Ash és Lily 1.

Mostantól egy több részes sztori következik. Még mindig ugyanazok a szereplők, az előző novellák is ehhez tartoznak, de innentől kezdve Ash áll a középpontban.

Lily bizonytalanul méregette a tükörképét; nem akarta felhívni magára a figyelmet, de szeretett volna egy kicsit csinosabban megjelenni, mint általában. A gyomra egyszerre bizsergett a várakozástól és rándult össze az idegességtől: tetszeni akart, és mégsem – teljes káosz uralkodott a fejében. Azon gondolkozott, hogy letörli azt a halvány sminket is, amit feltett, amikor csöngettek. Magára kapta bőrdzsekijét, és lesétált a bejárathoz, hogy csatlakozzon Michaelhöz.

Mielőtt elindultak, a srác elismerően mérte végig, és Lilynek jólesett a bók, melyet tőle kapott. Mikey reakciójából ítélve nem lőtt túl a célon; remélte, hogy könnyen, feltűnésmentesen elvegyül majd a társaságban.

Egy házibuliba készültek, melyet Sydney másik felében tartott egy srác annak örömére, hogy egyhavi távollét után Ashton végre hazaérkezett Angliából, ahová a nevelőapjával utazott, hogy segítse a férfi zenekarát a turnén.

Lily emlékezett, mennyire várta Ash ezt az utat. Ki nem állhatta, hogy a srác az utolsó napokban másról se tudott beszélni, és ezt minden egyes alkalommal a fejéhez is vágta. Így történt, hogy még a búcsúzkodás is vitába torkollott. Bár vitáik állandóan voltak, és ehhez mindenki hozzászokott, Lily ez egyszer sajnálta, hogy nem tudta tartani a száját; hiába volt macska-egér harcként jellemezhető a kapcsolatuk, békésen szeretett volna elválni a fiútól. Az édesanyja erre azt mondta volna, hogy kár rágódni a múlton, őt mégis bántotta az eset. Talán ezért volt annyira ideges, hogy többször is figyelmeztetnie kellett magát a kezében tartott doboz sérülékenységére – nem lett volna szerencsés összenyomni.

A dobozban Ash szülinapi ajándéka volt; a srác éppen aznap lett huszonegy éves. Mindenki vitt neki valamit, így ő is készült, bár ezt senki sem várta el tőle, elvégre tisztában voltak a ténnyel, hogy nem kedveli Ashtont.

Ebben persze tévedtek, de az igazságot csupán Maggie, Luke barátnője ismerte.

A kétszintes kertes házhoz érve Lily nagy levegőt vett, és magára erőltette megszokott álarcát, melyhez férfiak társaságában megrögzötten ragaszkodott. Úgy gondolta, a flegma, rideg stílus biztonságot nyújt a számára, ezért csupán Mikey-ék társaságában adta önmagát, ám a kivételes kör előnyeit Ashton nem élvezte: őt foggal-körömmel igyekezett távol tartani magától.

Odabent már sokan voltak, de könnyen ráakadtak Angie-re és Magre. Valahol Cal és Luke is ott volt a tömegben, csupán Sophie maradt otthon a Michaellel közös, féléves kisfiával, Adammel.

Lily feszülten tekintett körbe a helyiségen, ám közben meglepően vidám is volt. Barátai nem tudták hová tenni különös viselkedését, és Michael végül szóvá is tette azt.

– Na, végre! Már azt hittem, végleg besavanyodtál, Lils. Kezdett az agyamra menni, hogy hetek óta olyan elviselhetetlenül búval baszott voltál, de úgy látom, kezd visszatérni az életkedved – vigyorgott az őt döbbenten bámuló lányra.

Lily nem gondolta, hogy másoknak is feltűnhet rosszkedve, hiszen ügyelt rá, hogy mindent a megszokott módon csináljon, de úgy tűnt, elszámította magát.

– Ki elviselhetetlen? – lépett hozzájuk Ash, akit Mikey-éknak eddig nem volt alkalmuk üdvözölni.

– Lily – vágta rá Mikey, majd megölelte barátját.  – Szevasz, haver! Már komolyan kezdtél hiányozni.

– Te is, Mike – mosolygott Ash, miközben tekintetével Lily-t kereste. – Szia, Lily.

– Szia. – Halványan elmosolyodott. – Egy szavát se hidd el. Elbűvölő vagyok, mint mindig. – Zavartan vigyorgott, miközben Ashton mosolya kiszélesedett, Mikey pedig felröhögött.

