Másik én-14.

Így áll a helyzet

Beach Boys – Kokomo. Joan szobájából csak ez a dal hallatszott ki. Aztán sorra került egy Michael Jackson válogatás album is. Így legalább nem egy dalt kellett szünet nélkül hallgatnia a szüleinek.

Az édesapja aggódott érte: Joan zokogva tért haza az este és egész nap nem dugta ki a fejét a szobájából. Amikor megkérdezte, mi bántja, a lánya nem adott választ, de nagyon szenvedett, annyira már ismerte őt. Az ajtó előtt állva időnként hallotta a szipogását, máskor úgy hallotta, mintha Joan törne-zúzna a szobájában. Féltette a lányát. Vajon mit kellene tennie? Nem hagyhatja, hogy valamilyen őrültséget kövessen el. Nem hagyhatja magában szenvedni sem.

Joan telefonja csörgött, ő nem vette fel. Újabb csörgés, továbbra sem beszélt senkivel. Biztosan Gus hívta. Ha már vele se kommunikál, akkor tényleg komoly baj van.

Joan lábujjhegyen lépkedve ment le a lépcsőn. Győzött a gyomor szava, muszáj volt ennie valamit. Úgy számította, hogy a szülei már alszanak, hiszen az éjszaka kellős közepe volt. Bebotorkált a sötét konyhába és kinyitotta a hűtő ajtaját. A frizsiderből kiáramló fény megvilágított egy széles sávot a pultból, és amikor a lány egy darab sajttal a kezében felemelkedett, rémülten kapott a szívéhez. Az édesapja ült ott egy pohár tejjel, gondterhelt volt az arca.

– Ne haragudj, kicsim, nem akartalak megijeszteni.

– Apu, jól vagy?

A férfi csöndben ült előtte, fáradt szeméből sütött az aggodalom. – Te jól vagy?

– Nem. Cseppet sem. – Joan felsóhajtott. – Ne haragudj, apu, hogy egész nap olyan hisztis voltam.

– Nem haragszom, Joan, de nem tudom nézni, hogy szenvedsz. Hagyd, hogy megpróbáljak segíteni, kérlek!

Joan nem akart beszélni. Nagyon nem. De az édesapját se akarta megbántani. Úgy döntött, hogy elmond valamit, de nem mindent. – Bajba sodortam Gust. – Nem tudott az édesapja szemébe nézni, inkább a pult lapjára szegezte a tekintetét. – Timék megverték miattam. Azért, mert segített. Mert elhozott, amikor leitattak.

– De te nem tehetsz erről.

– Miért mondogatja mindenki ezt? Mindig is csak bajt hoztam a normális emberekre! Én nem… én nem lehetek Gus barátja.

– Ezért nem fogadtad a hívását? Kicsim, nem kellene egy ilyen Tim-féle alak miatt ellöknöd magadtól azt, aki tényleg törődik veled. Olyan ez, mintha őt büntetnéd azért, mert megverték. Saját magadat is bünteted. Sokkal keményebben, mint bárki mást. Látom, hogy mennyit jelent neked az a kölyök; jó hatással van rád. Nem kellene…

Joan nem bírta tovább, eleredt a könnye. Tudta, hogy az apjának igaza van, de azt is tudta, hogy mégis jó döntést hozott. Ő többet tudott, mint az édesapja. Azt kívánta, bár ne így lenne. Most már tökéletesen értette, amit annak idején Gus mondott. Most már igazat adott neki. A múltat el kell feledni és élni az új lehetőséggel. De az új életében Gusnak nem volt helye. – Apu, te ezt nem értheted. Gus nem lehet a barátom…

– Akkor magyarázd el!

– Nem lehet. Vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. – Kihúzta magát, megtörölte az arcát és határozottan nézett az édesapja fájdalommal teli szemébe. Hirtelen az a nő volt, akinek a kora szerint is lennie kellett. – Apu, sajnálom, hogy vissza kell vonnom a szavam, de nem folytatom a munkát az étteremben. – További magyarázat nélkül állt fel és elindult a szobája felé. Bár keménynek mutatta magát, az édesapja még látta, amikor az arcához emelte a kezét, hogy letörölje az újra kibuggyanó könnycseppeket.