Ash és Lily 11.

A srácok mosolyogva nézték a lányok önfeledt táncát.

– Imádom ezeket a csajokat – mondta Michael, miután látta Lilyt Sophie-val összeölelkezve ugrálni. – Lily tényleg más. Tetszik így. Így is őrült nőszemély, de sokkal szórakoztatóbb.

– Ja. Ezt teszi a szerelem. Igaz, haver? – karolta át Cal Ash vállát, aki átszellemülten nézte az időnként felé tekintő Lilyt, ám ezt a mondatot hallva összerándult.

– Kösz, Cal, ezt pont ki kellett mondanod. – Grimaszolva nézett Mikey-ék felé. – De én is remélem, hogy az, és nem a pia – mondta halkan, visszafogottan mosolyogva.

– A terapeuta, ha nem tévedek – kuncogott Mikey, mire Ash megrántotta a vállát.

– Akkor ezért volt az előbb olyan furcsa Lily… Hát, haver, ha megszerzed, én leborulok a nagyságod előtt. Lilyt nem lehet csak úgy befűzni egy körre.

– Hülye vagy, Clifford! – Luke játékosan meglökte barátját. – Ezek szerelemről beszéltek, nem egy numeráról.

– Szerelemről? Ash, te betegebb vagy, mint gondoltam. Azok után, amit veled művelt, nem lehetsz szerelmes Pszichó Lilybe. Elismerem, jó csaj, jó haver is, meg tényleg változott valamennyit, de hogy vele kezdj… Ki fog csinálni. Bár erősen kétlem, hogy odáig eljuttok. Még ha egy őrült pillanatában azt is gondolná, hogy érez irántad valamit, a következőben tutira pofára ejt.

– Fogd már be, Mikey! Ne vészmadárkodj itt! – szólt rá Calum Ash elbizonytalanodását látva.

Ash homlokráncolva nézte barátait, látszott rajtuk, hogy hiába kételkednek annak helytállóságában, hajlanak egyetérteni Mikey nézeteivel, csak nem merik neki megmondani. Pontosan ezért nem akarta őket beavatni a lánnyal kapcsolatos gondolataiba, a hozzá fűződő érzéseibe. – Alábecsülöd Lilyt. Fogalmad sincs, kicsoda valójában. – Állkapcsa megfeszült, de nem a haragtól, hanem az egyre erősödő bizonytalanságtól. – Nem ismered őt úgy, mint én. Nagyobb szíve van, mint gondolod, és ha nem akar engem, az csak azért van, mert… nem tudom. Mert nem vagyok elég jó neki.

– Ez baromság, te is tudod. Szerinted nem láttam, hogy nézett rád az előbb? – győzködte Luke Ash-t, félrevonva őt Mikey-tól. – Figyeltél, amikor rád mosolygott, és azt énekelte, odavan érted, ugye? Érted, nem Calért, vagy értem, Mikey-ért meg tuti, nem. És szerinted azt nem láttam, hogy amikor elhajtotta azokat a srácokat, utána sunyiban rád nézett? Ne hallgass Mikey-ra vagy másra; ha kell Lily, szerezd meg! Csak ne táncolni hívd, mert az nem jön be neki, ahogy arra maga is rávilágított.

Lily gátlásai feloldódtak a zenében és a táncban; ugyanolyan szertelenül viselkedett, mint Ashtonéknál. Nem is értette, miért nincs vele a fiú. Nagyon szerette volna megosztani vele az élményt, vele együtt akart bolondozni, nevetni, tánc közben megérinteni, hozzábújni. Végül is, mi tarthatná vissza attól, hogy megkérje, tartson vele?