– Hát persze! Mostanában semmihez se lehetett vele kezdeni. Látod ezt a lenövést? – mutatott a hajtövére Michael. – Azért van, mert még a hajszínemmel se volt hajlandó foglalkozni. Igazi életunt picsa lett belőle… mióta is? – Magában számolgatott. – Kábé, amióta elmentél, igaz, csajok?

Lily bosszúsan nézett barátjára. Utolsó mondatával éppen az elevenébe talált. Úgy érezte, sarokba szorította, és védekezésre kényszeríti; nem hagyott számára más kiutat, mint a támadást.

– Baromság, már előtte is ilyen volt – sietett Lily segítségére Mag, de hiába.

– Nem, azóta ilyen. Ember, ne menj el hosszabb időre, mert ha nincs kivel veszekednie, kifordul magából. Úgy látszik, lételeme a vitatkozás.

Ashton egyre szélesebben vigyorgott. – Tudom.

Magában felidézte Luke Maggie-nek tervezett karácsonyi meglepetését – az volt a nap, amikor kis híján kiadta a titkát. Személy szerint nagyon jó ötletnek tartotta a korizást, mindenki élvezte, csupán Lily zsörtölődött szokás szerint. Ő persze pontosan tudta, hogy a lánynak csak az a baja, hogy nem tud korcsolyázni, ami valóban gondot jelent egy jeges programnál.

Lily aznap próbára tette a türelmét. Rosszabb volt, mint máskor, de nem hibáztatta, ő maga sem volt igazán jó passzban. Meg sem lepődött, amikor egy óriási zakótól megmentve, elkapta a lány karját, ő azonban lerázta magáról a kezét. Nem is várt köszönetet, neki bőven elég volt, hogy megóvhatta Lily-t az eséstől. Aztán, amikor mindenki elindult, hogy táncolva keringjen a jégen, Lily a feldíszített fa árnyékában maradt. Hiába igyekezett jó képet vágni a dologhoz, szívfacsaróan magányosnak látszott. Szerencséjére Jack, Luke fiatalabb bátyja lekérte Kelsey-t, az akkori barátnőjét, így ő feltűnés nélkül csatlakozhatott Lily-hez, hogy ne érezze magát kirekesztettnek. A lány felé siklott, és mindkét kezét megragadva, maga után húzta őt.

– Gyere, Lily, ne ácsorogj itt egyedül!

Miközben Lily belékapaszkodott, hálát és addig nem látott melegséget olvasott ki a tekintetéből, ám a lány a következő pillanatban bele is kezdett a szokásos civakodásba, irányítani pedig végképp nem hagyta magát. Éppen, amire számított, de ezúttal nem hagyta annyiban a dolgot. Nem volt más vágya, mint Lily-t ölelve nyugodtan, békében eltölteni a dalból hátralévő két percet. Egy gyors mozdulattal magához rántotta a lányt, bal tenyerét határozottan a derekára simította, míg jobbjában továbbra is finoman tartotta Lily apró, nyirkos kezét, és kissé ingerülten, de sokkal inkább kérlelve nézett a barna szempárba.

– Nem tudnál legalább most kedvesebb lenni? – kérdezte, mire Lily szemében bűntudat csillant, de szinte azonnal vissza is tért jól ismert stílusához, bár most némi játékosság is vegyült a hangjába.

– Élvezed, ne is tagadd!

– Általában igen, de ma nem.

– Pedig én ilyen vagyok, és kész! – A lány élesen csattanó hangja kétséget sem hagyott afelől, hogy kész támadni, de Ash tisztában volt vele, hogy csupán a makacsság beszél belőle.

– Szerintem meg nem, de mindegy, a te dolgod. Ha ez boldoggá tesz, csináld csak. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad.  – És komolyan is gondolta. Neki akkor csak az számított, hogy Lily-t boldognak lássa, és ha ahhoz ez kellett, ő szívesen feláldozta a nyugalmát. Éppen ezért lepte meg annyira, hogy Lily inkább elhallgatott, és egy kifürkészhetetlen pillantás után lassan a mellkasára hajtotta a fejét. A dal végéig meg se szólalt, csak hagyta, hogy ő keringjen vele a pályán, ahogy akar.

Azóta is abból az édes emlékből élt, és most is meleg mosolyt csalt az arcára.

Lily összeszűkült szemmel nézett Ashton vidáman ragyogó, mogyoróbarna szemébe, és bosszúsan fújtatott.

– Nincs jobb témátok? Te meg ne vigyorogj, mint egy hülyegyerek! Mikey baromságokat beszél. Örültem, hogy egy kis ideig senkivel se kellett vitatkoznom gyökérségek miatt.

– Aha… – Ashton, ha ez egyáltalán lehetséges, még szélesebben vigyorgott, és hiába igyekezett leplezni, Lily is elmosolyodott.

