Titkos Történet - 13.

Amikor a csinos fiatal férfi odaért Monához, szólongatni kezdte, de a lány nem reagált. Még mindig a fagyos kék szempár bűvöletében volt; úgy bámulta a terem másik felében álló férfit, mintha még életében nem látta volna. Danny valószínűleg Bruce Springsteennek öltözött, bár ez az ő megjelenésében nem jelentett nagy változást, hiszen a való életben is a világhírű rock legendát imitálta. A srác fehér pólóban, lezser farmernadrágban és hanyagul begombolt, apró kék-fehér kockás ingben támaszkodott hátával a tojáshéj színű falnak, kezében egy üveg Heinekent szorongatva. A zilált göndör fürtök alól, melyek homlokába hullottak, bágyadt tekintettel figyelte a tetőtől talpig vörösben pompázó ifjú nőt, majd a hozzálépő szmokingos fiút.

Még vagy fél percig bámulták így egymást, majd Dan csücsörített a szájával, miközben belülről rágta azt, és meghúzta a kezében tartott hűvös üveget. Dougie tudta, hogy ez a mozdulatsor barátjánál a zavar és az idegesség jele.

– Mona, jól vagy?

– Hm? Ja, igen… – fordította el végül a fejét Dannytől, és elvette a Doug által kínált pohár italt. – Nem azt mondtad, hogy ő nem lesz itt? – kérdezte kissé feldúlt hangon.

– De, legalábbis Tom állította, hogy nem lesz itt…

Mindketten vetettek még egy pillantást az egyedül ácsorgó Dannyre, majd mintha összebeszéltek volna, mindhárman egyszerre kiáltották a házgazda nevét.

– Tom!

A szőke férfi ijedten grimaszolt, majd Harry tekintete után kutatott a tömegben, hátha kap tőle egy kis lelki támogatást, hiszen most nagy csata elé nézett. Mivel göndör barátjához állt közelebb, először felé vette az irányt. Amikor Danny elé tipegett kopogós női cipőjében, a srác nem túl nagy érdeklődést mutatva, ám hangjában annál nagyobb idegességgel kezdte faggatni Tomot.

– Tom, nem azt mondtad, hogy Mona nem lesz itt?

– Hát, izé… – vakargatta a fekete paróka alá rejtett fejét Tom.

– Tom!

– Várj, Monáék is hívnak, mindjárt megbeszéljük, jó? – azzal odébb is állt, mielőtt Danny megállíthatta volna. Dougie-ékhoz érve a két türelmetlen barát felháborodva támadta le őt.

– Tom, ez most mi? Úgy volt, hogy Dan nem jön, vagy félreértettem valamit? Tudod, hogy ez a két jómadár – mutatott Doug Mona és Danny felé – nem képes egy légtérben megmaradni…

– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha én most szépen hazamegyek. – vágott közbe a lány.

– Ugyan Mona, minek mennél el? Igen, direkt szerveztük így Harryvel, nem hiszem el, hogy újabban muszáj választanom a barátaim közül, hogy kivel töltsem az időm! Nem igaz, hogy nektek állandóan balhéznotok kell! Egyszerűen ne vegyetek tudomást egymásról!

– Hát, Mona, ebben igaza van Tomnak. Legalább próbáljátok meg, nem kell beszélnetek, nagy ez a ház, még csak egymás közelében sem kell lennetek.

A lány nagyot sóhajtott, majd beleegyezően bólintott. – Rajtam nem fog múlni…

– Na, akkor már csak Dant kell meggyőznöm. – sandított Tom gondterhelten az egyre idegesebb srác felé.

Végül Dannyvel is sikerült megbeszélnie a dolgot, és vonakodva ugyan, de mindketten maradtak.

Az este nagy részében sikerült is elkerülniük egymást. Dougie bemutatta a lányt a barátainak, de Mona kérésére arra ügyelt, hogy ne hagyja egyedül senkivel. Mindenki táncoltatni akarta a lányt, főleg, miután Harryék beszámoltak a Chloe-féle buliról, de Mona nem állt kötélnek. Még Chloenak sem sikerült meggyőznie, hogy lazítson egy kicsit. Végül is, Mona nem érezte magát rosszul, és amikor időnként sikerült elfelejtenie, hogy Danny is a közelben van valahol, még a feszengése is elmúlt.

Danny, mivel Olívia most nem kísérte el, egész éjjel egyedül ücsörgött. Csupán néhány ember váltott vele szót időnként, de nem akarták, hogy a srác rossz kedve rájuk is átragadjon, ezért hamar odébb is álltak.

Néha Mona is látta így ücsörögni a fiút, és ilyenkor az iránta érzett unszimpátia ellenére is megsajnálta őt. Miközben a szeme sarkából figyelte a magában iszogató srácot, azt fontolgatta, hogy odamegy hozzá beszélgetni, hátha egy-két kedves szótól jobb kedvre derül, de ezt az ötletet hamar elvetette. Jobbnak látta megtartani a távolságot, és nem kockáztatni egy újabb összecsapást kettejük között, bár a szíve mélyén nagyon bántotta, hogy ennyire rossz a viszonyuk. Örült volna, ha legalább beszélgetni tudnának úgy, mint a megismerkedésükkor.

Danny a sokadik sörnél tartott, és úgy gondolta, jobban teszi, ha most már nem is áll fel, mert annak úgyis csak egy hatalmas pofára esés lenne a vége.

A nagy mélabúban azonban hamarosan társa is akadt. James Bourne ült le mellé hasonlóan kapatos állapotban. Egy darabig csak nézték egymást szótlanul, laposakat pislogva, a majdnem üres sörösüveg nyakát szorongatva, majd egyszer csak idétlen vigyor ült ki az arcukra és hangos nevetésben törtek ki. Egymáson nevettek, és azon, hogy milyen szerencsétlenül néznek ki mindketten.

– Mi van, Danny, Oli ejtett egy helyes focistáért? – kérdezte Jamie viccelődve.

– Bár úgy lenne! – de ezt csak maga elé motyogta a srác, így azt hitte, ivótársa nem is hallotta meg, James pedig beszállt a játékba, és úgy tett, mintha valóban nem hallott volna semmit.

– Miért ücsörögsz itt magadban, Dan? – fordította komolyabbra a szót Jamie.

– De hiszen nem vagyok egyedül, itt vagy te, meg még vagy ötven ember…

– Danny!

– Túl részeg vagyok, hogy jópofizzak velük… Már a lábaim sem tartanának meg.

– Kár, pedig csajokból jó a felhozatal. Beújíthatnál már valamit Oli helyett, túl rég vagytok együtt. – mosolygott a hibátlan fogait kivillantva a fiú.

– Jah… De nincs kedvem csajozni, egy életre elegem van belőlük. – kis szünet után viccesen hozzátette – Mostantól csak pasikat akarok, jó nagy… – de nem fejezte be, mert mindketten harsány kacagásban törtek ki.

– Pedig nézd csak, ott az az édes lány pirosban… Egy próbát megérne! – kacsintott James.

– Ja, Mona… – Dan nézte egy darabig a lányt, majd hirtelen elkapta a tekintetét. – Ő Dougie barátnője…

– Értem. Akkor miért nem próbálod meg a másik lányt Mona mellett? Azt a cuki vesztern kalaposat.

– Ő a lakótársa, Chloe. Aranyos, de nem az én világom.

– Tényleg? És van barátja?

– Miért, neked bejön? – vigyorodott el Dan – Amennyire én tudom, ő most a nagyvárosi szinglik életét élvezi.

– Ó, mennyire sajnálom! – csillant fel James szeme, és kaján mosoly ült ki az arcára.

– Menj csak, hátha lesz belőle valami.

– Dan, nem jönnél velem bemutatni? Ne érts félre, egyedül is tudok csajozni, csak ilyen részegen már én sem érzem, hogy a helyzet ura lennék.

– Á, haver, én nem szívesen mennék most oda. Nem vagyok túl jóban… Monával.

James jobbnak érezte nem belemenni a dologba, de az eredeti tervétől akkor sem tágított. Tágra nyílt szemekkel – már amennyire az alkohol hatásától sikerült neki – kérlelte Dant, hogy kísérje el, aki hosszas unszolás után rábólintott.

Már az is komikus volt, ahogy egymást próbálták felállítani, arról nem is beszélve, amikor a tömegen akarták átverekedni magukat. Végül eljutottak a kiszemelt társasághoz, James Chloeval szemben állt meg idétlenül vigyorogva, míg Danny helyhiány miatt éppen Mona mögött kényszerült lehorgonyozni. A lány bódító parfümje és a testéből áradó forróság azonnal a fejébe szállt, és csak nehezen tudta rávenni magát a beszédre. Jamie kérdőn nézett rá, mire ő végre bemutatta barátját Chloenak, akinek kis híján el kellett kapnia a srácot, mivel az kissé megtántorodott a heves kézrázás közben, de szerencséjére Chloe ezen csak nevetett.

Danny egyre kevésbé tudta tartani magát; az egész szoba forgott vele és lábai kezdtek elgyengülni. Hirtelen megtántorodott, és jobb híján Mona vállaiba kapaszkodva tartotta meg magát, aki ijedten fordult meg. Eddig is tudta, hogy a srác áll mögötte, de igyekezett nem venni róla tudomást.

Dan azonnal bocsánatot kért, és szégyenkezve vette le kezét a lányról, majd hátrálni kezdett, de a lány látta, mennyire bizonytalanul mozog, ezért megragadta a karját, és aggódva kérdezte, hogy jól érzi-e magát. Danny próbálta lerázni magáról a lány puha kezét, de közben érezte, hogy ha nem kapaszkodik belé, hamarosan a földre fog zuhanni.

Dougie látta, hogy Danny nem bírja sokáig, és a segítségére sietett. Kikísérte a friss levegőre, de a srácon már ez sem segített, a kert egy eldugottabb sarkában mindent kiadott magából és ezek után Dougie-nak eszébe sem jutott visszavinni a zsúfolt házba. Átkísérte barátját a saját házába, és miután Danny még egyszer könnyített a gyomrán, lefektette a hatalmas franciaágyra.

– Figyelj, haver – kapta el Dan a távozni készülő srác karját –, bocs, hogy úgy nekiestem Monának… Mármint, tudod, csak éppen ő volt előttem… Gondolom, most nagyon haragszik…

– Hát, én nem úgy láttam, de te tudod…

– Á, nem is érdekel. – kapott észbe Dan, és kemény arckifejezést erőltetett magára – Az a csaj egy pillanat alatt fel tud húzni…

– Aha… – vigyorgott magában Dougie, miközben Danny behunyta a szemét, és álmodni kezdett egy bódító illatról, és vörös ruháról.