– Majd jövök, elmegyek Ash-ért! – kiáltotta túl a zenét, hogy szóljon Magnek, hova megy. A lány helyeslő mosolyától az ő arca is felragyogott. Látta, hogy Luke Ash vállát átkarolva magyaráz valamit, de nem érdekelte, futva indult Ashtonért, hogy elszakítsa a szőke sráctól, és mielőbb visszatérhessen vele táncolni. Amikor elérte Ashtont, megragadta a kezét, és mosolyogva, csillogó szemmel, de a tánctól kifulladva nézett fel rá. – Gyere táncolni! McBusted, kihagyhatatlan – vigyorgott a srácra felidézve, amikor az ő fülhallgatóján osztozva könnyesre nevették magukat a dalokat énekelve.

– Mikey, hallottad ezt? – nevetett fel Calum. – Rosszul hallottam, vagy táncolni hívta?

– Jaja, táncolni. – Luke a fejét ingatva somolygott, és megveregette Ash vállát, mielőtt elengedte. – Felejtsd el, amit mondtam. Menj vele, ha hív!

Lily a szemöldökét megemelve nézett a fiúkra: Luke-ra és Calre, akik szélesen vigyorogtak rá, és Michaelre, aki szemmel láthatóan megdöbbent valamin. A srác kezével eltakarta az arcát, és amikor újra felnézett, ő is kuncogva ingatta a fejét. – Mi olyan vicces? – szűkült össze a lány szeme. El akarta engedni Ash kezét, de ő nem hagyta.

– Semmi, csak Mikey megint bebizonyította, mennyire korlátolt – mondta Ash. – Asszem, nehezen viseli a pofára esést.

– Te nehezebben fogod, töki, csak figyelj! Bár lehet, hogy tévedek. – Ez utóbbit inkább kérdezte, mint állította, miközben Lily arcát fürkészte, majd ismét elnevette magát, amikor a lány tekintetében a felismerés fényét látta megcsillanni.

– Szerintem tévedsz. – Lily mélyen a fiú zöld szemébe nézett, majd lassan mosoly kúszott az arcára, amikor az bólintott. – Akkor táncolsz velem? – Újra Ash-re nézett, aki megnyalta az ajkát, mielőtt felderülve válaszolt volna.

– Még szép! Gyere!

– De szép is a szerelem… Hozzám ne gyere sírni, Irwin! – kiáltotta utánuk Michael, mire mindketten felmutatták a középső ujjukat.

Lily még hallotta Cal és Luke kirobbanó nevetését, ahogy Mikey kuncogását is, miközben maga elé motyogott: – Beszarás, hogy annyira egymásra kattantak, hogy még a reakcióik is ugyanolyanok. Ez tényleg szerelem – mondta szarkasztikusan, és még hangosabban nevetett, mire Lily a homlokát ráncolva nézett a zavartan kuncogó Ash-re, aki az ölelkező párok közé vezette.

A McBusted dal éppen véget ért, az Only Exception pedig elkezdődött. Tökéletes dal, gondolta Lily a szövegre koncentrálva. Szinte minden nap lejátszotta magának, és közben Ash arca lebegett a szeme előtt. Egyik kezét a fiú nyakára simította, a másikat megtámasztotta a szíve fölött, és miközben Ash magához ölelte, arcát a mellkasára hajtotta. Nagyot sóhajtva engedte el az izmait görcsbe rántó feszültséget, melyet az iménti közjáték okozott. – Rólam beszélgettetek? – nézett fel a fiú arcára, állát megtámasztva a mellkasán.

– Inkább ők beszéltek, én többnyire hallgattam.

– És mit mondtak?

– Később mindent elmesélek, ígérem – felelte zavartan Ash.

– Tényleg?

– Tényleg – mosolyodott el a fiú. – Nem kell ennyire meglepődnöd. Tudod, hogy mindent elmondok neked.

Válaszul Lily viszonozta a meleg mosolyt.

– Szóval… Azt mondtad, nem táncolsz. Senkivel. – Huncut fény gyúlt a szemében, Lily szíve pedig majd’ kiugrott a helyéről.

– Azt nem mondtam, hogy senkivel, és nagyon jól tudod, hogy ez nem is igaz. Velük vagy bárki mással nem táncolok – csak veled. – Hangja lágyan csengett, elmélyedt a sötétben inkább világosbarnának látszó szempárban. – Tudod, hogy te vagy az egyetlen kivétel.

