Titkos Történet - 7.

Dougie gyors léptekkel követte a lányt, majd a mozi halljába érve megragadta Mona vékony karját, maga felé perdítette és kérdőn nézett le rá.

– Most hova szaladsz? Ne kapd már fel ennyire a vizet!

– Mi? Hogy ne kapjam fel a vizet? Te hol voltál az elmúlt fél órában?

– Ugyan, Mona, csak próbálkozott… – próbálta nyugtatni a lányt, aki csak még idegesebb lett, és a fejét oldalra billentve nézet farkasszemet a sráccal.

– Mi? Próbálkozott? És szerinted ez normális? Mert szerintem nem. A haverodnak elment az esze!

– Mona, higgadj már le! Tényleg kár így kiakadnod az egészen. Biztosan csak rossz napja volt és szüksége volt egy kis melegségre. Egész nap olyan zárkózott volt, pedig ő egyáltalán nem ilyen… – magyarázta Dougie, és remélte, hogy ezzel majd meglágyítja a lány szívét. Pechjére éppen az ellenkezőjét érte el.

– Dougie, már az eleje óta meg akartam kérdezni. Miért véded annyira Dannyt, azon kívül, hogy a barátod? Folyamatosan az az érzésem, hogy te nem is akarsz segíteni a túllépésben, hanem inkább egyenesen a karjaiba hajszolnál!

A srác először szóhoz sem jutott, zavartan jártatta körbe tekintetét az épületen, majd egy nagy levegőt véve Monára nézett, és határozottan válaszolt.

– Tudod mit? Igen. Eljátszom, hogy veled vagyok, de attól függetlenül tényleg jobban szeretném, ha ti összejönnétek!

– De hát miért, Dougie? – képedt el a lány.

– Mert már nagyon régóta nem láttam Dannyt olyan felszabadultnak, mint amilyen veled volt a bulin. És amúgy is régóta várom már, hogy lecserélje végre Olit, nem bírom azt a csajt. Nem Dannyhez való, csak birtokolni akarja, és többet árt neki, mint amennyit amúgy segít a szeretetével. Mert azt azért nem mondhatom, hogy nem szereti Dannyt, de ezzel meg is fojtja őt, és mások előtt is állandóan kínos helyzetbe hozza. Főleg a rajongók előtt.

– Nekem ehhez akkor sincs közöm, és marhára nem érdekelnek Danny magánéleti problémái. Sajnálom, ha rossz a kapcsolata, de az ő feladata ezt megoldani, és engem nincs joga bármilyen formában is belevonni! – Mona egy kicsit várt, majd újra megszólalt. – Én most hazamegyek, te menj vissza nyugodtan, ha akarsz. Mondd azt, hogy rosszul lettem.

– Nem, hazakísérlek. – Dougie már nyúlt is a lány keze után, amikor léptek zajára lett figyelmes.

– Mona! Várj! Várjatok egy kicsit, hova mentek? – kérdezte Danny, amikor meglátta őket a hallban.

– Tök mindegy, el innen! Az a lényeg.

– Mona, én… Ne haragudj! – sütötte le a szemét Danny.

– Ne haragudjak? – éledt fel Monában ismét a harag – Danny, te nem gondolkodsz normálisan! Nézz már magadba! Amúgy sem tőlem kellene elsősorban bocsánatot kérned! Itt van rögtön Dougie. Mi járt a fejedben, amikor annak ellenére, hogy mellettem ült a barátom, átkaroltál? Bele sem gondoltál, hogy a legjobb haverod csajára hajtasz rá, és hogy ő mit fog csinálni ezek után? – A lány szünet nélkül folytatta, fokozatosan a földbe döngölve Dannyt, aki szóhoz sem jutva hallgatta a lány kitörését. – És Oli? Annál nagyobb pofátlanságot életemben nem láttam, mint amit bent műveltél! Képes voltál engem ölelgetni, miközben a barátnőd kezét szorongattad, és mindezt szemrebbenés nélkül? Milyen ember vagy te?

– Mona, te semmit sem tudsz rólam…

– Azt tudom, hogy amit bent csináltál, senkivel szemben sem volt fair.

– Mona, hallgass meg!

– Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra! Menj vissza szépen Oliviához, és próbálj végre csak vele foglalkozni! – azzal sarkon fordult, és elindult a kijárat felé.

Dougie csak állt Dannyvel szemben. Meg sem próbált a barátja védelmére kelni, mert tudta, hogy Monának ezúttal mindenben igaza volt. Jobban belegondolva el kellett ismernie, hogy ha a lány tényleg a barátnője lenne, és éppen Danny, a legjobb barátja próbálná tőle elvenni, a barátságuk többé nem lenne a régi. Most csak bámulta Dannyt, aki lesütött pillákkal meredt a padlóra, hogy ne kelljen barátja szemébe néznie. Egy darabig nem szóltak, majd Danny mégis kipréselt magából néhány szót.

– Sajnálom, haver! – nézett látható megbánással a fiú szemébe – Monának igaza van, igazi tapló voltam…

– Az. Figyelj, Danny, tudom, hogy mi történt köztetek akkor éjjel, kihúztam Monából, bár nem volt egyszerű. – mosolyodott el Dougie, de hamar el is komolyodott. – Tudom, hogy nehéz rajta túllépned, de kénytelen leszel, mert ő már velem van, neked meg ott van Oli…

– Ühüm… – Danny lemondóan sóhajtott, miközben Dougie indult volna.

– Danny, még valami. Ha nem megy együtt Olival, válts! De előbb dobd őt, és csak utána próbálkozz másnál, mert ez így tisztességes mindenkivel szemben! – Dougie remélte, hogy Danny kihámozta a mondanivalójából a burkolt célzást, miszerint hagyja ott Olit, és utána próbálkozzon Monánál. – Na, szia! –

– Szia! – suttogta Danny.

Monát a sírás kerülgette, miközben Dougie-ra várt a mozi előtt, de nem hagyta, hogy könnyei kibuggyanjanak. Erősnek akart látszani, nem akarta, hogy Dougie lássa, mennyire felkavarták az iménti események.

Kiérve a fiú átkarolta Monát, és melegséget sugárzó hangon kérdezte a lányt. – Minden rendben? Megnyugodtál már?

– Nem teljesen, de hamarosan…

– Szépen kiosztottad ám! – mosolyodott el büszkén a fiú, de azért legbelül sajnálta is barátját, mert ilyen leteremtést még életében nem látott.

– Dougie, most inkább másról kellene beszélnünk, ha azt akarod, hogy tényleg lenyugodjak. – A lány halvány mosolyt erőltetett az arcára.

– Rendben – helyeselt a srác –, akkor haza?

– Ühüm.

Eközben Danny visszaült Oli mellé, aki tettetett érdeklődéssel kérdezte Monáékról.

– Hazamentek, Mona rosszul érezte magát. – válaszolta Danny a vászonra szegezett tekintettel. Forrt benne az indulat, arcizmai ugráltak, a gondolatok pedig csak cikáztak össze-vissza a fejében. Olivia észrevette a fiú feldúltságát, és mivel látta, hogy most hasztalan lenne faggatni, csak odabújt Dannyhez.

A srácot kirázta a hideg barátnője érintésétől, és ez most egyáltalán nem számított jóleső érzésnek. Legszívesebben lerázta volna magáról a rajta csüngő fiatal lányt, ehelyett azonban csak finoman kihúzta karját a lány szorításából, és idegesen nézett rá.

– Ne haragudj, Oli, de azt hiszem, most inkább én is hazamegyek. – Halkan megkérdezte Tomot, hogy haza tudnák-e vinni Olit, majd a pozitív válasz hallatán elbúcsúzott az értetlen lánytól, és nyakába vette a várost.

Hazaérve Mona megkérte Dougie-t, hogy ma éjjel aludjon nála, mert jól esne neki, ha valaki a közelében lenne. A fiú persze nem hagyta cserben Monát.

Mona aprócska ágyán kuporogtak mindketten immár pizsamában, és élvezték a csendet, mert Chloe üzenetet hagyott, miszerint randira ment egy „csúcs pasival”.

Bár a lány élvezte a hirtelen jött nyugalmat, jobban örült volna, ha legalább a fiú mond valamit, ahelyett, hogy csendben figyeli őt, így ugyanis Mona szabadon tudott gondolkodni.

