Ash és Lily 2.

Lily egy Starbucksban ült, és az ablakon át figyelte a napfényben fürdő utcán sétáló embereket. Karamellás lattéját kavargatva azon gondolkozott, hogy miután végeznek az italaikkal, elhívja Maggie-t sétálni. Az elmúlt másfél hétben, ahogy azt Maggie szemrehányóan meg is jegyezte, mást se csinált, csak a négy fal között ült, és hol sütött, hol romantikus filmeket nézett az elkészített édességgel az ölében.

A mosdóból visszafelé tartva Mag aggodalmasan fürkészte barátnőjét. Lily mindent megtett, hogy elhitesse vele, jól van, de akadtak árulkodó jelek, melyekből arra következtetett, hogy valójában semmi sincs rendben körülötte. Úgy látta, a helyzet az elmúlt néhány percben sem változott, bár ezúttal legalább a rádióval együtt dúdolta Jhene Aiko The worstjét.

Mag pontosan tudta, mi bántja Lilyt, de igazából nem értette meg. Lily már karácsonykor elmondta neki a titkát, azóta viszont megváltoztak a körülmények, és ő biztosra vette, hogy szabad a pálya a lány előtt. Azt azonban nem is sejtette, mi is Lily valódi problémája; arról Lily soha, senkivel se beszélt, még gyerekkori barátnőivel, Sophie-val és Angie-vel sem. Maggie csupán azt látta, hogy barátnője a másfél héttel korábbi buli óta magába fordult. Ezért is rángatta el végre otthonról, nem akarta, hogy az egész szünetet egyedül töltse. Azt gondolta, itt az ideje, hogy Lily kibeszélje magából az Ashtonnal kapcsolatos gondolatait. Biztos volt benne, hogy ez segítene a lányon, Lily azonban egy árva szóval sem említette az azon az estén történteket.

Amikor Mag elhelyezkedett az asztalnál, Lily ránézett, és a szőke lány megkönnyebbülve látta, hogy a szemébe visszatért a fény.

– Van kedved sétálni egy kicsit utána? Olyan szép az idő!

Maggie elmosolyodott.

– Persze. Amúgy is rám fér a mozgás. Luke folyton kajával töm – ha így folytatom, olyan leszek, mint egy ementáli sajt: nagy és kerek, a bőröm meg ugyanolyan lyukacsos.

Lily elnevette magát.

– Bolond vagy! Amúgy is, Luke imád, nincs mitől tartanod.

– Igen, tudom. Óriási mázlim van vele – mosolygott. – Viszont engem zavarna, ha tovább híznék. Nekem fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Lily bólintott.

– Totál igazad van. – Lenézett a lattéjára, és körmével a kávégallér szélét piszkálta. – Ha akarod, eljárhatunk futni, vagy ilyesmi.

– Jó lenne, de tudod, mit? Kössünk alkut! Mindketten teszünk magunkért valamit: én edzek, hogy jobban nézzek ki, te meg elmondod végre, mi történt aznap este Ash és közted, hogy megkönnyebbülj. Megegyeztünk? – Előre nyújtotta jobb kezét, és türelmesen várta Lily válaszát.

Lily elgondolkozva nézett Mag szürke szemébe. Kedvelte a lányt, megbízott benne, de a mostani érzéseit nem szívesen adta volna ki. Ugyanakkor az is igaz volt, hogy bizalmas híján egyre csak emésztette magát, és siralmas állapota már másoknak is kezdett szemet szúrni. Beharapta az ajkát, majd kezét Mag meleg tenyerébe csúsztatta.

– Áll az alku – mondta, de mosolyogni nem tudott.

Az elmúlt napok borongós szürkesége után Lilyt boldoggá tette a napsütés és a tizenhét fok, mely lehetővé tette, hogy csupán egy vékony pulóvert vegyen a bőrdzsekije alá. A dzsekit le is vette, a karjára hajtotta, aztán lelkesen mutatott Magnek egy ruhát az egyik kirakatban, majd egy másikat, két üzlettel arrébb.

