Dan ezernyi gondolattal a fejében nyitotta ki apartmanja ajtaját, a zörgő kulcscsomót ledobta az előszobaszekrényre, majd kedvetlenül sétált a hálószoba felé, de az ajtóban megtorpant. A szoba gyertyák félhomályában úszott, jázmin illat lengett körbe mindent, a szépen megvetett, hatalmas franciaágyon pedig ott feküdt Olívia apró, virágmintás, fekete csipkés fehérneműben, készen arra, hogy mindenét felkínálja a férfinak. Lassan, kecses mozdulatokkal felemelkedett a puha takaróról és könnyed léptekkel odasétált Dannyhez. Buja tekintete végigpásztázta a férfi egész testét, majd félreérthetetlenül mosolyogva, karját az erőtől duzzadó nyak köré fonta, és lágyan rátapasztotta ajkait egy, a nyakon lüktető érre. Apránként végigcsókolta a férfi nyakát, majd elindult felfelé, a hívogató ajkak irányába, miközben Danny a szemét behunyva karolta át a vékony derekat, majd forró kezét a finom tapintású fehérnemű alá csúsztatta. Vad csókokat váltottak, miközben a nő az ágy felé cibálta őt, majd odaérve megbotlottak az ágy lábában és a friss virágos öblítő illatát árasztó ágyneműre zuhantak.
Oli meg akarta tartani irányító pozícióját, hogy kényeztethesse kedvesét, ezért fölé kerekedett és a férfi csípőjére ülve, kezét a hosszú ujjak közé csúsztatva cirógatta tovább Dant.
Dannynek nagyon jól esett párja közeledése, hogy ilyen kellemes meglepetéssel várta, hiszen szüksége volt a törődésre és egy kis szeretetre, ám alighogy belemerültek volna egymás kényeztetésébe, Danny riadtan húzódott el a nőtől. Felült, karjait keresztbe fonta felhúzott térdén, állát pedig megtámasztotta a karján, és csak bámult maga elé. A nő nem tudta mire vélni a hirtelen jött hangulatváltozást, és próbálta visszaállítani a pillanat meghittségét, de amint megérintette Dan vállát, ő lerázta magáról a gyengéd kezet.
– Ne haragudj, Oli, nekem ez most nem megy… – Danny továbbra se nézett a szőke lányra, de hangjából kicsengett az őszinte bánkódás, amiért elrontja ezt a tökéletesen megtervezett estét.
– Danny, mi a baj? – érdeklődött a lány, miközben próbálta leplezni csalódottságát, és igyekezett a lehető legmegértőbb lenni kedvesével.
– Nincs baj, kicsim, vagyis veled semmi, csak nekem nem megy… Egyszerűen képtelen vagyok most testileg-lelkileg itt lenni.
– De…
– Tényleg nem miattad van – megfordult, belenézett a lány világoskék szemébe, és végigsimított az aranyszín fürtökön, majd a puha karokon –, csodálatos vagy, meg ezt az egészet fantasztikusan összehoztad, csak…
– Csak mi?
– Nekem most teljesen máshol jár az agyam. Tudod, a holnapi utazás, a ránk váró feladatok… Egyszerűen képtelen vagyok rád koncentrálni. Sajnálom, Oli.
A lány egy darabig még nézte a férfit, majd durcásan magára terítette az egyik takarót és elfordult a padlót bámuló férfitól, aki a következő pillanatban felpattant, bűnbánó arccal homlokon csókolta a lányt, majd elviharzott, magára hagyva Olit a kételyeivel.
Danny már vagy fél órája sétálgatott London neonfénybe burkolt utcáin; próbálta visszanyerni uralmát saját érzései és gondolatai felett, és igyekezett túltenni magát a bűntudaton, ami az óta gyötörte, amióta Olíviának azt hazudta, a következő két hét gondjai miatt nem képes együtt lenni vele.
Valójában szó sem volt erről, egészen másfajta gondolatok kötötték le. Ha behunyta szemét, maga előtt nem Olit látta, még akkor sem, amikor a nő olyan odaadóan csókolta; lehunyt szemhéja mögött egy másik nő képe jelent meg, aki úgy tűnt, mélyebb érzelmeket képes kiváltani belőle, mint a csinos, szőke barátnője.