– Én megmondtam! Figyeljétek, hogy kivirult! – erősködött Michael Angie-ék és Ashtonék között jártatva a tekintetét.

– Jézusom, Mikey, nőj már fel! – forgatta a szemét Lily. – Tisztára, mint az óvodában. Már csak az hiányzik, hogy belekezdj valami bugyuta mondókába.

– Melyikre gondolsz? A két szerel…

Lily azonban félbeszakította a vihogó srácot. – Akarod, hogy a képedbe vágjam ezt a dobozt? – Ám ő is mosolygott, miközben a fejét ingatta.

– Szerintem inkább add ide. Mi ez? – Ashton kivette Lily kezéből a dobozt, és megpróbált belenézni.

– A tortád.

– Ó! – A srác figyelmesebben is megvizsgálta a kartonra nyomtatott logót. – Köszi. Biztos finom, ez egy jó cukrászda.

– Csak a doboz van a cukrászdából. A torta házi, úgyhogy ne várj tőle sokat.

Ashton, felemelve a tekintetét, egyenesen a lány szemébe nézett, és hitetlenkedve elmosolyodott.

– Most komolyan? Nekem sütötted? El se hiszem, hogy végre kapok tőled sütit!

Öröme őszinte volt; valójában azóta vágyott Lily sütije után, amióta az első találkozásukkor a lány kerek-perec elutasította a barátságát. Akkor Lily azzal vádolta, hogy csak azért akar a közelébe férkőzni, hogy még több édességre tegyen szert – ami részben igaz is volt, mert Lily isteni süteményeket készített –, és meg sem fordult a fejében, hogy őt tényleg érdekli Lily személye. Pedig a lány maga mindig is jobban foglalkoztatta, a sütije csak a ráadás lett volna. Ezért most úgy gondolta, ha Lily önként hozott neki édességet, az talán azt jelenti, hogy hajlandó nyitni felé.

– Pedig nem ártana – mormogta Lily, visszarántva Ash-t a valóság talajára. – De ne szokj hozzá, ez csak erre az alkalomra szól – folytatta, és egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük. A fiú szeméből kiolvasott érzelmek halálra rémítették – még úgy is, hogy azt gondolta, csupán képzeli őket –, és úgy érezte, muszáj növelnie a kettejük között lévő távolságot, ezért hátrált egy lépést.

– Köszönöm, Lily! – Ashton a lány felé lépett, hogy megölelje, ő azonban tovább hátrált.

Lily képtelen volt a fiú szemébe nézni, zavarta az abban megcsillanó remény; feszélyezetten szólalt meg:

– Azért… a helyzet változatlan. Nem bírlak jobban, mint azelőtt, úgyhogy nem ölelkezünk. – Sajnálta, hogy ezt kell tennie vele, de ez tűnt a leghelyesebbnek. Lazán megvonta a vállát, mintha nem érdekelné a szavai súlya. – Csak nem akartam üres kézzel beállítani.

Ash arca egy pillanatra elkomorult. – Ja, értem. Azért köszi. – Egy másodpercre a földre ejtette a tekintetét, majd újra felnézett a lányra. – Gondolom, akkor nem tetszik, hogy ezt mondom, de ennek az ajándéknak örülök a legjobban. – Magára erőltetett egy futó mosolyt. – Megyek is, biztonságba helyezem.

Lily szomorú, bűntudatos tekintettel követte Ashton távolodó alakját, majd a padlóra szegezte pillantását.

Michael persze képtelen volt magában tartani a véleményét, és ezért Lily abban a pillanatban végtelenül utálta.

– Hát, ez ciki volt! – csapta össze a tenyerét a fiú.

– Az. Ennyire nem lehetsz szemét, még akkor se ha, nem bírod. Láttad, szerencsétlen milyen fejet vágott? Most komolyan, belehaltál volna, ha megöleled? – kérdezte feldúltan Angie.

– Bele. – Lily tömör válasza után hátat fordított barátainak, és otthagyta őket.

Lily a nappali kanapéján ült, és különösebb érdeklődés nélkül figyelte a körülötte lévő embereket. Valójában még mindig ugyanaz járt a fejében, amiről az elmúlt közel egy órában is győzködte magát: ő nem egy utolsó szemétláda; helyesen cselekedett, amikor nem ölelte meg Ashtont. Mi haszna lett volna? Igen, Ash-nek jót tett volna, de mi lett volna vele? Csak Angie szemrehányó hangja ne csengett volna folyton a fülében! Barátnője hangját azonban hamarosan elnyomták Sam, a házigazda szavai. A srác éppen akkor jelent meg a nappali bejáratában, és hátraszólt a válla fölött.