Maggie örült, hogy valami felkeltette barátnője érdeklődését, ám azzal is tisztában volt, hogy Lily a színlelés nagymestere, olyannyira, hogy időnként még ő maga is elhiszi, amit sugall magáról. Mint például azt, hogy jól megvan ő pasi nélkül is. A legnagyobb hülyeség, amit valaha hallott – szerinte egy tizenkilenc éves lánynak minden gondolata a pasik körül forog. Pontosan tudta, hogy ez a hirtelen támadt érdeklődés a ruhák iránt csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet az ígéretéről, mely szerint beszél az Ash-hez fűződő érzéseiről. Mag megtorpant, és ezzel Lilyt is megállásra késztette.

– Oké, befejezted?

– Mit? – kérdezte ártatlanul pislogva Lily.

– Tudod te azt nagyon jól! – Mag huncutul mosolygott a barna lányra, miközben a fejét ingatta. – Nem versz át. Tényleg azt hiszed, nem látom, mi művelsz? Hagyd a francba azokat a ruhákat, és ki vele, mi volt Ash-sel!

– De nekem tényleg tetszik. Lehet, hogy meg is veszem.

– Leszarom a ruhát, Ash-ről dumálj, de nagyon gyorsan! – A végére hangosan nevetett, és egy döbbent pillantás után Lily is követte a példáját.

– Jól van, nem kell így kiakadni. Mondom. – Amíg visszapörgette a szülinapi buli estéjének eseményeit, és azon gondolkozott, hol kezdje, lehervadt a mosoly az arcáról. – Ash… nem tudom. – Megvonta a vállát. – Semmi extra, csak megint hülyeségeket vágtunk egymás fejéhez.

– Igen, azt tudom. Mármint, hogy te hülye voltál. Megölelhetted volna, amikor kérte.

– Tudom. Nem tudom… – sóhajtott.

– Most tudod, vagy nem? – vigyorgott Mag, de Lily nem volt vevő a viccelődésre.

– Nem. Csak azt tudom, milyen volt egyszer átölelni, beengedni, aztán meg végignézni, hogy Kelsey-vel enyeleg.

– Még mindig itt tartasz? Könyörgöm, Kelsey már rég nincs a képben. És más se, ha már itt tartunk. Ash sosem csajozik, és ha engem kérdezel, még az is lehet, hogy te vagy az oka.

Lily lesütötte a szemét; bűntudata volt, mert ez a gondolat már neki is számtalanszor megfordult a fejében, de ő folyton elhessegette. Rossz érzés volt tudni, hogy nem kaphatja meg Ash-t, az viszont sokkal ijesztőbb volt a számára, hogy akár vele is lehetne. Könnyebb volt hiábavalóan vágyakozni utána, mint szánt szándékkal ellökni magától a boldogság lehetőségét. Ezt azonban nem akarta elmondani Maggie-nek, mert az olyan kérdéseket vetett volna fel, amelyekre nem akart válaszolni.

– De nem kérdeztelek. És amúgy se lehet annyira hülye, hogy olyan lányhoz vonzódjon, aki folyton bántja.

– Ebben azért van valami – tűnődött Mag. – De ez akkor is furcsa. Szerintem Ash jó pasi, biztosan minden ujjára találna csajt, mégis hanyagolja őket. Egyszer Luke-ot is megkérdeztem erről, de azt mondta, nem tudja, mi jár Ash fejében. Azt mondta, nem szokott ilyesmiről beszélni, pedig régebben mindent megdumáltak.

– Szerintem meg Luke nem akarta az orrodra kötni, amit tud. Tudod, a férfibecsület. Nem tudom elképzelni, hogy fifázás, sörözés meg pornónézés közben nem kerül ilyesmi szóba. Oké, Luke biztosan nem dumálja ki, mit műveltek az ágyban, de arról biztos ő is beszél néha, merre tart épp a kapcsolatotok.