Tudta, hogy élete változások előtt áll, legalábbis akkor biztosan, ha képes beengedni az új érzéseket, lehetőségeket, és nem fél a valóban nagy kockázattól. Mert ismerjük el, Danny Jones nem magányos típus, képtelen egyedül élni, mert iszonyatosan fél az érzelemszegény környezettől, a magárautaltságtól és a magánytól. Ezért lehetséges az, hogy inkább kitart a biztos régi kapcsolat mellett, amelyben már nem érzi olyan jól magát, minthogy belevágjon egy teljesen új, de éppen ebből adódóan kétesélyes viszonyba.
Dan ezen tépelődött, amikor úgy érezte, szünetre van szüksége, és inkább előhalászta nadrágja zsebéből dizájnos telefonját.
– H-hello, Dougie, itt Dan.
– Szia, haver! Mizu?
– Figyelj, hazamentetek már? Várj, előbb van még valami. Miért nem vitted haza Monát?
– Haver, te is láttad, milyen makacsul ragaszkodott hozzá, hogy egyedül megy haza… Vele ilyenkor nem lehet vitatkozni.
– Ja, azt tudom… De rendben hazaért? Felhívtad?
– Igen, nincs semmi gond. De mi ütött beléd, hogy ennyire aggódsz érte? Éppen te, aki ki nem állhatja. – nevette el magát Doug.
– Semmi, de azért nem akarom, hogy valami szatír megtámadja útközben. És Elle-t azért hazavitted? – kérdezte kis hallgatás után, érezhetően lágyabb hangon.
– Igen, be is takargattam! – vigyorgott a srác, amint elképzelte a jelenetet.
– Jól van, Casanova, csak Mona meg ne tudja, őt ismerve apró kockákra fog feldarabolni és a kóbor kutyák elé vet! – nevetett Dan is, de belül azért komoly feszültséget érzett.
– Dougie?
– Hm?
– Ma Monával alszol?
– Nem, ma inkább otthon alszom. Miért, bebújnál mellé? Vagy inkább azért kérded, mert így Elle mellett lesz szabad egy hely? – kacagott a fiatal fiú.
– Ne hülyéskedj, Mona mellé? Szerinted elment az eszem, és odabújnék egy vérszomjas farkashoz? Nem, azért kérdeztem, mert akkor nálad aludnék, ha nem gond.
– Ó, hát egy fiatal fiú húsára vágysz? Egye fene, a régi szép idők emlékére, mikor még csak te és én voltunk!
– Rendben, köszi. – és mindketten hosszan nevettek.
A másnap hamar eljött, és a srácok már javában pakolták be csomagjaikat a turnébusz csomagtartójába. Dougie nem kérdezett többet Dan Monához vagy Elle-hez fűződő kapcsolatáról, bár a srácon ez nem segített, e nélkül is képtelen volt kiverni a fejéből a lányt, aki minden bizonnyal fel fogja forgatni az életét.
A barátnők mind lázasan búcsúzkodtak, és már előre féltek a naptól, amikor az igazi turné indul, hiszen akkor hónapokra kell majd elengedniük a párjukat.
Chloe és Mona most nem volt itt, mert nekik dolgozniuk kellett, de Elle eljött Jamesszel, és jókedvűen búcsúzkodott a srácoktól. Dan szorosan megölelte, majd sietett felszállni a buszra, hogy elkerülje Oli kérdő tekintetét, mert tudta, hogy a nő mennyire féltékeny, éppen ezért azt tanácsolta Elle-nek, hogy minél előbb menjen el, ha nem akar összekapni Olival.
Ám a fiatal lány még mindenképpen el akart búcsúzni Dougtól, aki nem kevésbé igyekezett kihasználni minden Elle-lel töltött percet. Még beszélgettek egy kicsit: Dougie megígértette a lánnyal, hogy vigyáz Monára, aztán a többiek türelmetlen arcát látva megölelték egymást, megpuszilták egymás arcát, majd Dougie is csatlakozott bandatársaihoz a buszban.
Dan érdeklődve figyelte a fiatalok búcsúzkodását; nem tudta hova tenni a bensőséges hangulatot, az eltéveszthetetlenül érzéki érintéseket, a lopott pillantásokat. Folyton az járt a fejében, hogy mit művelhet barátja Mona háta mögött, hiszen ez az ártatlannak tűnő kapcsolat Dougie és Elle között akár más is lehet, bár azt nehezen tudta elképzelni a srácról, hogy megcsalná a barátnőjét, annál egyenesebb embernek ismerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése