Titkos Történet - 14.

Danny Mona háta mögött állt, körbevette őket az ittas tömeg és ő csak szívta magába az édes parfüm illatát, melyet a fiatal nő bőre árasztott. Lenézett a szépen fésült hajra, a kecses nyakra, a gömbölyű vállakra, majd tekintetét elkapta a lányról. Úgy érezte, iszonyatos bűn vagy inkább hiba olyan dolgokra gondolni, mint amilyenek éppen a fejében kavarogtak. Megpróbált hátrálni, menekülni a lánytól és saját vágyaitól, melyek egyre nagyobb lánggal perzselték bensőjét, de a köréjük záródó tömeg moccanni sem engedte. Érezte, ha nem jut ki innen mihamarabb, megfullad, a forróság pedig elemészti egész testét.

Ekkor azonban az embersereg egy szempillantás alatt semmivé lett, és ő ott állt a vörös ruhás Mona háta mögött, egyes egyedül a számára oly vonzó nővel, egy teljesen üres házban. Már nem akart menekülni, csak állt ott, még mindig hozzásimulva a formás női testhez, mintha a sokaság kényszerítené olyan közel, és figyelte, ahogy a lány légzése felgyorsul. Az intim helyzettől és Mona belenyugvó magatartásától felbátorodott, és új utat engedett az előbb elfojtásra ítélt vágynak. Hosszú ujjaival végigsimított a hófehér vállakon, a karokon keresztül egészen le a puha kézfejekig, belélegezte a bódító illatot, majd nem türtőztetve tovább magát, telt ajkait a vékony nyak ívére tapasztotta. A forró bőr lágy érintésétől kéjes érzés kerítette hatalmába, és a lány szapora légzésétől emelkedő kebel látványa, majd a halk nyögés csak még jobban feltüzelte. Lassan maga felé fordította Monát, és egy percig csak bámult a tüzesen csillogó szemekbe, aztán bal kezével beletúrt a rövid hajba, és a lány füle mögé simított egy kicsúszott tincset. A keze végül Mona állán pihent meg, melyet megemelt, és lágyan csókot lehelt a résnyire nyitott ajkakra. Szenvedélyes csókot váltottak, majd még közelebb húzta magához a törékeny testet, és végig csókolta a fedetlen bőrt. Érezte, amint a lány szíve hevesebben kezd verni, a teste átforrósodik, és két sóhaj között levegő után kapkod. Aztán elengedte, és ujjait végighúzva a lány kulcscsontján, majd a lapockáján, keze a ruha kapcsán állapodott meg. A kecses nyaktól induló, finom mívű lánc beindította a fantáziáját, és a lánc alá bújtatva kézfejét végigsimított azon, miközben éppen hogy érintette a bársonyos hátat. Mona bőrén végigfutott a hideg, de igazán csak akkor kezdett reszketni, amikor az ő ujjai visszavándoroltak a nyakára simuló vörös pánthoz, és a kapcsot kezdte babrálni. Az apró szívmedál pattogó táncot járt a lánc végén, majd a kapocs engedett az akaratának, és a selymes érintésű pánt lecsúszott Mona nyakáról, végigsimítva mellein, míg végül az egész ruhaköltemény lecsúszott a lány feszes testéről. Nagyot nyelt, és meg akarta fordítani Monát…

Danny, mielőtt még megláthatta volna az előbb annyira kívánt testet, verejtékben úszva, kegyetlen fejgörccsel ébredt ágyában. Szemét elvakította az ablakon át beszűrődő reggeli napfény, gyomra pedig kavargott a másnaposságtól. Bambán ült fel a kényelmes ágyban; képtelen volt magához térni az iménti álom után, és mire felfogta, hogy az egész valóban csak álom volt, már hatalmába kerítette a düh. Arcát a tenyerébe temette; a hirtelen támadt sötétségben újra maga előtt látta a szinte meztelen női testet, majd egy hirtelen mozdulattal az ágyra csapott öklével. Hatalmas erejű indulatok forrtak benne, úgy érezte, a saját elméje árulta el. Egyetlen porcikája sem kívánta az iménti bensőséges víziót, és a ténytől, hogy a teste reagált az érzéki képekre, csak még dühösebb lett. Az az érzése támadt, hogy nem tud uralkodni a teste, és ami leginkább megrémítette, a gondolatai felett. Ő nem akart Monára gondolni, idegesítette a puszta jelenléte is és ezzel a helyzettel nem tudott mit kezdeni.