Ashton komolyan nézett rá. Jobb kezét az arcához emelte, és hüvelykujjával végigsimított rajta; szíve egyre gyorsabb ütemet vert Lily tenyere alatt. – Szeretem ezt a számot.

Lily egy pillanatra lehunyta a szemét, amikor Ash ujja, tüzet gyújtva bőrén, újra végigsiklott az arcán, és megállt a szája szegletében. – Én is. Téged juttat eszembe. – Látta a villanást Ash szemében, érezte, hogy a háta enyhén meggörnyed, ahogy felé hajol, aztán csalódottan figyelte, hogy a srác megállítja a mozdulatsort, és lemondó pillantással néz a háta mögé. Hátra sem kellett néznie, ő is hallotta Mikey hangját, amint magához ölelte Sophie-t. Nem meri Mikey előtt megcsókolni? – tűnődött magában bosszúsan.

Ash meleg tenyere visszavándorolt a csípőjére. – Gyere ide, Lils!

Arcát ismét a mellkasára hajtotta, és mindkét kezét a nyaka köré fonva, teljes testével a srácéra támaszkodott, miközben az a lehető legszorosabban ölelte magához, és belecsókolt a hajába, mielőtt arcát a feje búbjához döntötte volna. – Mennyire hiányzott ez! – sóhajtotta Lily, és elmosolyodott, amikor meghallotta Ash visszafogott kuncogását.

– Nekem is, Lils.

Amikor a dal véget ért, és Ash elengedte Lilyt, egy magas, barna srác lépett a lányhoz. – Van kedved…

– Nincs! – vágták rá mindketten, és elnevették magukat. Lily csillogó szemmel nézett Ash-re. – Meg akarod mondani, mit csinálhatok, Irwin?

Ashton ajka felfelé kunkorodott. – Nem, de te csak velem táncolsz. Csak megkíméltelek attól, hogy ezt neki is el kelljen mondanod. De – folytatta némi habozás után – nem is akarom, hogy mással táncolj. Hozzám tartozol. – Lily kérdő tekintetének láttán visszafogta erőre kapott önbizalmát. – Ugye? – Egy hosszú pillanatig elmélyedt a barna szempárban, mielőtt újra megszólalt. – Nem akarom, hogy mást is így ölelj.

Lily mosolya kiszélesedett, ám mielőtt válaszolhatott volna, Angie karolta át, nyomában Callel, aki minden bizonnyal a részeg lányra akart vigyázni. Aztán megjelentek a többiek is, és a pillanat elszállt. Lily abban a percben a pokolba kívánta mindnyájukat, és Ashton megnyúlt arcából ítélve, ő is így érezhette. A hangulat azonban őket is magával ragadta, és a barátaikkal együtt tomboltak a kedvenc zenéikre. Lily a karját kitárva, lehunyt szemmel pörgött, a mellkasában dübörgő basszus ritmusára rázta a fejét, míg csípőjével köröket és nyolcasokat írt le. Teljesen beleveszett a pillanatba, a fiatalság felszabadító érzésébe, Ashton sármos mosolyába, az őket körbelengő parfümmel elegy alkoholpárába. Olyasmi volt ez, amit korábban saját szabályai miatt nem tapasztalt meg, és örült, hogy végre felhagyott az önkorlátozással.

Egy óra múlva a parton bulizó társaság fele annyira lerészegedett, hogy azt sem tudta, hol van, a másik fele pedig kifáradt a tánctól. Lily zihálva rogyott le a homokba Maggie példáját követve, aki a kissé spicces Luke vállára hajtotta fejét. Ashton szorosan mellé ült le, és izzadt bőrét is végigsimítva, nyakáról hátrasöpörte nyirkos tincseit, hogy kevésbé melegítsék. Jó érzéssel töltötte el, hogy valaki gondoskodik róla, pedig tisztában volt vele, hogy eddig is bármikor részesülhetett volna effajta törődésben, ha hagyja.