Iszonyatos bűntudat gyötörte, mert tudta ugyan, hogy igaza volt, és jogosan teremtette le Dannyt, egy-két mondatát azért megbánta. Fejében a Milyen ember vagy te? és a Mona, te semmit sem tudsz rólam… mondatok visszhangoztak, és tudta, hogy az a mondat tényleg túlzás volt, és nagyon megbántotta vele Dant.

Legszívesebben bocsánatot kért volna tőle, de erről azért még győzködnie kellett magát, mert nem akarta, hogy a fiú félreértse, és bátorításnak vegye a szavait. Arról nem is beszélve, hogy tudta, ő maga is hibázott, amikor a film elején hagyta, hogy Danny fogja a kezét. Hiszen, ha jobban belegondol, ő maga bátorította!

Szemei könnyel teltek meg, de mint mindig, ha volt társasága, most sem hagyta, hogy az érzései eluralkodjanak felette.

Dougie némán figyelte a lányt, de mikor meglátta, hogy szemei elfátyolosodnak, átkarolta, és megkérdezte, hogy mi a baja. Mona elmondta, hogy min gondolkozott, és a fiú egyetértett vele, hogy talán eltúlozta egy kissé a dolgot, de arról is biztosította a lányt, hogy Danny túl fogja élni a csalódást, hiszen már nagyfiú.

Fél óra múlva már összebújva aludtak.

Mona Dannyről álmodott, álmában együtt voltak az ágyában, mint most Dougie-val, és édesen aludtak. Semmi sem történt köztük a vízióban, de Mona érezte a fiú szeretetét és ragaszkodását, és ez elég volt számára, hogy ezt érezze élete egyik legszebb, legmeghittebb álmának.

Dougie Dannel ellentétben ficánkolós típus volt, és most is sikerült úgy fordulnia a lány felé, hogy közben lehúzza róla a takarót. Mona felébredt a hirtelen jött hidegtől, de azt nem észlelte, hogy az álomnak vége lett, hiszen most is az ágyában volt egy ölelő férfi karjaiban.

– Danny, nem adnál nekem is egy kis takarót? – kérdezte a lány elcsigázottan, de azért mosolyogva, miközben forró testét hozzápréselte Dougie-hoz.

A fiú szemei kipattantak, de nem reagált Mona kérésére.

– Danny, ennél közelebb már nem tudok bújni, anélkül, hogy szexbe torkolna a dolog, de nagyon nem szeretnék az ágyamban halálra fagyni. – kuncogott most már Mona, de ettől a mondattól Dougie is nehezen tudta megállni, hogy egy hatalmasat nevessen.

– Mona, mielőtt megerőszakolnál, közlöm veled, hogy Dougie vagyok. – vigyorodott el a fiú – De csak hogy tudd, nem foglak feljelenteni megrontásért!

– Basszus! Ez nem lehet igaz! – Monát elöntötte a szégyen.

– De bizony az! Elárultad magad, bár mindig is tudtam, hogy az állandó ellenállás dacára gerjedsz a haverra! A mázlista…

– Fogd már be, nem gerjedek rá!

– Azért fenyegetted szexszel, ha nem adja vissza a takarót? – incselkedett Dougie.

– Az csak azért volt, mert… – de Mona nem akarta befejezni a mondatot.

– Mert?

– Mert vele álmodtam, és álmomban itt aludtunk, most jó?

– Igen. Ez is azt bizonyítja, hogy tudat alatt vele akarsz aludni.

– Jaj, Dougie, hagyjuk ezt, légyszi! – sóhajtott a lány.

– Rendben… – komolyodott el a fiú – Csak még egy kérdés.

– Hm?

– Szereted?

– Nem.

– De érzel iránta valamit, ugye?

Mona elgondolkodott és úgy döntött, mostantól őszinte lesz szövetségesével.

– Igen, azt hiszem…

– Köszi.

– Mit?

– Hogy végre őszinte voltál velem. És legfőképpen azt, hogy magaddal az voltál.

Mona sóhajtott egy nagyot, majd szorosan hozzábújt a fiúhoz, és mindketten mély álomba merültek.