A haragtól vöröslő arccal, nehézkesen szállt ki az ágyából, ledobálta magáról az előző napi, alkoholgőztől és dohányfüsttől szagló ruháit, és beállt a forró víz alá. Csak folyatta magára a króm zuhanyrózsából széles sugárban zubogó vizet, és reménykedett, hogy nem csak a buli szennyétől, de a nem kívánatos gondolatoktól is megtisztul.

Egy sarokkal arrébb Dougie ébredezett tipikus legénylakásában, és meglepetten látta, hogy a notóriusan későn kelő Mona már nincs mellette. A konyhából beszűrődő edénycsörömpölésből rögtön tudta, hogy ha veszi a fáradságot és kikászálódik az ágyából, percek múlva friss reggelivel tömheti tele magát.

A világos helyiségbe érve jóslatát beigazolódottnak látta; a pulton két pohár narancslé sárgállott, mellettük egy-egy fehér tányérral, és már érezte is a sistergő szalonnapörcök és a tojás nyálindító illatát.

Mona a tűzhely és a mosogató között tüsténkedett, egy percig sem látszott rajta az előző éjjel után jogosan várt fáradtság, éppen ellenkezőleg. Arca ragyogott, szemei kipihentek voltak és a tőle megszokott kedves mosollyal üdvözölte az energiáján ámuló Dougie-t.

A pultnál ülve a fiú azon gondolkodott, hogy vajon honnan ez a hirtelen jött életerő és jókedv, majd úgy döntött, magától Monától kérdezi meg.

– Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?

– Dougie, tíz óra múlt, ez nem számít koránnak…

– De nálunk igen. – vigyorgott a srác.

– Hát – kezdte Mona teli szájjal –, reggel smst kaptam, arra ébredtem fel. – Lenyelte a falatot, majd folytatta. – A régi barátnőm, Elle küldte, és képzeld, azt írta, hogy hamarosan érkezik. Most végzett a középsulival és itt szeretné folytatni a tanulmányait. Már megkapta az értesítést a felvételéről, idegenforgalom és szálloda szakra jelentkezett.

– Ez tényleg jó hír. Gondolom, jót fog tenni egy régi ismerős társasága.

– Igen, Elle-t nagyon szeretem, szerintem te is kedvelni fogod. – mosolygott Mona, majd felállt, hogy elmossa a reggeli után üresen álló edényeket.

Dan egy nagy bögre feketét szorongatva állt nappalija ablakánál, és bár odakint a szivárvány minden színét felvonultató tárgyak álltak, ő mindent szürkének látott a napfény okozta fejfájás elkerülésére hivatott napszemüveg miatt. A feje már kitisztult és most minden erejével azon volt, hogy elfeledje ’ lidérces ’ álmát, amikor nyugalmát egy, az út másik oldalán sétáló pár látványa törte meg.

Ott volt a nő, aki minden kínjának forrása volt, abban a vörös ruhában, bár most már zilált hajjal.

Idegesen fordult el az ablaktól, fel-alá járkált a helyiségben, majd egy hirtelen jött gondolattól vezérelve Olívia számát tárcsázta.

Hazaérve Mona az éppen távozó Jamesbe botlott bele, aki felszabadultan vigyorgott rá és Dougie-ra, majd néhány mondat után magukra is hagyta a fiatalokat Chloeval, aki a férfihoz hasonlóan feltűnően elégedetten mosolygott. Monáék semmit sem kérdeztek barátnőjüktől, magukban leszűrték a következtetést, majd hamiskásan mosolyogva elbúcsúztak egymástól.

A következő egy hétben James állandó vendéggé vált Chloe-ék lakásában, és az új helyzethez mindenki hozzászokott. Most már négyesben jártak el moziba, kávézóba, de a férfi nem élvezhette a beavatottak kiváltságos helyzetét. Dougie-ék előtte éppúgy eljátszották a boldog párt, mint bármelyik barátjuk előtt.

