Lily arra ébredt, hogy majd’ bepisil. A nap még
sütött, de már nem tűzött olyan erősen; zene szólt a bal fülében, arca még
mindig Ash vállához préselődött, Ashton hosszú ujjai néhol még érintették a
bőrét, de kezének jóleső szorítása megszűnt. A fiú mellkasa egyenletesen
emelkedett és süllyedt, halkan, de mélyen szuszogott. Lily felnézett a békés
arcra, és már meg sem lepődött, hogy a gyomra egy pillanat alatt összeugrott,
csak hogy a pillangók újra szétfeszíthessék.
Felkönyökölt,
hogy jobban ráláthasson Ashton arcára, és pillantása anélkül járhassa be minden
pontját, hogy emiatt kényelmetlenül kellene éreznie magát.
Álmában Ash
sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál. Aranyosnak találta a szeplőit, melyek nem
csak pisze orrán, de a vállán is előbújtak. Figyelte, ahogy a szeme időnként
megmozdul szemhéja alatt – nyilván álmodik, gondolta. Remélte, hogy Ash-nek
jobb álmai vannak, mint néha neki. Pillantása lejjebb siklott a fiú szájára.
Hányszor felejtette már rajta a szemét! De sosem ilyen közelről, mint most.
Akár meg is érinthetné, végig is simíthatna azokon a kívánatos, puhának tűnő,
telt ajkakon, ábrándozott. Érezte, hogy a keze mozdul, de visszafogta magát.
Nem akarta felébreszteni Ash-t, magyarázkodni pedig végképp nem volt kedve.
Szívesen végighúzta volna ujjait a rövid, erős borostán, mely mostanra
kiütközött Ashton arcán, ám ez sem tűnt jobb ötletnek, mint az ajkával
babrálni.
Anélkül, hogy tekintete lejjebb
vándorolt volna a fiú felsőteste felé, nagyot sóhajtott, óvatosan felült, és
megpróbált úgy kiaraszolni a trambulin szélére, hogy közben nem ébreszti fel
Ash-t. A lábujjait simogató, selymes fűben állva még visszanézett Ashtonra,
majd a kezébe vette cipőjét, és a ház felé sétált.
Amikor Ashton felébredt, egyedül volt. A nap lejjebb
vándorolt az égen, az egész udvar narancs és rózsaszín színkavalkádban úszott.
Szerette ezt a napszakot, ha tehette, ilyenkor megvárta, míg a nap a horizont
alá bukik. Néha fotózott is, most azonban semmivel sem törődve pattant fel.
Lily nem volt mellette, és ez megrémítette.
A gondolatok oda-vissza cikáztak a fejében, de
semmiben sem talált logikát.
Lily meggondolta volna magát, és búcsú nélkül itt
hagyta?
Vagy eleve félreértette, és a lánynak esze ágában
sem volt bármit is kezdeni vele, csak a magányát csillapította mellette?
Elvetette volna a sulykot azzal, hogy megfogta a
kezét? Hiszen Calnél órákat töltöttek
összebújva, egymás karjaiban…
Az egésznek semmi értelme nem volt. Lily nem hagyná
itt csak úgy, azok után…
Mi után is?
Hogy mesélt neki a gyerekkoráról? Azt bárki mással
is megtehette volna. Előbb-utóbb biztosan elmondta volna Magnek vagy
Sophie-nak.
Az sem jelent semmit, hogy akkor együtt aludtak.
Lilynek vigaszra volt szüksége, és ő épp kéznél volt.
Ma meg idejött, és azt mondta, hiányzik neki. De
vajon ő hiányzott neki, a férfi, vagy az a személy, akiben most már talán
megbízik, és aki csak véletlenül lett éppen ő, mert kiment utána akkor éjjel?
Mire elért a nappalihoz, olyan gyorsan vert a szíve,
mintha több mérföldet futott volna. Előrehulló, kócos haját idegesen fésülte
hátra ujjaival, míg tekintete végigpásztázta a házat.
Az őrületbe
kergette a gondolat, hogy amíg ő kétségbeesetten igyekszik megtalálni Lilyt, és
a világát nem sok választja el az összeomlástól, addig mindenki más jól érzi
magát.
A nappaliból a
testvérei kacagása hallatszott ki, amint Taylor Swift Shake it offját bömböltették. Jesszus, Taylor Swift! Pont az ő
vinnyogására van most szüksége, gondolta. Szólnia kell nekik, hogy halkítsák le
ezt a rakás szart, és legalább megkérdezheti őket, látták-e Lilyt.
A nappali
bejáratában állva azonban megtorpant, és fél perc múlva már mosolyogva, az
ajtófélfának támaszkodva nézte az elé táruló jelentet.
Lauren és Harry torkaszakadtából énekelte a dal
szövegét, karjaik és lábaik koordinálatlanul repkedtek minden irányba, míg
feneküket viccesen rázták. Ash nem tudott ellenállni az arcán terpeszkedő
mosolynak; imádta a testvéreit, de leginkább az vidította fel, hogy kettejük
között ott ugrált és rázta magát Lily is. Testvéreihez képest meglepően jól
táncolt, ami felvetette a kérdést, hogy akkor a bulikban ugyan miért ücsörög
folyton? Mégis inkább Lily gondtalan, vidám arckifejezése, önfeledt mosolya, és
a mozgástól kipirult bőrének látványa fogta meg igazán. Még sosem látta ilyen
felszabadultnak a lányt, és bármit megadott volna, hogy Lily ezentúl mindig ezt
az arcát mutassa. Bármit megadott volna azért, hogy ő legyen minden örömének
forrása.
Jó érzéssel töltötte el, hogy úgy látta, a húga is
megkedvelte Lilyt, azon pedig csak mosolyogni tudott, ahogy Harry igyekezett
elnyerni a lány figyelmét. Lily teljesen az ujja köré csavarta a kisöccsét, és
abszolút megértette Harryt, hogy úgy néz fel a nála egy fejjel magasabb lányra,
mint az álmai nőjére.
Lily teljes átéléssel énekelte a Wildest dreams című dalt. Nem volt nehéz
Taylor helyébe képzelnie magát, amikor arról énekelt, hogy mit művelne azzal a
magas és pokolian jóképű férfival. Lehunyt szemhéja mögött Ashton alakja jelent
meg, a szája pedig átszellemült mosolyra húzódott. Hát, a vörös ajkak és a
rózsás arc megvan, gondolta, már csak szép ruha kellene.
Amikor otthagyta Ashtont, és a mosdót kereste,
Lauren teljesen rátapadt. Nem idegesítő módon, de elkísérte pisilni, és utána
magával cipelte, hogy gyakorolja rajta a sminkelést. Lily Ash szülinapját
leszámítva sosem sminkelt, utálta az egészet, de nem akarta megbántani a lányt.
Meglepte, mennyire jól érzi magát a társaságában, és az is, hogy Lauren milyen
jó munkát végzett. A rúzst ugyan soknak találta, de összességében tetszett neki
a kép, melyet a tükörben látott.
Miközben a nappaliban Harryékkel keringett,
álmodozva nyitotta ki a szemét, és egy pillanatra azt hitte, ott helyben
szívrohamot kap. Megállt, és zihálva, zavartan pislogott az ajtókeretnek
támaszkodó Ashtonra. A srác kedvesen mosolygott rá, nem mozdult, meleg
pillantásával mégis teljesen megbénította Lilyt.
Pillanatokkal
később Harry ragadta meg a karját, hogy rá figyeljen; visszamosolygott
Ashtonra, és hagyta, hogy a kisfiú magával húzza. Nevetve pörgette Harryt,
amikor meghallotta Lauren csicsergő hangját.
–
Bírom Lilyt, jó fej csaj. Hagyta, hogy kisminkeljem – kuncogott. Nyilván
mindenkinél próbálkozik, de kevesen állnak kötélnek. – Szerintem jól sikerült.
Azt mondta, nem szokta festeni magát, pedig szerintem kellene. Neked tetszik?
–
Ki? Lils? – Ash egy pillanatnyi hallgatás után élesen beszívta a levegőt, és
zavartan túrt a hajába. – Ja, a smink… Ja, ja, jól néz ki, de ne akard
rászoktatni. – Hangja lágyabban csengett. – Lils anélkül is szép – mondta
sokkal halkabban, amikor pillantása találkozott Lilyével. Nem akarta zavarba
hozni, de a lány arcára kiülő pírból arra következtetett, hogy mégis sikerült.
Lily szégyenlősen mosolygott a srácra, szokásával
ellentétben azonban nem kapta el a tekintetét; még mindig Harryvel táncolt, de
közben néha odapillantott Ash-re.
–
Gyere táncolni! – Lauren teljesen felpörgött az éppen kezdődő, gyors számtól,
és azt akarta, hogy a bátyja is velük bolondozzon.
Lily a szeme sarkából figyelte, ahogy Ashton
vigyorogva a fejét ingatja, majd ellöki magát az ajtófélfától. Pillantása
megakadt a hullámzó izmokon, amint Ash tett egy lépést feléjük, és a húga felé
nyújtotta a kezét. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy végül a saját
lábában botlott meg, és csak a hangosan nevető Harry óvta meg az eséstől.
Ashton csupán a
jelenet végét csípte el, és azt, hogy Lily pipacsvörös arccal, könnyezve nevet
Harryvel együtt, aki még mindig a lányt ölelgette.
Lauren azonban
mindent látott, azt is, hogy Lily Ash-t bámulta, amikor megbotlott. – Előbb
vegyél fel valamit. Senki sem akarja, hogy Lily összetörje magát, mert
eltereled a figyelmét – mondta vigyorogva.
–
Lauren! – kiáltotta Ash és Lily kórusban, majd összenéztek, és elnevették
magukat.
Miközben Harry kacagását hallgatta, Lily tekintete
újra végigsiklott Ash kidolgozott felsőtestén, és egy pillanatnyi kínos csend
után belenézett a srác őt vizslató, mogyoróbarna szemébe. – Laurennek igaza van, vegyél fel valamit –
mondta halványan mosolyogva, de Ashton átható pillantásától kínosan feszengve.
A srác bólintott, és vigyorogva fordított hátat neki, hogy megkeresse a kertben
hagyott pólóját.
Ashton alig egy perccel később vissza is tért, és
belevetette magát Taylor Swift szirupos világába. Ha a srácok megkérdezik,
biztosan letagadja, de igazából nagyon jól szórakozott: Harryvel és Laurennel
bohóckodott, bedobta a legcikibb táncmozdulatokat, és élvezte, hogy együtt
lehet, együtt nevethet Lilyvel. Tökéletes délután volt, talán egész életének
legjobb délutánja.
Amikor felcsendültek a This love első akkordjai, Harry odalépett Lilyhez, és kissé
félszegen, de csillogó szemmel kérte fel Lilyt.
Lily szája kedves mosolyra húzódott, és a gyerek
vállára helyezte két kezét, míg Harry átölelte a derekát, és arcát a vállára
hajtva, szorosan hozzábújt. Be kellett harapnia az ajkát, nehogy hangosan
felnevessen; aranyosnak találta a kölyök rajongását, de átfutott az agyán, hogy
szívesebben táncolna így egy másik Irwinnel.
Még arra sem
volt ideje, hogy elképzelje, amint ő bújik így Ashtonhoz, amikor a srác
megköszörülte a torkát a háta mögött. Lily hátrapillantott: Ash megpaskolta
öccse vállát, az ő szemébe viszont alig mert belenézni.
–
Hé, öcsi, lekérhetem Lilyt? Persze, csak ha Lily nem bánja. – Bizonytalanul
pillantott a lányra, de igyekezett bizalomgerjesztően mosolyogni.
Lily, bár szíve majd’ kiugrott a helyéről, és a jól
ismert bizsergés is elkapta, kis híján elnevette magát Harry fancsali képétől.
Látta rajta, hogy esze ágában sincs elengedni őt, végül mégis beadta a derekát.
–
Hát jó, most az egyszer… – Megvonta a vállát, és eloldalgott.
–
Lils?
Ash felé nyújtotta a kezét, és miután nyelt egyet,
erőtlenül rámosolygott. A bizonytalanság továbbra is a szemében ült, és Lily
gyűlölte magát, amiért ilyen sebezhetővé tette a fiút. Ezt helyre kell hoznia,
gondolta. A tőle tellő legmelegebb mosolyával nézett fel Ashtonra, kezét a
kezébe helyezte, és mialatt közelebb lépett hozzá, tenyerét végigfuttatta Ash
erős karján, hogy végül a vállára simíthassa.
Ashton mély
lélegzetet véve fogta át a derekát, de mintha engedélyre várt volna, nem
mozdult. Lily bátorító tekintettel nézett a mogyoróbarna szempárba, és a másik
kezét is Ash nyaka köré fonta, így, hogy egyiküknek se legyen kényelmetlen a
köztük lévő távolság, Ashton kénytelen volt közelebb vonni magához őt. Hallotta
a megkönnyebbült sóhajt, mellyel Ash kieresztette az addig bent tartott
levegőt, amikor arcát a mellkasára hajtotta. Ash pólójának anyaga puha, teste
azonban kemény és feszes volt; tisztán hallotta szapora szívverését, bőre még
őrizte a délutáni napsugarak illatát és melegét. Jó érzés volt hozzábújni, és
igazán érezni őt. Jobb, sokkal jobb, mint ahogy addig elképzelte.
Lépteik lassan
követték egymást, ráhangolódott Ashton minden rezdülésére. Belesüppedt
ringatózó mozgásuk ritmusába, a dal keltette kellemes, szívéig hatoló érzésekbe,
és minden másról megfeledkezve, Taylorral együtt suttogta maga elé: éppen időben bukkantál fel…
Ujjai
végigsimítottak Ashton nyakán, beletúrtak a tarkóján göndörödő fürtökbe, és
csak akkor fogta fel, mit csinál, amikor a srác ölelése szorosabbá vált, egész
testük egymáshoz préselődött, és Ash izmai végre ellazultak. Füle alatt a fiú
szívverése gyorsabb és erősebb volt, mint valaha, de hatalmas tenyere
egyenletesen, lassan járt fel-le a hátán. A göndör fürtök a homlokát
csiklandozták, ahogy Ash a feje búbjára hajtotta arcát.
Lehunyta a
szemét, és mélyeket lélegezve tovább cirógatta a srácot. Annyira természetesnek
és helyénvalónak tűnt, ahogy összefonódva egymást ölelték, hogy nem is értette,
miért állt eddig ellen az érzéseinek. Érezte, hogy izmaiban kioldódnak a
csomók, a szabad légzését akadályozó, nehéz súlyok legördülnek a melléről,
szíve pihekönnyűen repdes a mellkasában.
–
Asszem, ezt elbuktad, öcsi – hallotta Lauren elérzékenyült, mégis vidám hangját
valahonnan a háta mögül. Ezzel egy időben megérezte Ash mosolyát, amint erősen
magához szorította, és az ő ajka is felfelé kunkorodott a boldogságtól,
miközben viszonozta Ashton ölelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése