Másik én - 35.

Szabad egy táncra?

Vannak tökéletes napok, amikor semmi sem ronthatja el a kedved, amikor bármilyen ok nélkül boldognak érzed magad, amikor a legapróbb dolgok is örömet okoznak, amikor csak kacagsz, amikor a világ ezernyi színe csak neked tündököl, és mindent csodaként élsz meg. Ez a nap éppen ilyen volt. A nap forrón tűzött, a levegő virágillat és kipufogógáz egyvelegétől volt nehéz, a ruha nedvesen tapadt az emberek bőréhez.

Gus a nevetéstől könnyezve robbant be a térre, karja Flora vállán pihent. Kockás halásznadrágja a sötét pólóval, fehér inggel és az elmaradhatatlan kötött sapkával jól kiegészítette Flora farmer rövidnadrágját a topra húzott rövid ujjú inggel és az egyszerű tornacipővel. A lány copfba fogott szőke haját Gus most finoman meghúzta, hogy felhívja magára a figyelmét. Nem mintha nem egymással lettek volna elfoglalva egész nap…

Florának elég volt csak ránéznie a fiú nevetéstől vöröslő arcára, a könnybe lábadt szemre és a mókás arckifejezésre, máris gurgulázó nevetés tört ki belőle. Az egész délután erről szólt. Azt gondolta, Gusnál viccesebb emberrel még nem találkozott.

A körülöttük hirtelen támadt csönd ráébresztette őket, hogy valami megváltozott. Körülnézve karba font kézzel ácsorgó, türelmetlen, ideges emberekkel találták szemben magukat. Gus csupán egy pillanatig tétovázott, végignézett a társaságon, majd mosolyogva szólalt meg, ám ezúttal a könnyedsége erőltetett volt, ezzel mindenki tisztában volt. – Hé, srácok! Ő itt Flora Mason, egy barátom. Múltkor már találkoztatok… Ha nem gond, megnézne egy próbát.

A barátai némán álltak, Gus és Flora arra számított, hogy nemet mondanak és elküldik őket, de legalábbis Florát. Végül valóban zúgolódás támadt, de korántsem akkora, amekkorát vártak. Maiko természetesen hangot adott nemtetszésének, de nem követelte a távozásukat, ahogyan egyelőre más sem. Gema és Eric voltak azok, akik végül kiváltak a csoportosulásból s odasétáltak hozzájuk. A fiúk a szokásos kézfogásukkal üdvözölték egymást, míg Florát egyelőre mindketten kissé távolságtartóbban, de kedvesen mosolyogva köszöntötték. Gus keze visszavándorolt Flora vállára és egy biztató mosolyt küldött felé.

Flora azon kapta magát, hogy Eric tenyere megpihen a lapockáján és egy pad felé tereli a téren. Gus rámosolyogott, majd csatlakozott a többiekhez, ő pedig beszélt néhány mondatot Gemával, majd hagyta, hogy a lány is alakzatba álljon a többiekkel. Annak ellenére, hogy a következő háromnegyed órát magában ücsörögve töltötte, jól érezte magát. Izgalmasnak találta a próbát, kedvet is kapott egy kis tánchoz ő maga is, de nem volt mersze felállni és próbálgatni az ellesett mozdulatokat. Túlságosan tartott tőle, hogy nevetségessé teszi magát az amúgy sem túl barátságos fiatalok előtt és persze az is átfutott az agyán, hogy talán rossz néven vennék, ha az ő figuráikat csenné el. Pedig nem lett volna sok választása, tekintve, hogy ő maga egyetlen lépést sem ismert, amit pedig Jameltől tanult, teljesen más volt.