Dan a jelmezes parti óta nem látta a bűnös viszony rémképét megtestesítő nőt, és igyekezett is minden lehetséges módon kiűzni még a gondolatát is a fejéből. Minden idejét a barátnőjével töltötte – bár ezek az együttlétek rendszerint heves vitába fulladtak –, a Mona iránt érzett kezdeti szimpátia pedig igazi gyűlöletté nőtte ki magát.

Danny szombat reggel nyolckor a telefonja idegtépő szirénázására ébredt, és rekedt hangon válaszolt Tom hívására. Barátja közölte vele, hogy másfél óra múlva egy tévés interjún kell megjelenniük, amit ő is csak percekkel korábban tudott meg, és már úton van vidéki hétvégi házából Londonba. Dannyre azt a feladatot bízta, hogy kutassa fel Dougie-t, akit telefonon nem lehet elérni, és aki valószínűleg most is Monánál van. A félálomban lévő srác próbált vitatkozni, de két szónál többet nem tudott mondani, mert Tom lerakta a telefont.

Dan kábán ült fel ágyában, és gondolatban már a haját tépte a tudattól, hogy esetleg találkoznia kell gyűlölete tárgyával. Felkelt, rendbe tette magát, és húsz perc múlva már az autójában ülve hergelte magát a találkozás gondolatától.

Eközben a családias kis lakásban mindenki felébredt. James már elment, Chloe a reggeli kávéját iszogatta, míg Dougie és Mona a fürdőszobában tollászkodott. A lány éppen kifelé tartott a párás helyiségből, de még mondott valamit csipkelődve a srácnak, aki erre törölközővel a nyakában, teljesen csupaszon kiugrott utána a konyhába és nevetve válaszolt vissza.

Chloe kikerekedett szemmel bámulta a nem mindennapi jelenetet, majd játékosan közölte Doug-gal, hogy azt hitte, a ’ fia ’ becses testrészét hét éves korában látja utoljára. A fiú egy pillanatra megilletődött és nevetve bújt el az egyre nagyobb hévvel kuncogó Mona mögött, majd beszállt a játékba, és az édesanyjaként kezelve a nőt, pimaszkodott vele.

Mona egy darabig még takarta a srácot, majd úgy döntött, folytatja reggeli teendőit és otthagyta őt. Doug nem jött zavarba, mivel tudta, hogy Chloe már úgyis látott mindent, úgy járt-kelt a törölközővel a nyakában, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, a lányok pedig csak nevettek rajta.

Hamarosan kopogásra lettek figyelmesek és mielőtt Chloe vagy Mona észbe kapott volna, Dougie már vígan nyúlt a kilincsért, még kacsintott egyet a lányokra, majd szélesre tárta az ajtót. Dannyvel találta szemben magát, akinek arcán a kezdeti meglepettséget és halvány vigyort hamar az elfojtott düh váltotta fel. Ekkor Mona szaladt az ajtóhoz és nevetve vetődött Doug elé, hogy takarja valamelyest a pucér fiút, bár ő maga is tudta, hogy addigra úgyis mindegy volt.

Amikor meglátta a magában fortyogó Dant, a vigyor eltűnt arcáról, és a szemét lesütve, zavarban állt előtte. Néhány másodpercnyi csend után Danny megköszörülte a torkát, és halkan, kissé vonakodva közölte Dougie-val a tényállást.

A srác még mindig idétlenül vigyorogva jelezte, hogy megértette, és mindjárt összekapja magát, majd Mona és ő is invitálta Dant, hogy a lakásban várja meg, míg a srác elkészül, ő azonban hevesen tiltakozott a felvetés ellen.

Monáék már éppen megfordultak volna, hogy bemenjenek, amikor Doug arcán sokat sejtető, kaján vigyor suhant át, és egy hirtelen mozdulattal kilökte Monát az ajtón, becsapta azt, és már csak a kulcs fordulását hallották a zárban.

Mona és Danny egy pillanatra zavartan néztek össze, majd elkapták egymásról a tekintetüket, és beállt a találkozásaikra jellemző kínos csend.