Ash és Lily 4.

Ashton kedvetlenül ücsörgött Michaelék nappalijában. Hogy elterelje a figyelmét, bekapcsolta a mobilját, és az internetet böngészte, de az sem feledtette egyre mélyülő csalódottságát.

Sophie elővette az Activityt, és örömmel jelentette be, hogy mivel éppen ketten hiányoznak, még mindig párban vannak a játékhoz – Ashtont nem dobta fel a tény, hogy Angie és Lily hiányában senkinek sem kell kimaradnia a játékból. Éppen ellenkezőleg: fogalma sem volt, hogyan vidítsa fel Calumöt, akivel egy csapatba osztották. Ha tudta volna, saját rossz kedvét is elűzhette volna, ugyanis majdnem ugyanabban a cipőben járt, mint a barátja.

Calum attól volt maga alatt, hogy Mikey elkotyogta, amit a konyhában Sophie és Mag beszélgetéséből elcsípett: Angie azért nem jött el, mert randija van valakivel.

Angie másfél hónapja szakított Callel arra hivatkozva, hogy már nem érzi a tüzet kettejük között. Eleinte úgy tűnt, ezzel a srác is tisztában van, és nem viseli meg az elválás, az elmúlt hetekben azonban egyre levertebb lett. Végül bevallotta, hogy hiányzik neki Angie, és óriási hiba volt elengedni ahelyett, hogy küzdött volna érte. Az, hogy ezalatt Angie  vígan élte a világát, csak még mélyebbre lökte Calt az önsajnálatba. De Cal szerencsésnek is mondhatta magát, mert ott voltak neki ők, a barátai, akik bármikor készek voltak meghallgatni, és gyakorlatilag bármit megtettek volna, hogy jobban érezze magát.

Ezzel szemben Ashton senkinek sem beszélt az érzéseiről. Eleinte azért titkolózott, mert úgy gondolta, ha teljesen őszintén beszélne velük, a srácok puhánynak tartanák, később pedig még kínosabbá vált a helyzet, mert rájött, hogy képtelen a lány közelébe férkőzni. Ha Michaelék megtudták volna, hogy érdekli Lily, szánakozva vállon veregették volna, és azt tanácsolták volna, hogy keressen mást. Márpedig erre egyáltalán nem vágyott, így inkább tartotta a száját.

Lily megígérte, hogy itt lesz, és bár nagy volt az esélye, hogy előző nap erről is hazudott, ő reménykedett, hogy ha mást nem, legalább láthatja a lányt. Az edzésen jól érezte magát Lilyvel, de azt is bármibe lefogadta volna, hogy Lily végül azért találta ki azt a mesét az anyukájáról, hogy elmenekülhessen a közeléből. Ash megfogadta, hogy ma visszafogottabb lesz, és nem kap őszinteségi rohamot a lány előtt, de lehetősége sem volt a bizonyításra.

A többiek – ahogy az általában lenni szokott – mindebből semmit sem vettek észre, és ő mindent megtett, hogy ez így is maradjon. Olyannyira, hogy nem csupán Calumöt sikerült őszinte nevetésre sarkallnia, de ő maga is élvezettel vetette bele magát a játékba, és nagyokat kacagott barátai próbálkozásain, hogy körülírjanak vagy elmutogassanak egy-egy feladványt.

Lilyről senki sem tudott semmit, egyetlen hívásra vagy üzenetre sem válaszolt, így meglepődtek, amikor másfél óra késéssel, egy papírtálcányi gőzölgő forró csokoládéval, bekopogtatott az ajtón.

– Mi volt veled, Lily? – kérdezte a lányt Sophie, miközben kiosztotta a krémes italokat. – Rengetegszer hívtalak, de nem vetted fel.

Lily szempillája megrebbent zavarában, de ez csak az őt árgus szemmel figyelő Ash-nek tűnt fel.

– Tudom, ne haragudj! Délután lenémítottam a telefont, és úgy is maradt. De kárpótlásul hoztam forró csokit! – mondta tettetett vidámsággal.

– Köszi, pont erre vágytam – kortyolt az italba a göndör lány, és a pohara fölött elmosolyodott. – Emlékszel, régen mennyit ittunk Angie-vel együtt? Suli után mindig belógtunk Tedhez egy forró csokira vagy hideg kakaóra.

– És Bree mindig extra adag habot meg fahéjat tett a tetejére – mosolyodott el Lily is az emléktől. – Angie-nek barna cukorral – imitálta a nő hangját, aki minden egyes alkalommal a szemét forgatta, amikor Angie közölte, hogy diétázik. – Tényleg, hol van Angie? – kérdezte a megmaradt poharat szorongatva.