Luke vigyorogva nézte kettejüket, amitől Lily zavarba jött. – Lassan menni kéne – mondta. Meg akart szabadulni az ilyen pillantásoktól és mosolyoktól. Minek örülnek annyira, amikor miattuk még egy nyamvadt csókig sem jutottak el? – kérdezte magától, de inkább megpróbálta kiverni a fejéből ezeket a gondolatokat. Végül is nem volt oka haragudni a srácokra, mind jó fejek voltak egész este. Még Mikey is, aki már hazavitte Sophie-t. – Hazakísérnél? – fordult Ashtonhoz, és kíváncsian fürkészte a fiú vonásait. Ez volt a kérdés, melyre Ash várt.

Ashton szempillái megrebbentek, szeme felragyogott, és mosolyra húzódott a szája. – Persze. Tudod, hogy…

– Sétálunk? Tudom, hogy nem akarod itt hagyni a kocsit…

– Nem, nem gond, én is szívesen sétálnék. Hé, Cal! – Barátjához fordult, aki csak percekkel korábban csatlakozott hozzájuk, miután segített Angie-nek, akinek gyomra nem tudta feldolgozni az elfogyasztott alkoholt. – Itt vannak a kulcsok, vidd haza Angie-t! Majd holnap átmegyek érte.

Cal egy hosszú pillanatig értetlenül bámult rá, majd Lilyre pillantott. – Ó! Oké. – Halványan elmosolyodott, de Angie újfent magára vonta a figyelmét, és elfelhősödött a tekintete.

Lily egy ideig csendben sétált Ashton mellett; az enyhe levegő lágyan simogatta a tánctól még mindig forró bőrét, beszívta az éjszaka különleges illatait, és a vállát leengedve, nagyot sóhajtva nézett a csillagos égre. Érezte az Ashton testéből sugárzó meleget, a karján növő szőrszálak megcsiklandozták a bőrét, amikor időnként összeért a kezük. Egy ilyen alkalommal megfogta Ashton kezét, és a hatalmas tenyér köré kulcsolta ujjait. – Most már elmondod, mit mondtak rólam a fiúk?

Ashton rámosolygott, és egy pillanatra elengedte a kezét, csak hogy ujjaikat összefűzhesse. – El. De szerintem nem fog tetszeni. – Lily szemöldöke a homloka közepére szaladt, ő pedig elnevette magát, és finoman megszorította a lány törékeny kezét. – Azért nem ilyen rossz. Amikor Sophie-val táncoltál, Mikey azt mondta, tetszel neki így, amilyen most vagy. Tudod, az, hogy végre ellazultál. Ez mindenkinek tetszik. Jól áll neked a vidámság. – Féloldalas mosolyától előtűnt a gödröcskéje. – És Cal tett egy megjegyzést, amiből Mikey arra következtetett, hogy én vagyok a terapeutád.

A fiú kérdő tekintetétől Lily szégyenlősen kuncogott. – Ne vágj ilyen képet! Nagyon jól tudod, hogy rád gondoltam.

– Igen, tudom, de szerettem volna hallani is – felelte ragyogó tekintettel, majd félredöntötte a fejét. – Tudod, milyen Mikey – össze-vissza beszélt arról, hogy te megközelíthetetlen vagy, erre valaki bedobta a szerelem szót is… – Függőben hagyta a mondatot, és a lány arcát tanulmányozta, aki tágra nyílt szemmel, kíváncsian nézte őt, miközben az ajkába harapott. – Azt gondolja, ha beléd szeretnék, te tutira összetörnéd a szívem.

Lily nagyot nyelt. Nem haragudott Mikey-ra, hiszen tényleg nem ígérhette meg Ash-nek, hogy nem tesz így. – És te mit feleltél?

– Azt, hogy nem ismer úgy, ahogy én. Mert benned sokkal több… szeretet van, mint amit bárki is feltételez.

– Az lehet, de attól még se perc alatt összetörném a szíved.

