Titkos Történet - 23. Fejezet

– Akkor hogy is lesz holnap? Mikor indultok pontosan? – kérdezte Chloe a barátait, miközben Jamie ölében ülve kortyolgatta a kóláját. A kártyázásra már ráuntak és csak ücsörögtek a szobában, Elle Dougie-hoz bújt hozzá, Mona pedig Tom vállára hajtva fejét pislogott nagyokat, hogy el ne aludjon. Danny az öngyújtóját babrálta, míg Harry éppen egy sportműsort nézett a tévében.

– Hajnalban indulunk, valamikor négy, fél öt körül. – pillantott fel Dan, miközben válaszolt a barna lánynak.

– Ó, az nagyon korán van! – mondta kedvetlenül Elle, és megsimogatta Doug arcát.

– Igen, de ti legalább aludhattok. Még jó, hogy ilyen rugalmas a főnökötök. – Harry Chloehoz és Monához intézte az utolsó mondatot.

–Igen.

– Viszont lassan le kéne feküdni, így este tíz környékén… – nézett a karórájára Tom.

– Mi van, haver, fellőtték a pizsamát? – viccelődött Harry, és barátjához vágott egy díszpárnát.

– Nem, de holnap valahogy fel kéne kelni, és én személy szerint fáradt vagyok. – majd visszadobta a párnát, de az valahogy eltért a neki szánt pályától, és egyenesen Dan arcába vágódott, aki a meglepettségtől hirtelen csak bambán pislogott, aztán visszahajította Tomhoz. A félresikerült dobásból végül párnacsata kerekedett, amelyben mindenki részt vett, és fél óra múlva már mindenki holtfáradtan zihált a szobában. Már egyetértettek Tommal, hogy ideje lefeküdni, és fel is álltak, hogy készülődjenek, amikor Elle egy kéréssel fordult Monához. – Nem aludhatnék ma Dougie-val? Olyan soká fogunk találkozni… – kérlelte barátnőjét.

– De, persze, ha valaki vállalkozik arra, hogy megosztja velem az ágyát. – jelentette ki a lány, de szándékosan nem nézett Danre, mert bár most nem esküdt ellenségek, az együtt alvást azért korainak érezte. Először Chloe-ékra sandított, de Jamie belecsimpaszkodott barátnőjébe, miután a Mona háta mögött álló Harry kacsintott neki. Igen, Harry tudta, mit kell tennie. Már akkor érezte, hogy lesz alkalma szervezkedni, amikor a vendéglőben megismerte Dougie érzéseit, így most, amikor Mona rá és Tomra tekintett kérdőn, ő is ellenállt. Tom is megkapta a jelzést és most ő is Harryhez bújt, mintha a srác barátnője lenne.

– Na, ne csináljátok már, srácok! El akarjátok rontani Dougie-ék örömét? – A srácok továbbra is makacsul kapaszkodtak egymásba, és közben óvodásokra emlékeztető arcot vágtak, és mosolyogtak.

Míg Mona kétségbeesetten nézte a barátokat, Danny is érdeklődve nézett körbe, de csak annyit látott, hogy valamiért Jamie, Dougie és a másik két társa is sokat sejtetően vigyorog.

– Dan mellett is van egy hely, Mona. – bökött Harry a zavart tekintetű srác felé, akin látszott, hogy feszültté teszi a gondolat, hogy együtt aludjon a lánnyal.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet… – válaszolta halkan Mona.

– Most te rontod el Elle-ék estéjét! – figyelmeztette Jamie – Egyébként is, tök jól megvoltatok egész délután, vagy rosszul láttam?

– Nem… – válaszolta Dan és Mona egyszerre.

– Látjátok, milyen nagy az egyetértés köztetek?! – vigyorgott Harry.

– De ez tényleg nem jó ötlet… – kezdte volna védőbeszédét Danny, de Harry beléfojtotta a szót.

– Ugyan már, csak nem nyírjátok ki egymást álmotokban! – Mona és Dan zavartan nézett össze, de hamar el is kapták egymásról a tekintetüket.

– Ez most komoly? Ennyit kell azon gondolkodnotok, hogy megölnétek-e egymást vagy sem? – kerekedett el Chloe szeme. A két delikvens elmosolyodott, egymásra néztek, aztán válaszoltak.

– Hát, végül is nem…

– Megpróbálhatjuk, de ki ne kapard a szemem álmomban! – jegyezte meg Danny tréfásan.

– Olyat sosem tennék… – válaszolta kurtán Mona, miközben futó pillantást vetett a férfi csillogó, mélykék szemére,majd halvány mosollyal az arcán elmerengett egy kicsit, mintha egy emlék kúszott volna elő tudatalattijából.

Már mindenki ágyban volt, csak Mona tartózkodott még mindig a fürdőben, de hamarosan ő is elkészült, és elindult az ágy felé. Tom résnyire nyitott szemmel követte a lány mozgását, majd nyúzott hangon megszólalt.

– Azt hittem, már sosem készülsz el! – Mona gyilkos pillantást küldött a srác felé, aki szorosan hozzábújt Harryhez és már be is csukta a szemét.

– Szerintem nem én pepecseltem másfél órát odabent… – célozgatott Mona a három férfi teljesítményére, aztán elpakolta a dolgait, lekapcsolta a villanyt, és elindult az ágy felé, ahol az éjjeli lámpa még világított.

