Ash és Lily 11.

A srácok mosolyogva nézték a lányok önfeledt táncát.

– Imádom ezeket a csajokat – mondta Michael, miután látta Lilyt Sophie-val összeölelkezve ugrálni. – Lily tényleg más. Tetszik így. Így is őrült nőszemély, de sokkal szórakoztatóbb.

– Ja. Ezt teszi a szerelem. Igaz, haver? – karolta át Cal Ash vállát, aki átszellemülten nézte az időnként felé tekintő Lilyt, ám ezt a mondatot hallva összerándult.

– Kösz, Cal, ezt pont ki kellett mondanod. – Grimaszolva nézett Mikey-ék felé. – De én is remélem, hogy az, és nem a pia – mondta halkan, visszafogottan mosolyogva.

– A terapeuta, ha nem tévedek – kuncogott Mikey, mire Ash megrántotta a vállát.

– Akkor ezért volt az előbb olyan furcsa Lily… Hát, haver, ha megszerzed, én leborulok a nagyságod előtt. Lilyt nem lehet csak úgy befűzni egy körre.

– Hülye vagy, Clifford! – Luke játékosan meglökte barátját. – Ezek szerelemről beszéltek, nem egy numeráról.

– Szerelemről? Ash, te betegebb vagy, mint gondoltam. Azok után, amit veled művelt, nem lehetsz szerelmes Pszichó Lilybe. Elismerem, jó csaj, jó haver is, meg tényleg változott valamennyit, de hogy vele kezdj… Ki fog csinálni. Bár erősen kétlem, hogy odáig eljuttok. Még ha egy őrült pillanatában azt is gondolná, hogy érez irántad valamit, a következőben tutira pofára ejt.

– Fogd már be, Mikey! Ne vészmadárkodj itt! – szólt rá Calum Ash elbizonytalanodását látva.

Ash homlokráncolva nézte barátait, látszott rajtuk, hogy hiába kételkednek annak helytállóságában, hajlanak egyetérteni Mikey nézeteivel, csak nem merik neki megmondani. Pontosan ezért nem akarta őket beavatni a lánnyal kapcsolatos gondolataiba, a hozzá fűződő érzéseibe. – Alábecsülöd Lilyt. Fogalmad sincs, kicsoda valójában. – Állkapcsa megfeszült, de nem a haragtól, hanem az egyre erősödő bizonytalanságtól. – Nem ismered őt úgy, mint én. Nagyobb szíve van, mint gondolod, és ha nem akar engem, az csak azért van, mert… nem tudom. Mert nem vagyok elég jó neki.

– Ez baromság, te is tudod. Szerinted nem láttam, hogy nézett rád az előbb? – győzködte Luke Ash-t, félrevonva őt Mikey-tól. – Figyeltél, amikor rád mosolygott, és azt énekelte, odavan érted, ugye? Érted, nem Calért, vagy értem, Mikey-ért meg tuti, nem. És szerinted azt nem láttam, hogy amikor elhajtotta azokat a srácokat, utána sunyiban rád nézett? Ne hallgass Mikey-ra vagy másra; ha kell Lily, szerezd meg! Csak ne táncolni hívd, mert az nem jön be neki, ahogy arra maga is rávilágított.

Lily gátlásai feloldódtak a zenében és a táncban; ugyanolyan szertelenül viselkedett, mint Ashtonéknál. Nem is értette, miért nincs vele a fiú. Nagyon szerette volna megosztani vele az élményt, vele együtt akart bolondozni, nevetni, tánc közben megérinteni, hozzábújni. Végül is, mi tarthatná vissza attól, hogy megkérje, tartson vele?

– Majd jövök, elmegyek Ash-ért! – kiáltotta túl a zenét, hogy szóljon Magnek, hova megy. A lány helyeslő mosolyától az ő arca is felragyogott. Látta, hogy Luke Ash vállát átkarolva magyaráz valamit, de nem érdekelte, futva indult Ashtonért, hogy elszakítsa a szőke sráctól, és mielőbb visszatérhessen vele táncolni. Amikor elérte Ashtont, megragadta a kezét, és mosolyogva, csillogó szemmel, de a tánctól kifulladva nézett fel rá. – Gyere táncolni! McBusted, kihagyhatatlan – vigyorgott a srácra felidézve, amikor az ő fülhallgatóján osztozva könnyesre nevették magukat a dalokat énekelve.

– Mikey, hallottad ezt? – nevetett fel Calum. – Rosszul hallottam, vagy táncolni hívta?

– Jaja, táncolni. – Luke a fejét ingatva somolygott, és megveregette Ash vállát, mielőtt elengedte. – Felejtsd el, amit mondtam. Menj vele, ha hív!

Lily a szemöldökét megemelve nézett a fiúkra: Luke-ra és Calre, akik szélesen vigyorogtak rá, és Michaelre, aki szemmel láthatóan megdöbbent valamin. A srác kezével eltakarta az arcát, és amikor újra felnézett, ő is kuncogva ingatta a fejét. – Mi olyan vicces? – szűkült össze a lány szeme. El akarta engedni Ash kezét, de ő nem hagyta.

– Semmi, csak Mikey megint bebizonyította, mennyire korlátolt – mondta Ash. – Asszem, nehezen viseli a pofára esést.

– Te nehezebben fogod, töki, csak figyelj! Bár lehet, hogy tévedek. – Ez utóbbit inkább kérdezte, mint állította, miközben Lily arcát fürkészte, majd ismét elnevette magát, amikor a lány tekintetében a felismerés fényét látta megcsillanni.

– Szerintem tévedsz. – Lily mélyen a fiú zöld szemébe nézett, majd lassan mosoly kúszott az arcára, amikor az bólintott. – Akkor táncolsz velem? – Újra Ash-re nézett, aki megnyalta az ajkát, mielőtt felderülve válaszolt volna.

– Még szép! Gyere!

– De szép is a szerelem… Hozzám ne gyere sírni, Irwin! – kiáltotta utánuk Michael, mire mindketten felmutatták a középső ujjukat.

Lily még hallotta Cal és Luke kirobbanó nevetését, ahogy Mikey kuncogását is, miközben maga elé motyogott: – Beszarás, hogy annyira egymásra kattantak, hogy még a reakcióik is ugyanolyanok. Ez tényleg szerelem – mondta szarkasztikusan, és még hangosabban nevetett, mire Lily a homlokát ráncolva nézett a zavartan kuncogó Ash-re, aki az ölelkező párok közé vezette.

A McBusted dal éppen véget ért, az Only Exception pedig elkezdődött. Tökéletes dal, gondolta Lily a szövegre koncentrálva. Szinte minden nap lejátszotta magának, és közben Ash arca lebegett a szeme előtt. Egyik kezét a fiú nyakára simította, a másikat megtámasztotta a szíve fölött, és miközben Ash magához ölelte, arcát a mellkasára hajtotta. Nagyot sóhajtva engedte el az izmait görcsbe rántó feszültséget, melyet az iménti közjáték okozott. – Rólam beszélgettetek? – nézett fel a fiú arcára, állát megtámasztva a mellkasán.

– Inkább ők beszéltek, én többnyire hallgattam.

– És mit mondtak?

– Később mindent elmesélek, ígérem – felelte zavartan Ash.

– Tényleg?

– Tényleg – mosolyodott el a fiú. – Nem kell ennyire meglepődnöd. Tudod, hogy mindent elmondok neked.

Válaszul Lily viszonozta a meleg mosolyt.

