Titkos Történet - 28. Fejezet

Mona Dannyhez bújva aludt az aprócska ágyban; valami szépet álmodott, mert még a szája is mosolyra húzódott. Halk nevetést hallatott és homlokát hozzápréselte a férfi állához, aki ettől csukott szemmel elmosolyodott, és szorított ölelésén, majd visszaaludt. A pihenést néhány perc múlva hangos csörömpölés zavarta meg, és mindketten riadtan ugrottak fel. Dannek néhány másodperc múlva sikerült rájönnie, hogy a zaj forrása saját telefonja, és a szemét dörzsölgetve, dühösen kapta kezébe a készüléket, majd a kijelzőre pillantva gyorsan válaszolt is a hívásra. Mona fáradtan zuhant vissza a párnára és csukott szemmel hallgatta a férfi álmosságtól rekedtes hangját.

– Szia, Oli… – Mona gyomra összeszorult a név hallatán, de érzéseit igyekezett elrejteni és a szemét sem nyitotta ki.

– Dan, Monánál vagy? Vele voltál egész éjjel? Mit műveltetek? Tudod mit, nem akarom hallani! Csak…

– Várj már, Oli! Nyugodj meg! Tényleg Monáéknál vagyok, de nem vagyunk egyedül. Nem történt semmi!

– De egy ágyban vagy vele, igaz? – fojtotta vissza haragját a nő, és könnyes lett a szeme.

– Igen, de…

– De mi, Dan? Elmentél délután, hogy vele találkozz, a rakparton andalogtatok… Itt egy cikk, meg egy negyed oldalas fotó, és arról írnak, hogy ő az új barátnőd. És még az éjszakát is vele töltötted… Nem velem… – A nő most már hallhatóan sírt, és Danny nem tudta, mit mondjon. Tudta, hogy a nőnek igaza van, és nem akart védekezni, mert úgy érezte, hogy arra viszont nincs oka. Mona és közte semmi sem történt, de abban igaza volt Olinak, hogy ha jó társ lenne, vele maradt volna. Nem tudta, mit tegyen; Mona mellette feküdt és őt hallgatta, a vonal másik végén pedig a barátnője várt valamiféle magyarázatot, megerősítést vagy cáfolatot. Dan most egyikre sem volt képes.

– Oli, várj meg, kérlek! Húsz perc múlva ott vagyok, és megbeszéljük.

– Rendben… – szipogta a nő lemondóan, mert azt gondolta, a férfi azért megy oda, hogy szakítson vele, aztán bontotta a vonalat.

Dan letette maga mellé a telefont és zavartan bámult előre. Nem tudta, mit mondjon Monának; nehezére esett felkelni mellőle, bár csak barátok. Átkozta magát, amiért ilyen helyzetbe került, ráadásul a saját hibájából.

Hallotta, hogy Mona mocorog, de még nem volt kész, hogy lássa a nő dühös arcát; csak ült ott tovább, aztán megérezte a nő meleg tenyerét a hátán végigsiklani.

– Dan, indulnod kéne… – A férfi Mona felé fordult és csendben nézte őt. Meglepődött, hogy ilyen nyugodtan viselkedik most. Kinyújtotta a kezét, és végigsimított a nő fehér arcán.

– Sajnálom, Mona…

– Semmi baj. Kezdek hozzászokni, hogy ha veled alszom, reggel Oli telefonhívására kelek. – mosolyodott el a nő, de látta, hogy Dan még mindig rosszul érzi magát. – Danny, tényleg nincs gond. Menj, szedd össze magad, és beszéld meg a dolgot a barátnőddel! Nyugtasd meg, hogy nincs miért aggódnia, és azt hiszem, a jövőben – Mona eddig a férfi kezével babrált, de most elengedte őt, és a takaróra szegezte tekintetét – nem kellene együtt aludnunk, ha meg akarod tartani őt. Az más, ha a srácokkal vagyunk és ő nincs ott, de így… Megértem őt. – Közben megcsörrent Mona mobiltelefonja, jelezve, hogy kelnie kell. – Na, nekem is készülődnöm kell.

Danny bólintott, homlokon csókolta a nőt, aztán hagyta, hogy kimenjen a fürdőszobába készülődni. Néhány perc múlva magára kapta a ruháit, aztán kopogott a fürdő ajtaján, hogy elbúcsúzzon Monától. Mona éppen a száját törölte meg a fogmosás után, amikor ajtót nyitott farmerban és melltartóban.

– Akkor én most megyek.

– Rendben, ügyes legyél! – kacsintott Mona és végigsimított a férfi karján.

– Igyekszem. Huhh! – sóhajtott egy nagyot Dan, aztán az elkalandozott figyelmét újra a nőre koncentrálta. – Köszönöm a tegnapot, nagyon jól éreztem magam veled!

