2015. június 1., hétfő

Ash és Lily 8.




Lily arra ébredt, hogy majd’ bepisil. A nap még sütött, de már nem tűzött olyan erősen; zene szólt a bal fülében, arca még mindig Ash vállához préselődött, Ashton hosszú ujjai néhol még érintették a bőrét, de kezének jóleső szorítása megszűnt. A fiú mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, halkan, de mélyen szuszogott. Lily felnézett a békés arcra, és már meg sem lepődött, hogy a gyomra egy pillanat alatt összeugrott, csak hogy a pillangók újra szétfeszíthessék.
Felkönyökölt, hogy jobban ráláthasson Ashton arcára, és pillantása anélkül járhassa be minden pontját, hogy emiatt kényelmetlenül kellene éreznie magát.
Álmában Ash sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál. Aranyosnak találta a szeplőit, melyek nem csak pisze orrán, de a vállán is előbújtak. Figyelte, ahogy a szeme időnként megmozdul szemhéja alatt – nyilván álmodik, gondolta. Remélte, hogy Ash-nek jobb álmai vannak, mint néha neki. Pillantása lejjebb siklott a fiú szájára. Hányszor felejtette már rajta a szemét! De sosem ilyen közelről, mint most. Akár meg is érinthetné, végig is simíthatna azokon a kívánatos, puhának tűnő, telt ajkakon, ábrándozott. Érezte, hogy a keze mozdul, de visszafogta magát. Nem akarta felébreszteni Ash-t, magyarázkodni pedig végképp nem volt kedve. Szívesen végighúzta volna ujjait a rövid, erős borostán, mely mostanra kiütközött Ashton arcán, ám ez sem tűnt jobb ötletnek, mint az ajkával babrálni.
Anélkül, hogy tekintete lejjebb vándorolt volna a fiú felsőteste felé, nagyot sóhajtott, óvatosan felült, és megpróbált úgy kiaraszolni a trambulin szélére, hogy közben nem ébreszti fel Ash-t. A lábujjait simogató, selymes fűben állva még visszanézett Ashtonra, majd a kezébe vette cipőjét, és a ház felé sétált.
Amikor Ashton felébredt, egyedül volt. A nap lejjebb vándorolt az égen, az egész udvar narancs és rózsaszín színkavalkádban úszott. Szerette ezt a napszakot, ha tehette, ilyenkor megvárta, míg a nap a horizont alá bukik. Néha fotózott is, most azonban semmivel sem törődve pattant fel. Lily nem volt mellette, és ez megrémítette.
A gondolatok oda-vissza cikáztak a fejében, de semmiben sem talált logikát.
Lily meggondolta volna magát, és búcsú nélkül itt hagyta?
Vagy eleve félreértette, és a lánynak esze ágában sem volt bármit is kezdeni vele, csak a magányát csillapította mellette?
Elvetette volna a sulykot azzal, hogy megfogta a kezét?  Hiszen Calnél órákat töltöttek összebújva, egymás karjaiban…
Az egésznek semmi értelme nem volt. Lily nem hagyná itt csak úgy, azok után…
Mi után is?
Hogy mesélt neki a gyerekkoráról? Azt bárki mással is megtehette volna. Előbb-utóbb biztosan elmondta volna Magnek vagy Sophie-nak.
Az sem jelent semmit, hogy akkor együtt aludtak. Lilynek vigaszra volt szüksége, és ő épp kéznél volt.
Ma meg idejött, és azt mondta, hiányzik neki. De vajon ő hiányzott neki, a férfi, vagy az a személy, akiben most már talán megbízik, és aki csak véletlenül lett éppen ő, mert kiment utána akkor éjjel?
Mire elért a nappalihoz, olyan gyorsan vert a szíve, mintha több mérföldet futott volna. Előrehulló, kócos haját idegesen fésülte hátra ujjaival, míg tekintete végigpásztázta a házat.
Az őrületbe kergette a gondolat, hogy amíg ő kétségbeesetten igyekszik megtalálni Lilyt, és a világát nem sok választja el az összeomlástól, addig mindenki más jól érzi magát.
A nappaliból a testvérei kacagása hallatszott ki, amint Taylor Swift Shake it offját bömböltették. Jesszus, Taylor Swift! Pont az ő vinnyogására van most szüksége, gondolta. Szólnia kell nekik, hogy halkítsák le ezt a rakás szart, és legalább megkérdezheti őket, látták-e Lilyt.
A nappali bejáratában állva azonban megtorpant, és fél perc múlva már mosolyogva, az ajtófélfának támaszkodva nézte az elé táruló jelentet.
