Learning to breathe - 6. Fejezet

Jacob összehívta társait egy megbeszélésre, mert az elmúlt évek eseményeivel eddig nem akart foglalkozni, most viszont elérkezettnek érezte az időt, hogy lassan felvegye élete fonalát.

Quil, Embry, Seth és Jake farkas alakjukban találkoztak az erdőben, így pusztán gondolataik segítségével beszélhették meg a fontosabb dolgokat. Jacob külön erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy múltja és érzései ne törjenek felszínre tudatalattijából és ily módon a társai se láthassák és érezhessék, amit ő.

A többiek elmondták, hogy az évek során időnként felbukkant egy-egy vámpír a területükön, akik a farkasok természetes ellenségei voltak. Komolyabb fellépésre csupán kétszer volt szükség, amikor a területre behatoló vámpír nem vette figyelembe figyelmeztetéseiket; mindkét eset végzetes kimenetelű volt a vámpírra nézve. Ezektől eltekintve semmi említésre méltó sem történt.

– Komolyan mondom, haver, mióta Cullenék elmentek, minden unalmas lett! – fakadt ki Embry, aki köztudottan élvezte a vámpírok vadászatát, bár annyira azért mégsem, mint Quil.

A Cullen család ugyan nem tartozott többé a szó szerint vett ellenségeik közé, mellettük mégis zajlott az élet. Ők alkották a legnagyobb együtt élő vámpírkolóniát, és csupán állati vérrel táplálkoztak. A mostani farkas falka miattuk alakult ki. Az alatt a néhány év alatt, míg Forksban éltek, a quileute-ok és Cullenék fegyverszünetet kötöttek és nem egyszer kisegítették egymást a szükségben. Egyikükkel, Edward Cullennal esett szerelembe Charlie Swan lánya, Bella, aki később maga is vámpírrá lett.

Jacob nem bírta tovább az Embry fejében és így mindannyiuk szeme előtt lepergő emlékképek áradatát, és mielőtt a számára legfájdalmasabb emlékek is előkerülhettek volna, másra terelte a beszélgetést.

– Miért nem mentetek vissza Samhez?

– Te is tudod, milyen nehéz annyi felé figyelni. Nem emlékszel, milyen nehéz volt annyiunk előtt fékezni a Belláról szóló képzelődéseidet?

– Embry! Hagyd már abba! – Seth bétaként szólt most társához.

Mindannyian érezték Jake hullámokban feltörő érzelmeit és nem akarták még ők is gyötörni.

– Ne haragudj, Jake… – hajtotta le hatalmas fejét Embry a vörös farkas előtt.

– Túl fogom élni. – de sötét szeme nem ezt mondta. – A lényeget már tudom, nyugodtan pihenjetek le.

A két hatalmas farkas elindult. Jacob néhány percig még hallotta, hogy Quil Embryt korholja figyelmetlenségéért, aztán már csak Seth gondolatai jutottak el hozzá, aki még mindig vele szemben állt.

Amint Embryék visszaváltoztak emberré, Jake Seth-hez fordult.

– Seth, Cullenék egyszer sem jártak erre? Egyikük sem?

A homokszínű farkas keserűen nézett a fekete szempárba.

– Nem. Egyikünk sem érezte a közelben a jelenlétüket.

Seth-nek ez majdnem annyira fájt, mint barátjának, mert a családot is annyira szerette, mint az indiánokat. Neki is hiányoztak az eldugott házban töltött délutánok, a család kedvessége, de annak ellenére, hogy ő is felelősnek érezte magát az eltűnésükért, már beletörődött, hogy soha többé nem látja őket. Ő nem gondolta, hogy a család valaha is visszatér erre a vidékre azok után, ami történt, de azt pontosan tudta, hogy Jacob még mindig ebben reménykedik.

– Értem. – Jacob újra lehajtotta a fejét, bár tartott tőle, hogy viselkedésével szánalmat ébreszt barátjában.

Tulajdonképpen ő maga sem tudta, mihez kezdene, ha egyszer mégis felbukkanna valaki Cullenék közül, hiszen érezte, hogy csak nőne a fájdalma, de már nem volt mit tenni. A folyamat elindult. Az elmúlt évtizedben gondosan elzárta emlékeit és érzéseit, de amikor visszatért, a képzeletbeli ajtó kinyílt, az emlékek pedig elő-előbukkantak. Most viszont Embry végképp elszabadította a poklot saját élményeinek áradatával.