– Én is. – mosolyodott el Mona, aztán elindult a bejárati ajtó felé, hogy kiengedje Dant. Mielőtt a férfi kilépett volna az utcára, még visszafordult és arcon csókolta Monát. – Nagyon örülök, hogy láttalak!

– Én is örülök… – majd megölelte a férfit, és az elindult Oliviához.

Amíg Oli Danre várt, újabb hívást kezdeményezett. Ezúttal Giovannát tárcsázta, aki előbb egy hatalmasat ásított, és csak utána szólt bele a telefonba.

– Szia, Oli… Valami baj van, hogy ilyen korán hívsz? – Néhány másodpercig csak a lány szipogását hallotta, ezért aggódni kezdett. – Oli, mi baj?

– Dan…

– Mi van vele? Ugye nem esett baja? – pattant ki az álom a barna lány szeméből, és felült az ágyán.

– Nem… Nézd meg a mai újságot!

Gio kibújt az ágyból és lesietett a földszintre az újságért. Amikor meglátta, miről is beszél a nő, nem hitt a szemének. – Ó, Oli, ne sírj! Emiatt fölösleges.

– De Gio…

– Olivia, én is láttam őket tegnap egy kajáldából, és figyeltem őket, amíg el nem tűntek, de hidd el, ez nem szerelem köztük!

– Mi? Te tudtad, és nem szóltál?

– Minek szóltam volna? Hogy kiakadj, és őrjöngj a semmiért? Nem láttam értelmét, mert semmi sincs köztük. Egyetlen jel sem utal ilyesmire, csak barátok, Oli!

– De nézd meg őket!

– Nézem, és este is láttam: nincs miért aggódnod! Ezt csak az újságírók fújták fel… Dannyvel beszéltél már?

– Felhívtam, azt mondta, nemsoká’ itt lesz. Akkor is a kis lotyó mellől kelt fel… – A nő hangján hallatszott az undor, de Gio valahogy nem érzett ellenszenvet Mona iránt. Akkor sem, ha az egész igaz, és ezzel az egyik legjobb barátnője elveszíti a párját. Úgy gondolta, az ilyesmihez két ember kell, illetve három, mert azért Olit sem egyszerű elviselni. Azt pedig már rég látja, hogy Dan nem úgy szereti a nőt, ahogy régen, mégsem gondolta, hogy Danny és Mona között van valami.

– Szerintem várd meg, amíg Danny elmagyaráz mindent, utána ráérsz emiatt izgulni. Nem hiszem, hogy letagadná, ha bármi történt volna kettejük között…

– Tudom, bár éppen ettől félek. Mi lesz, ha most idejön és szakít velem? Akkor inkább hazudjon. – eredt el ismét a nő könnye.

– És inkább élnél kétségek között, vagy esetleg hazugságban?

– Nem tudom, Gio. Nem tudom… – Ekkor a bejárati ajtó kinyitódott és belépett Dan.

– Most mennem kell, megjött Danny. – azzal bontotta a vonalat és felnézett a férfira.

Danny vonásai idegességről árulkodtak, és amikor megszólalt, a hangja is tele volt feszültséggel.

– Szia! – Egy kicsit még tétovázott, aztán odalépett a szőke nőhöz és törölgetni kezdte az arcán végigcsorgó könnyet. – Kicsim, sajnálom, tényleg bunkóság volt tőlem ott maradni, de hidd el, semmi sincs köztünk Monával!

– Ő akarta, hogy ott maradj? – fürkészte a férfi tekintetét Oli.

– Nem. De már nem volt kedvem visszajönni, fáradt voltam. Tényleg nagyon sajnálom, tudom, hogy igazi szemétként viselkedtem és te emiatt sírsz. Bocsáss meg, kérlek!

– De vele aludtál… és még az illatát is érzem rajtad!

– Igen, vele aludtam, de csak barátok vagyunk! Oli, én mást nem tudok mondani, csak ezt, mert ez az igazság. Sosem hazudnék ilyesmiről, ugye tudod? – A nő hosszon nézte, aztán lassan bólintott.

– Tudom… – Dan megtörölte még egyszer az arcát, aztán megcsókolta őt. Csak arra nem mert gondolni, közben mért van annyira furcsa érzése?

A nap további részét Danny Oliviával töltötte, de a kettejük között kialakult feszültség nem akart megszűnni. Akármit csináltak, a kimondatlan féltékenység ott motoszkált a nő minden mondatában, megbújt minden mozdulatában és pillantásában.

