Titkos Történet - 21. Fejezet

A játékot végül Danny csapata nyerte, de ez nagyrészt Harry érdeme volt. Miután minden cipőt visszaszolgáltattak, elindultak, hogy keressenek egy hangulatos kis vendéglőt, hiszen a srácok már készültek éhen halni. Hamarosan találtak is egy kedves, családias hangulatú éttermet, piros-fehér kockás abrosszal, egyszerű terítékkel, és állítólag a város legfinomabb steakjeivel.

A kis csapat megrohamozta a helyet, és a vendéglátók külön az ő kérésükre összetoltak két kisebb asztalt, így mind a nyolcan együtt ehettek. Miután helyet foglaltak és megrendelték az ebédet, beszélgetni kezdtek egy-egy sörrel a kezükben.

– Szóval, hogy is volt ez a szakítás-dolog? – dőlt hátra Harry a székén – Persze, csak, ha nem probléma…

Mona Dougie-ra nézett, mindketten vállat vontak, és Dougie beszélni kezdett, amire mindenki odafigyelt, még Danny is.

– Igazából nem történt semmi különös. Megbeszéltük, hogy már nem úgy érzünk egymás iránt, mint az elején, és ezzel le is zártuk a dolgot.

– Igen, tényleg nem volt semmi extra. – helyeselt Mona is.

– De valahonnan csak eszetekbe jutott, hogy erről beszéljetek… Valaminek kellett történnie, hogy egyáltalán szóba kerüljön a dolog, különben továbbra is lehetnétek „játszópajtások”. – vigyorgott Harry, de hamar le is törölte a pimasz mosolyát, mert Mona és Danny egyszerre kapták fel a fejüket és küldtek villámokat szemeikkel a srác felé. Harry igazából nem is értette, Danny miért kapja fel a vizet a kijelentésén, hiszen máskor ő lenne az első, aki egy kacér vigyorral betársulna hozzá az ugratásba, de a másik oldalon Mona sem tudta mire vélni a férfi felháborodását, ám nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.

– Hát, Mona elejtett egy mondatot a minap, és amiatt kezdtünk el beszélgetni a kapcsolatunkról.

– De mit mondott?

– Harry, túl kíváncsi vagy! – nézett rá szigorú tekintettel Mona.

– Jó, de ez most annyira személyes, vagy mi? Azt mondjátok akkor.

– Nem, de komolyan úgy érzem magam, mintha vallatáson ülnék! – csattant fel a lány.

– Haver, jobb lenne, ha hagynád a témát, mert Mona úgy elküld a francba, hogy azt se fogod tudni, fiú vagy-e vagy lány. – intette le Danny a barátját – Már látszik rajta, hogy mindjárt robban, azt meg jobb, ha nem várod meg, higgy nekem!

Mona ránézett, szemöldökét felhúzta, de amikor látta, hogy a srác arcán nyoma sincs rosszindulatnak, elmosolyodott.

A beszélgetést az ételek érkezése zavarta meg. Mindenki megkapta a maga kis ebédjét, és néhány percig csendben ültek a teli tányérok felett. Abban mind egyetértettek, hogy a híresztelés, miszerint ez a világ legjobb steakje, helytálló volt.

Néhány percnyi csendes étkezés után Harry kíváncsian meredt Dougra.

– Mi van, haver? – kérdezte tele szájjal a fiatal fiú.

– Akkor most nem mondjátok el, min borult ki a bili?

– Hagyd már őket! Nem tök mindegy az neked? – torkollta le Tom.

– Mindegy, Tom, addig úgysem hagy békén, míg meg nem tudja. – fintorgott a srác, majd szúrós tekintettel meredt Harryre – Tehát, kedves Harry barátom, sajnálom, hogy drámával nem szolgálhatok, mert nem borult ki semmilyen bili, Mona csak annyit mondott, hogy szerinte már más iránt érdeklődöm…

– És igaza volt? – nézett komolyan barátja szemébe Harry.

