Másik én - 46.

Készülődés

Ebben az évben korán beköszöntött a tél. November utolsó keddjének reggelén, az ajtón kilépve Flora egy teljesen más világban találta magát, mint amit addig megszokott: ameddig a szem ellátott, mindent hó borított és még akkor is hatalmas pelyhekben hullt alá a fagyott csapadék. Flora egy percig néma csendben állt az ház előtt és áhítattal szemlélte a hófödte faágakat és háztetőket, majd kezét az arcához emelte és lehelni kezdte, hogy felmelegedjenek az addigra már elgémberedett ujjai. Fehér párafelhőként gomolygott előtte a kilélegzett meleg levegő – akkor, ott rádöbbent, a szépség nem ejti rabul, képtelen beleszeretni a télbe, amikor vacognak a fogai és megfagynak a végtagjai.

Visszament a házba egy sapkáért, és elindult a szupermarketbe, hogy megvegye a hálaadásra szánt pulykát. Valójában nem ő készíti el a főételt, mert mint azt mindenki tudja, az ünnepi pulyka elkészítése roppantul kényes feladat, és Flora nem akarta elrontani a vacsorát. Ám a pulykán kívül mást is akart venni, amiből majd ő maga készít valamit az ünnepre. Azt tervezte, hogy meglepi a szeretteit egy csodálatos fogással, egyúttal bemutatja az étteremben ellesett tudományát. Édességet is szeretett volna készíteni, hogy megvendégelje vele az otthon lakóit is, akik közül sokakhoz már nem jár senki, nincsen családjuk, barátaik, így ők nem tudnák élvezni az ünnepet. Ezzel talán mosolyt csalhat fáradt arcukra, melyeken eltörölhetetlen nyomot hagyott az idő.

Ahogy elhaladt egy kopár, lecsupaszodott park mellett, eszébe jutott Tim. Annak idején sok időt töltöttek ebben a parkban, itt ültek fel egy pad támlájára, míg mások a lábuknál foglaltak helyet és ittak, kekszet majszoltak, marihuánás cigarettát szívtak. Emlékezett rá, hogy akkor mennyire jól érezte magát, azt hitte, jó helyen, a megfelelő emberekkel van, de a mai fejével már mindent másként látott. Már tudta, hogy csak vesztegette az idejét. Olyan emberekre pazarolta el a társaságát, akik cserbenhagyták – szó szerint.

Tim három év letöltendő börtönbüntetést kapott cserbenhagyásos gázolásért, a többi, az autóban tartózkodó személy pedig – köztük Carla és Rob is – másfél évet kaptak bűnrészességért. Még fellebbeznek.

Flora autóbalesete nem volt szándékos, valóban baleset történt. Tim annyira elveszítette az önkontrollt, hogy nem vette észre, hogy a lába beletapos a gázpedálba, miközben hátrafelé fordulva beszélt a barátaihoz. Amikor rájött, mi történik, azonnal fékezett, de már késő volt és Flora elveszítette az eszméletét. Ők ezt persze nem tudhatták, mert egyikük sem szállt ki az autóból, annyira megrémültek; azt hitték, Flora meghalt, és azonnal továbbhajtottak. És ezzel kis híján valóban megölték őt, mert ha csak egy fél órával később hajt arra valaki, belehalt volna a belső sérüléseibe.

Flora nagyon várta a Hálaadást, mert meggyőzte a szüleit, hogy ezúttal nagy vacsorát adjanak, ahova meghívta Raphe-et és Gus-t is. Közel egy hónapja találkozott utoljára a barátjával és már nagyon hiányzott neki. Az utolsó találkozásuk nem sült el túl jól, ugyanis másnap reggel Raphe előállt a kérdéssel, hogy mit csináltak ők ketten a nappaliban, hajnalban. Flora akkor elmagyarázta neki, hogy nem tudott aludni – persze okosan eltitkolta, hogy bántotta valami, amit vele képtelen volt megbeszélni –, ezért áthívta Gus-t, hogy még utoljára beszélgessenek egyet, mielőtt a fiú visszautazik az iskolába. Úgy tűnt, Raphe elfogadta a magyarázatát, de látta rajta, hogy legbelül maradtak kétségei kettejüket illetően, ezért Flora nagyon remélte, hogy az ünnepi asztalnál minden rendben lesz hármuk között. Nem akart lemondani Gusról, de az elmúlt hónapok során Raphe-et is annyira megszerette, hogy nem akart neki fájdalmat okozni. Nehéz feladatnak tűnt ellavírozni a barátja és a szerelme között, de feltett szándéka volt ezt megvalósítani.