– Randija van – súgta Sophie, és sajnálkozó tekintetet vetett Calre.

Lily is a srác felé fordult, ám az ő pillantása végül az újfent szomorkássá vált fiú mellett ücsörgő Ash-en állapodott meg. Bűntudata támadt, és összerándult a gyomra, de azért küldött felé egy félszeg mosolyt. – Ó! – visszafordult a barátnőjéhez, és elfintorodott.

– Ja. Szegény Cal totál kivan, bár az előbb Ash-nek sikerült egy kicsit felvidítania. Csak – gondolom –, a fölösleges forró csoki megint az eszébe juttatta, hogy Angie…

– Értem. – Lily mély lélegzetet vett, és hosszan, lassan fújta ki a levegőt. Tényleg sajnálta Calt, és máris azon törte a fejét, mivel vidíthatná fel, de nem volt sok ötlete.

– Figyi, ha akarsz, beszállhatsz a helyemre, én addig megnézem Adamet – vágott a szavába Calum, aki közben melléjük lépett. – Játssz Ash-sel, én meg a kis vasgyúrót szórakoztatom. – Szavait Lilyhez intézte, és remélte, hogy a lány kap az ajánlaton. Egy szóval sem említette, de ő nagyon is jól látta, hogy Lily érkezésekor Ashton testtartása, az egész kisugárzása megváltozott, és az sem kerülte el a figyelmét, ahogyan a lányt bámulta. Nem tudta, mi zajlik kettejük között, és az igazat megvallva Ash érdekében remélte, hogy nem tetszett meg neki Lily, de biztosra vette, hogy Ash örülne, ha Lily közelében lehetne. Ez neki is kapóra jött; így legalább nyugodtan nyalogathatta a sebeit, és mellesleg megnézhette, mit kezd egymással Ash és Lily.

– Nem túl jó ötlet – kezdte Sophie, aki féltette Ash-t, de Lily, aki egy Ashtonra vetett pillantás után megvonta a vállát, elhallgattatta.

– Felőlem… Ha Ash-t nem zavarja…

Ahogy Cal és Lily, de még az őket hallgató Maggie is gondolta, Ash természetesen nem bánta, hogy Lily ugrik be Calum helyett.

Miután mindenki elfoglalta a helyét, Cal pedig leült a padlóra a kis Adammel, a játék folytatódott.

Lily teljes odaadással figyelte az éppen mutogató Luke-ot, amikor a hangos nevetés közepette meghallotta Ash suttogó hangját.

– Azt hittem, mégsem jössz.

Lily futólag belenézett a mogyoróbarna szempárba, és halványan elmosolyodott. – Én is – mondta, majd lesütötte a szemét.

Valóban nem sokon múlott, hogy otthon maradjon. Az előző napi találkozásuk után fogalma se volt, mihez kezdjen Ash-sel. Az esze, a félelmei azt súgták, jó messzire kerülje el, és ha mégis találkoznak, bánjon vele úgy, hogy a srác egy életre megutálja, ám Ash mosolyának emléke, az elképzelt jövő reménye, az Ash-nek és Magnek tett ígéretei éppen az ellenkezőjére késztették. Minden egyes hívást hallott, látta az üzeneteket, de egészen addig nem tudta biztosan, hogy eljön, amíg jóval a megbeszélt időpont után az utcán nem találta magát, azon igyekezve, hogy mielőbb láthassa Ashtont. Azt viszont továbbra sem sejtette, mit csinál majd most, hogy már látta, sőt, olyan közel volt a sráchoz, hogy szinte összeért a combjuk és a karjuk. Végül úgy döntött, hagyja, hogy maguktól alakuljanak az események. Ash-t is úgy kezelte, mint a helyiségben bárki mást: jó barátként, és nem ellenségként, ahogy korábban mindig tette. Úgy gondolta, ha veszélyben érezné magát, később még bármikor felveheti az utálatos maszkot, és tüskésségével megvédheti magát.

