Másik én-23.

Új ismeretségek

Flora a nappaliban elhelyezett kanapén feküdt, kezében a mobil telefonját szorongatva. Kedvetlen volt, unatkozott. Utálta, hogy Gabe-en kívül nem volt más barátja, a fiú pedig érthető okokból nem szentelhette minden idejét neki. Flora éppen most hívta fel, hogy megkérdezze, volna-e kedve csinálni valamit, de a fiúnak már volt programja. Az elmúlt néhány napon mindig volt más programja. Persze az étteremben folyton együtt lógtak, a kapcsolatuk mit se változott, sőt, talán erősödött is a Goodwin-házban töltött nap után, de Gabe rendkívül elfoglalt lett.

Az étterem udvarán látott mutatvány után Gabe nem sokat magyarázkodott: zavartan vigyorogva elintézte annyival, hogy néha bedob egy-egy figurát, ha senki se látja. Azt mondta, otthon szokott gyakorolni, de nem kell a dolognak nagy jelentőséget tulajdonítani. Flora úgy látta, a fiú túlságosan alábecsüli a tehetségét, de mivel tudta, hogy nem képes meggyőzni barátját az igazáról, ráhagyta.

A műszak éppen lejárt, Gabe Flora mögött sétált ki az épületből.

– Gabe, van kedved meginni valamit valahol?

A fiú felhúzta az orrát, és félig nyitott szájjal, a szemét ide-oda forgatva gondolkodott. Nem tudott azonnal válaszolni, zavarban volt. – Az a helyzet, hogy már…

– …van programod… Nem gond. Majd… csinálok valamit. – Flora csalódottan tekintett le a járdára, majd, mintha az előző párbeszéd le se zajlott volna, halvány mosollyal az arcán fordult vissza barátjához. – Azért eljössz egy darabon?

– Persze! – vágta rá talán túl gyorsan is Gabe. – Csak küldök egy üzenetet, hogy kések pár percet.

– Elkésel? Hova mész?

– Ó, semmi komoly, csak megígértem valamit valakinek… – Fel se nézett, miközben beszélt, az üzenetet pötyögte be a telefonjába.

Flora leírhatatlan arckifejezéssel nézte, ahogy a fiú lehetetlenül hosszú ujjai a billentyűzeten csúszkálnak, majd, mielőtt még Gabe elküldhette volna az smst, megfogta a kezét, megállítva ezzel a mozdulatot. – Hagyd csak, nem szeretném, hogy miattam késs el.

– De nem gond, tényleg. Csak pár perc az egész, annyiba senki se hal bele. – Gabe kedvesen mosolygott, de Flora már határozott.

– Nem, menj csak! – Rámosolygott a fiúra és egy mozdulattal kitörölte az üzenetet. – Holnap találkozunk!

– De Flora, tényleg elkísérlek! Vagy mi…?

– Gabe, megleszek. Nem kell mindig a kedvemre tenni. Van saját életed, ne borítsd fel miattam. Majd szólj, ha ráérsz, jó?

– Persze… – Gabe sajnálkozó és értetlen arckifejezéssel állt ott még egy percig, majd megfordult és elindult éppen az ellenkező irányba.

A hely zsúfolásig volt emberekkel, cigarettafüst gomolygott a táncoló emberek körül és mindent átitatott az alkohol illata. Jó este volt, tartalmas.

Flora szerencséjére a kertészük lánya a házukban volt, amikor hazaért, az édesapjának segített elvégezni a teendőket. Tizenéves lány volt, jó beszélőkével és elképesztő stílussal. Flora eddig alig beszélt vele, mert vagy elkerülték egymást, vagy ki se dugta az orrát, amikor a lány náluk volt, de most kiment hozzá a kertbe. Először csak a padon ülve figyelte, ahogy apa és lánya dolgozik, aztán úgy döntött, ha már ennyi szabadideje van, akár értelmesen is eltöltheti: felállt és a lány mellett elkezdte összegereblyézni a lenyírt füvet. A kertész eleinte ijedten tiltakozott, de Flora hamar meggyőzte arról, hogy a munka jót tesz neki. Trish, az ízlésesen öltözött lány, szélesen mosolygott rá.

– Szóval, mégse vagy apuci üvegcipellőt viselő kislánya?

– Trish, fogd be a szád! Tudod egyáltalán, kivel beszélsz?

– Tudom hát, pont azért kérdeztem! – de mindezt nem bántásnak szánta, vigyorogva, cinkosan kacsintott Florára.

– Hagyja csak, Mr. Washington, csak viccelünk! – Flora visszamosolygott a kávészín bőrű, feltűnően szép lányra, és onnantól kezdve abba se hagyták a beszélgetést. Szóba került az is, mennyire nincs társasága az elmúlt időben és, hogy szeretne végre megnézni egy filmet, vagy csak beülni valahova. Trishnek csak ennyi kellett. Látta Florán, hogy nem játssza meg magát, már néhány mondat után megkedvelte őt és úgy döntött, a barátságába fogadja. A délután hátralévő részét beszélgetéssel, nevetéssel, és mindenekelőtt szépítkezéssel töltötték. Trish kikötötte, hogy szórakozni nem mehetnek el egyszerű utcai viseletben, annak meg kell adni a módját. Áthozott néhányat a saját ruhadarabjai közül és bár az ő telt idomain egészen másképp mutatott a szűk top és a feszes farmer, a magas sarkú cipővel és egy kevés sminkkel Flora is hasznukat vette. Nagyon csinos volt, legalább annyira, mint az előtt, de egészen másképpen. Egy cseppet sem emlékeztetett az akkori énjére, de tudta, hogy fel fogja kelteni az emberek figyelmét – különösen a férfiakét.