A próba végeztével nem széledtek szét az emberek, hordozható magnójukba egymás után tették be a cédélemezeket és csak a maguk szórakoztatására táncoltak. Olyan volt az egész kívülről nézve, mintha egy szabadtéri házibulit tartottak volna. Némelyek dobozos üdítőket kortyolgattak a betonon ücsörögve, másokat, mint Gust is, teljesen beszippantotta a jó hangulat és úgy tűnt, szinte meg is feledkeztek Floráról. A kötetlen tánc még jobban csábította a lányt, de továbbra sem mozdult, csupán sóvárogva nézte a többieket, lábával pedig a betonon ütötte a ritmust. Két tenyerébe támasztotta az állát, úgy pislogott feléjük, amikor tekintete találkozott egy koromfekete szempárral. A sötét bőrű fiú egyenesen rá meredt az aszfaltról, miközben a többiek között mozgott, majd szélesen mosolyogva Florához táncolt. Hatalmas tenyerét kinyújtotta és hívogatóan mosolygott a lányra.

– Gyere!

Flora szégyenlősen felhúzta a vállait és halványan mosolyogva megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

– Ne viccelj, látom, hogy minden porcikáddal arra vágysz, hogy te is ott legyél. Na, ne kéresd magad! Esküszöm, nem sántikálok rosszban, nem vagyok cukros bácsi, vagy ilyesmi! – Bizalom gerjesztően mosolygott Florára és ez megtette a hatását. Miközben felhúzta magához a lányt, bemutatkozott. – Raphael Darrell Pennie. De szólíts csak Raphe-nek.

Raphe már az első mozdulatkor látta, hogy a lánynak tanításra lenne szüksége, nem is hagyta cserben. Finoman vezette rá a hip-hop egyszerűbb lépéseire.

Flora furcsamód nem érezte kínosnak a Raphe-től való tanulást, a fiúval együtt nevetett a rossz lépésein, azon sem sértődött meg, amikor a srác, a nevetéstől az oldalát fogva megkérdezte, hogy „ez a bemozdulás mi akart lenni?”. Ő maga is jókat derült az ügyetlenségén, és annál nagyobb volt az öröme, amikor valamit sikerült jól csinálnia. Persze észrevette, hogy Maiko és a vörös fiú lefitymálóan méregeti és rosszindulatúan kineveti őt, de nem érdekelte.

Rövidesen csatlakozott hozzájuk Eric és Gema is. A lány megmondta neki, hogy ne a hip-hoppal próbálkozzon rögtön, rávezette, hogy sokkal egyszerűbb a saját képességeihez mérten táncolni és egy ritmusos r&b dalra valóban jót táncolt, azt senki sem vitatta el tőle. Ezt látva Gus is odalépett hozzá – a fiú nehezen tudta leplezni elragadtatását Flora csípőmozdulatai láttán – és a többieket arrébb terelve ő kezdett el a lánnyal táncolni. Flora eleinte zavartan vigyorgott, de hamar ráérzett az ízére, mozdulatai követték Gus testének minden rezdülését, és egy idő után már az sem okozott nehézséget neki, hogy önfeledten átkarolja a fiú nyakát, vagy végighúzza a kezét a karján, esetleg a hátsóját Gus öle előtt riszálja. Nem volt a táncukban szándékos szexualitás, csupán élvezték a zenét és egymás közelségét, de Flora egyszer elkapta Gema tekintetét: a lány szeme kajánul csillogott, szája csücsörítése és az ajka sarkában megbúvó, sokat sejtető mosoly elárulta, mire gondol. Kívülről valószínűleg többnek látszott a kettejük közötti vibrálás, mint amit ők gondoltak róla. Egy lassú dalnál aztán végképp egymás karjaiban kötöttek ki. Flora nem akarta, de behunyta a szemét és átadta magát a dal ringató, fülledt ritmusának, lágy dallamának, Gus csípőjét irányító karjainak. Nem emlékezett rá, hogy ilyen is lehet valakinek a karjaiban. Nem tudta mihez hasonlítani az őt magával ragadó érzést, de jó volt. Arcát a fiú vállára hajtotta és csak jól érezte magát.

Tökéletes nap volt, elejétől a végéig. A hőség csillapodott, langyos szellő simogatta felhevült, átnedvesedett bőrüket és a többé-kevésbé barátságos környezetben megosztott csipsz-vacsora méltó lezárása volt egy jól sikerült napnak. Flora és Gus is elégedetten hajtotta álomra aznap a fejét.