– Ja, ez is igaz. Furi ez az egész.

– Szerintem hagyjuk Ash-re, miért nem csajozik – az ő baja. – Lily remélte, hogy ezzel ejtik is a témát, de nem volt ilyen szerencséje.

– Jó, akkor most elmondod, mitől fordultál be ennyire? Luke szülinapi buliját is kihagytad tegnapelőtt. Miért is?

Lily elhúzta a száját, és a földre ejtette a tekintetét.

– Hogy elkerüljem Ash-t – vallotta be. – De én reggel már felköszöntöttem.

– Tudod, hogy nem ez a lényeg. Luke annak örült volna a legjobban, ha együtt buliztok. És mellesleg Ashton is szar passzban volt. Véletlenül meghallottam, hogy bocsánatot kér Luke-tól, mert szerinte miatta nem jöttél el. Tök szarul érezte magát. Látnod kellett volna a fejét, baromira megsajnáltam. Azt mondta, ő tehet az egészről, mert bunkó volt veled akkor este. Szóval ne etess azzal, hogy csak a szokásos vérszívás ment. És ne vágj ilyen bűnbánó képet! – nevette el magát Lily arckifejezésétől.

– Oké, igazad van, ez most más volt, de Ash nem bántott meg, nem igazán. Csak… azt hiszem, kezd kiismerni, és ez halálra rémít – csúszott ki a száján. – Amúgy is én tehetek róla, hogy kiakadt.

– És mégis mit mondott? – karolt belé Mag, hogy biztosítsa támogatásáról.

– Beszélgettünk. Komolyan, el tudod ezt képzelni?

– Nem nagyon – mondta a szőke lány mosolyogva, és Lily ajka is felfelé kunkorodott.

– Pedig de. Nem kiabáltunk, hanem beszélgettünk. Persze, volt ott sértegetés is, de nyugalom is, meg egy kis nevetés. Az hiányzott belőle a legjobban, amíg távol volt, most is az hiányzik a legjobban – mondta. És ott volt Ash haja az ujjai alatt, meg az a hatalmas keze az ő kezében, miközben a WC felé cipelte – de ezt már csak magában tette hozzá.

– Akkor most miért kerülöd? – Mag hangja lágy volt, megnyugtató és bizalmat keltő. Annyira, hogy Lily megfeledkezett az elővigyázatosságról.

– Mert olyan dolgokat mondott, amikkel a gyengémre tapintott. Mert úgy látom, minél több időt töltünk együtt, ő annál inkább átlát rajtam.

– És akkor mi van? Neked éppen erre van szükséged, hogy megkapd őt. Legalább tud kezelni, és annak ellenére is elvisel, hogy a legtöbbször szemét vagy vele. Amivel mellesleg rég fel kellett volna hagynod, mert nem vagy óvodás. Felnőtt nő vagy, ahhoz mérten mutasd ki, hogy bejön neked.

– Nem akarom megkapni, azt meg végképp nem akarom, hogy kiismerjen. Abból semmi jó nem származna, mert akkor… sebezhető lennék – ismerte be Lily, és idegességében a táskája pántját babrálta.

– És szerinted Ash képes lenne ezzel visszaélni?

Nem, Lily valójában nem feltételezte róla, ahhoz Ash-t túl jó embernek ismerte meg, de nem lehetett benne biztos. A tapasztalata mást sugallt. Mag kérdésére nem válaszolt, ám pillantása elárulta a gondolatait.

– Jaj, te lány! – fogta két keze közé Lily arcát. – Mi történt veled? Fogadok, hogy valaki kurvára összetörte a szíved.

Lily megdermedt, és elhúzta az arcát Mag kezétől.

– Nem számít. Az a lényeg, hogy semmit sem akarok Ashtontól, meg mástól se. De főleg tőle nem.

– Pedig odavagy érte.

– Csak tetszik, de mindegy – hazudta. – Amúgy is, azon vagyok, hogy elfelejtsem.