A moziban vetített vígjáték megalapozta a jó kedvüket, utána pedig egyenes út vezetett a Trish által leginkább kedvelt bárba, mely egyúttal táncos szórakozóhely is volt.

Már legalább egy órája ücsörögtek ott, amikor csatlakozott hozzájuk Trish néhány barátja és az udvarlója is, akivel olyan táncot lejtett, hogy Flora szó szerint bele is pirult, de legfőképpen irigykedett rá a tökéletes mozgásáért.

Ő csupán üdítőt ivott, de határozottan jól érezte magát. Figyelte a táncosokat és eszébe jutott Gabe, és az udvaron elcsípett néhány percnyi műsora. Egy pillanatra elmosolyodott, majd arra eszmélt, hogy az egyik nagyon jóképű, a társaságukhoz tartozó csokoládé bőrű, és világító kék szemű fiú megfogja a kezét és mosolyogva felhúzza, hogy a tánctérre vezesse. Flora megpróbált tiltakozni, magyarázkodott, hogy ő nem tud mozogni, de a fiú mosolyogva leintette.

– Ne törődj semmivel, csak rám figyelj! Majd én vezetlek! Nem eshet bajod!

– Nem is attól tartok. Sokkal inkább attól, hogy nevetségessé válok… meg te is.

– És akkor? Majd jót nevetünk, babám! – A fiú szorosan magához húzta, úgy mozgott vele együtt. Talán túl közel is voltak, de ez nem zavarta Florát; a fiúnak jó illata volt, a teste kemény és meleg, a szokatlan kék szemekbe pedig szívesen veszett bele. Ez a fiú nem volt akaratos, Flora tudta, hogy semmi olyat nem fog tenni, amit ő nem akart. Nem aggódott.

Egészen kimelegedett tánc közben és bár tényleg nem volt igazán jó táncos, a fiú nem nevette ki, ha vigyorgott is, inkább vele nevetett, mint rajta. Trish helyeslően mosolygott rá időnként, amikor nem foglalta le a száját Omar, a barátja, ajka.

Jamel, a tengerszemű táncpartnere, megtörölte a homlokát és leültette őt az asztalukhoz, amíg elment italokért. Flora arra lett figyelmes, hogy valahonnan a terem másik felében hangosan tapsolnak és kurjongatnak. Kíváncsi volt, mi zajlik ott, ezért közelebb ment. A tánctéren, közel az egyik asztalhoz, kör alakult ki, ahol többen táncoltak a lehető legnyakatekertebb mozdulatokat felvonultatva. Flora lázba jött a látottaktól és azon kapta magát, hogy ő is tapsol és éljenez a többiekkel együtt. Csak, amikor a körben táncolók visszatértek az asztalukhoz, vette szemügyre igazán a társaságot. Az asztalnál ülőkkel lepacsiztak és felhajtották az italukat. Azok között, akik az asztaluktól nézték végig az összecsapást, ismerős arcot fedezett fel. Először azt hitte, rosszul lát, de hamar rájött, hogy a szeme nem csalta meg: Gabe volt az kék beanie sapkájában, kockás ingében.

Florának hirtelen rengeteg dolog futott át az agyán. Először is, Gabe egy baráti társasággal töltötte az estéjét, amit valamiért nagyon nem akart neki bevallani délután. Másodszor: Gabe tudta, hogy unatkozik és szeretne kimozdulni, de egy szóval sem említette neki, hogy esetleg szórakozni menne az este. Harmadszor: egyértelmű, hogy esze ágában se volt meghívni őt. De vajon miért? Talán csak szánalomból töltötte vele az idejét és most ráunt a dologra? Vagy szégyelli őt? Teljesen mindegy volt. Ami számított az az, hogy Gabe nagyon jól szórakozott és nem akarta a társaságában tudni őt.

Viharos lelki állapotban tért vissza a saját asztalához, ahol Jamel már várta az üdítőjével. Igyekezett rendezni a vonásait, nem akarta mások estéjét is elrontani a nyavalygásával. – Bocs, csak a mosdóban voltam.

– Semmi gond. Jól érzed magad?

Flora belenézett a fiú szemébe és őszintén mosolygott. – Igen. De azt hiszem, ez után az ital után hazamegyek. Kissé elfáradtam.

– Persze, ha úgy érzed. Hazaviszlek, rendben?

– Köszönöm. – Fellélegzett, máris jobban érezte magát. Csak ne kelljen összefutnia itt Gabe-bel, az kínos lett volna mindkettejüknek. Szerencséjére Jamel megmentette az estéjét.