– Sajnálom, haver… – Seth izmos vállát Jake-éhez érintette és rövid nyüszítéssel jelezte együtt érzését.

– Igen, én is. De hagyjuk ezt, már nem számít. – Jacob elszántan nézett Seth-re, újra erősnek tűnt. – Menj vissza te is, én még teszek pár kört. Alhatsz nálunk, csak nekem is hagyj a vacsorából. – Minden erejére szüksége volt, hogy használni tudja álarcainak egyikét és könnyed hangnemre váltson Seth-tel, de minden áron fenn akarta tartani a látszatot és ez segített neki.

Az éjszaka kevés pihenést hozott Jacobnak, az egész egy vég nélküli rémálom volt, mely csupán akkor szakadt meg néhányszor, amikor verejtékben úszva felriadt testének görcsösségére, szívének vad dobolására. Hajnali hatkor úgy döntött, nem kínozza tovább magát és inkább felkelt.

Mire Leah a házhoz ért, Jacob már befejezte a reggelijét és éppen egy elegánsabb ruhát keresett a szekrényében. Ez a nap rengeteg hivatalos ügy elintézésével fog telni.

Az előző napi ebédnél Jacob tapintatosan szóba hozta a nevére nyitott számlát, csak hogy biztos legyen benne, hogy más forrás után kell néznie. Meglepetésére azonban Billy azt mondta, hogy egy cent sem hiányzik a számláról és bármikor felhasználhatja.

– Ejha, Jake! – Leah csupán ennyit mondott, amikor meglátta a férfit.

Jacobnak nagyon nehezen, de sikerült találnia egy kevésbé szakadt farmert és egy használható inget Billy szekrényében. Hosszú haját szoros copfba fogta a tarkóján, megborotválkozott és bekente magát apja arcszeszével.

Leah maga is meglepődött, mennyire meglódult a szíve a látványtól és ez után igyekezett csupán a szeme sarkából kémlelni Jacobot, azt viszont elég sűrűn tette.

Jacob csak megrántotta a vállát a dicséret hallatán és visszament a fürdőszobába, hogy megigazítsa a ruháit, mert mind rettentően szorította.

Néhány perc múlva már a motorján ült és csak a felvert kavicsok csilingelő hangja maradt utána. Leah az ablakból nézte, ahogy eltűnik az út végén.

– Mi az, Jacob után leskelődsz? – Seth hangjára a nő ijedten perdült meg tengelye körül és vörös arccal, ugyanakkor szikrázó szemmel nézett ásítozó öccsére.

– Seth! Halálra rémítettél!

– De csak azért, mert rossz a lelkiismereted. – nevetett a srác, aki most már látta, hogy tetten érte Leah-t. Hirtelen elkomolyodott és mélyen nővére szemébe nézve folytatta. – Ugye tudod, hogy nagyon nehéz dolgod lesz vele? Szerintem egy kicsit sem tette túl magát a dolgon…

– Nem tudom, miről beszélsz, de jobb lenne, ha a saját dolgoddal törődnél. – Leah hátat fordított és nekilátott a kenyérszeletelésnek. – Mondjuk, mi lenne, ha megmondanád végre Joeynak, hogy mit érzel?

Ezzel Seth elevenébe talált, de a férfi figyelmen kívül hagyta ezt a megjegyzést. Ennél sokkal fontosabbnak tartotta Leah boldogságát.

– Bántani fog. Jobban, mint gondolnád. És te is őt… – Seth felkapott két almát és meg sem várva, hogy elkészüljön a reggeli, otthagyta Leah-t a Black-házban.

Leah összeszorította a szemét és nagyot sóhajtott. Tudta, hogy Seth-nek igaza van. Ő maga sem hitte, hogy Jacob bárkit is tudna még szeretni, de saját érzései egyre intenzívebbek lettek, ezért úgy döntött, még nem adja fel. Lassan fogja meghódítani. Úgy, hogy Jake észre sem veszi, hogy szerelmes lett, csak ha már úgysem akar tiltakozni.