– Értem. Vagyis nem, de nem baj. Lils, megtennél valamit a kedvemért? Nem próbálnád meg mégis elviselni a jelenlétét? Hiányzik, hogy együtt legyen a banda. Ha kell, legyél vele bunkó, de légy ott.

Lily nagyot sóhajtott. Nem tudta elviselni Mag könyörgő kiskutya tekintetének látványát, és már nem csak az nyomasztotta, hogy Ash-t bántja, hanem az is, hogy a viselkedésével a barátai életét is megmérgezi.

– Rendben, megpróbálom, oké? Aztán majd összekaparhatsz a padlóról – tette hozzá gondolatban.

– Szuper! Na, akkor, hogy kizökkenjünk ebből a szar hangulatból, vegyük meg neked azt a piros ruhát!

– Azt, amelyikre az előbb azt mondtad, hogy szarsz rá?

– Azt hát! – nevetett Maggie. – Jó kis ruha az, majd meglátod. Rohadt jól fog állni neked.

– Tudom. Nem hiába mutogattam – vigyorgott barátnőjére Lily, majd egymásba karolva visszasétáltak az üzlethez, ahol az a gyönyörű, piros ruha állt a kirakatban.

Lilyék papírzacskókkal teleaggatva sétáltak végig a forgalmas Oxford Streeten, és egyenesen az ott található legjobb fehérneműbolt felé tartottak. Maggie úgy döntött, a piros ruhánál – ami valóban istenien állt Lilynek – nem állnak meg. A fejébe vette, hogy Lilynek új, szexi ruhadarabokra van szüksége, amelyek kiemelik a nőiességét. Lily megspórolta magának a fölösleges magyarázatot arról, hogy ő szándékosan öltözik sportosan, és inkább megpróbált jó képet vágni a programhoz. Őt magát is meglepte, hogy tényleg élvezte a vásárolgatást, a ruhapróbákat, a tükörképe látványát, mely egy vidám, csinos, fiatal lány képét mutatta neki.

Jókedvűen nézelődött az utcán, amikor a mellette sétáló Mag izgatottan oldalba bökte.

– Te, az nem…?  – és már integetve kiabált, mielőtt Lily rájött volna, miről beszél. – Ash! Hé, Ash!

A srác az utca másik végén sétált fejhallgatóval a fülén, de Mag integetésére megállt, és felismerve a lányokat, elmosolyodott. Maggel volt Lily is – olyan vidáman, amilyennek már rég látta –, és neki muszáj volt beszélnie vele.

Mag karon ragadta barátnőjét, és elvonszolta az üzlet előtt, amelybe igyekeztek, Lily pedig felháborodva tárta szét a karját.

– Most hova mész? Azt mondtad, még megnézzük azt az üzletet.

– A bugyik megvárnak, Ash viszont most van itt!

– Egészen véletlenül…

Mag csípőre tett kézzel, bosszúsan állt meg Lily előtt.

– Igen, egészen véletlenül. Csak nem gondolod, hogy én hívtam ide? Szerinted hülye vagyok én, hogy magamra haragítsalak? Hónapok óta figyelem, mit művelsz szegény Ash-sel, pedig őt még bírod is. Hát nem, drágám! Ash csak úgy erre jár, mi meg szépen odamegyünk hozzá köszönni. Tudod, mit ígértél… És légy vele kedves, ne küldd el rögtön a búsba – figyelmeztette a szemét forgató lányt.

– Oké – grimaszolt Lily, de a tenyere máris izzadt a nyugtalanságtól.