Lauren és Harry torkaszakadtából énekelte a dal szövegét, karjaik és lábaik koordinálatlanul repkedtek minden irányba, míg feneküket viccesen rázták. Ash nem tudott ellenállni az arcán terpeszkedő mosolynak; imádta a testvéreit, de leginkább az vidította fel, hogy kettejük között ott ugrált és rázta magát Lily is. Testvéreihez képest meglepően jól táncolt, ami felvetette a kérdést, hogy akkor a bulikban ugyan miért ücsörög folyton? Mégis inkább Lily gondtalan, vidám arckifejezése, önfeledt mosolya, és a mozgástól kipirult bőrének látványa fogta meg igazán. Még sosem látta ilyen felszabadultnak a lányt, és bármit megadott volna, hogy Lily ezentúl mindig ezt az arcát mutassa. Bármit megadott volna azért, hogy ő legyen minden örömének forrása.
Jó érzéssel töltötte el, hogy úgy látta, a húga is megkedvelte Lilyt, azon pedig csak mosolyogni tudott, ahogy Harry igyekezett elnyerni a lány figyelmét. Lily teljesen az ujja köré csavarta a kisöccsét, és abszolút megértette Harryt, hogy úgy néz fel a nála egy fejjel magasabb lányra, mint az álmai nőjére.
Lily teljes átéléssel énekelte a Wildest dreams című dalt. Nem volt nehéz Taylor helyébe képzelnie magát, amikor arról énekelt, hogy mit művelne azzal a magas és pokolian jóképű férfival. Lehunyt szemhéja mögött Ashton alakja jelent meg, a szája pedig átszellemült mosolyra húzódott. Hát, a vörös ajkak és a rózsás arc megvan, gondolta, már csak szép ruha kellene.
Amikor otthagyta Ashtont, és a mosdót kereste, Lauren teljesen rátapadt. Nem idegesítő módon, de elkísérte pisilni, és utána magával cipelte, hogy gyakorolja rajta a sminkelést. Lily Ash szülinapját leszámítva sosem sminkelt, utálta az egészet, de nem akarta megbántani a lányt. Meglepte, mennyire jól érzi magát a társaságában, és az is, hogy Lauren milyen jó munkát végzett. A rúzst ugyan soknak találta, de összességében tetszett neki a kép, melyet a tükörben látott.
Miközben a nappaliban Harryékkel keringett, álmodozva nyitotta ki a szemét, és egy pillanatra azt hitte, ott helyben szívrohamot kap. Megállt, és zihálva, zavartan pislogott az ajtókeretnek támaszkodó Ashtonra. A srác kedvesen mosolygott rá, nem mozdult, meleg pillantásával mégis teljesen megbénította Lilyt.
Pillanatokkal később Harry ragadta meg a karját, hogy rá figyeljen; visszamosolygott Ashtonra, és hagyta, hogy a kisfiú magával húzza. Nevetve pörgette Harryt, amikor meghallotta Lauren csicsergő hangját.
– Bírom Lilyt, jó fej csaj. Hagyta, hogy kisminkeljem – kuncogott. Nyilván mindenkinél próbálkozik, de kevesen állnak kötélnek. – Szerintem jól sikerült. Azt mondta, nem szokta festeni magát, pedig szerintem kellene. Neked tetszik?
– Ki? Lils? – Ash egy pillanatnyi hallgatás után élesen beszívta a levegőt, és zavartan túrt a hajába. – Ja, a smink… Ja, ja, jól néz ki, de ne akard rászoktatni. – Hangja lágyabban csengett. – Lils anélkül is szép – mondta sokkal halkabban, amikor pillantása találkozott Lilyével. Nem akarta zavarba hozni, de a lány arcára kiülő pírból arra következtetett, hogy mégis sikerült.
Lily szégyenlősen mosolygott a srácra, szokásával ellentétben azonban nem kapta el a tekintetét; még mindig Harryvel táncolt, de közben néha odapillantott Ash-re.
– Gyere táncolni! – Lauren teljesen felpörgött az éppen kezdődő, gyors számtól, és azt akarta, hogy a bátyja is velük bolondozzon.
Lily a szeme sarkából figyelte, ahogy Ashton vigyorogva a fejét ingatja, majd ellöki magát az ajtófélfától. Pillantása megakadt a hullámzó izmokon, amint Ash tett egy lépést feléjük, és a húga felé nyújtotta a kezét. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy végül a saját lábában botlott meg, és csak a hangosan nevető Harry óvta meg az eséstől.
Ashton csupán a jelenet végét csípte el, és azt, hogy Lily pipacsvörös arccal, könnyezve nevet Harryvel együtt, aki még mindig a lányt ölelgette.
Lauren azonban mindent látott, azt is, hogy Lily Ash-t bámulta, amikor megbotlott. – Előbb vegyél fel valamit. Senki sem akarja, hogy Lily összetörje magát, mert eltereled a figyelmét – mondta vigyorogva.
– Lauren! – kiáltotta Ash és Lily kórusban, majd összenéztek, és elnevették magukat.
Miközben Harry kacagását hallgatta, Lily tekintete újra végigsiklott Ash kidolgozott felsőtestén, és egy pillanatnyi kínos csend után belenézett a srác őt vizslató, mogyoróbarna szemébe.  – Laurennek igaza van, vegyél fel valamit – mondta halványan mosolyogva, de Ashton átható pillantásától kínosan feszengve. A srác bólintott, és vigyorogva fordított hátat neki, hogy megkeresse a kertben hagyott pólóját.