A vegyesboltban már legalább fél órája nem járt egyetlen vevő sem, ezért Joey elhatározta, hogy most jött el az ideje az ajtó letakarításának és a kint felfüggesztett növények meglocsolásának. Megkereste a raktárban a két méter magas létrát és kicipelte az üzlet elé. Már a létra súlya miatt is szitkozódott, de amikor felmérte, milyen magasra is kell felmásznia, nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták el a száját.

Éppen az ajtó fölött futó növényeket locsolta, amikor hangos zúgásra lett figyelmes.

Megfordult, és Jacobot pillantotta meg közeledni, majd néhány perc múlva leszállni fényes fekete motorjáról. A vegyesbolt irányába indult el, ezért Joey, kapva az alkalmon, lemászott a létráról és egy perc múlva egy nejlonszatyrot szorongatva tért vissza.

Jacob már a motoron ülve meglátta a létrán pipiskedő nőt és abban a pillanatban összerándult a gyomra. Nem tudta elhinni, hogy hiába igyekszik, nem tudja elkerülni őt.

Az volt a terve, hogy látványosan kikerüli Joeyt, úgy tesz, mintha a túloldalon látna valami érdekeset, és akkor talán még köszönnie sem kell, de erre esélye sem volt, mert amint az üzlet elé ért, meghallotta a saját nevét.

– Jacob… – Joey megköszörülte a torkát, hogy időt nyerjen.

Neki sem volt kedve udvariassági beszélgetést folytatni a férfival, de úgy gondolta, ha most kibír néhány percet, akkor megspórol magának egy egész estés feszengést és persze az esetleges sértések áradatát. Amikor meglátta Jake haragos fekete szemét, megingott, de már nem volt visszaút. Átkozta is magát, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy megszólítsa a férfit.

– Tudom, hogy nem kedvelsz, és nem akarsz szívességet tenni nekem, de… – Jacob elsötétülő arca és összefutó szemöldöke belé fojtotta a szót.

– De mi?

Joey nagyot nyelt és előre nyújtotta a jobb kezében tartott szatyrot, ám Jacob figyelmét nem a szatyor ragadta meg. A csontszínű kézfejen hosszú, vastag kékes-lila vonal húzódott egészen a csuklóig, és ahogy Jacob jobban megnézte a kinyújtott kezet, mintha az ujjak belső felén és a tenyér látható részén is sötétebb foltokat látott volna. Homlokán elmélyültek a barázdák, de nem szólt semmit. Pontosan emlékezett, hogy ezeket a sérüléseket csak ő okozhatta, amikor annyira megszorította a nő kezét.

Joey látta a pillanatnyi zavart Jacob arcán, ezért követte a tekintetét. Amikor rájött, mit bámul annyira, a szatyrot a másik kezébe vette, összezúzott kézfejét pedig farmerjának hátsó zsebébe süllyesztette.

– Szóval elvinnéd ezt Billynek? Tegnap megígértem neki, hogy viszek át…

– Akkor miért nem viszed el személyesen? Nekem most nincs erre időm, meg amúgy sem akarok egész nap egy nejlonszatyorral a kezemben furikázni. – Igyekezett közömbösséget erőltetni az arcára, hogy a lány ne lássa, mennyire bosszantja az apró-cseprő dolgaival. Most nem akarta igazán bántani, mert egy kicsit így is rosszul érezte magát a zúzódások láttán. De csak egy kicsit. Viszont azzal nem tudott mit kezdeni, hogy Joey egy szóval sem említi a dolgot, nem nyavalyog, sőt, még ő rejti el a bűnös elől.

– Én csak zárás után, este tudom elvinni. – Joey rosszul érezte magát, amiért még neki kell mentegetőzni, hiszen ez az egész éppen Jacob miatt van.

– Ha belefér az idődbe…

– De tudod, hogy akkor ott tartanak, és nem akarom, hogy rosszul érezd magad az otthonodban miattam… – a mondat vége kissé csípősre sikeredett, de Jacob ezzel most nem törődött.

– Apám szívesen lát a házában, szóval… Na, én megyek, még rengeteg dolgom van.

– Igen, Billy szívesen lát, de te nem… – motyogta csupán magának a nő, majd homlokráncolva visszament a boltba. Előre tartott az estétől.