– Szóval… Azt mondtad, nem táncolsz. Senkivel. – Huncut fény gyúlt a szemében, Lily szíve pedig majd’ kiugrott a helyéről.

– Azt nem mondtam, hogy senkivel, és nagyon jól tudod, hogy ez nem is igaz. Velük vagy bárki mással nem táncolok – csak veled. – Hangja lágyan csengett, elmélyedt a sötétben inkább világosbarnának látszó szempárban. – Tudod, hogy te vagy az egyetlen kivétel.

Ashton komolyan nézett rá. Jobb kezét az arcához emelte, és hüvelykujjával végigsimított rajta; szíve egyre gyorsabb ütemet vert Lily tenyere alatt. – Szeretem ezt a számot.

Lily egy pillanatra lehunyta a szemét, amikor Ash ujja, tüzet gyújtva bőrén, újra végigsiklott az arcán, és megállt a szája szegletében. – Én is. Téged juttat eszembe. – Látta a villanást Ash szemében, érezte, hogy a háta enyhén meggörnyed, ahogy felé hajol, aztán csalódottan figyelte, hogy a srác megállítja a mozdulatsort, és lemondó pillantással néz a háta mögé. Hátra sem kellett néznie, ő is hallotta Mikey hangját, amint magához ölelte Sophie-t. Nem meri Mikey előtt megcsókolni? – tűnődött magában bosszúsan.

Ash meleg tenyere visszavándorolt a csípőjére. – Gyere ide, Lils!

Arcát ismét a mellkasára hajtotta, és mindkét kezét a nyaka köré fonva, teljes testével a srácéra támaszkodott, miközben az a lehető legszorosabban ölelte magához, és belecsókolt a hajába, mielőtt arcát a feje búbjához döntötte volna. – Mennyire hiányzott ez! – sóhajtotta Lily, és elmosolyodott, amikor meghallotta Ash visszafogott kuncogását.

– Nekem is, Lils.

Amikor a dal véget ért, és Ash elengedte Lilyt, egy magas, barna srác lépett a lányhoz. – Van kedved…

– Nincs! – vágták rá mindketten, és elnevették magukat. Lily csillogó szemmel nézett Ash-re. – Meg akarod mondani, mit csinálhatok, Irwin?

Ashton ajka felfelé kunkorodott. – Nem, de te csak velem táncolsz. Csak megkíméltelek attól, hogy ezt neki is el kelljen mondanod. De – folytatta némi habozás után – nem is akarom, hogy mással táncolj. Hozzám tartozol. – Lily kérdő tekintetének láttán visszafogta erőre kapott önbizalmát. – Ugye? – Egy hosszú pillanatig elmélyedt a barna szempárban, mielőtt újra megszólalt. – Nem akarom, hogy mást is így ölelj.

Lily mosolya kiszélesedett, ám mielőtt válaszolhatott volna, Angie karolta át, nyomában Callel, aki minden bizonnyal a részeg lányra akart vigyázni. Aztán megjelentek a többiek is, és a pillanat elszállt. Lily abban a percben a pokolba kívánta mindnyájukat, és Ashton megnyúlt arcából ítélve, ő is így érezhette. A hangulat azonban őket is magával ragadta, és a barátaikkal együtt tomboltak a kedvenc zenéikre. Lily a karját kitárva, lehunyt szemmel pörgött, a mellkasában dübörgő basszus ritmusára rázta a fejét, míg csípőjével köröket és nyolcasokat írt le. Teljesen beleveszett a pillanatba, a fiatalság felszabadító érzésébe, Ashton sármos mosolyába, az őket körbelengő parfümmel elegy alkoholpárába. Olyasmi volt ez, amit korábban saját szabályai miatt nem tapasztalt meg, és örült, hogy végre felhagyott az önkorlátozással.

Egy óra múlva a parton bulizó társaság fele annyira lerészegedett, hogy azt sem tudta, hol van, a másik fele pedig kifáradt a tánctól. Lily zihálva rogyott le a homokba Maggie példáját követve, aki a kissé spicces Luke vállára hajtotta fejét. Ashton szorosan mellé ült le, és izzadt bőrét is végigsimítva, nyakáról hátrasöpörte nyirkos tincseit, hogy kevésbé melegítsék. Jó érzéssel töltötte el, hogy valaki gondoskodik róla, pedig tisztában volt vele, hogy eddig is bármikor részesülhetett volna effajta törődésben, ha hagyja.

Luke vigyorogva nézte kettejüket, amitől Lily zavarba jött. – Lassan menni kéne – mondta. Meg akart szabadulni az ilyen pillantásoktól és mosolyoktól. Minek örülnek annyira, amikor miattuk még egy nyamvadt csókig sem jutottak el? – kérdezte magától, de inkább megpróbálta kiverni a fejéből ezeket a gondolatokat. Végül is nem volt oka haragudni a srácokra, mind jó fejek voltak egész este. Még Mikey is, aki már hazavitte Sophie-t. – Hazakísérnél? – fordult Ashtonhoz, és kíváncsian fürkészte a fiú vonásait. Ez volt a kérdés, melyre Ash várt.

Ashton szempillái megrebbentek, szeme felragyogott, és mosolyra húzódott a szája. – Persze. Tudod, hogy…

– Sétálunk? Tudom, hogy nem akarod itt hagyni a kocsit…

– Nem, nem gond, én is szívesen sétálnék. Hé, Cal! – Barátjához fordult, aki csak percekkel korábban csatlakozott hozzájuk, miután segített Angie-nek, akinek gyomra nem tudta feldolgozni az elfogyasztott alkoholt. – Itt vannak a kulcsok, vidd haza Angie-t! Majd holnap átmegyek érte.

Cal egy hosszú pillanatig értetlenül bámult rá, majd Lilyre pillantott. – Ó! Oké. – Halványan elmosolyodott, de Angie újfent magára vonta a figyelmét, és elfelhősödött a tekintete.

Lily egy ideig csendben sétált Ashton mellett; az enyhe levegő lágyan simogatta a tánctól még mindig forró bőrét, beszívta az éjszaka különleges illatait, és a vállát leengedve, nagyot sóhajtva nézett a csillagos égre. Érezte az Ashton testéből sugárzó meleget, a karján növő szőrszálak megcsiklandozták a bőrét, amikor időnként összeért a kezük. Egy ilyen alkalommal megfogta Ashton kezét, és a hatalmas tenyér köré kulcsolta ujjait. – Most már elmondod, mit mondtak rólam a fiúk?

Ashton rámosolygott, és egy pillanatra elengedte a kezét, csak hogy ujjaikat összefűzhesse. – El. De szerintem nem fog tetszeni. – Lily szemöldöke a homloka közepére szaladt, ő pedig elnevette magát, és finoman megszorította a lány törékeny kezét. – Azért nem ilyen rossz. Amikor Sophie-val táncoltál, Mikey azt mondta, tetszel neki így, amilyen most vagy. Tudod, az, hogy végre ellazultál. Ez mindenkinek tetszik. Jól áll neked a vidámság. – Féloldalas mosolyától előtűnt a gödröcskéje. – És Cal tett egy megjegyzést, amiből Mikey arra következtetett, hogy én vagyok a terapeutád.

A fiú kérdő tekintetétől Lily szégyenlősen kuncogott. – Ne vágj ilyen képet! Nagyon jól tudod, hogy rád gondoltam.

