, feküdjünk le!

Mindketten lefürödtek, aztán bebújtak az ágyba, távol egymástól, bár ezt minden jel szerint csak Dan akarta így. Ébren feküdtek az ágyban, háttal egymásnak. Danny hiába próbálta kiverni a fejéből a történteket, képtelen volt túltenni magát azon, hogy Oli szívbaj nélkül bevallotta neki, amitől ő a legjobban tartott, és hogy most azt várja, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. Amint ezen gondolkodott, megérezte, hogy a nő fészkelődni kezdett mögötte; szorosan hozzábújt, bársonyos keze végigsiklott a csípőjén, majd kézfejét becsúsztatta Dan alsónadrágjába és simogatni kezdte, közben pedig kéjesen suttogott a fülébe.

– Akarlak… Tied lehet minden, csak el kell venned! – Harapdálni kezdte Dan fülét, közben pedig erősebben tartotta éledező férfiasságát.

– Én most nem akarok tőled semmit… – válaszolta Danny, és kihúzta nadrágjából a nő kezét.

– Én nem úgy vettem észre. – hajolt fölé Olivia és sokat sejtetően mosolygott. Dan hosszan nézte a nőt, aki bármikor fel tudta tüzelni, és akit a történtek ellenére most is kívánt, de érezte, ez már nem ugyanaz. Csak a testét kívánta, semmi mást, és ez annyira olcsónak tűnt számára. De úgy döntött, ő is használni fogja a nőt, ahogy az eddig vele tette. Szó nélkül magára rántotta a Oliviát, aki diadalittasan csókolta végig a testét, azt gondolva, ő nyert, és a férfi sosem fog szabadulni tőle, hogy a markában tartja, függ tőle, és ezt sem Mona, sem más nők nem törhetik meg.

Danny hamar fölé kerekedett, durvábban kezdett bele a szexbe, mint eddig bármikor; erőteljes lökéseivel már-már fájdalmat okozott a nőnek, akinek fogalma sem volt, mi ütött szeretőjébe. Dan tudta. Neki ez nem szólt másról, mint a birtoklásról, a megalázásról. Aztán történt valami: egyik percről a másikra gyengéd szeretővé vált. Minden érzelmet belevitt az együttlétbe, olyan gyönyörben részesítette Olit, amilyenben már nagyon rég nem. Figyelmes volt, de valójában sosem nézett a nőre, kerülte a pillantását.

Amikor vége lett, egymás mellett, a hátukon fekve próbáltak lazítani, kicsit kifújni magukat. Oli arcán elégedett mosoly terült el, míg Dan fejét a keresztbe font karjain pihentetve bámulta a plafont; arca teljesen érzelemmentes volt.

Oli felé fordult, és szabad kezével cirógatta a mellkasát.

– Ez hihetetlenül jó volt! Csak valahogy olyan volt, mintha nem is lettél volna itt… mintha valahol máshol jártak volna a gondolataid. – Dan leemelte magáról a simogató kezet, sötét árnyék futott át az arcán, aztán szó nélkül az oldalára fordult, ezzel a hátát mutatva a nőnek.

– Most mi van? Valami rosszat mondtam? – lepődött meg Olivia.

– Nem. Fáradt vagyok. Aludni akarok. – jött a tömör válasz Dannytől, aztán leoltotta az éjjeliszekrényen álló lámpát, és úgy tett, mintha aludna.

Oli, bár szíve szerint a férfihoz bújt volna, bevackolta magát egyedül a takaró alá, mert érezte, hogy Dannel azért még nincsenek annyira jóban, mint ahogy azt szeretné.

Dan nem tudott aludni, gondolatai szüntelenül kavarogtak fejében. Oliviának teljesen igaza volt, amikor azt mondta, Danny lélekben nem volt ott; gondolatban valóban valahol máshol, teljesen másvalakivel szeretkezett, csupán azért volt gyengéd Olival. Nem akarta, hogy ez így alakuljon; kemény és durva akart lenni, hogy megleckéztesse a nőt, hogy megmutassa, ő is tudja bántani, de akárhogy küzdött ellene, egy ismerős arc képe kúszott elő valahonnan mélyről, agyának egy elzárt szegletéből, amelytől nem tudott szabadulni.

Dühös volt Oliviára, és dühös volt arra a személyre is, akinek arcát maga előtt látta, akinek testét gondolatban végigcsókolta, simogatta. Így aludt el, ilyen gondolatok közepette, amitől az alvás persze cseppet sem lett pihentető.

A másnap reggel hamar eljött és Danny nyúzottan, halálosan fáradtan ébredt fel. Felkelt, hogy fel ne ébressze a még mindig békésen szuszogó házisárkányt – ahogy Dan gondolt most rá –, és kiment a fürdőszobába. Lezuhanyozott, egy törölközőt csavart a dereka köré, és a csaphoz ment, hogy megborotválkozzon és fogat mosson. Tenyerével letörölte a párát a tükörről és magára kente a borotvahabot. Miután végzett, megmosta az arcát, és még többször megmerítette arcát a tenyerébe folyatott vízben, hogy felébredjen végre. Arcát a szálloda puha törölközőjébe temette, majd felitatta a vizet, a helyére akasztotta, kezével pedig a mosdókagyló szélére támaszkodott, úgy bámulta tükörképét a víztől csíkos tükörben. Mélyről jövő sóhaj hagyta el ajkait, majd összeszedte magát, és visszament a szobába felöltözni. Miközben a ruháit kapkodta magára, a nőt figyelte.

Megállt fölötte, és keserű arckifejezéssel nézett le Olivia békés, angyali arcára. Csupasz válla és fedetlen melle kilátszott a takaró alól, és Danbe beléhasított a felismerés: már nem érez vágyat ez iránt a nő iránt. Az előző éjjel valami megtört benne, és szeretkezés közben eltemette a nő iránti eddigi érzéseit. Semmi sem maradt, csak a düh és az undor. Hiába a szépsége, a szép emlékek, már nem akarja ezt a nőt.

Vetett még egy utolsó pillantást a szőke hajra és a bársonyos bőrre, majd elhagyta a szobát.