Erre azonban nem volt szüksége. A játék során Ashton kerülte az oda nem illő, a kettejük kapcsolatától idegen célozgatásokat, félmondatokat. Nem éreztette, hogy különleges lenne a számára, ellenben felszabadultan viselkedett a társaságában, viccelődött és sokat nevetett. Ahogy Lily is. Jól érezte magát Ash-sel és a barátaival. Végre olyan lehetett, amilyen csak ritkán – önmagát adta, és ez igazán felszabadítóan hatott rá. Csak azt sajnálta, hogy amikor megnyerték a játékot, Ashton nem ölelte meg. Csillogó szemmel villantotta rá legszélesebb mosolyát, de a karjait nem tárta ölelésre, pedig Lily ezúttal szívesen engedett volna az ösztöneinek. Talán túl jó munkát végzett az elidegenítésével, vagy Ash egyszerűen ráunt, hogy hiábavalóan próbálja kimutatni a kedvességét és a lényéből fakadó szeretetet – tűnődött Lily. Talán végig félreértette őt, és egész idő alatt csak azt szerette volna, hogy barátokként tudjanak leülni egymás mellé? Ash mindenki mással is éppen ilyen jóindulatú, és más lányoknál is sütött már el kétértelmű poénokat. Igen, nagyon is elképzelhető, hogy félreértette a viselkedését, elvégre az, hogy azt mondja, szép, és jó együtt csillagokat nézni, még nem jelenti, hogy meg is akarja szerezni magának, igaz? Talán mindvégig csak a saját érzéseit vetítette ki a srácra.

Lilyt teljesen összezavarták saját gondolatai, de nem esett nehezére elhitetni magával, hogy Ashton mindvégig a barátságát kereste. Egy része örült, mert így nem volt mitől tartania, és ennyi idő után végre tényleg jól érezheti magát a barátaival – az összessel –, ám egy másik része csalódott volt, és még annál is több.

– Lily, átveszed Adamet? – Calum igyekezett magára vonni a gondolataiba merült lány figyelmét. Eleget látott, és bár szeretett Adammel játszani, ideje volt visszatérnie a felnőttek világába.

Lily csupán egy röpke pillanat erejéig habozott, aztán elmosolyodott, és odasétált Calhez. Miután átvette a csecsemőt, elbizonytalanodott. Fogalma sem volt, mit csináljon a gyerekkel. Csak azt tudta biztosan, hogy jó érzéssel töltötte el az aprócska ujjak szorítása és az édes babaillat, mely Adamből áradt.

– Na, kisöreg, mit csináljunk? – Belenézett a kisfiú sötétbarna szemébe, melyet az édesanyjától örökölt, és elmosolyodott. Válaszul Adam nyálbuborékokat fújt, és belekapott Lily hullámos tincseibe. Lily kiszabadította a haját, és jobb ötlet híján felkapott egy plüssmackót, majd a szoba másik felébe sétált. Az ablak előtt állva mesélni és dúdolni kezdett a csöppségnek.

Adam szeme fényesen ragyogott a vidámságtól, olykor felkacagott, majd megmarkolta a plüssmacit, és a szájába gyömöszölte a fülét.

Lilyt boldoggá tette, hogy a gyerek jól érzi magát vele; sugárzó mosolyt küldött a vigyori, nyáladzó Adam felé, aki nem sokkal később ujjongva felkacagott, és a mackót eldobva Lily válla felé kapott a karjaival, míg tömzsi ujjait kinyitotta és becsukta.

A lány hátranézett a válla felett, és Ashtont pillantotta meg, amint a mackóval a kezében, szélesen mosolyogva felegyenesedett.

– Na, mi van, kishaver? Hát szabad ilyen csúnyán bánni Mackó Úrral? – Odanyújtotta a játékot, és elnevette magát a gyerek reakciójától.

Adam visongva kacagott, miközben két karjával ütemesen verte Lily mellkasát és vállát, majd tekergőzni kezdett, hogy kiszabaduljon a lány öleléséből, és Ash karjába könyörögje magát.

– Nyugi, te kis sajtkukac – nevetett Lily –, mehetsz Ash-hez. – Átadta a kisfiút, és a látványtól, ahogy Adam befészkelte magát a srác erőtől duzzadó karjaiba, melegség járta át a szívét. Mosolyogva nézte, ahogy Ashton végigsimított a kisfiú selymes, sötéten göndörödő fürtjein, majd grimaszolt neki, mire Adam gurgulázó nevetésben tört ki. Jóleső bizsergés támadt a gyomra tájékán. Mély lélegzetet vett, hogy lecsillapítsa túláradó érzelmeit. – Imád téged.

Ash ráemelte örömtől csillogó tekintetét, és szerényen mosolygott. – Csak szeret velem játszani.

– Veled minden gyerek szeret játszani. – Elgondolkozott. – Nem, nekem van igazam: téged szeretnek a gyerekek.

Ash szája a füléig ért, és egyetértése jeléül megvonta a vállát. – Igazad lehet. Sosem volt gondom a srácokkal. Jól kijövünk, igaz, pajti? – Adam egy pillanatra elkomolyodott, a koncentrációtól finom ráncok támadtak a homlokán, majd hangos pukkanások hallatszottak a pelenkájából, és Ashtonra nézve gyöngyöző kacajt hallatott.– Ahh, pajti, most komolyan? – Ash játékosan elfintorodott, majd vigyorogva folytatta. – Iderotyogtatsz nekem?