Dougie Monára pillantott, majd vissza Harryre. Hosszan nézte a férfit, aztán kicsit zavartan ugyan, de válaszolt.

– Igen…

– Na, szerintem ennyi elég volt Dougie-ék kínzásából. Együnk! – törte meg a beállt csendet Jamie, Doug pedig hálásan nézett rá, amiért megmenti.

Danny kíváncsian fürkészte Mona arcát; azt gondolta, ez most biztosan megviseli, tekintve, hogy Dougie mindenki előtt bevallotta, hogy valaki mást izgalmasabbnak talál, ám legnagyobb meglepetésére a lány arcáról ugyanaz a nyugalom és gondtalanság sugárzott, mint a bowlingpályás esetnél. Nem tudta mire vélni Mona reakcióit, kezdte azt hinni, hogy csak őt szereti durván kiosztani. Végül addig hergelte magát a különböző kitalált sérelmekkel, míg teljesen dühbe gurult, és úgy érezte, muszáj bántania a lányt, hiszen ő is olyan sokszor elbánt már vele.

– Nem is csodálom, hogy Harry nem kérdezősködik a szerencsés lány kiléte felől, ez úgyis mindenkinek egyértelmű, szerintem…

Mona és Dougie egyszerre kapta fel a fejét, Dougie kérdő pillantást vetett a lányra, mintha csak azt kérdezte volna, hogy ez tényleg ennyire egyértelmű-e, Mona pedig értetlenül csóválta a fejét.

– Dan, asszem, ezt a témát lezártuk! – figyelmeztette James, hogy ne folytassa.

– De miért? Nincs ebben semmi rossz. Még jó, hogy pont melletted ül… – fordult vissza Doughoz – Fogadok, hogy most is egymás lábát simogatjátok az asztal alatt. – vigyorgott a srác.

Elle, aki Dougie mellett ült, zavartan, egyszersmind idegesen nézett a fiúra, aztán Monára, hogy jelezze, ez nem igaz, Danny pedig csak mosolygott tovább.

Mona látta Doug arcán, mennyire szenved, amiért Danny idő előtt elárulja őt, és ezen ő maga is feldühödött.

– Danny, állítsd le magad! Ehhez semmi közöd!

– Hát, megértelek, végül is a régi barátnőd, fiatalabb is… Tudod, friss husi. – kínozta tovább a srác.

Monánál elpattant az a bizonyos húr; nem azért mert tényleg bántotta volna, ha ezt Dougie így gondolja, hanem azért, mert az igenis bántotta, hogy Dan így gondolja, és ráadásul képes mindenki előtt az arcába vágni.

– Danny, teszek rá, hogy mit gondolsz! Ha ennyire zavar, hogy együtt látod őket, akkor nézz máshova, de hagyd békén őket!

– Minek véded annyira őket? Olyan, mintha direkt örülnél is neki!

– Tudod mit? Örülök is, ha nekik összejön! Nem mindenki sajnálja másoktól a boldogságot!

Ez a mondat célba talált, és most már Danny is igazán dühbe gurult, az asztaltársaság többi tagja pedig nem győzte kapkodni a fejét kettejük között.

Mona felpattant az asztaltól, és kiviharzott a vendéglőből. Tom kiment a lány után, míg Doug kiábrándultan nézett Danre.

– Ezt most miért kellet? Tényleg nem bírod ki, hogy ne baszogasd? Ahhoz meg végképp semmi közöd, kivel és mit csinálok! – Danny lehajtotta a fejét, a fiatalabb srác pedig rövid szünet után folytatta. – Mi ütött beléd, ember? Tényleg minden áron össze akarsz veszni velem is? Az utóbbi hónapokban rád sem lehet ismerni. – csóválta a fejét Dougie.

– Sajnálom, én nem… – a fiú szemébe nézett – Téged nem akartalak bántani. És bocs, ha most elszúrtam neked a dolgot Elle-lel, bár én meg téged nem értelek. Szerinted Monának hogy fog esni, ha ti összejöttök, és a legjobb barátját az exével látja állandóan?

– Most meg megint véded Monát? Apám, nem vagy semmi! Amúgy meg, hallhattad, ő maga mondta, hogy nem zavarja, inkább örül neki. Én inkább azt gondolom, hogy te a saját sérelmeidet akarod ránk kivetíteni! Mert így van, ugye? Neked fájt annyira, hogy a legjobb barátod összejött imádatod tárgyával!

Danny erre nem tudott mit válaszolni, csak összeszűkült szemmel bámult vissza a srácra.

– Nem akarjátok elmondani, miről is van szó? – meresztett értetlen szemeket Harry.

– Tudod mit? Igazad van, nekem fájt. És neki is fog, ha egy kicsit is szeretett téged! Ha ti tényleg úgy szeretitek őt, ahogy mondjátok, akkor nem teszitek ezt vele!

– Szóval, nem akarjátok elmondani… – fintorgott Harry, látva, hogy észre sem vették a kérdését.

– Hé, én is itt vagyok! Senkit se zavar? – szólalt meg végre Elle is – És az sem zavar senkit, hogy én az egészről semmit sem tudtam? Hagyjuk már ezt! – kérte a srácokat Elle vöröslő arccal, de a mondat végére Dannynek csak a hátát látta, aki követve Mona és Tom példáját, félbehagyta ebédjét, és elment. A többiek elkerekedett szemmel meredtek előre, még mindig értetlenül, kiváltképp Harry és Jamie, akik az egészről semmit sem tudtak,

– Hát, ez izgalmas előadás volt! – nyújtóztatta karjait a plafon felé Harry, majd a hasán pihentette meg összekulcsolt kezeit.

– Az… – húzta fel a szemöldökét Elle, aki még mindig zavarban volt az iménti vita miatt.

Danny körbe sem nézve vágott át az úttesten, és olyan gyorsan próbált eltűnni a vendéglő környékéről, hogy észre sem vette a sarkon ácsorgó Tomot, amint Monával beszélget. A barátok figyelték, ahogy Dan zsebre dugott kézzel, lábait idegesen helyezve egymás elé eltűnik két sarokkal arrébb, majd folytatták a beszélgetést.

– Ne törődj vele, Mona! Majd beszélek a fejével. – simogatta meg az előtte álló lány arcát Tom, és hozzá olyan édesen mosolygott, ahogy csak ő tud. Mona arcán is halvány mosoly csalt.

– Édes vagy, Babyface, de lényegtelen. Úgy tűnik, Dan már csak ilyen fafejű. Amúgy sem értem, hiszen elvileg örülnie kéne, hogy a barátja egy olyan lánnyal jön össze, akit ő is kedvel, nem pedig egy olyannal van, akit Dan ki nem állhat. Kivéve persze, ha neki is Elle kéne… – vágott Tom számára értetlenül fancsali képet.

– Nem tudom, nem…

– Mindegy, Tom, hagyjuk a témát, ha lehet! – vágott közbe Mona – Csak szegény Elle-t sajnálom, meg persze Dougie-t is, mert ezzel lehet, hogy már az indulás előtt befuccsolt a kapcsolat. Pedig olyan édesek lennének együtt!

Miután mindenki befejezte az evést, Harry kifizette a számlát és immár Monáékkal karöltve indultak el a hotel felé. Chloe csöndesen sétált James és Tom között, Dougie pedig Harrynek próbálta elmagyarázni, hogy nem szeretne beszélni arról, amit Dannek mondott egy lányról és egy legjobb barátról. Leghátul ballagott Mona a gondolataiba merülve, amikor Elle mellészegődött.

– Figyi, Mona, én… – Mona olyan arcot vágott, mint akit álmából ébresztettek, aztán a lányra nézve szeretetteljesen mosolyodott el, és belekarolt.

– Ne is folytasd, Elle, tudom, mit akarsz mondani. Te is tudod, hogy – itt a hangja suttogássá halkult – mi Dougie-val nem jártunk igazából.

– Igen.

– Tetszik neked?

– Hát…

– Elle, nekem elmondhatod, ugye tudod?

– Igen. – mosolygott Monára a lány – Na, jó, igazából fülig szerelmes vagyok belé. – pirult el Elle, és hozzá zavartan mosolygott – Tudod, nagyon sokat beszélgettünk mostanáig, akkor is, amikor ti nem tudtatok róla, és hát…

– Értem én! – vigyorgott Mona – Akkor, ugye adsz neki egy esélyt, ha megpróbál meghódítani? Dannyvel meg ne foglalkozz, hadd főjön a saját levében!

– Rendben, ha Doug tényleg komolyan gondolja, akkor nem fogok ellenkezni.

– Ez a beszéd!

Kicsit később Dougie csatlakozott hozzájuk, és aggódva kérdezte Monát a hogyléte felől. A lány megnyugtatta, hogy Danny nem okozott neki maradandó károsodást, aztán másfelé terelte a beszélgetést.

Hamarosan megérkeztek a szállodához, és elindultak a szobák felé, de Dougie úgy érezte, még van egy elintézetlen dolga. Megfogta Elle kezét, és kicsit félrevonta a többiektől.

– Elle, nem sétálnál még egy kicsit velem? Azt hiszem, volna mit megbeszélnünk. – Miután a lány rábólintott, ők ketten még kimentek a parkba, a többiek pedig a szobák felé vették az irányt.

A megfogyatkozott társaság a liftben kitalálta, hogy a fiúk szobájába mennek, és pókerezni fognak. Mona kivételével mind be is zsúfolódtak a kis szobába, ő viszont előbb még kért néhány percet, és leült a saját szobájukban.

A fiúk szobájába érve a barátok megtalálták Dannyt is, aki az ágyán ülve, könyökére támaszkodva tartotta a fejét, és nagyon gondterheltnek tűnt. Barátai érkezésének zajára felkapta a fejét, és miután felvázolták előtte a délutánra szánt elfoglaltságuk tervét, ő Dougie-ék felől kezdett érdeklődni.

– Dougie-ék nem jönnek?

– Nem tudom. – válaszolta Chloe – Ő és Elle még sétálnak egy kicsit. Tudod, meg kell beszélniük, amit te elszúrtál. – nézett a srácra rosszallóan – Mona meg még a mi szobánkban van.

Danny magába fordulva ült az ágyán, míg a többiek a másik ágyon elkezdték a játékot. Néhány perc múlva Tom Danny felé sandított, és aggódva látta, hogy a srác már korántsem idegesnek és dühösnek látszik, sokkal inkább meggyötörtnek. Azt gondolta, barátja attól érzi rosszul magát, hogy keresztülhúzta Dougie számításait. Úgy találta, Danny helyesen gondolkodott, de mivel Mona többször is elmondta, mit gondol Elle-ék esetleges kapcsolatáról, fölöslegesnek tartotta az ezen való további gyötrődést. Tom azt is gyanította, hogy Mona és Danny között annak idején valami lehetett. Valami, amire talán Dougie is célzott, mert hazafelé Harry erről is beszámolt neki.

A szőke srác nem tudta tovább szó nélkül nézni barátja vívódását, és megpróbálta bevonni a játékba.

– Hé, Danny, gyere, játssz velünk!

– Ja, gyere, haver! Ebben legalább te is jó vagy. – próbálta ösztönözni Harry is, bár egy kissé furcsán fejezte ki magát.

Danny felkapta a fejét, de nem úgy tűnt, hogy őt most érdekli a kártya.

– Kösz, nem, srácok. Inkább megyek, járok egyet én is. – azzal felállt, és kisétált a szobából.

A másik szobában Mona az ablaknál ücsörgött az MP3 lejátszóját hallgatva, és közben az utcán sétáló embereket kémlelte. Még mindig azzal próbálkozott, hogy megnyugtassa magát a Dannel folytatott vita után, mert bár a többieknek az ellenkezőjét mutatta, még mindig ezen rágódott. Éppen az egyik kedvenc dalát akarta felhangosítani, amikor halk kopogásra lett figyelmes…