Titkos Történet - 11.

Tom behúzódott egy sarokba, hogy a klub előtt várakozó barátai ne lássák meg, amint éppen telefonál. Nagyon sokat kellett várnia, hogy Dan felvegye a telefonját, Tom már éppen le akarta tenni, amikor Danny végre beleszólt nagyon mérges hangon.

– Mit akarsz, Tom?

– Hé, ne rajtam vezesd le a dühöd! – méltatlankodott a srác – Csak azért hívtalak, hogy… Danny, jól vagy? – lágyult el Tom hangja – Minden rendben? Ne idd le magad ma is, az semmire sem megoldás…

– Tom, Tom, várj már! Mona miatt, meg a hülye dührohamai miatt nem fogok piálni!

– Biztos?

– Tuti, nem érdekel, mit mond vagy tesz az a lány. Elég, ha Dougie aggódik miatta, úgyis az ő csaja… – A mondat végére Danny hangja elhalkult, majd nagyot sóhajtott. Tom érezte, hogy ennek a sóhajnak nagyon is komoly jelentősége van, de nem tudta, mit gondoljon.

– És… a tegnapi ivászatnak nem ő volt az oka? Tudod mit, nem szóltam semmit, ezt nem így kellene megbeszélnünk. A többiek már várnak rám, még beülünk Giuseppéhez egy vigasz fagyira. Csak tudni akartam, hogy rendben vagy-e?

– Tom, tudom, hogy jót akarsz, meg minden, de erről később sem fogunk beszélni. Nincs mit beszélni a dolgon, és a tegnapi lerészegedésnek semmi köze ahhoz a lányhoz.

– Jól van, te tudod… – sóhajtott lemondóan Tom, mert úgy érezte, Danny, akivel eddig a legtitkosabb vágyait is megosztotta, most ki akarja rekeszteni őt az életéből. Tudta, hogy barátja nem mond igazat Monával kapcsolatban, de nem tudta mire vélni a kettejük között dúló háborút, hiszen alig ismerik egymást.

– Figyelj, haver, én most hazamegyek, már hallom is, ahogy hívogat az ágy. T’od, hiányolt a kedves a múlt éjszaka. – nevette el magát Dan. – Ne aggódj, nem csinálok hülyeséget, egész éjjel az igazak álmát fogom aludni, és nem azért, mert kiütöttem magam.

– Rendben, vigyázz magadra!

– Te is, Tom, és… köszi!

– Hé, nincs mit. Szia!

– Hello!

Tom kiment az egyre türelmetlenebb barátaihoz, majd mintha mi se történt volna, elkalauzolta a társaságot London legjobb cukrászdájába. A fagyi evés este tízig tartott, aztán mindenki hazament. Dougie kérdés nélkül követte Monát, nem csak az ajtóig, de egészen a hálószobájáig. Tudta, hogy a lánynak ma is szüksége lehet a társaságára, és abból, hogy Mona nem küldte el, jogosan gondolhatott ilyet. Ő maga is úgy érezte, hogy most szívesebben aludna a lánnyal, mint egyedül, otthon, ahol a csak a hideg ágy várja… meg persze a gyíkjai.

Még beköszöntek Chloenak, aki érdeklődve figyelte, ahogy Monáék bevonulnak a szobába. Nehezére esett elhinni, hogy dacára az állandó összebújásnak, a csókoknak és az együtt alvásoknak, egyikük sem érez barátságnál többet.

Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a takaros kis ágyban, Dougie faggatni kezdte a lányt, aki készségesen elárulta minden apró részletét a Dannel folytatott társalgásának. A srác furcsállta barátja viselkedését, tekintve, hogy úgy gondolta, a délutáni kávézós beszélgetésük során mindent tisztáztak. Nem gondolta volna, hogy Danny ilyen fagyos érzelmeket táplál Mona iránt, hogy a kezdeti jó kapcsolatuk ekkora fordulatot vesz, és gyűlöletbe csap át.

Mona már nem próbálta leplezni megbántottságát, legalábbis Dougie előtt nem, akit egyre inkább a szívébe zárt. Karjait keresztbe fonta a srác csupasz mellkasán, állát a kézfejére támasztotta, nézte a színes ábrákat Dougie mellén, majd feltekintett a fiú ékkőként csillogó szemébe.

– Olyan jó, hogy itt vagy nekem, Dougie!

– Tudom, nekem is jó itt lenni.

Mona mosolygott, de azért szigorúan nézte tovább a fiút.

– Örökké nem bújhatsz az én szoknyám mögé…

– Mi? Inkább te bújsz az én nadrágom mögé! – nevetett Doug.

