Titkos Történet - 16.

Az első taktus felcsendülése után Mona észbekapott, és teste automatikusan mozogni kezdett a ritmusra. Eleinte kicsit darabos volt a mozgása, hiszen aki ismerte, tudta róla, mennyire irtózik a szerepléstől, és hiába jó valamiben, a lámpaláza általában olyannyira eluralkodik rajta, hogy képtelen bizonyítani.

Aztán Elle-re nézett, aki bátorította, majd a barátaira, akik szintén próbáltak lelket önteni belé, és legnagyobb meglepetésére még Danny szeme is jóindulattal tapadt rá. Ez elég is volt ahhoz, hogy felbátorodjon és olyan produkciót adtak elő Elle-lel, ami miatt nem volt okuk a szégyenkezésre. Csábítóak és szépek voltak, táncuk pedig tökéletesen megkoreografált mozdulatsorokból állt, legalábbis kívülről nézve úgy tűnt. A valóság azonban ennél egyszerűbb volt: Elle és Mona olyan jó barátnők voltak, hogy pillanatok alatt egy hullámhosszra tudtak kerülni és nem volt szükség összebeszélésre. Amíg ők a színpadon bűvölték a felajzott hímeket, Dougie-ban különös változások zajlottak le. Kellemes bizsergés gyűrűzött végig testén, furcsán izgatottnak érezte magát és csillogó szemmel követte az egyik lány minden mozdulatát. Ugyanez történt az egyik barátjával is, őt is megbabonázta az egyik színpadon tekergőző nő látványa, bár Dan igyekezett mindennemű érzelemváltozást palástolni, hiszen Olívia folyamatosan mellette volt, levegőt is alig tudott venni a lánytól.

A produkció végén a lányok besöpörtek minden elismerést, és mielőtt még elhagyták volna a pódiumot, Mona még megkereste a tömegben a magában dühöngő Olíviát, és fölényesen mosolygott le rá, majd egy csókot is küldött neki, aztán követte Elle-t.

Oli majd’ megpukkadt a méregtől, és Dan, aki az elejétől fogva tudta, hogy barátnője rossz lóra tesz a táncversennyel, hiszen ő nem tudhatta, Mona mire képes, csak kárörvendően mosolygott, de azt is csak suttyomban, nehogy bárki is észrevegye.

Amikor Monáék visszatértek hozzájuk, mindenki köréjük gyűlt, csak Dougie és Danny maradt távol az érzéseiken rágódva, majd zavartan néztek össze, hogy aztán el is kapják egymásról a tekintetüket. Sejtették, hogy mindkettőjüknek ugyanazon jár az esze, csak azt nem tudhatták, melyikük mit érez, és főleg ki iránt… Végül zavarukban úgy döntöttek, inkább csatlakoznak barátaikhoz, és nem adnak okot a kérdezősködésre.

Az este további része jó hangulatban telt el, egy időre Oli is visszavonult a csúfos vereség után, Dannek és Dougie-nak viszont esze ágában sem volt közeledni az eszményi nőhöz, bárki legyen is az, hiszen még ők sem tudtak kiigazodni az érzéseiken, és tudták, hogy nagyon összekuszálhatják a dolgokat.

Danny megdicsérte Elle-t és Mona felé is elengedett egy halvány mosolyt, majd hozott egy frissítőt a fiatalabb lánynak, hogy ki tudja fújni magát, és amíg Oli a sebeit nyalogatta a pultnál, ő leült beszélgetni Elle-lel. Dougie is beszélgetni kezdett Monával, és az éjszakába nyúló buli békében telt el. Giovanna is nyitottabban viselkedett a Monával, csak Olívia tartotta a távolságot most már mindhárom lánnyal, hiszen látta, amint Danny majd’ egy órán át szórakoztatta a bájos Elle-t, és ezzel ő is ellenféllé vált.

Mona igazából ekkor jött rá, hogy ha egy kicsit más szemszögből nézi Olívia helyzetét, valamelyest megérti a reakcióit, hiszen nem lehet egyszerű nap, mint nap sikítozó, mindenre kapható lányok hadával versenyezni, és meg kell hagyni, Danny sem volt az a kifejezetten zárkózott típus. Ez azonban még nem változtatott az iránta táplált érzésein, mert Mona akkor is indokolatlannak érezte a vele szemben tanúsított ellenszenves magatartást, hiszen Dannyvel közel egy hónapja alig váltott néhány mondatot, annak is javarészt vita lett a vége.