– Igen. Ahogy én is a tiéd. De egyikünk sem szándékosan tenné.

– Ez igaz. – Lily nem nézett a fiúra, inkább az aszfaltot bámulta. Értékelte Ashton racionalitását, mely szöges ellentétben állt a tekintetéből sugárzó érzelmekkel. Biztos volt benne, hogy akarattal sosem bántaná, ahogy azt mondta is, és ez a felismerés elűzte a mellkasában csírázó rossz érzést, hogy esetleg megsérülhet. Hiszen az is egy tapasztalás. Nincs árnyék fény nélkül, tartja a mondás – a rossz dolgokat akkor ismerjük fel, ha előtte megtapasztaltuk a jót is. Úgy érezte, Ashton igazán, nagyon jó, a legjobb dolog lehet az életében. – És akkor miért vigyorogtak annyira, amikor odamentem? Az még nem jelenti, hogy szerelmes vagyok.

– Nem, az nem. Csak a pillantásod, ahogy megfogtad a kezem, tette hozzá gondolatban. És a szerelem szót nem is a te vonatkozásodban használták. Viszont te akkor értél oda – hadarta, hogy elterelje a lány figyelmét az iménti közléséről –, amikor Luke befejezte a kiselőadást, amivel erőt akart önteni belém. Az volt az utolsó mondata, hogy csak táncolni ne hívjalak el, mert azt nem bírod. Erre megjelentél, megfogtad a kezem, és pont arra kértél, hogy táncoljak veled.

A jelenetre visszagondolva Lily elmosolyodott. Így már valóban vicces volt. Valami azonban nem hagyta nyugodni, és egyáltalán nem az, hogy a srácok arra utaltak, Ash szerelmes lehet belé, amit a fiú igyekezett elbagatellizálni. Megállt, és szembefordulva Ash-sel, aggodalmasan nézett fel rá. – Miért kellett Luke-nak erőt öntenie beléd? – Amióta ebbe a beszélgetésbe belekezdtek, Ashtonon most először látta, hogy kényelmetlenül érzi magát. Megszorította a kezét. – Őszintén – kérte.

– Mert miután azt mondtam, hogy nagy szíved van, olyasmi is kicsúszott, hogy ha nem akarnál engem, az azért lenne, mert… mert nem vagyok elég jó neked. – Kerülte a lány pillantását. Nem akart szánakozást látni abban a nyílt, barna tekintetben. Amikor aztán mégis belenézett a szemébe, az sokkal inkább kétségbeesést és értetlenséget tükrözött.

– Ash! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? Szeretem azt gondolni, hogy kezdelek kiismerni, és hidd el, nincs olyan lány, akinek ne lennél elég jó. Én is látom, érzem magamon a változásokat; senki más nem lett volna képes kihozni ezt belőlem, és ezzel te is tisztában vagy. Pontosan tudod, mennyit tettél azért, hogy most itt álljak veled. Elég jó vagy, a legjobb… nekem. – Hangja elhalkult, és lesütötte a szemét. – Ja, ezt kimondtam. Hangosan. – Ashton megemelte az állát, és ő meglátta azt a meleg, napsugaras mosolyt, melybe beleszeretett.

– Köszönöm, hogy kimondtad… hangosan. – Ezért a mondatáért még jobban szerette Lilyt, mint addig. Mosolyában játékosság bujkált, ám a tekintete egészen másféle érzelmet tükrözött. Sötét volt a vágytól. Legszívesebben ott, az utcán beletemetkezett volna Lilybe, hogy enyhítse a gyötrő feszültséget, mely egyre nőtt a mellkasában, és amely lassan eluralkodott az egész testén. Gyengédséggel szerette volna megmutatni Lilynek, milyen mélyen szereti és akarja őt. Azonban azzal is tisztában volt, hogy a szerelmét leginkább azzal mutathatja ki, ha mindent megtesz azért, hogy Lily biztonságban érezze magát, és ellazuljon mellette. Arra pedig nem a legjobb módszer közterületen szeretkezni. Ettől viszont nem volt könnyebb elaltatni a vágyat, mely egyre követelőzőbben feszítette az ágyékát. Muszáj volt végre megtennie, amivel egész este próbálkozott, még ha azzal nehezebb perceket szerez is magának. Muszáj volt mélyebb kapcsolatot teremtenie Lilyvel, akármilyet, csak igazán érezze őt.