– Igen, tudom, de szerettem volna hallani is – felelte ragyogó tekintettel, majd félredöntötte a fejét. – Tudod, milyen Mikey – össze-vissza beszélt arról, hogy te megközelíthetetlen vagy, erre valaki bedobta a szerelem szót is… – Függőben hagyta a mondatot, és a lány arcát tanulmányozta, aki tágra nyílt szemmel, kíváncsian nézte őt, miközben az ajkába harapott. – Azt gondolja, ha beléd szeretnék, te tutira összetörnéd a szívem.

Lily nagyot nyelt. Nem haragudott Mikey-ra, hiszen tényleg nem ígérhette meg Ash-nek, hogy nem tesz így. – És te mit feleltél?

– Azt, hogy nem ismer úgy, ahogy én. Mert benned sokkal több… szeretet van, mint amit bárki is feltételez.

– Az lehet, de attól még se perc alatt összetörném a szíved.

– Igen. Ahogy én is a tiéd. De egyikünk sem szándékosan tenné.

– Ez igaz. – Lily nem nézett a fiúra, inkább az aszfaltot bámulta. Értékelte Ashton racionalitását, mely szöges ellentétben állt a tekintetéből sugárzó érzelmekkel. Biztos volt benne, hogy akarattal sosem bántaná, ahogy azt mondta is, és ez a felismerés elűzte a mellkasában csírázó rossz érzést, hogy esetleg megsérülhet. Hiszen az is egy tapasztalás. Nincs árnyék fény nélkül, tartja a mondás – a rossz dolgokat akkor ismerjük fel, ha előtte megtapasztaltuk a jót is. Úgy érezte, Ashton igazán, nagyon jó, a legjobb dolog lehet az életében. – És akkor miért vigyorogtak annyira, amikor odamentem? Az még nem jelenti, hogy szerelmes vagyok.

– Nem, az nem. Csak a pillantásod, ahogy megfogtad a kezem, tette hozzá gondolatban. És a szerelem szót nem is a te vonatkozásodban használták. Viszont te akkor értél oda – hadarta, hogy elterelje a lány figyelmét az iménti közléséről –, amikor Luke befejezte a kiselőadást, amivel erőt akart önteni belém. Az volt az utolsó mondata, hogy csak táncolni ne hívjalak el, mert azt nem bírod. Erre megjelentél, megfogtad a kezem, és pont arra kértél, hogy táncoljak veled.

A jelenetre visszagondolva Lily elmosolyodott. Így már valóban vicces volt. Valami azonban nem hagyta nyugodni, és egyáltalán nem az, hogy a srácok arra utaltak, Ash szerelmes lehet belé, amit a fiú igyekezett elbagatellizálni. Megállt, és szembefordulva Ash-sel, aggodalmasan nézett fel rá. – Miért kellett Luke-nak erőt öntenie beléd? – Amióta ebbe a beszélgetésbe belekezdtek, Ashtonon most először látta, hogy kényelmetlenül érzi magát. Megszorította a kezét. – Őszintén – kérte.

– Mert miután azt mondtam, hogy nagy szíved van, olyasmi is kicsúszott, hogy ha nem akarnál engem, az azért lenne, mert… mert nem vagyok elég jó neked. – Kerülte a lány pillantását. Nem akart szánakozást látni abban a nyílt, barna tekintetben. Amikor aztán mégis belenézett a szemébe, az sokkal inkább kétségbeesést és értetlenséget tükrözött.

– Ash! Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? Szeretem azt gondolni, hogy kezdelek kiismerni, és hidd el, nincs olyan lány, akinek ne lennél elég jó. Én is látom, érzem magamon a változásokat; senki más nem lett volna képes kihozni ezt belőlem, és ezzel te is tisztában vagy. Pontosan tudod, mennyit tettél azért, hogy most itt álljak veled. Elég jó vagy, a legjobb… nekem. – Hangja elhalkult, és lesütötte a szemét. – Ja, ezt kimondtam. Hangosan. – Ashton megemelte az állát, és ő meglátta azt a meleg, napsugaras mosolyt, melybe beleszeretett.

– Köszönöm, hogy kimondtad… hangosan. – Ezért a mondatáért még jobban szerette Lilyt, mint addig. Mosolyában játékosság bujkált, ám a tekintete egészen másféle érzelmet tükrözött. Sötét volt a vágytól. Legszívesebben ott, az utcán beletemetkezett volna Lilybe, hogy enyhítse a gyötrő feszültséget, mely egyre nőtt a mellkasában, és amely lassan eluralkodott az egész testén. Gyengédséggel szerette volna megmutatni Lilynek, milyen mélyen szereti és akarja őt. Azonban azzal is tisztában volt, hogy a szerelmét leginkább azzal mutathatja ki, ha mindent megtesz azért, hogy Lily biztonságban érezze magát, és ellazuljon mellette. Arra pedig nem a legjobb módszer közterületen szeretkezni. Ettől viszont nem volt könnyebb elaltatni a vágyat, mely egyre követelőzőbben feszítette az ágyékát. Muszáj volt végre megtennie, amivel egész este próbálkozott, még ha azzal nehezebb perceket szerez is magának. Muszáj volt mélyebb kapcsolatot teremtenie Lilyvel, akármilyet, csak igazán érezze őt.

Lily sóvárogva figyelte, hogy Ash megnyalja azokat a kívánatos ajkakat, ezzel egy időben pedig a derekára fonódó karja maga felé húzta a csípőjét. Amint a testük összeért, és megérezte Ash erekcióját a hasának feszülni, felgyorsult a légzése. Szabad kezét végigfuttatta az őt tartó karon, fel, egészen a széles vállig, és beszívta az alsó ajkát, amikor a fiú arca közeledni kezdett felé. Felpezsdült a vére, gyomrában feltámadt az az őrjítő bizsergés, mely lekúszott a combja közéig, kínzó forrósággal öntve el azt. Nem volt türelme kivárni, míg Ash lehajol hozzá. Tenyerét a nyakára simítva húzta Ashtont maga felé, míg ő maga lábujjhegyre állt, hogy félúton találkozzanak. Ash forró ajka az ő félig nyitott szájára tapadt; néhányszor megszívta azt, mielőtt hagyta volna, hogy elmélyítse csókjukat. Egész testén végigömlött a bizsergés, amint a nyelvük összefonódásakor Ash felnyögött, és az addig az ő kezét szorongató tenyere a nyakára és az arcára simult. Ash lejjebb hajolt, és még szorosabban húzta magához, hogy testük minden lehetséges ponton érintkezzen. Lily készségesen simult hozzá, ujjai felkúsztak a tarkóján, és a göndör hajba túrtak, majd marokra fogott egy tincset, ahogy csókjuk egyre hevesebbé vált, és az alhasa lüktetni kezdett. Ashton hosszú ujjai a gerince ívén kalandoztak, de már érezte, hogy szorítása erejét veszti, és nem sokkal később zihálva, tőle szokatlanul vad tekintettel megtörte a csókot, és hátrébb húzódott. Lily maga is kifogyott a szuszból, bőre minden négyzetcentimétere érzékenyen reagált a legkisebb érintésre is, és bár még többet akart Ashtonból, elégedett és hálás volt, hogy ennyit is kapott belőle. Tudta, hogy le kell higgadniuk mindkettejük, de főleg Ash érdekében, aki annak ellenére, hogy még a karjában tartotta, most már kínosan ügyelt arra, hogy a csípőik ne találkozzanak.