Mire a gondolatsor végére ért, Mona már hullafáradtan bambult maga elé, és csak a puha ágya meghitt melegére vágyott. Fél órán belül haza is ment mindenki.

Harry és Izzy meleg öleléssel búcsúzott Monáéktól, Tom úgyszintén, még Gio is kedvesen mosolyogva vált el tőlük.

Danny igazi jó baráthoz méltóan megölelte a srácokat, és a lányoktól is jó hangulatban vett búcsút, bár mintha Elle-nek kissé több figyelmet szentelt volna. Monától csak egy szolid biccentéssel és egy félszegre sikerült mosollyal köszönt el, Olívia pedig már arra sem vette a fáradságot, hogy bárkinek is köszöngessen, annyira lerészegedett.

Hazaérve megmutattak Elle-nek mindent, majd Jamie és Chloe visszavonult a lány szobájába, Monáék pedig még beszélgettek kicsit, mielőtt nyugovóra tértek volna.

– Egész jól sikerült ez az este, igaz? – kérdezte Dougie a mellette fekvő Monától.

– Aha, csak Oli magánakciója nem hiányzott…

– De jól kivágtátok magatokat. – mosolygott büszkén a srác.

– Á, ez csak ellenem irányult, Elle-nek semmi köze hozzá. Bár, amikor olyan sokat beszélgettek, Oli rá is úgy nézett, mint akit abban a pillanatban meg tudott volna ölni.

– Hát, nem egyszerű vele…

– És neked mi a véleményed Elle-ről? – kíváncsiskodott Mona.

– Kedves lány. – jött a kurta válasz.

– Ennyi?

– Ennyi. Most soroljak fel minden pozitív jelzőt? – mosolyodott el Doug – Tényleg szimpatikus, szerintem ebben minden benne van. Na, gyere ide, aludjunk, mert holnap nem tudok majd felkelni. – azzal magához vonta a lányt, aki csak mosolygott magában, majd mély álomba merültek.

Reggel Dougie és Mona korán kelt, mert a srácnak dolgoznia kellett. A bandának egész napos promóciós feladatokat kellett ellátnia, másnap reggel pedig már indultak egy kéthetes körútra, hogy népszerűsítsék az új albumukat.

Mona kiadós reggelit készített a fiúnak, aztán elbúcsúztak egymástól, és a lány nekilátott a főzésnek.

Fél óra múlva James bújt elő Chloe szobájából. A férfi alig látott ki a szűk résen, ami a szemét volt hívatott helyettesíteni, arcán még látszott az ágynemű nyoma, a mozgása pedig nagy túlzással sem volt nevezhető folyamatosnak. Mona csak mosolygott rajta, a kezébe nyomott egy nagy bögre kávét, beszélgettek egy kicsit, aztán Jamie is elment.

Kicsit később Elle is felébredt és kiment Monához. Az idősebb lány már csak egy újság fölött ücsörgött, de amikor meglátta barátnőjét az asztalnál, félretette azt.

– Jó reggelt! Na, milyen volt az első napod Londonban? – mosolygott Elle-re.

– Szuper volt! Ti is, a srácok, a bulit meg egyenesen imádtam!

– Örülök. Tényleg jó buli volt…

– Azért valamit nem értek. Tegnap elég sokat beszélgettem Dannyvel, és nekem teljesen normálisnak tűnt…

– Tudom, nem is mondtam, hogy gond van vele, csak velem nem tud beszélgetni, pedig amikor először találkoztunk, annyira jól éreztem magam vele…

– Értem. – Néhány percig csendben bámulták az abroszt, majd Elle szólalt meg újra. – Nem is akarod tudni, miről beszéltünk?

– Nem ellenőrzöm minden lépését, meg gondolom, ha valami érdekes lett volna a téma, azt elmondtad volna már.

– Igazad van, csak azt hittem…

– Mit?

– Hogy rosszul érzed magad, amiért velem normálisan viselkedik…

– Velem meg nem? – mosolyodott el Mona – Ez van, emiatt nincs okom bárkire is fújni.

– Rendben. – könnyebbült meg a lány – Amúgy tényleg elbűvölő ember. Mármint, úgy értem – hebegett most Elle –, hogy tényleg könnyen leveszi az embert a lábáról…

– Tudom… – mosolygott elnézően Mona.

Elle szemlesütve babrált a csészéjével, majd felállt, és a gondolataiba merülve visszament a nappaliba, míg Mona csak meredt előre és igyekezett nem gondolni Dannyre vagy Elle-re. Egyáltalán mindent és mindenkit ki akart verni a fejéből egy időre.