A szokatlan hálótárs kedvéért Danny ezen az éjszakán pólót is húzott, és a takaró alól figyelte a felé közelítő lányt, aki komolyabb ruhatár híján Dougie egyik boxerében és egy topban készült bebújni mellé. Mona egyetlen szó nélkül emelte fel a takarót, majd óvatosan becsusszant alá, kényesen ügyelve rá, hogy ne érjen Danhez, majd miután úgy látta, mindenki elcsendesedett, lekapcsolta az éjjeli lámpát. Nyitott szemmel, feszengve feküdt a sötétben, és egyáltalán nem érezte úgy, hogy képes lesz nyugodtan aludni ezen az éjszakán. A mellette fekvő férfi ismerős illata, levegővételének hangja és a belőle áradó melegség egy régi estére emlékeztette Monát, és ez az emlék felkavarta az érzéseit. Danny hasonló problémával küzdött, kavarogtak a gondolatok a fejében, küzdött a saját kis angyalával és ördögével, és közben igyekezett egy helyben maradni, távol mindenkori kísértése tárgyától, pontosabban a néhány hónapja e címet elnyert lánytól.

A két fiatalt Harry aggódó hangja húzta ki a gondolatok és érzések fojtogató örvényéből.

– Dan, élsz még? – A szólított srác halkan kuncogott és Mona is mosolyra húzta a száját, hiszen pontosan értette a célzást, ám egyikük sem felelt.

– Dan? – szólította meg Harry újra a barátját, ezúttal egy kicsit több érzelemmel a hangjában, Danny pedig már fulladozott a nevetéstől.

– Élek, ne izgulj!

– Jól van, már azt hittem, Mona végzett veled, olyan csöndben vagytok.

– Mert alszunk, nem?

A párbeszéd ezzel lezárult és a szobára újra a halk szuszogás hangjai telepedtek, ám néhány perc múlva Tom szólalt meg gyanakodva.

– Mona, te jól vagy?

– Hagyd már őket, alszanak! – csitította Harry.

– De neked ez nem fura? Mona meg se nyikkant. Semmi, még csak nevetni sem nevetett! Dan, mit csináltál vele?

– Semmit… Biztosan alszik.

– Mona, te élsz még?

– …Vagy Dan megfojtott valamelyik testrészével? – fejezte be Tom kérdését Harry, de a mondat végét alig lehetett érteni a mindenkiből kiszakadó nevetéstől, amit valószínűleg a másik szobában alvók is hallottak.

– Harry, hogy te mekkora állat vagy! – nevetett Danny is, de közben azért Mona felé sandított, hátha meglátja a reakcióját, hiszen joggal tartott attól, hogy az ízléstelen tréfa hallatán a nő megsértődik és esetleg még ott is hagyja őket.

– Nem, Harry, egyik testnyílásomba sem tömött semmit, nem kell aggódnod. – Danny meglepődött azon, hogy a nő beszállt a játékba, ami Dant is magába foglalta, de örült is neki, mert ez a régi Monára emlékeztette, akit akkor este ismert meg, és akit éppen a közvetlensége miatt kedvelt meg.

A szobára hamarosan csend borult, és csak Tom és Harry egyenletes szuszogását lehetett hallani. Mona az oldalára fordult és próbált aludni, de persze hiábavaló volt az erőlködése.

Dannek még mindig az első együtt-töltött éjszakájuk járt a fejében, hogy akkor milyen nagy késztetést érzett, hogy megcsókolja a lányt, és hogy tényleg csak Monával a karjaiban tudott akkor elaludni. Eszébe jutott, hogy talán most is ez segítene neki, de képtelen volt meggyőzni magát, hogy ezt kell tennie. Attól tartott, hogy ezzel megint elront mindent.

Mona továbbra is álmatlanul feküdt és Tom halk horkolását hallgatta, és azt is tudta, hogy Danny sem alszik; nem szuszogott úgy, mint a másik két srác. Néhány perc múlva hallotta, ahogy Dan fészkelődik a háta mögött, aztán hamar arra is rájött, hogy a srác felé fordult; érezte a nyakát csiklandozó meleg levegőt, amit kilélegzett. Aztán nemsokára furcsa motoszkálásra lett figyelmes; Danny keze vándorútra indult a takaró alatt, végigsiklott a csípőjén és végül a hasán állapodott meg, ezzel egy időben pedig a srác lehelete is egészen közelről érte a bőrét. Mona először összerezzent, de nem akadályozta meg a férfit a tevékenységben.

Danny kissé nyugodtabban feküdt Mona mögött, jól esett ilyen közel érezni magához a lányt. Az ábrándozásból Mona mocorgása rántotta vissza; megijedt, hogy a lány mégis ellen akar állni, ezért levette róla ölelő karját, legnagyobb meglepetésére azonban Mona felé fordult, és hozzábújt. Danny a hátára fordult és magához vonta a nőt. Egy darabig még ébren feküdtek egymás karjaiban, bár mindketten igyekeztek úgy tenni, mintha ezt az egészet csak álmukban csinálnák, aztán a másik közelsége mégis megnyugtatta őket, és édes álomba merültek. Az egész éjszakát így töltötték, és Mona hosszú idő óta először tudott mélyen, igazán pihentetően aludni.

A rég vágyott együttlétet az ébresztőóra csörgése zavarta meg. A két egymás mellett alvó srác hamar felkelt, és Danny is kicsusszant az ágyból, a lehető leghalkabban, hogy fel ne ébressze Monát, aki most is alvást színlelt. A nő nagyon sajnálta, hogy ilyen gyorsan véget ért az éjszaka, és neki megint el kell engednie a férfit, akit legközelebb már újra Olívia oldalán fog látni…