– Bocs, hogy ennyire elragadott a hév – szabadkozott a srác, de csillogó tekintetében nyoma sem volt valódi megbánásnak. Csodálattal nézett a szemébe, majd pillantása újra a csókolózástól kivörösödött és megduzzadt ajkakra tévedt; saját gondolatait ismerve inkább félrenézett, és elmosolyodott. – Csak már túl régóta várok erre.

Lily is elmosolyodott, és ujjait végigfuttatta a srác enyhén borostás arcán. – Semmi baj. – Az ajkát harapdálva, kissé szégyenlősen, de humorral a tekintetében nézett a fiú szemébe. – Ez egy jó kezdés volt. – És így is érezte. Már a gondolatba is beleszédült, mi minden várhat még rá Ashton mellett. Valószínűleg bele is pirult a szeme előtt lepergő, túlfűtött képsorokba, de remélte, az utcai lámpák halovány fénye jótékonyan eltakarja teste áruló reakcióját. – Én mindig is tudtam, hogy ez lesz, ha egyszer megengedem, hogy hazakísérj – kuncogott. – Többek között ezért sem jöhettél velem soha. – Megvonta a vállát. – Még ha te ellenkezel is, én valószínűleg nehezen álltam volna meg, hogy… nem tudom. Még ha nem is mászom rád, tuti, hogy folyton ez járt volna a fejemben, és ennyire azért nem vagyok mazochista. – Ash huncutul vigyorogva, felvont szemöldökkel nézett le rá, miközben a hátát simogatta, és ettől zavarba jött. Homlokát a fiú mellkasának döntötte, hogy elrejtse zavarát. – Ne nézz rám így!

– Szóval mindig is tudtad. – Lágy, évődő hangján hallatszott, hogy mosolyog, és amikor felemelte a fejét, Lily erről meg is győződött. – Ezek szerint már rég megcsókolhattalak volna, de hagytál szenvedni. – Lily ártatlan arckifejezése megnevettette.

– Egyébként meg ne akard az egészet rám kenni. Lett volna alkalmad. Akár ma, a parton is.

– Tudom – bólintott Ash. – De megjelent Mikey meg a többiek, és úgy nem akartam.

– De miért? – Lily arcára a kíváncsiság mellett bizonytalanság is kiült. Nem akart rejtegetni való titok lenni. Nem akart az a lány lenni, akivel jó együtt lenni, de a haverok előtt ciki beismerni, hogy vele van az ember. Nem akarta hallani, hogy Ash kínosnak találja a barátai előtt, hogy vele van. Mikey az ő füle hallatára is világossá tette a véleményét arról, Ash mekkora hibát követne el, ha vele kezdene. Ennyire sokat számítana Ash-nek Mikey véleménye, és ennyire kevéssé bízik benne?

– Azért, mert azt akartam, hogy az a perc csak a miénk legyen. – Kezét az arcához emelve, a hüvelykjével cirógatta a bőrét; tekintete ellágyult. – A tiéd és az enyém. Azt akartam, hogy az első csókunk csak rólunk szóljon, és tökéletes legyen. Utáltam volna, ha Mikey, vagy bárki más elrontja a beszólásával. Rád akarok emlékezni, nem mások hurrázására, vagy akármilyen reakciójára. – Gyengéd mosoly jelent meg a szája szegletében. – Nem érdekel, hogy később mit csinálnak, ha azt látják, hogy megcsókollak, de ezt az élményt csak veled szerettem volna megosztani. Azt akartam, hogy elsőre olyan hosszan kóstolgathassam ezeket az ajkakat, ameddig jólesik. – Tekintete elsötétedett, míg ujja körberajzolta Lily szájának vonalát. – Lassan, édesen, kiélvezve minden pillanatát. Igaz, hogy végül ennél sokkal, hm, intenzívebb lett, de szerintem tökéletes volt.

Lily szíve vadul kalapált, de Ash-re elragadtatottan mosolygott; biztos volt benne, hogy reménytelenül szerelmesen néz rá. Nem is tehetett másként. Ashton a létező legjobb magyarázattal állt elő, és igazat adott neki: az első csókjukhoz nem volt szükségük közönségre. Azzal is egyetértett, hogy milyennek kellett volna lennie. – Gyere ide! – kérte, és amikor a srác közelebb hajolt, száját gyengéden az övéhez érintette. Felsóhajtott, amikor Ash finoman megszívta, majd megnyalta az alsó ajkát. Egész testével a fiúhoz simult, miközben lassan, érzékien csókolta őt. Akkor sem távolodott el Ashton szájától, amikor levegőre szomjazva pihenőt tartottak: leheletkönnyű puszikkal hintette tele, lágyan kóstolgatta a srác ajkát, miközben ujjai végigfutottak hátának izmain.

Ash ölelése szorosabbá vált, és belenyögött az apró csókokba. – Lils…

A lány elmosolyodott. – Oké, oké. – Még egyszer, hosszan a fiúéra tapasztotta a száját, majd hátrébb húzódott. Tágra nyílt, sugárzó tekintettel mosolygott a fiúra, míg a szemébe hullott szőkésbarna tincseket hátrasimította a homlokából. – Azt hiszem, ez a második majdnem olyan jó volt, amilyennek az első csókunkat szeretted volna.

Ash arca felragyogott. – Egészen biztosan jobb volt, mint ahogy elképzeltem.

Lily háztömbjéig összeölelkezve sétáltak el. A kapualjban megálltak, és hosszan folytatták a beszélgetést, közben meg-megérintve egymást. Egyikük sem sürgette az elválást.

Ashton elgondolkozva nézte a lányt.

– Mi az? – kérdezte ő.

– Semmi, csak… Megígéred, hogy holnap, amikor felébredsz, semmi sem változik köztünk? – Fejében Mikey figyelmeztetése visszhangzott Pszicho Lilyről. Hiába tartotta durvának a gúnynevet, nem tagadhatta, hogy a lány hangulata ingadozó.

Lily szeme megrebbent a döbbenettől, de aztán elmosolyodott. – Rossz hírem van: ha egyszer megszelídítettél, nehezen szabadulsz tőlem.

– Akkor jó.

Lily nem tudott mit kezdeni a srác megkönnyebbült sóhajával. Valahogy muszáj lesz elérnie, hogy ne kételkedjen az érzelmeiben. Közelebb húzta magához Ash-t, hogy megcsókolja. – Ideje bemennem. Holnap már így is olyan leszek, mint a mosott szar – mondta, amikor szétváltak.

– Ma. Már rég ma van. És ma is ugyanolyan szép vagy, mint tegnap.

Lily szája hálás mosolyra húzódott, még egy gyors puszit nyomott a srác ajkaira, aztán elengedte őt.

– Találkozunk munka után?

– Mindenképp – felelte Lily, és kulcsát elfordította a kapu zárjában. – Jó éjt, Ash! – Már majdnem becsukta maga mögött a kaput, amikor Ashton megragadta azt.

– Várj, Lils! – Miután a lány kitárta a kaput, meg is bánta, hogy utánaszólt. Túl korai, Lily biztosan… Félszegen ácsorgott ott, haját hátrafésülte szeméből. – Én csak azt akartam mondani, hogy…

Lily kíváncsian várta, hogy Ash kimondja végre, amit akar, mire a kínlódását látva megfogalmazódott benne egy gondolat a mondanivalóját illetően. Remélte, nem téved. Nem várta, de már számtalanszor elképzelte. Ezen az estén is megannyiszor eszébe jutott ez a szituáció, legutóbb néhány perce, amikor Ash elbizonytalanodott az érzéseivel kapcsolatban. Előrébb lépett, és a lábával kitámasztotta a kaput. – Igen?