Késő délután a srácok találkoztak a turnébusznál, és búcsúzkodni kezdtek kedveseitektől. Danny megállt Olivia előtt, két tenyere közé fogta a nő napbarnított arcát és szemébe nézett. Látta, hogy Oli közel áll a síráshoz, hogy csupa rossz dolog jár a fejében, mint például, hogy mit fog csinálni a turné alatt, nem csalja-e meg, találkozik-e Monával? Nem tudta, hogy nyugtathatná meg szőke barátnőjét, akinek most már valóban könny csillogott a szemében. Nem mondott semmit, csak szorosan magához ölelte a nőt, aki úgy kapaszkodott belé, mintha csak ő menthetné meg a zuhanástól. Dannyt bűntudat gyötörte Oli mostani állapota miatt, s fogalma sem volt, hogyan tehetné jóvá hibáit.

Homlokon csókolta a nőt és halványan rámosolygott. Oli arcán végigcsorgott a sós könny, és kérlelőn nézett a férfira.

– Szeretlek, ugye tudod? – tördelte az ujjait.

– Igen, tudom. Én… – Dan is ugyanazt próbálta mondani, de valahogy nem sikerült előcsalogatnia a keresett szót, aztán már lehetősége sem volt rá.

– Dan! Indulnunk kell! – kiabált oda neki Tom, és a karórájára mutogatott. Danny nagyot sóhajtott, és gyors puszit lehelt a nő remegő ajkaira.

– Mennem kell, kicsim… Hiányozni fogsz… – suttogta alig hallhatóan, majd elengedte a nő kezét, és elindult a busz ajtaja felé.

A fiatal nők megvárták, míg a busz eltűnik a látómezejükből, aztán egymás felé fordultak.

Gio, Izzy és Elle is Olihoz mentek, hogy megvigasztalják, bár Gion kívül egyikük sem tudta, mi a nő valódi problémája.

Elle tehetetlenül állt a szőke nő mellett, hiszen ő nem volt vele közeli viszonyban, és fogalma sem volt, hogyan segíthetne neki. Giovanna átölelte a zokogó Olit, és addig simogatta és csitította, amíg abba nem hagyta a sírást. Akkor a nő szipogva felegyenesedett, büszkén nézett végig a társaságon, de Elle-en megakadt a szeme.

– Jobb lesz, ha te a közelembe sem jössz! Te sem lehetsz jobb a barátnődnél. Bár, ha jobban belegondolok, csak sajnálni tudlak. – nevetett kárörvendően – Neked csak Mona levetett pasijai jutnak!

Elle és Izzy nem értette, mi ütött a nőbe, hiszen egyikük sem tudott az előző napi eseményekről. Elle hirtelen reagálni sem tudott, annyira meglepődött az ellenszenves nő megnyilvánulásán, Gio viszont a védelmére kelt.

– Oli, állítsd le magad! Neki ehhez semmi köze, ne őt bántsd! Bár igazából mást sem okolhatsz, pláne olyan dolgokért, amik meg sem történtek!

– Minek véded őket? – kelt ki magából Olivia, míg Elle-ék csak kapkodták a fejüket ide-oda, és közben próbálták kitalálni, miről is beszélnek a többiek.

– Mert mostanában te vagy az, aki kiállhatatlanul viselkedik, nem ők. Már az előtt is szemét módon bántál velük, mielőtt ez az egész félreértés jött volna.

– De milyen félreértésről beszéltek? – tárta szét a karját Elle.

– Ó, hát te még ezt sem tudod? Erről a hőstettéről nem számolt be a drágalátos barátnőd? Hát, rendben, felvilágosítalak. Most, hogy megunta a kicsi Dougie-t, vagy fordítva, ki tudja ezt már, az én pasim kell neki. Az én Dannymet rángatja az ágyába, helyettem pózol vele az újságban, és úgy egyáltalán, az én státuszomat akarja ellopni! – Elle hitetlenül állt a dühtől fuldokló nő előtt; ő már ott elakadt, hogy Mona az ágyába cipeli Dannyt.

Igazából ezt az eshetőséget sem tartotta elképzelhetetlennek, de nem akart ebbe belemászni, legalábbis nem Oliviával, és amúgy is úgy gondolta, Mona megérdemel végre egy kis kényeztetést. Akárhogy is, úgy döntött, nem áll le vitatkozni a szőke nővel.

– Ha tényleg így van, sajnálom, hogy elveszíted a STÁTUSZOD! Mert ezek szerint neked Danny csak ennyit jelent; egy létrát, aminek a segítségével magasabbra juthatsz! Na, mentem, keseregj csak a sorsodon! – azzal sarkon fordult és hazaindult.

Danny a turnébuszban bedugta fülébe a fülhallgatót, karba fonta kezeit, és az üveghez préselte homlokát. Próbált megszabadulni minden külső hatástól, és inkább bezárkózott a saját kis világába. Odabent teljes káosz uralkodott, és úgy érezte, mielőbb rendbe kell tennie a dolgokat; az érzéseit, a gondolatait. Csak remélni tudta, hogy a turné ideje elég lesz rá.