Másik én - 37.

Egy maroknyi illékony fénysugár

Flora a szobájában volt, nemrég ébredt fel és iszonyatos fejfájás gyötörte. Úgy érezte, mintha egy nála hatalmasabb, láthatatlan erő össze akarná préselni a szemhéjait és csak komoly küzdelem árán tudott ellenállni a kényszerítő erőnek. Nem akarta átaludni a napot, ezért most a fésülködőasztalánál ült és tejeskávét kortyolgatott, a fáradtság mégsem hagyta el.

Nem volt másnapos, egy korty alkoholt sem fogyasztott az előző éjjel, de csak hajnalban ért haza. Eric összejövetele nagyon jól sikerült, Gus barátai jól fogadták Trish-éket és ezúttal Gus sem mutatta jelét ellenszenvnek, talán csak Jamellel viselkedett hűvösen. Illetve vele sehogy se viselkedett, hozzá se szólt.

Flora egész este jól érezte magát és örült, hogy a két társaság között nem volt súrlódás, örült, hogy az ő két kis világa összeolvadt. Nem is értette, hogyan bírta ki eddig ezek nélkül az emberek nélkül. Hogyan elégedhetett meg holmi Timmel és Carlával…

Bár Raphe is ajánlkozott, végül Gus-szal ment haza, beszélgettek útközben, és még többet nevettek. Most dél volt, a tejeskávéját szürcsölgette és álmatagon pislogott az ágyán ülő, hatalmas, rózsaszín plüssmackóra. Az este történtektől, Raphe feketén csillogó szemének, és huncut mosolyának emlékétől, Gus vicceinek felidézésétől, Trish kétértelmű mondatainak visszacsengésétől jó kedve lett; letette a bögréjét, az ágyára vetette magát, magához ölelte a mackót és nevetett. Most minden jó volt. Észre se vette, mikor csukódott le újra a szeme.

Flora a telefonja rezgésére ébredt, Gus küldött üzenetet neki. Moziba hívta az estére.

– Na, hogy tetszett a film? Szerintem egy igazi nyáltenger volt, de ettől legalább tutira nem lesznek rossz álmaid. – Gus pajkosan mosolygott le a lányra. Kettesben voltak, a többieket most egyikük sem hívta el. Jó volt egy kicsit együtt lenni, mint a régi szép időkben.

– Jó volt. Szeretem a nyáltengereket. Köszi, hogy elhoztál. – Flora belekarolt a fiúba, így sétáltak tovább. Az este kellemes volt, balzsamos, langyos levegőt lélegeztek be, az utcai zajok elültek, csupán néhány elcsavargott macska nyávogása hallatszott innen-onnan. Ahogy haladtak előre, Flora orrát új illatok töltötték meg. – Danny pizzázója ilyenkor is nyitva van?

– Aha. Kérsz? Én i-má-dom a pizzájukat! – Gus tekintete olyan volt, akár egy kisfiúé, orrát ráncolva felhúzta és elővillantotta az egész kusza fogsorát. – Tudod, félig olasz vagyok, nem tudok ellenállni a hazai ízeknek. Na?

– Rendben, bemehetünk. – Flora valójában nem volt éhes, de szeretett volna Gus kedvére tenni.

Immár teli hassal, elpilledve sétáltak a lehűlő éjszakában. Gus közelebb húzta magához a lányt és átkarolta, hogy egy kissé felmelegítse, Flora pedig hálásan simult a karjaiba. A lány jól érezte magát Gus-szal, de már nagyon vágyott az ágya és a nagy mackója után. Várták az édes álmok, tudta jól.

A kapuhoz érve Gus búcsúzóul megölelte a lányt. – Jó kis este volt! Holnap találkozunk?

– Persze!

– Rendben, de nehogy sokáig aludj nekem! Az egész holnapi napot veled akarom tölteni.

Flora elmosolyodott, aztán, miután jobban átgondolta az elhangzottakat, némán meredt a fiúra. – Tudod, hogy már csak pár napom maradt, igaz?

Flora lassan, kelletlenül bólintott. – Tudom. Aztán vár a pezsgő egyetemi élet.

– Ja. Valahogy úgy.

– Hiányozni fogsz…

– Jaj, Flora, el ne kezdj nekem búcsúzkodni itt! Még nem mentem el! Meg amúgy is – vállával finoman meglökte a lányt –, tartjuk a kapcsolatot, nem?

– De!

– Na, én is így gondoltam. Mindkettőnknek van telefonja, internete, szünetekben pedig hazajövök, szóval nincs miért aggódnod. És hála az égnek, nem maradsz egyedül. Most már sok barátod van.

– Igaz. – Flora mosolygott, de valahogy nem vigasztalta az a rengeteg érv, amit Gus felsorolt. – De ha azt akarod, hogy holnap időben felkeljek, amit én is jó dolognak tartanék, akkor most már le kéne feküdnöm.

Gus elvigyorodott. – Akkor hajrá! – Még egyszer magához ölelte a lányt, aztán eltávolodott tőle néhány lépést, miközben zsebre vágta a kezét. – Jó éjt, szép álmokat és a többi!

– Jó éjt, Gus!

Ezúttal valóban jól jött a rózsaszín maci társasága, el kellett űznie a szorító érzést Flora gyomrából.