Lily kuncogva nézett össze a sráccal. Jó érzéssel töltötte el, hogy ilyen fesztelenül viselkednek egymás társaságában.

– Hát ennyire szeret – mondta neki Ash bazsalyogva.

Ezúttal Lilyn volt a sor, hogy grimaszoljon. – Annyira, hogy szerintem tele is rakta a pelust – ráncolta az orrát, és közelebb lépve megtapogatta a pelenkát. Közben az ujjai összeakadtak Ashtonéival, aki szintén a gyerek pelenkás fenekét vizsgálgatta, és úgy érezte, mintha az érintésük nyomán elektromos szikrák pattantak volna ki az ujjbegyeikből. Nem nézett fel a srácra, csak lassan – nagyon lassan – elhúzta a kezét. – Azt hiszem, tisztába kéne tenni – jegyezte meg.

– Mutasd magad, te kis kakagyáros! – Ash felemelte a kisfiú fenekét, a levegőbe szagolt, majd Lily korábbi arckifejezését utánozva, felhúzta az orrát. – Huhú, de büdi vagy, te kis huncut! – A magasba emelte Adamet, mire ő kacagni kezdett. – Gyere, pajti, Lilyvel tisztába teszünk. Jössz? – fordult a lányhoz.

– Persze, de én még sosem tettem tisztába. Láttam, hogyan csinálja Sophie, de…

– Majd én csinálom. Gyerekkoromban rengetegszer tettem tisztába az öcsémet.

– Oké – szólt a fiú után, aki elindult a gyerekszoba irányába.

Sophie csak akkor ment utánuk, amikor meghallotta az egész házat betöltő nevetésüket. Ő maga is felnevetett, amikor megpillantotta az Ashton AC/DC-s pólóján éktelenkedő pisifoltot, és megkérte őket, hogy vigyék át Adamet a fürdőszobába, amíg ő hoz egy tiszta pólót Ash-nek.

Mire Sophie meghozta a pólót, Lily kiengedte a fürdővizet, és a babaápoló termékeket tanulmányozta, míg Ashton az ölében tartott meztelen gyereknek magyarázott valamit.

– Oké, srácok, innen átveszem. Tessék, Ash, itt a tiszta póló – nyújtotta a ruhadarabot a fiúnak. – Azt a sószsákot meg ideadhatod. – A kisfiáért nyúlt, de Ash nem adta át neki.

– Szívesen megfürdetem, ha akarod. Kapsz egy kis szabadságot – mosolygott a lányra. – Lils, segítesz?

– Aha. Jó móka lesz, igaz, pisis? – vigyorgott a magában dünnyögő csecsemőre, mire az felnézett, és nevetett. – Megáll az eszem! Életemben nem láttam még ilyen nevetős babát. Olyan, mint… – de a mondatot nem fejezte be, csak hamiskásan Ashtonra mosolygott. Nem látta, hogy Sophie megemelt szemöldökkel figyeli kettejüket, mert Ashton kérdő tekintetétől elnevette magát, és inkább visszafordult a kezében tartott babaolaj címkéjéhez.

– Móka… Ti tudjátok. Tényleg jól jön egy kis pihenő. De – fordult vissza az ajtóból –, nagyon vigyázzatok a kicsikémre! – Visszasétált Ash-hez, lehajolt a kisfiához, és összecsókolta az arcát.

Fél órával később Mikey homlokráncolva fülelt a fürdőszobából kihallatszó hangokra, aztán összezavarodva a nappaliban tartózkodó barátaihoz fordult.

– Fura. Már mióta bent vannak, de még egyetlen káromkodást vagy vitát se hallottam.

– Ja, egész este hangjukat se hallani – helyeselt Luke.  – A helyedben megnézném, minden rendben van-e velük. Lehet, hogy belefojtották egymást a fürdővízbe.

– Hülye vagy. Nem hallod, hogy Ash most is a gyereknek gagyarászik, Lily meg Adammel együtt sikítozik? Nincs ezeknek semmi bajuk – mondta Cal.

– Kivéve, hogy tutira beszedtek valamit, és ki tudja, mit művelnek a fiammal.

– Ne legyetek már rosszindulatúak! Örüljetek neki, hogy legalább egyszer nem ölik egymást. – Sophie elmosolyodott. – Nem láttátok, milyenek voltak az előbb. Teljes az összhang, Lily meg… – de inkább nem árulta el a barátnőjét, pedig tényleg aranyosnak találta, hogy Lily az Ashtonéhoz hasonlította Adam napsugaras személyiségét, és igazat is adott a lánynak.