– Én… – A srác lesütötte a szemét.

Lily megragadta a kezét, és a kézfejét cirógatva rávette, hogy felnézzen. Ash megnedvesítette az ajkát, és nagyot nyelt, mielőtt újra megszólalt volna. – Ash, ugye komolyan gondolod ezt az egészet? Mert én… – Miért ilyen nehéz ezt kimondani?

– Igen, ezt próbáltam kinyögni.

– Szeretlek – szaladt ki Lily száján, és mintha Ashton a visszhangja lett volna, vele együtt mondta ki a szót. Mindkettejük tenyere izzadt, miközben egymás kezét szorongatták, de megkönnyebbülten mosolyogtak össze. Ash egy lépéssel megszüntette a köztük lévő távolságot, átkarolta a derekát, és a homlokának döntötte a homlokát.

Lily ajkát csiklandozta Ash lehelete, amikor suttogva megszólalt. – Nagyon régóta szeretlek, Lily.

Ash gyengéden csókolta, és Lilynek kétsége sem maradt a srác őszinteségét illetően.

Amikor a kapu becsukódott mögötte, hátát nekivetve, lehunyt szemmel mosolygott. Alig várta, hogy az Ashtonnal közös utazása igazán elkezdődjön, és azt remélte, hogy nagyon-nagyon hosszú, élményekkel teli, boldog út áll előttük.

Vége 

That's all Folk(s), mostly one folk, Donna. :)

Thanks for sticking with me <3 br="">

Ash és Lily 10.

Lily, ha akarta se tudta volna megállítani az arcán elömlő, szívből jövő mosolyt. Néhány perc erejéig még magához szorította Adamet, majd megpuszilta a feje búbját, és gyengéden az anyja kezébe helyezte.

– Veled meg mi történt? – kérdezte Sophie a lány arckifejezését látva, bár lett volna tippje. Úgy tett, mintha a bulin készült képeket pörgetné át, de valójában Lilyt figyelte. Látta, amikor az átszellemült mosoly kiült az arcára, ahogy azt is, hogy többször is beharapta az ajkát. Közben a dalt hallgatta, így nem volt nehéz összeraknia a képet, és kitalálnia, mi járhat Lily fejében. Őszintén, nem volt biztos benne, hogy ez valaha bekövetkezhet, de ha találgatnia kellett volna, arra tippelt volna, hogy Lily szerelmes, méghozzá Ashtonba.

Lily megvonta a vállát. – Semmi. Viszont lassan megyek, mert anyu vár. Csak előbb még telefonálok egyet.  – Azzal otthagyta Sophie-t, és kiment a konyhába. Aznap este mind hivatalosak voltak egy buliba, ahol láthatta Ashtont, Lily azonban nem akart addig várni. Kikereste a srác telefonszámát, és tárcsázott.

– Szia, Lils!

Ash hangjától máris repdestek a pillangók a gyomrában. – Szia! – Egy pillanatig habozott. Nem volt kezdeményező típus. – Mit csinálsz később? Mármint a buli előtt.

– Nincs tervem, de szívesen találkoznék veled, ha ráérsz. Igazából nagyon szeretnélek már látni.

Hangjából Lily kiérezte a várakozás feszültségét. A megkönnyebbülve hunyta le a szemét. – Én is téged. – Meglepte, mennyire lágyan cseng saját hangja. – Megígértem anyunak, hogy elmegyek vele bevásárolni, de utána átjöhetnél, ha gondolod. Vacsorázhatnál nálunk, aztán együtt mehetnénk a buliba.

– Mi lenne, ha inkább veletek mennék? Elviszlek kocsival, hogy ne kelljen kézben hazacipelnetek a cuccokat.

– Aranyos vagy, de ne fáradj! – Aranyos? Lily a fejét fogta szerencsétlen szóhasználata miatt.

– Nem fáradság. Ne ellenkezz, Lils, úgyis én nyerek!

Lily maga előtt látta Ash mosolyát. – Oké, gyere. De előre szólok, hogy halálra fogod unni magad.

– Nem fogom. Melletted sosem unatkozom – tette hozzá megváltozott hangon, és Lily gyomra bukfencet vetett. – Otthon vagy? Oda menjek?

– Nem, még Sophie-nál, de akkor elindulok, és ott találkozunk.

– Maradj! Érted megyek, és majd együtt felvesszük anyukádat, csak szólj neki. Nemsoká’ ott vagyok.

– Oké. Köszi, Ash! – Amikor zsebre tette a készüléket, és felnézett, Sophie az ajtóban állt, és mindentudó mosoly játszott az ajkán.

– Ash-sel együtt intézed a nagybevásárlást. Hát, az én fogalmaim szerint ez kimeríti a sokat lógunk együtt című sztorit.

Lily elpirult, de lazán megrántotta a vállát, mintha barátnőjének nem lett volna teljesen igaza. – Csak jó fej akar lenni. Segít, ennyi. És mindjárt itt lesz, úgyhogy engedj ki a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam! – Összenevetett a fejét ingató lánnyal, és kitérve az ölelése elől, a fürdőszobába menekült.

Az anyósülésen elhelyezkedve olyan természetességgel csókolta arcon Ashtont, mintha mindig így köszöntötték volna egymást. Tetszett neki a srác arcán elterülő mosoly, szemének vidám ragyogása, melyet ő hívott életre. Jóleső érzéssel töltötte el a tudat, hogy apróságokkal is képes boldoggá tenni Ash-t.

Kíváncsi volt az édesanyja reakciójára, amikor találkozik Ashtonnal; az asszony hangjából ítélve biztosra vette, hogy máris izgatottabb, mint ő maga, pedig Ash még csak nem is a pasija. Egyelőre. Ő elszánt volt, kész volt fejest ugrani ebbe a valamibe, ami kettejük között van, akármi is az.

A bevásárlás korántsem volt olyan unalmas, mint általában, és Lily elképzelésével ellentétben kínos szituációk sem adódtak. Édesanyja jól palástolta izgatottságát; a kíváncsiság ugyan leolvasható volt arcáról, de egészen hétköznapian kezelte Ash-t. Ash mindkettejükkel előzékenyen bánt, a megfelelő időben viccelődött, és sokat mosolygott, amivel – Lily világosan látta – teljesen levette a lábáról az asszonyt.

Időtlen idők óta nem látta ilyen felszabadultnak és vidámnak az édesanyját. Káprázatos, elégedett mosolya Lilyt is örömmel töltötte el, szinte látta, ahogy a súlyos teher legördül a válláról és megkönnyebbül, ahogy őt nézi Ash mellett, de azt nem szerette volna, hogy messzemenő következtetésekbe bocsátkozzon kettejüket illetően.  Ash volt az első srác, akit bemutatott az anyukájának, akiről beszélt neki, az első, akit egyáltalán közel engedett magához. Fogalma sem volt, hogyan alakul kettejük kapcsolata a továbbiakban, és nem akarta csalódottnak látni az asszonyt. Annyiszor elmondta neki, hogy ne az ő szerencsétlenül sikerült próbálkozásait vegye alapul, hogy nem minden férfi olyan, mint az apja volt. Számtalanszor hangot adott azon kívánságának, hogy találjon egy rendes fiút, és legyen vele boldog, és Lily pontosan tudta, mennyire elszomorította, hogy ő még a lehetőségét is elutasította mindennek. Most viszont itt volt Ash. Ash, aki a bevásárlókocsi mögül rákacsintott, és pajkos mosolya láttán ő is elvigyorodott.

Miután Ashton segítségével mindent a helyére pakoltak, és Lily előkészítette a vacsora hozzávalóit, az édesanyja elfoglalta a helyét a konyhapult mellett, míg őket kifelé terelte a helyiségből.

– Lily, miért nem mutatod meg a szobádat Ash-nek? Itt már úgysem tudtok segíteni.

A lány zavartan pislogott a hamiskásan mosolygó nőre. – Anya! – forgatta a szemét, és Ashton vigyorát látva még jobban elpirult. – Azt hittem, meg akarod ismerni a barátaimat – Ashtont – helyesbített.

– Nos, már megismertem. Aminek nagyon örülök – tette hozzá, egy kedves pillantást küldve a fiúnak. – Most viszont el leszek foglalva a főzéssel, úgyhogy addig ti is kössétek le magatokat. Szólok, amikor kész a vacsora. Az asztalnál még bőven lesz időm beszélgetni Ash-sel. Igazam van? – fordult a sráchoz.

– Igen, asszonyom.

– Na, akkor nyomás! De ne most essetek egymásnak, hamar elkészül a vacsi.

– Anyu! – hördült fel ismét Lily tágra nyílt szemmel, és vérvörös arccal nézett az anyjával együtt kuncogó fiú felé, hogy kiterelje onnan, de úgy látta, Ash nagyon is jól szórakozik.

– Nyugi, Lils! Már megint túl komoly vagy.

– Én is mindig ezt mondom neki, de hiába.

– Oké, oké, gyerünk már! Majd máskor kibeszélitek, mi mindent csinálok rosszul. – A szemét forgatva kilépett a konyhából, majd felvont szemöldökkel visszafordult a fiúhoz, aki a fejét csóválva összenézett az anyjával. – Akkor most jössz, vagy inkább anyámmal maradsz? Tőlem maradhatsz, én elleszek egyedül is…

Az asszonynak valóban nem volt szüksége több információra Ashtonnal kapcsolatban: meleg pillantása elárulta, milyen érzelmeket táplál a lánya iránt, és bár az első pillanatban megrémült, hogy Lily nyersesége elijeszti a fiút, fél füllel még hallotta annak suttogó hangját, amint megjegyezte: ez az én Lilsem. Aztán felvillanyozva követte a lányt.

Túl sok időt tényleg nem tudtak kettesben tölteni, háromnegyed óra múlva újra csatlakoztak a nőhöz, Lily azonban nem értett egyet azzal, hogy nem lett volna idejük egymásra, ha akarják. Egy dolgot biztosan tudott: ő akarta Ashtont, de nem úgy, hogy a saját anyja célozgatása a fülében cseng.

Tíz percig szabadkozott a nő viselkedése miatt, és csak akkor hagyta abba, amikor meglátta Ash elnéző, és egyben hihetetlenül szexi mosolyát. Ahogy végre arra is felfigyelt, Ash milyen aprólékosan térképezi fel a szobáját. Látszott rajta, örül, hogy ott lehet. Csendben, félszegen ácsorogva figyelte az arcjátékát. Furcsa volt őt ott látnia; az ő menedékében volt, ahova Sophie-n és Angie-n kívül soha, senkit se hívott el. Furcsa volt, de úgy érezte, hamar hozzá tudna szokni a látványhoz. Ash beleillett a megszokott, meghitt közegbe; még akkor is odatartozónak látta, amikor a srác végre felé fordult, és visszafogottan rámosolygott.

– Szép szoba. Olyan Lilys – mutatott a falra tűzött színes képekre, melyeket Lily készített, és az íróasztalán kinyitva heverő receptgyűjteményre. – Ez viszont – intett a halványlila alapon fehér pöttyös, csipkés szegélyű ágynemű felé – meglepett. Bár nem kellet volna. Már sokszor bebizonyítottad, hogy nem vagy olyan tüskés, mint amilyennek általában mutatod magad.

Lily vissza akart vágni, de nem találta a szavakat. Ashtonról a szépen megvetett ágyra, majd újra Ashtonra nézett, és beharapta az ajkát. Az járt a fejében, milyen más arcát mutathatná még meg neki abban az ágyban. Megmutathatná, mennyi szeretet, szenvedély és gyengédség lakozik valójában benne. Tekintete összekapcsolódott Ashtonéval, mely ugyanúgy elsötétedett, mint valószínűleg az övé.

Ashton igyekezett türelmet és higgadtságot parancsolni magára, de Lily látványa, amint félig leeresztett szempillákkal az ajkába harap, nem segített. Ahogy az sem, hogy képtelen volt elszakadni a fejében forgó, szélesvásznú filmtől, melyben Lily anyaszült meztelenül feküdt a habos-babos, ártatlanságot szimbolizáló ágyban, hullámos haja szétterült a párnán, perzselő tekintettel ránézett, és miközben elnyíló ajka az ő nevét formálta, selymes, krémszínű combját széttárta, hogy ő közéjük helyezkedhessen.

Hiába, túl régen volt már nővel, és Lily annyira…

Nagyot nyelt, hogy enyhítsen torka szárazságán, és figyelemelterelésként újra a képekre szegezte tekintetét, ám Lily torokköszörülésének hangja kiszakította pillanatnyi nyugalmi állapotából.

– Leülhetnénk, vagy valami – mondta, és végigsimított a nyakán, ami egyértelmű jele volt zavarának.

– Igen, persze. De ne az ágyra! – kérte Lilyt, amikor a lány tétován elindult a hívogató bútordarab felé.

Lily egy pillanattal tovább nézett a szemébe, majd egyetértően bólintott. – Szerintem se. – A végén még az sem állítaná meg, hogy az anyja pár méterrel arrébb főzi a vacsorájukat, és Ash tekintetéből, zavart arckifejezéséből arra következtetett, ez nem csak az ő fejében fordult meg. Miközben Ashtonnal szemben letelepedett a padlóra, testén jóleső bizsergés futott végig a gondolatra, hogy a srác kívánja őt, és mégis tiszteli annyira, hogy ne akarjon visszaélni a kínálkozó lehetőséggel.

A vacsora jó hangulatban telt. Az étkezés végeztével Ash segített leszedni az asztalt, és mivel még bőven volt idejük a buli kezdetéig, Lily felajánlotta, hogy elmosogat.

A gondolataiba merülve törölgette az edényeket, amikor meghallotta az édesanyja és Ashton vidám, erőteljes nevetését a nappaliból. Nem emlékezett, hogy életében bármikor is ilyen csilingelő, őszinte, önfeledt kacagást hallott volna az anyjától. Persze, miután megszabadultak az erőszakos férfiaktól, és a gyógyulás útjára léptek, az asszony lassan kezdett a régi, bájos önmagához hasonlítani. Sokszor nevettek, tréfálkoztak együtt, ám ez a hang semmihez sem volt fogható. Az édesanyja még akkor sem kacagott ilyen boldogan, amikor ő azt hitte, elégedett az életével, és ezt a feledhetetlen élményt sosem lesz képes eléggé meghálálni Ash-nek. Gyorsan a helyére tette az utolsó tányért is, és kisietett hozzájuk, a nappaliba. Hamarosan már ő is ugyanolyan jóízűen nevetett, mint a nő. Boldog kacaja betöltötte a lakást, míg otthagyta őket, hogy elkészüljön a bulira.

Miután eltűnt a szemük elől, az édesanyja hálás pillantást vetett Ash-re.

– Még sosem láttam ilyen boldognak. Csillog a szeme, ragyog az arca. Köszönöm, Ash! – Néhány pillanat erejéig elhallgatott. – Nem szeretném, hogy magányosan éljen, és te… – szólalt meg suttogó hangon, majd visszakozott. – Ne értsd félre, nem akarom, hogy nyomásnak érezd. Azt sem tudom, hogy ti egyáltalán…

Ashton – bár zavarban volt – a tenyerébe zárta a nő törékeny kezét, és ezzel beléfojtotta a szót. – Semmi gond. Én sem szeretném magányosnak látni, és ha rajtam múlik, nem is lesz az. Csak adjon egy esélyt – tette hozzá egy megnyugtatónak szánt mosoly kíséretében, pedig még mindig nem volt biztos a dolgában.

Ash a buli helyszínéhez közel parkolt le autójával. Miután Lily kiszállt, becsapta, és bezárta mögötte az ajtót, majd tenyerét a lány derekára simította, és a megfelelő irányba terelte őt. Ugyanoda tartottak, ahol néhány hete is buliztak, mielőtt Lily megnyílt volna neki. Lily mellett sétálva, tudva, mekkora utat tettek meg azóta, valószínűtlenül távolinak tűnt az a hajnal, amikor a lány először avatta a bizalmába. Azóta rengeteg időt töltöttek együtt, és Calum jóslatával ellentétben az, hogy még jobban megismerte Lilyt, csak szorosabbra fűzte kettejük kapcsolatát, és ő végérvényesen beleszeretett a lányba. Nem tudta elképzelni, hogy miután megismerte Lily valódi, szeretetteljes énjét, nélküle kelljen élnie. Persze nem örökre tervezett, nem gondolt házasságra, de még csak ötéves távlatban sem képzelte el a jövőjüket, de tudta, hogy Lilyvel akar lenni. Egyszerűen mellette volt a helye, és kész. Éppen ezért nem bocsátkozott felelőtlen ígéretekbe a lány édesanyja előtt sem. Semmi sem garantálta, hogy kettejük szerelme erősebb lesz, mint Lily vagy a saját édesanyja kapcsolatai. Nem is akart belegondolni ezekbe a dolgokba, ahhoz túlságosan sok negatív példa állt mindkettejük előtt, és ők amúgy is túl fiatalok voltak, hogy a jövővel kalkuláljanak.

Ő csupán erre az estére tervezett. Úgy látta, Lily most már készen áll rá, hogy ne csak célozgasson, ne csupán éreztesse, de szemtől szembe meg is mondja neki, mit érez iránta, mit szeretne tőle, és ennek ezen az estén kell megtörténnie. Már így is egy egész évet várt a színvallással. A gondolattól, hogy rosszul ítéli meg a helyzetet, és Lily saját bizalmatlanságától vezérelve mégis menekülőre fogja, és elutasítja őt, ideges lett, de rámosolygott a lányra, amikor az valami kedveset mondott neki. Remélte, hogy nem értette félre a Lilytől érkező jeleket, és a lány akkor is ilyen édesen fog mosolyogni, amikor megmondja neki, hogy barátságnál többet szeretne tőle.

A többiekhez csatlakozva Lily Sophie széles vigyorával találta szembe magát. Barátnője nem tett megjegyzést, de tekintete egyértelművé tette, ő látta, hogy alig egy perce Ash keze még a derekára simult. Lily először pánikba esett, majd maga sem értve hirtelen támadt reakcióját, megvonta a vállát, és vidáman grimaszolt barátnőjére. Rájött, hogy semmi értelme továbbra is megjátszania magát: ha az este úgy alakul, ahogy szeretné, hamarosan úgysem lesz képes titkolni az érzéseit.

Angie Maggel és két másik lánnyal már a többiek között táncolt, és hamarosan Sophie is követte a példájukat, Lily azonban a fiúk mellett maradt, és inkább beszélgetett. Ennek semmi köze sem volt Ashtonhoz; bár a sráccal és annak testvéreivel táncolt, és jól is érezte magát közben, régi félelme továbbra is visszatartotta attól, hogy mások előtt is elengedje magát. Nem akarta, hogy vadidegen fiúk dörgölőzzenek hozzá, ahogy azt éppen Angie-vel tették, ezért azt a nagyon is jóképű srácot is elutasította, aki odasétált hozzá, és táncolni hívta. Ahogy a húsz perccel később próbálkozó fiút is, aki lassúzni szeretett volna vele.

Mikey csupán a szemét forgatta, és a fejét ingatta, Luke azonban ki is mondta gondolatait.

– Miért mondasz mindig nemet? Csinos vagy, szingli, érezd jól magad! Ígérd meg, hogy a következő sráccal elmész!

– Nem ígérem, mert tutira nem megyek. Nem akarok idegenekkel táncolni.

– Akkor gyere, táncolj velem! Nem szeretném, hogy besavanyodj itt mellettünk. Nézd meg a csajokat, milyen jól érzik magukat! Neked is köztük lenne a helyed.

Lily Luke kezére meredt, melyet a fiú felé nyújtott. Nagyon kedvelte ezt a srácot, aki alig percekkel az után, hogy kifújta magát a barátnőjével áttáncolt negyed óra után, feláldozná magát, és őt is megtáncoltatná, csak hogy ő is szórakozzon végre. Míg Mikey meg nem szólalt, fogalma sem volt róla, hogy régi, megszokott álarca híján, melyet az Ashtonnal töltött idő alatt valahogy elhagyott, minden érzelme kiült arcára.

– Anyám, ki ne mondd! Látom a fejeden, hogy valami über cikit készülsz mondani szerencsétlen Luke-nak.

Lily elnevette magát, mert Mikey-nak igaza volt. Rá is játszott, amikor Luke-ra nézve megszólalt: – Óóó, de cuuukiii vagy! Erre gondoltál? – fordult az arcát tenyerével eltakaró Mikey-hoz. – Legszívesebben megölelgetnélek – folytatta nyávogós hangon, megragadva a kuncogó Luke kezét, aki magához is húzta, és nevetve megölelte. – Tényleg rendes vagy – mondta, amikor a szőke srác elengedte –, de nem táncolok. Még veled sem. – Megvonta a vállát. – Ismersz.

Luke mosolyogva bólintott, és mindketten visszafordultak az őket döbbenten bámuló fiúkhoz. Vagyis csak őt bámulták döbbenten, ám Ash szája széle felfelé görbült.

Lily nagyokat pislogva nézett rájuk vissza. – Most mi van?

– Semmi – felelte Ash kiszélesedő mosollyal.

– Még hogy semmi! Mi volt ez az előbb?

– Mi? – Lily még mindig nem értette, mire céloz Cal.

– Szerintem azon akadtak ki, hogy hagytad, hogy megöleljelek – vigyorgott rá Luke a piercingjével játszva. – Engem is meglepett – tette még hozzá.

– Ja! Ó! – Ez a felvetés őt is meglepte. Ő semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy megölelte egyiküket, de most, hogy a fiúk felhozták, őt is meglepte, amit csinált. Csak most, igazán belegondolva jutott el a tudatáig, hogy eddig fel sem tűnt neki a bensőjében végbement változás. Mint az, hogy nem rejtegette az érzéseit, vagy az, hogy tulajdonképpen már nem tartotta a két lépés távolságot a srácokkal. Természetesnek tűnt, hogy kimutatja a szeretetét Luke-nak. Talán azért is, mert az utóbbi időben olyan sokszor érintették meg egymást Ash-sel, hogy igényelte is az érintést. Pillantása Ashtonét kereste. A srác a tarkóját vakargatta, és meg sem próbálta elrejteni vigyorát, de Lily a kíváncsiságát is kiolvasta a tekintetéből. – Hát, pedig ezen nem kellene meglepődnötök. Jóban vagyunk, nem?