Lily sóvárogva figyelte, hogy Ash megnyalja azokat a kívánatos ajkakat, ezzel egy időben pedig a derekára fonódó karja maga felé húzta a csípőjét. Amint a testük összeért, és megérezte Ash erekcióját a hasának feszülni, felgyorsult a légzése. Szabad kezét végigfuttatta az őt tartó karon, fel, egészen a széles vállig, és beszívta az alsó ajkát, amikor a fiú arca közeledni kezdett felé. Felpezsdült a vére, gyomrában feltámadt az az őrjítő bizsergés, mely lekúszott a combja közéig, kínzó forrósággal öntve el azt. Nem volt türelme kivárni, míg Ash lehajol hozzá. Tenyerét a nyakára simítva húzta Ashtont maga felé, míg ő maga lábujjhegyre állt, hogy félúton találkozzanak. Ash forró ajka az ő félig nyitott szájára tapadt; néhányszor megszívta azt, mielőtt hagyta volna, hogy elmélyítse csókjukat. Egész testén végigömlött a bizsergés, amint a nyelvük összefonódásakor Ash felnyögött, és az addig az ő kezét szorongató tenyere a nyakára és az arcára simult. Ash lejjebb hajolt, és még szorosabban húzta magához, hogy testük minden lehetséges ponton érintkezzen. Lily készségesen simult hozzá, ujjai felkúsztak a tarkóján, és a göndör hajba túrtak, majd marokra fogott egy tincset, ahogy csókjuk egyre hevesebbé vált, és az alhasa lüktetni kezdett. Ashton hosszú ujjai a gerince ívén kalandoztak, de már érezte, hogy szorítása erejét veszti, és nem sokkal később zihálva, tőle szokatlanul vad tekintettel megtörte a csókot, és hátrébb húzódott. Lily maga is kifogyott a szuszból, bőre minden négyzetcentimétere érzékenyen reagált a legkisebb érintésre is, és bár még többet akart Ashtonból, elégedett és hálás volt, hogy ennyit is kapott belőle. Tudta, hogy le kell higgadniuk mindkettejük, de főleg Ash érdekében, aki annak ellenére, hogy még a karjában tartotta, most már kínosan ügyelt arra, hogy a csípőik ne találkozzanak.

– Bocs, hogy ennyire elragadott a hév – szabadkozott a srác, de csillogó tekintetében nyoma sem volt valódi megbánásnak. Csodálattal nézett a szemébe, majd pillantása újra a csókolózástól kivörösödött és megduzzadt ajkakra tévedt; saját gondolatait ismerve inkább félrenézett, és elmosolyodott. – Csak már túl régóta várok erre.

Lily is elmosolyodott, és ujjait végigfuttatta a srác enyhén borostás arcán. – Semmi baj. – Az ajkát harapdálva, kissé szégyenlősen, de humorral a tekintetében nézett a fiú szemébe. – Ez egy jó kezdés volt. – És így is érezte. Már a gondolatba is beleszédült, mi minden várhat még rá Ashton mellett. Valószínűleg bele is pirult a szeme előtt lepergő, túlfűtött képsorokba, de remélte, az utcai lámpák halovány fénye jótékonyan eltakarja teste áruló reakcióját. – Én mindig is tudtam, hogy ez lesz, ha egyszer megengedem, hogy hazakísérj – kuncogott. – Többek között ezért sem jöhettél velem soha. – Megvonta a vállát. – Még ha te ellenkezel is, én valószínűleg nehezen álltam volna meg, hogy… nem tudom. Még ha nem is mászom rád, tuti, hogy folyton ez járt volna a fejemben, és ennyire azért nem vagyok mazochista. – Ash huncutul vigyorogva, felvont szemöldökkel nézett le rá, miközben a hátát simogatta, és ettől zavarba jött. Homlokát a fiú mellkasának döntötte, hogy elrejtse zavarát. – Ne nézz rám így!