Ashton alig egy perccel később vissza is tért, és belevetette magát Taylor Swift szirupos világába. Ha a srácok megkérdezik, biztosan letagadja, de igazából nagyon jól szórakozott: Harryvel és Laurennel bohóckodott, bedobta a legcikibb táncmozdulatokat, és élvezte, hogy együtt lehet, együtt nevethet Lilyvel. Tökéletes délután volt, talán egész életének legjobb délutánja.
Amikor felcsendültek a This love első akkordjai, Harry odalépett Lilyhez, és kissé félszegen, de csillogó szemmel kérte fel Lilyt.
Lily szája kedves mosolyra húzódott, és a gyerek vállára helyezte két kezét, míg Harry átölelte a derekát, és arcát a vállára hajtva, szorosan hozzábújt. Be kellett harapnia az ajkát, nehogy hangosan felnevessen; aranyosnak találta a kölyök rajongását, de átfutott az agyán, hogy szívesebben táncolna így egy másik Irwinnel.
Még arra sem volt ideje, hogy elképzelje, amint ő bújik így Ashtonhoz, amikor a srác megköszörülte a torkát a háta mögött. Lily hátrapillantott: Ash megpaskolta öccse vállát, az ő szemébe viszont alig mert belenézni.
– Hé, öcsi, lekérhetem Lilyt? Persze, csak ha Lily nem bánja. – Bizonytalanul pillantott a lányra, de igyekezett bizalomgerjesztően mosolyogni.
Lily, bár szíve majd’ kiugrott a helyéről, és a jól ismert bizsergés is elkapta, kis híján elnevette magát Harry fancsali képétől. Látta rajta, hogy esze ágában sincs elengedni őt, végül mégis beadta a derekát.
– Hát jó, most az egyszer… – Megvonta a vállát, és eloldalgott.
– Lils?
Ash felé nyújtotta a kezét, és miután nyelt egyet, erőtlenül rámosolygott. A bizonytalanság továbbra is a szemében ült, és Lily gyűlölte magát, amiért ilyen sebezhetővé tette a fiút. Ezt helyre kell hoznia, gondolta. A tőle tellő legmelegebb mosolyával nézett fel Ashtonra, kezét a kezébe helyezte, és mialatt közelebb lépett hozzá, tenyerét végigfuttatta Ash erős karján, hogy végül a vállára simíthassa.
Ashton mély lélegzetet véve fogta át a derekát, de mintha engedélyre várt volna, nem mozdult. Lily bátorító tekintettel nézett a mogyoróbarna szempárba, és a másik kezét is Ash nyaka köré fonta, így, hogy egyiküknek se legyen kényelmetlen a köztük lévő távolság, Ashton kénytelen volt közelebb vonni magához őt. Hallotta a megkönnyebbült sóhajt, mellyel Ash kieresztette az addig bent tartott levegőt, amikor arcát a mellkasára hajtotta. Ash pólójának anyaga puha, teste azonban kemény és feszes volt; tisztán hallotta szapora szívverését, bőre még őrizte a délutáni napsugarak illatát és melegét. Jó érzés volt hozzábújni, és igazán érezni őt. Jobb, sokkal jobb, mint ahogy addig elképzelte.
Lépteik lassan követték egymást, ráhangolódott Ashton minden rezdülésére. Belesüppedt ringatózó mozgásuk ritmusába, a dal keltette kellemes, szívéig hatoló érzésekbe, és minden másról megfeledkezve, Taylorral együtt suttogta maga elé: éppen időben bukkantál fel…
Ujjai végigsimítottak Ashton nyakán, beletúrtak a tarkóján göndörödő fürtökbe, és csak akkor fogta fel, mit csinál, amikor a srác ölelése szorosabbá vált, egész testük egymáshoz préselődött, és Ash izmai végre ellazultak. Füle alatt a fiú szívverése gyorsabb és erősebb volt, mint valaha, de hatalmas tenyere egyenletesen, lassan járt fel-le a hátán. A göndör fürtök a homlokát csiklandozták, ahogy Ash a feje búbjára hajtotta arcát.
Lehunyta a szemét, és mélyeket lélegezve tovább cirógatta a srácot. Annyira természetesnek és helyénvalónak tűnt, ahogy összefonódva egymást ölelték, hogy nem is értette, miért állt eddig ellen az érzéseinek. Érezte, hogy izmaiban kioldódnak a csomók, a szabad légzését akadályozó, nehéz súlyok legördülnek a melléről, szíve pihekönnyűen repdes a mellkasában.
– Asszem, ezt elbuktad, öcsi – hallotta Lauren elérzékenyült, mégis vidám hangját valahonnan a háta mögül. Ezzel egy időben megérezte Ash mosolyát, amint erősen magához szorította, és az ő ajka is felfelé kunkorodott a boldogságtól, miközben viszonozta Ashton ölelését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése