Másik én-25.

Repedések

Gabe szótlanul állt Flora előtt, a lány várta, hogy mondjon valamit, ám ő hosszú pillanatokig csak bámulta őt.

– Tudod, ez csak úgy jött. Nem gondoltam, hogy szeretnél jönni, mert velem se akartál táncolni. Akkor meg mit csináltál volna? – Gabe idegesen gesztikulált, Flora tudta, hogy hazudik. Ő úgy gondolta, hogy az a buli előre megtervezett volt, de Gabe valamiért nem akarta őt a társaságban tudni. Nagyon rosszul esett neki mindez, különösen az, hogy a fiú még hazudott is neki, de úgy tett, mintha hinne neki és nem zavarná az eset.

– Igazad van, semmi gond. Nem véletlenül nem említettem. Nem számít, igazán.

Mintha megszólalt volna a fiú lelkiismerete. – Flora, sajnálom. – Az arca valódi bűnbánatról tanúskodott.

– Gabe, mondtam, nem számít. – De a fiú nem hitt neki. Túlságosan művi volt Flora közönye, úgy sejtette, a lány valójában egyáltalán nem nyugodt, de kitartott és továbbra is kedvesen, megértően mosolygott rá, így ő nem tehetett egyebet, mint nézte Florát. Flora egy pillanatra hagyta lehullani a látszat leplét, tekintete a földre esett, az arcára furcsa szomorúság ült ki. Gabe meg akarta rázni a fejét, de ehelyett mozdulatlanul, csüggedten nézte őt, az arcizmai rángtak, majd lemondóan sütötte le a szemét.

– Hát itt vagy! Már azt hittem, meg se talállak! – Jamel megfogta Flora kezét és maga felé fordította a lányt. Finoman arcon csókolta és csillogó szemmel mosolygott le rá. – Gyere, táncolj velem!

Gabe kívülről rezzenéstelen arccal, belül azonban elképedve nézte, ahogy a férfi maga után húzza Florát. A lány egyszer még visszafordult és sajnálkozva, bocsánatkérőn nézett rá, majd eltűnt a táncolók tömegében. Gabe nem sokáig tépelődött a látottakon, tudta, hogy az idegen férfi sem jut többre Florával, mint ő vagy Trish. Sokkal inkább zavarta a néhány perce közöttük lezajlott jelenet. Trish kérdőn nézett rá, de nem kezdte el faggatni – szerencsére, mert Gabe nem volt beszélgetős kedvében, különösen erről a témáról nem akart beszélni senkivel.

– Na, gyere, nem ácsoroghatsz itt egész este fancsali képet vágva! – Trish fogta meg a kezét és szélesen mosolygott rá. – Mutasd meg, mit tudsz! Az előbb úgy láttam, nem is vagy te annyira reménytelen eset!

A lány pimasz vidámságától Gabe arca felderült. Megszorította a lány kezét és kijjebb húzta, hogy legyen helye táncolni. – Vigyázz, nehogy leessen az állad! Most én jövök!

Trish tátott szájjal, tapsolva figyelte a fiú mozgását, majd hamar ő maga is csatlakozott. Jól érezték magukat mindketten, nevettek, néhány szót beszéltek is. Trish leginkább arra volt kíváncsi, milyen kapcsolat van a fiú és Flora között, Gabe pedig felvilágosította a viszonyukat illetően. Csak barátság. Trish-nek nem esett nehezére elhinni ezt, úgy gondolta, nem is illenének össze.

Ezt a kis epizódot leszámítva Gabe el is felejtette a Flora miatti rossz érzéseit, felszabadultan táncolt Trish-sel és a barátaival.

– Hihetetlen vagy, apám! A világ nyolcadik csodája, hogy – most ne sértődj meg – egy ilyen srác, mint te, így tud táncolni.

– Ja, tudom. – mosolygott elnézően Gabe – Akik nem ismernek igazán, mind így reagálnak. De ez csak tánc, nem igaz? Semmi extra. Bárki képes megtanulni, csak gyakorolni kell. Aztán meg,… – Elakadt a szava, egy pontot nézett a tömegben, az arckifejezése pedig fokozatosan változott meg. Trish nem tudta volna megmondani, milyen érzelmek suhannak át a fiú arcán, de valami azt súgta neki, hogy valami neki nem tetszőt lát. Abba az irányba fordította a fejét, amerre Gabe is nézett, de semmi különöset nem látott. A barátai táncoltak, köztük volt Flora is Jamellel. Számára semmi se rítt ki a tömegből: Flora határozottan sokat fejlődött Jamel oldalán, igazán… érzékien mozgott, de ő ezt nem találta furcsának. A vállát vonogatva próbálta magára vonni Gabe figyelmét. – Mi az? Valami baj van?

Gabe a lány felé fordult és igyekezett felvenni a beszélgetés fonalát, de a gondolatai elkalandoztak. – Semmi, csak meglepődtem Florán. Nem tudtam, hogy tanul táncolni…

– Ja, Jamel mindig eléri, amit akar. Jót is tesz Florának, hogy az ő társaságában van.

– Igen, igazad van… – Gabe tovább beszélgetett a társasággal, ám valójában azt sem tudta, mi a téma, már csak testben volt ott.

Flora kifulladva rogyott le egy székre Trish mellé, aki salátát evett. Mint mondta, vigyáznia kell az alakjára, ha néhány év múlva nem akar úgy kinézni, mint a nagyanyja, akinek akkora a hátsója…

– Gondolj csak bele, hogy néznék ki olyan bazi nagy leplekben, turbánnal a fejemen!

– Vicces lennél, az biztos! De engem nem zavarna, ha érdekel. – Megölelte a lányt, Trish visszaölelte. – Nagyon jó ez a buli. Nem is emlékszem, mikor éreztem magam ilyen jól. – Aztán eszébe jutott. Már máskor is volt része ebben a jó érzésben, a teljesség, elégedettség érzésében, csak másképpen. Gussal, Gabe-bel, mindegy, hogyan hívják éppen a fiút. Goodwinék házában. Ott igazán jó volt. Hirtelen rátört az ott érzett nyugalom, békesség, majd eszébe jutott a ma esti beszélgetése a fiúval. Csalódott volt. – Hol van Gus?

– Gus?

– Gabe, bocs. Ez a mi kettőnk poénja. Nem lényeges. – Trish bólintott és a szájához emelte a zöldéggel teli villát. – Szóval, merre jár?

– Már elment. Azt mondta, van még valami elintéznivalója otthon, úgyhogy lelépett.

– Csak úgy? El se köszönt…

Trish abbahagyta a rágást, teli szájjal, furcsa arckifejezéssel nézett barátnőjére. Lenyelte a falatot, és egy pillanatra kerülve Flora tekintetét, csupán ennyit tudott kinyögni: – Biztosan nem látott a tömegben. Jamelnek széles háta van, talán eltakart előle…

Flora elgondolkozva bólintott, majd a kezébe vette Trish villáját és kifejezéstelen arccal enni kezdte a lány salátáját.