Jacob egész nap az ügyeit intézte, járt Forksban és Seattle-ben, a felvett pénzből megrendelte a szükséges szerszámok és gépek nagy részét. Annyira jól haladtak a dolgok, hogy egészen fellelkesült és szinte már várta, hogy beindíthassa az üzletet. Seattle-ben vásárolt néhány olcsóbb ruhát is, hogy ha legközelebb társaságba megy, ne az apja szűk holmijában kelljen szorongania – bár erre igazán sajnálta kidobni a pénzt.

Amikor este hazaért, olyan fáradtnak érezte magát, mintha legalább két napig járőrözött volna egyfolytában. Semmi másra nem vágyott, mint egy forró fürdőre, kényelmes ruhára, egy nagy adag ételre és egy kiadós alvásra, ez azonban már hazaérkezésének pillanatában meghiúsult.

Azonnal meghallotta, hogy Seth-éken kívül a házban van Quil és Embry, Paul Rachellel és Joey is. A nem kívánatos személy persze Joey volt.

A nappaliba lépve meglátta az egész társaságot. A férfiakkal kezet fogott, Rachel nővérét arcon csókolta, még Leah-t is átkarolta egy pillanatra. Joeynak viszont épphogy csak biccentett, azt is csak azért, hogy az apja és Leah meg ne haragudjanak.

Joey is biccentett, de amint Jacob elfordult, arcára kiült a rá jellemző, nemtetszést jelző arckifejezés. Szemöldöke felcsúszott a homloka közepére, zöld szemét pedig úgy meresztgette, mintha valamilyen hihetetlen dolgot hallott volna. Nem volt kedve tovább maradni, de nem hagyhatta csak úgy ott a társaságot.

Jacob eltűnt a szobájában, ám hamarosan megjelent egy elnyűtt tréningnadrágban és atlétában, majd Paullal és Embryvel kimentek a garázsba.

– Szóval, mi is a nagy terv? Felcsapsz szerelőnek? – Paul teljesen komolyan érdeklődött sógora jövőjét illetően. Amióta elvette Rachelt, nagyon sokat változott. Korábbi heves vérmérséklete, forrófejűsége, agresszív fellépése csak nyomokban volt felfedezhető. Emiatt rendszeresen ugratták barátai; szerették azzal idegesíteni, hogy Rachel „papucsot” csinál belőle, de ez persze csak baráti évődés volt.

– Igen, úgy tervezem, hogy olcsó szolgáltatást fogok nyújtani, azt meg ti is tudjátok, hogy értek a szakmához. – Jacob arcán közöny ült, miközben diétás üdítőjének dobozával babrált, de a mondat egészen úgy hangzott, mintha a fiatal Jacob mondta volna.

– Igen, tudjuk, haver, de azért ne vágj fel! – veregette vállon vigyorogva Embry.

– Szerintem nagyon jó ötlet. Ebből tuti, ki fogtok jönni. Én biztosan hozzád hozom majd azt az ócska járgányt!

– Neked úgyis ingyen csinálom meg. Nem rajtatok akarok meggazdagodni…

– Jól van, de azért ne legyen vajból a szíved! Ha mindenkinek ingyen dolgozol, mert családtag vagy barát, akkor még te fizetsz majd rá.

– Attól ne félj. Annak a fehér lánynak például dupla árat fogok felszámítani. – nyomatékként fintorgott is egyet.

– Most komolyan, mi bajod van vele? Beszéltél te valaha is két mondatnál többet vele? Én nagyon bírom. – Embry arca sokat sejtetően megváltozott.

– Amúgy rajta sem fogsz meggazdagodni. Se kocsija, se bringája. Semmi, amennyire én tudom.

– Kösz a felvilágosítást, Paul. Neked is Embry. Holnap majd szentté avatom…

– Ha addig el nem tűnik a házamban! Ha Seth nem kap idejében észbe, engem nem érdekel, mennyire rá van kattanva, én kísérem ma haza!

Embry szélesen elvigyorodott és Paul is vele együtt mosolygott, csak Jacob nézett maga elé elgondolkodva. Most már látta, hogy ez a nő minden indián férfit az ujja köré csavart. Kétsége sem maradt afelől, miféle nő lehet.

– Biztosan az a boszorkányos zöld szeme tehet róla… – motyogta maga elé, és közben egész testében megremegett, mintha a hideg rázta volna ki. Most már határozottan utálta Joeyt.