– Igen, ebben teljesen igazad van, de kettőnk között az a különbség, hogy én bevallom. Tudom, hogy ez a „kapcsolat” ideális megoldásnak tűnik – formálta a macskakörmöket ujjaival is –, de ez nem fog örökké tartani. Egyszer muszáj lesz új barátnő után nézned.

– Jaj – sóhajtott egy hatalmasat a srác –, úgy utálom, hogy belém látsz! – forgatta a szemét – Mona, te ezt nem érted. Nem tudod, milyen nehéz egy normális lányt találnom. Olyat, aki magamért szeret, és aki akkor is velem marad, ha megrohamoznak a rajongók. Vagy éppen akkor, ha padlón vagyok és az életünk nem csak buliból áll. Érted, mire gondolok?

– Hogyne érteném! És abszolút meg is értelek, de nem adhatod fel ilyen fiatalon! Ha nem próbálkozol, sosem találsz egy ilyen lányt. Pedig hidd el, hogy akad szép számmal…

– Jó lenne, ha néha a saját tanácsaidat is megfogadnád! – mosolyodott el Dougie, de azért komolyan nézett a lányra, hogy éreztesse a mondata súlyát.

– Tudom. De nem olyan egyszerű…

– Jól van, bölcs nagyanyó, térjünk nyugovóra, rendben? Holnap majd megbeszéljük, hogyan oldhatnánk meg mindkettőnk problémáját. – kacsintott a srác, majd lejjebb csúszott az ágyban, és átkarolta a hozzásimuló Monát.

A következő két hét szinte eseménytelenül telt el. Mona napközben dolgozott, az estéit viszont Dougie-val töltötte. A fiú szinte minden napra talált egy szórakoztató programot, amikor viszont nyugalomra vágytak, Monánál vagy Dougie lakásán néztek meg egy-egy filmet, vagy párnacsatáztak. A bowlingos este óta minden éjjel együtt aludtak, de azon kívül, hogy kölcsönösen vigasztalták egymást és megpróbálták feledtetni az igazi társ hiányát, semmi sem történt közöttük. Azt nem tagadhatták, hogy előfordult egyszer-kétszer, hogy a kelleténél jobban belemerültek a simogatásokba és csókokba, de arra kényesen ügyeltek, hogy kapcsolatuk ne mélyüljön el túlságosan.

A srácokkal talán csak kétszer találkoztak a két hét során, mert ők azért szívesebben töltötték az idejüket Dannyvel, mint Monával. A bowlingozás óta Dougie úgy intézte, hogy Mona még véletlenül se fusson bele Danbe, nem szerette volna, hogy még jobban elmérgesedjen a viszonyuk, így azonban neki kellett komoly áldozatokat hoznia. Rendre kihagyta a közös esti bulikat, beszélgetéséket – hiába kérte Mona, hogy miatta ne hanyagolja a barátait –, és Tommal, Harryvel és legfőképpen Dannyvel csak napközben találkozott egy-egy interjú, vagy kötelező közös program alkalmával.

Danny nem beszélt többet az utolsó találkozásáról Monával, se Tommal, se mással, pedig a szőke, barna szemű fiú igazán szerette volna, ha barátja kiönti neki a szívét. Zavarta, hogy amióta Danny megismerte a lányt, másképp viselkedik. Olit már régóta nem úgy szerette, mint a kapcsolatuk elején, ezt mindenki tudta, de Chloe bulija óta végképp kezdett elhidegülni az amúgy gyönyörű barátnőjétől, bár pontot nem akart tenni a kapcsolat végére. Tomot az is bántotta, hogy mostanában nem tudnak egy estét úgy együtt tölteni, hogy mindenki jelen legyen, hiszen Dougie szinte mindig Monával csinál programot, és amikor kérték, hogy hozza el a lányt is, kitalált valamilyen mondvacsinált indokot, hogy ne kelljen eleget tennie a meghívásnak. Gio, Oli és Izzy furcsának találta, hogy Mona ennyire megváltoztatta Dougie-t, és elszakítja őt a barátaitól, sőt, emiatt Oli és Gio még inkább neheztelt a lányra.

Tom és Harry azonban még hiányolta is a mindig mosolygós lány társaságát, sajnálták, hogy ők nem ismerhetik meg jobban Monát, mert nagyon szimpatikusnak találták.

Dougie egy alkalommal elmagyarázta nekik, hogy direkt nem viszi Monát olyan helyre, ahol találkozhat Dannyvel, és a srácok egyetértően bólogattak, ennek ellenére ők ketten már terveztek egy házibulit, ahova mindenkinek kötelező lesz elmenni.