– Szóval mindig is tudtad. – Lágy, évődő hangján hallatszott, hogy mosolyog, és amikor felemelte a fejét, Lily erről meg is győződött. – Ezek szerint már rég megcsókolhattalak volna, de hagytál szenvedni. – Lily ártatlan arckifejezése megnevettette.

– Egyébként meg ne akard az egészet rám kenni. Lett volna alkalmad. Akár ma, a parton is.

– Tudom – bólintott Ash. – De megjelent Mikey meg a többiek, és úgy nem akartam.

– De miért? – Lily arcára a kíváncsiság mellett bizonytalanság is kiült. Nem akart rejtegetni való titok lenni. Nem akart az a lány lenni, akivel jó együtt lenni, de a haverok előtt ciki beismerni, hogy vele van az ember. Nem akarta hallani, hogy Ash kínosnak találja a barátai előtt, hogy vele van. Mikey az ő füle hallatára is világossá tette a véleményét arról, Ash mekkora hibát követne el, ha vele kezdene. Ennyire sokat számítana Ash-nek Mikey véleménye, és ennyire kevéssé bízik benne?

– Azért, mert azt akartam, hogy az a perc csak a miénk legyen. – Kezét az arcához emelve, a hüvelykjével cirógatta a bőrét; tekintete ellágyult. – A tiéd és az enyém. Azt akartam, hogy az első csókunk csak rólunk szóljon, és tökéletes legyen. Utáltam volna, ha Mikey, vagy bárki más elrontja a beszólásával. Rád akarok emlékezni, nem mások hurrázására, vagy akármilyen reakciójára. – Gyengéd mosoly jelent meg a szája szegletében. – Nem érdekel, hogy később mit csinálnak, ha azt látják, hogy megcsókollak, de ezt az élményt csak veled szerettem volna megosztani. Azt akartam, hogy elsőre olyan hosszan kóstolgathassam ezeket az ajkakat, ameddig jólesik. – Tekintete elsötétedett, míg ujja körberajzolta Lily szájának vonalát. – Lassan, édesen, kiélvezve minden pillanatát. Igaz, hogy végül ennél sokkal, hm, intenzívebb lett, de szerintem tökéletes volt.

Lily szíve vadul kalapált, de Ash-re elragadtatottan mosolygott; biztos volt benne, hogy reménytelenül szerelmesen néz rá. Nem is tehetett másként. Ashton a létező legjobb magyarázattal állt elő, és igazat adott neki: az első csókjukhoz nem volt szükségük közönségre. Azzal is egyetértett, hogy milyennek kellett volna lennie. – Gyere ide! – kérte, és amikor a srác közelebb hajolt, száját gyengéden az övéhez érintette. Felsóhajtott, amikor Ash finoman megszívta, majd megnyalta az alsó ajkát. Egész testével a fiúhoz simult, miközben lassan, érzékien csókolta őt. Akkor sem távolodott el Ashton szájától, amikor levegőre szomjazva pihenőt tartottak: leheletkönnyű puszikkal hintette tele, lágyan kóstolgatta a srác ajkát, miközben ujjai végigfutottak hátának izmain.

Ash ölelése szorosabbá vált, és belenyögött az apró csókokba. – Lils…

A lány elmosolyodott. – Oké, oké. – Még egyszer, hosszan a fiúéra tapasztotta a száját, majd hátrébb húzódott. Tágra nyílt, sugárzó tekintettel mosolygott a fiúra, míg a szemébe hullott szőkésbarna tincseket hátrasimította a homlokából. – Azt hiszem, ez a második majdnem olyan jó volt, amilyennek az első csókunkat szeretted volna.

Ash arca felragyogott. – Egészen biztosan jobb volt, mint ahogy elképzeltem.

Lily háztömbjéig összeölelkezve sétáltak el. A kapualjban megálltak, és hosszan folytatták a beszélgetést, közben meg-megérintve egymást. Egyikük sem sürgette az elválást.

Ashton elgondolkozva nézte a lányt.

– Mi az? – kérdezte ő.

– Semmi, csak… Megígéred, hogy holnap, amikor felébredsz, semmi sem változik köztünk? – Fejében Mikey figyelmeztetése visszhangzott Pszicho Lilyről. Hiába tartotta durvának a gúnynevet, nem tagadhatta, hogy a lány hangulata ingadozó.

Lily szeme megrebbent a döbbenettől, de aztán elmosolyodott. – Rossz hírem van: ha egyszer megszelídítettél, nehezen szabadulsz tőlem.

– Akkor jó.

Lily nem tudott mit kezdeni a srác megkönnyebbült sóhajával. Valahogy muszáj lesz elérnie, hogy ne kételkedjen az érzelmeiben. Közelebb húzta magához Ash-t, hogy megcsókolja. – Ideje bemennem. Holnap már így is olyan leszek, mint a mosott szar – mondta, amikor szétváltak.

– Ma. Már rég ma van. És ma is ugyanolyan szép vagy, mint tegnap.

Lily szája hálás mosolyra húzódott, még egy gyors puszit nyomott a srác ajkaira, aztán elengedte őt.

– Találkozunk munka után?

– Mindenképp – felelte Lily, és kulcsát elfordította a kapu zárjában. – Jó éjt, Ash! – Már majdnem becsukta maga mögött a kaput, amikor Ashton megragadta azt.

– Várj, Lils! – Miután a lány kitárta a kaput, meg is bánta, hogy utánaszólt. Túl korai, Lily biztosan… Félszegen ácsorgott ott, haját hátrafésülte szeméből. – Én csak azt akartam mondani, hogy…

Lily kíváncsian várta, hogy Ash kimondja végre, amit akar, mire a kínlódását látva megfogalmazódott benne egy gondolat a mondanivalóját illetően. Remélte, nem téved. Nem várta, de már számtalanszor elképzelte. Ezen az estén is megannyiszor eszébe jutott ez a szituáció, legutóbb néhány perce, amikor Ash elbizonytalanodott az érzéseivel kapcsolatban. Előrébb lépett, és a lábával kitámasztotta a kaput. – Igen?

– Én… – A srác lesütötte a szemét.

Lily megragadta a kezét, és a kézfejét cirógatva rávette, hogy felnézzen. Ash megnedvesítette az ajkát, és nagyot nyelt, mielőtt újra megszólalt volna. – Ash, ugye komolyan gondolod ezt az egészet? Mert én… – Miért ilyen nehéz ezt kimondani?

– Igen, ezt próbáltam kinyögni.

– Szeretlek – szaladt ki Lily száján, és mintha Ashton a visszhangja lett volna, vele együtt mondta ki a szót. Mindkettejük tenyere izzadt, miközben egymás kezét szorongatták, de megkönnyebbülten mosolyogtak össze. Ash egy lépéssel megszüntette a köztük lévő távolságot, átkarolta a derekát, és a homlokának döntötte a homlokát.

Lily ajkát csiklandozta Ash lehelete, amikor suttogva megszólalt. – Nagyon régóta szeretlek, Lily.

Ash gyengéden csókolta, és Lilynek kétsége sem maradt a srác őszinteségét illetően.

Amikor a kapu becsukódott mögötte, hátát nekivetve, lehunyt szemmel mosolygott. Alig várta, hogy az Ashtonnal közös utazása igazán elkezdődjön, és azt remélte, hogy nagyon-nagyon hosszú, élményekkel teli, boldog út áll előttük.

Vége 

That's all Folk(s), mostly one folk, Donna. :)

Thanks for sticking with me <3 br="">