Amikor összetalálkoztak Ashtonnal az utca közepén, a látványtól Lily testén jóleső bizsergés futott végig: a srác szőkésbarna, hullámos tincseit arany fénybe vonták a ráeső napsugarak, széles vállán megfeszült a vékony, méregzöld vászonkabát, mely alatt az agyonmosott, szürke atléta izmos mellkasára vonzotta a tekintetet. Lily hihetetlenül szexinek találta a szarukeretes szemüveget, melyet most is viselt – szerinte a szemüveg általában rontott az emberek megjelenésén, de legnagyobb bánatára Ashton előnyös vonásait csak még jobban kiemelte. Miközben hosszú, erős ujjaival egy kicsi, műanyag tárgyat babrált, Ash rájuk mosolygott, és a gödröcskés, enyhén borostás arc láttán Lily szíve végképp átmelegedett. Átkozta Maget, amiért iderángatta, de leginkább saját magát, amiért hagyta magát rábeszélni: ekkor vált ugyanis egyértelművé a számára, hogy Ash iránt sosem lehet közömbös. Valahányszor találkoznak, intenzív érzéseket vált ki belőle, és ezek az érzelmek sokkal inkább hasonlítanak a szeretethez, mint bármi máshoz. Egy ilyen mosolyú embert nem is lehet figyelmen kívül hagyni. Hogyan fogja így kiverni a fejéből? – futott át az agyán, és nagyot sóhajtott, amikor belenézett Ashton éppen zöldben játszó szemébe.

– Sziasztok! – üdvözölte őket a srác, és lehajolt Maghez, hogy arcon csókolja. – Szia, Lily. – Nem mozdult a lány irányába, de a hangja sokkal lágyabban csengett, mint korábban.

– Szia – válaszolta Lily zavartan.

– Hova mész? – segítette ki barátnőjét Mag.

– Csak a pályára, edzünk a kölykökkel.

– Jaj, biztos cukik! – lelkesedett Mag.

– Azok. Jó fej srácok, szeretek velük lenni. – Vett egy mély lélegzetet, és egyenesen Lily szemébe nézett. – És ti? Vásárolgattok? Jó sok csomagotok van – vigyorgott.

– Igen, de már a vége felé járunk – vágta rá a szőke lány, és nem vett tudomást Lily helytelenítő pillantásáról.

– Tényleg? Akkor nincs kedvetek eljönni az edzésre? Nem izgalmas, vagy ilyesmi, de néha vicces. Persze nem olyan jó, mint a vásárlás – mosolygott zavarában. Lily közelében rendszerint zavarba jött, mert sosem tudta, mit várhat tőle. Legtöbbször azt érezte, hogy nem tud olyat tenni vagy mondani, ami elég jó lenne a lánynak.

– Szívesen elmegyünk, igaz, Lily? Gondolj bele, az a sok cuki gyerek…

Ashton tudta, hogy Lily nem lelkesedik a gyerekekért, de nem világosította fel Maggie-t, elvégre ő is azt szerette volna, hogy Lily ott legyen. Remélte, hogy Maggie meggyőzi, mert ő maga nem akarta olyasmibe kényszeríteni a lányt, amihez semmi kedve. Úgy gondolta, jobb, ha megadja Lilynek a választás – a menekülés – esélyét.

– Lily? – nézett a lány csokoládészín szemébe, és csak remélte, hogy nem kérlelő a tekintete. – Te mit gondolsz? Nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz.

De te szeretnéd – gondolta Lily, amikor meglátta Ash kérlelő pillantását. Úgy okoskodott, hogy ez nem rejt komoly veszélyeket, hiszen Ash végig a pályán lesz, így nem kell a közelében lennie, de figyelheti, ami neki elég is. – Végül is…

– Szuper! Szexi tangát majd máskor veszünk neked! – mondta fennhangon, huncutul vigyorogva Mag.

– Szexi tangát? – Ash nagyot nyelt, de nyugalmat erőltetett magára.

Lily elvörösödve nézett Ash csillogó szemébe, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a srác pajkos mosolyát. Végül Ash volt az, aki előbb elfordult, és bár még mosolygott, Lily egy furcsa villanást látott a szemében, amitől neki görcsbe rándult a gyomra, de félresöpörte a rossz érzést, és a Magnek tett ígéretéhez híven megpróbálta jól érezni magát.