A nyitott fürdőszobaajtón át Lilyék szinte mindent tisztán hallottak, így azt is, amikor Maggie megjegyezte, hogy ő örülne, ha békét kötnének, és inkább a nevetésüktől, mint a veszekedéseiktől lenne hangos a ház. Hozzátette, hogy ő figyelte őket ma, és szerinte aranyosak együtt.

– Hallod ezt a sok baromságot, Adam? – Lily kiemelte a hadonászó kisfiút a kádból, és egy pihe-puha töröközőbe bugyolálva, az ölébe ültette. Futó pillantást vetett Ash-re, és megvonta a vállát, míg a hallottak után Ashton elmosolyodott, és Mag szavainak igazában reménykedve nézett a lányra. Ám mielőtt Lily bármit is reagálhatott volna, Mikey hangja ismét felcsendült, bár ezúttal sokkal halkabban.

– Remélem, megjön végre az eszük, és döngetnek egy nagyot! Már egy éve kellett volna, mindenki jobban járt volna.

Lily szemöldöke a homlokára kúszott, és elvörösödve nézett Ashtonra, aki szintén elpirult, de állta a tekintetét, miközben kínjában vigyorogva a fejét ingatta.

Odakint helytelenítése jeléül Sophie oldalba bökte kedvesét, mire az értetlenül nézett végig a társaságon.

– Most miért? Ti is elismertétek már az elején, hogy idióták. Biztos gerjednek egymásra, erre itt harcolnak. Pedig a hippik is megmondták: szeretkezz, ne háborúzz! Á! Basszus, ez fáj! – Jobb tenyerével a bal karját dörzsölgette, ahova Sophie erővel belebokszolt.

– Hoppá- hoppá! Ki ne csússzon a kezemből ez a tündéri kisfiú! – mondta fennhangon Lily, miközben karjában Adammel átvonult a gyerekszobába.

– Inkább add ide! Nem ő tehet róla, hogy az apja egy tapintatlan farok. – Ash kacagva nyúlt a gyerekért. – Igaz, Adam? Az apád egy nagy barom. – Adam hangos, egyetértő gügyögésétől mindketten, de még Sophie is elnevette magát.

– Amúgy is, mi értelme lenne összemelegedniük? – kérdezte szkeptikusan Calum, miután Lilyék eltűntek a szemük elől. – Hogy aztán úgy járjanak, mint mi? Jól megvannak ők így is.

– Miért? Jól érezted magad Angie-vel, nem? És még mindig képesek vagytok veszekedés nélkül megmaradni egy légtérben.

– Már amikor itt van – motyogta Cal, de ezt a gyerekszobában nem hallották, pedig mindketten némán, a fülüket hegyezve tettek-vettek Adam körül.

– Ez egyre jobb lesz – törte meg a csendet Ashton, és zavartan Lilyre mosolygott.

– Michael helyettünk is megtervezi a jövőnket.

– Azért nem minden pontja ellen tiltakoznék – suttogta Ash az addigra szárazra törölt, és bepelenkázott Adam fülébe.

Lily azonban minden szavát tisztán hallotta. Néhány hosszú másodpercig összekapcsolódott a tekintetük, de Lily végül szó nélkül lesütötte a szemét. Felállt, zavartan körülnézett a helyiségben, majd beletúrt vizes tincseibe.

– Megyek, kérek száraz ruhát ez helyett – mutatott a fürdetéskor összefröcskölt felsőjére.  – Neked is át kellene öltöznöd – emlékeztette a nála is vizesebb Ashtont, majd tétován megfordult, és kisétált a szobából.

Ashton, bár csalódott volt, tudta, hogy hibázott, és ezért csak saját magát okolhatta; megszegte a saját magának tett ígéretét. Szerette volna jóvátenni a baklövését, de már ismerte annyira Lilyt, hogy ösztönösen tudja, ilyenkor jobb békén hagyni, ezért szó nélkül hagyta elmenni. Csak Adamnek mondta el, mennyire sajnálja, hogy már megint nem tudta befogni azt a nagy száját. Arra azonban nem voltak szavai, mennyire bántotta, hogy talán mindent tönkre tett, és az utolsó esélyét is eljátszotta Lilynél. Nem volt benne biztos, hogy képes lenne elviselni, ha a lány újra levegőnek nézné, mert Mikey óriásit tévedett: Lily többet jelentett neki egy numeránál. Sokkal többet.