Másik én - 41.

Fantázia

Becsukta maga mögött az ajtót, és hátát a hűvös fának támasztva merengett maga elé, elégedett mosollyal az arcán. A szobája felé tartva Flora még mindig az iménti csók hatása alatt állt, és a kissé bárgyúnak ható mosoly sem hagyta el. Még mindig az ajkán érezte Raphe ajkának ízét, bőrén érezte arcszeszének kellemes, fűszeres illatát. Az ágyára vetette magát, becsukta a szemét és azonnal maga előtt látta a mosolygós fekete szempárt. Legszívesebben minden idejét vele töltötte volna, de megpróbált lassan, lépésről lépésre haladni. Észnél akart lenni, józan döntéseket akart hozni. Azt szerette volna, hogy amikor odaadja magát a férfinak, azt szívből tegye, ne pedig puszta vágyból.

Raphe szorosan, mégis lágyan ölelte magához, végigfektette az ágyneműn és keze vándorútra indult a ruhája alatt. Flora lehunyt szemmel kapaszkodott a férfiba, miközben az feltérképezte testének minden porcikáját, amikor pedig felnézett, azonnal a sötéten fénylő szempárt kutatta. Tetszett neki saját fehér bőre a férfi kávészín bőrén – gyönyörűnek találta a kontrasztot. Az együttlétük romantikus volt, de sallangmentes, nélkülözte az általában leírt rózsaszín cukormázat. Flora nem viselkedett ártatlan lányként, mint ahogy nem is volt az, de tudatából kizárta korábbi élményeit és csupán arra koncentrált, amire a pillanatnyi vágya sarkallta. Kapni akart, azt akarta, hogy a férfi szeresse, hevesen és azonnal, és adni is akart, mindent, amit Raphe kívánt. Magára húzta a gránitszobor-szerű testet, körmei a nyirkos bőrbe mélyedtek, amitől Raphe felszisszent, majd elégedetten elvigyorodott, ő pedig tenyerét a férfi kőkemény fenekére simította, hogy még közelebb húzza magához és még mélyebben átélhessék az extázist. Az ajtó hirtelen kitárult és Gus vidám hangja keveredett a nyögéseikbe, majd néma csend borult a helyiségre. Flora takarót rántott a szeretője és saját meztelen testére, de mire újra az ajtó felé fordult, az hangos robajjal becsapódott. Gyötrő érzés söpört végig a testén és ezúttal Raphe cirógatása sem segített feloldani a gyomrában keletkezett görcsöt. Hiába próbált ellenállni, hiszen nem akarta megbántani a hozzá simuló férfit, arcán mégis legördült az első keserű könnycsepp, melyet számos másik követett.

Flora az ágyában volt, egyedül; nedves arccal ült fel abban a ruhában, amelyben fantáziálás közben elnyomta az álom. Rájött, az előbbi képekből egyetlen egy sem volt valódi, hamis filmkockák voltak csupán, melyet elméje sötét bugyrai löktek felszínre. Ha kora este tudja, milyen izgalmas vízióban lesz része, elképzelni sem tudta volna, hogy így reagáljon, most azonban hálát adott az égnek, hogy csupán álom volt az egész.

Az álombéli rossz érzése nem halványodott, a gombóc a torkáig kúszott, szinte fojtogatta az érthetetlen bűntudat. A kezébe vette a mobil telefonját és könnyei fátylán át bepötyögött egy üzenetet: Hiányzol, több mint egy hete eltűntél. Ha lesz egy kis időd, hívj, légyszi! Flora

Gus a telefonja rezgésére ébredt és az üzenet elolvasása után azonnal tárcsázta Flora számát. Fél órán át beszélgettek és bár a lány nem árulta el, mi bántja, Gus úgy érezte, a beszélgetés végére megkönnyebbült. Azzal az ígérettel vált el a lánytól, hogy amint tudja, újra hívja.