– Ja, de te akkor sem szoktál ilyesmit csinálni, Jégcsap kisasszony – felelte Michael.

Lily nem tudott a fiúval nevetni. Rossz volt hallania, hogy elutasító viselkedése miatt ilyen gúnyneveket aggattak rá. Ő nem akart Jégcsap kisasszony lenni, már nem is volt az, és ezt Calumnek is tudnia kellene, elvégre neki még azt is megengedte, hogy a meztelen hátát tapogassa, amikor bekente napolajjal. Zavartan nézett egyik fiúról a másikra. – Már nem vagyok olyan – mondta csendesen, és egy pillanatra elhallgatott. – Terápiára járok – szólalt meg újra hamiskásan mosolyogva, de még véletlenül se nézett Ash-re, aki ennek ellenére csak nehezen tudta palástolni büszke vigyorát. Lily még éppen idejében csípte el Cal mindentudó pillantását, melyet Ash-nek címzett, mielőtt a fekete hajú srác hangos röffenésekkel elnevette volna magát.

– Terápia… Valamit nagyon tudhat a… terapeutád, ha ezt képes volt elérni – emelte meg a szemöldökét Mikey. – Tényleg sokat változtál mostanában – tette hozzá kedvesebben.

Lily a homokot rugdosta zavarában. – Ja. Lapozhatunk? Vagy te is kérsz egy ölelést?

– Isten ments! – Mikey mindkét kezét maga elé tartotta, mire mind felnevettek.

– Ne foglalkozz vele! Én örülök a változásnak. Jót tesz neked – karolta át a vállát Luke. – Engem bármikor megölelhetsz, ha úgy érzed.

A fiú szavai jólestek Lilynek, és őszintén viszonozta annak mosolyát. Máris kevésbé érezte kínosnak a szituációt.

Egy pohár ital után Lily izmai ellazultak, és sokkal jobban érezte magát, mint fél órával korábban. Észre se vette, hogy lágyan ringatózni kezdett az éppen szóló dal ritmusára.

Ashton megfogta a könyökét, és közel hajolt a füléhez. – Miért nem mész te is táncolni? Látom, hogy szeretnél. Hidd el, senki sem fog foglalkozni veled. Mindenki csak szórakozni akar, nincs mitől tartanod.

Lily belenézett Ash őszinte, jóindulattal átitatott tekintetébe, majd a bulizók felé sandított. Szíve szerint megkérdezte volna Ash-t, hogy vele tart-e, de úgy sejtette, a srác nem véletlenül ácsorog a haverjaival, így inkább hagyta a dolgot. – Talán később – mondta, az ajkát csücsörítve. Amikor már nem érezte magán Ash pillantását, elgondolkozott azon, amit mondott. Az számára sem volt kérdés, hogy táncolni akar – mindig is akart, csak nem volt bátorsága kiengedni a kezei közül az irányítást, márpedig tánc közben nem tudott mindent az ellenőrzése alatt tartani. Az is igaz volt, hogy semmi olyan nem történhetett vele, amit nem akar. A fiúk lehetnek kanosak, részegek, de nem bűnözők. És azt is nagyképűség feltételezni, hogy pont ő kell mindenkinek. Néhányuknak talán megakad rajta a szeme, de velük még ő is elbír. Mi értelme lenne tovább korlátoznia magát? Fiatal, most kell élnie.

Pillantása újra az egymással táncoló Sophie-ra és Magre tévedt, és sóvárogva nézte vidámságukat. Amikor Mag elkapta a pillantását, és Sophie-nak is jelezve elindultak felé, széles vigyor ült ki az arcára. A tiltakozás legcsekélyebb jele nélkül hagyta, hogy kacagva megragadják a kezét, és magukkal vonszolják.

– Gyere, csajszi, itt a helyed!

Még hátrapillantott Ash-re, aki bátorítóan mosolygott, majd hagyta, hogy érzékei átvegyék az irányítást értelme fölött. Végre igazán könnyűnek, szabadnak és gondtalannak érezte magát. A legjobb barátnőivel szórakozott, hangosan, szívből nevetett, és egyszeriben minden megmaradt félelme elszállt. Már csak egyetlen dolog hiányzott a teljes elégedettségéhez, és minden dal pontosan arról szólt, amire szüksége volt. Miközben behunyt szemmel, lábával a ritmust verve együtt énekelte Ryan Tedderrel az I Lived szövegét, úgy érezte, a férfi róla, neki írta a dalt. Tökéletesen megfogalmazta azokat a gondolatokat, melyek akkor öltöttek formát a fejében, amikor először lépdelt Ashtonék háza felé. Szabadságról, szenvedélyről, szerelemről, az élet teljességéről énekelt. Azokról a dolgokról, melyek – ebben biztos volt – lassan az ő élete részéve is váltak. És ezt csakis Ashtonnak köszönhette, aki felnyitotta a szemét, aki türelmes és figyelmes volt vele, és akinek a közelségére mindennél jobban vágyott. Sosem gondolta volna, hogy igaza lesz, pedig az első pillanatban, ahogy meglátta, tudta, hogy képes lenne megváltoztatni az életét. Éppen ezért volt vele olyan rideg attól a perctől kezdve, hogy a fiú Sophie-éknál kinyitotta a bejárati ajtót, és rámosolygott. Amint találkozott a pillantásuk, érezte, hogy szíve a gyomrába süllyed – tudta, hogy Ashton veszélyt jelent a számára, mert nem csupán a fiú szeméből olvasott ki valamiféle vonzalmat, de neki is megtetszett Ash. Félt, hogy mi lesz, ha nem tudja távol tartani magát tőle, ezért foggal-körömmel küzdött, hogy ellökje, elüldözze magától Ashtont, ő azonban minden ocsmányság ellenére kitartott. És most itt volt önmagából kifordulva, akként a lányként, aki eddig csupán az álmaiban élt, és akit annyira szeretett volna magához ölelni. Már csak egy kívánsága volt: mindennél jobban vágyott rá, hogy Ash elfogadja a szeretetét, és vele őt magát is.

Amikor nem sokkal később meghallotta a Paramore-tól a Still Into You-t, elöntötte az adrenalin. Mintha Hayley olvasott volna a gondolataiban, éppen azokat a mondatokat ragadta meg, melyeket ő is szívesen kimondott volna Ashtonnak. Önfeledten kiáltotta világgá, hogy legjobb belátása ellenére teljesen beleesett a srácba. A nagy pörgés-forgás közepette a tömeg szélére keveredett, ahonnan rálátott a kezükben italokat szorongató fiúkra. Tekintete találkozott a vele szemben álló Ashtonéval, és nevetve ismételte a dal refrénjét, majd a lassan, hitetlenkedve pislogó fiút magára hagyva gondolataival, újra elvegyült a fiatalok között, és szívből nevetett. Visszanézve még látta, hogy Ash a földre szegezett tekintettel nagyot sóhajt, majd a fejét ingatva elvigyorodik. Remélte, hogy ez jót jelent, de aggódás helyett inkább elkapta Sophie kezét, és együtt táncoltak tovább.