– Gyere, Ash, keresünk neked egy csajt! – A nyelve lassan forgott, ám a kissé már kapatos Ash karját határozottan ragadta meg, és éppen Lily előtt vonszolta át a szobán. Úgy tűnt, őt egyikük sem vette észre.

– Mikor szakítottál azzal a kis picsával? – kérdezte Sam semmivel se törődve, majd megbotlott egy felborult székben, és hosszan káromkodott.

– Kelsey-vel – helyesbített Ash. – Januárban.

– Haver, az kurva hosszú idő! – Átkarolta a srác nyakát. – Na, gyere, majd én mutatok neked jó bulákat. Ideje, hogy kezelésbe vegyenek, mielőtt összezsugorodnak a golyóid, és maguktól leesnek. – Hiéna módjára vihogott saját, morbid viccén, és Ashtonra kacsintott.

– Felőlem…

Lily nem látta a fiú arckifejezését, de nem is volt rá kíváncsi. Nagyot sóhajtott, a kanapé háttámlájának döntötte a fejét, és lehunyta a szemét.

– Belehaltam volna – suttogta, és hagyta, hogy a hangszórókból ordító Slipknot Before I forgetje megbénítsa az agyát, és vele minden gondolatát.

Amikor már a harmadik részeg srác próbált ilyen vagy olyan módszerrel a bugyiján belülre jutni, feladta, és úgy döntött, inkább hazamegy. Megkísérelte megtalálni Maggie-éket, hogy elbúcsúzzon, de mintha ez az eleven rémálommá vált ház bekebelezte volna őket, képtelen volt a nyomukra akadni. Nem is bánta; semmi kedve se volt Angie hegyi beszédéhez, úgyhogy további erőfeszítés nélkül kilépett az épületből.

A legtöbb vendég a hátsó kertben, a lefedett medence körül szórakozott, így meglepte, amikor egy mozdulatlan alakot pillantott meg a ház előkertjének pázsitján fekve. Az első gondolata az volt, hogy szó nélkül elsétál mellette, elvégre nem az ő gondja egy vadidegen, aki nyilván eszméletlenre itta magát, aztán viszont eszébe jutott, hogy éppen azért kellene megnéznie, mert részeg. Miközben a félhomályban a srác felé lépdelt, elképzelte, hogy odaérve egy, a saját hányásába fulladt, üveges tekintetű emberrel találja szembe magát, és jeges borzongás futott végig a gerince mentén. Közelebb érve a látványtól kalapálni kezdett a szíve: először Ashton ruháit, majd a vonásait ismerte fel. Nyitott szemmel feküdt a hátán, jobb keze a mellkasán, balja a farmerja övbújtatójába akasztva pihent a csípőjén, mellette a Lily-től kapott torta maradékával, melynek nyomait Ash szája szegletében és az ujjbegyein is felfedezte. Nem pislogott, de a mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, és ez némiképp megnyugtatta a lányt.

– Ash, jól vagy? Mit csinálsz itt? – kérdezte, amikor a fiú felé fordította a fejét. – Bent kéne lenned a lányokkal, akik kezelésbe vesznek. – Rövid hallgatás után halkabban folytatta. – Szülinapod van, én a helyedben kihasználnám.

Ashton szótlanul meredt rá, majd újra az ég felé fordította az arcát.

– Dehogy használnád! És ha igazán ismernél, tudnád, hogy én sem.

– Tudom – suttogta Lily lehajtott fejjel –, csak… mindegy.

Hosszú csend ereszkedett közéjük. Lily egy darabig Ashtont figyelte, de úgy érezte, mindkettejüknek jobb lenne, ha elmenne. Hátrált egy lépést, és azon gondolkozott, mit mondhatna Ash-nek búcsúzóul, de semmi sem hangzott helyénvalónak.

– Nem ülsz le egy kicsit?

Bár a józan esze mást súgott, nem volt szíve még egyszer megbántani Ashtont, így maradt.

– Ha akarod…

A srác tekintete minden mozdulatát követte, míg a válla magasságában elhelyezkedett, majd, hogy ne feszélyezze az őt vizslató szempár látványa, inkább elnyúlt a hűvös fűszőnyegen. Ashton néhány hajtincse az ujjaihoz ért, ő azonban nem húzta el a kezét. Ujjbegyeit finoman, észrevétlenül végigfuttatta a kunkorodó hajvégeken, miközben beleveszett a tiszta, csillagos égbolt végtelenjébe. Belélegezte az éjszaka semmihez sem hasonlítható illatát, mely elkeveredett a torta édes aromájával és Ash parfümjével. Könnyűnek érezte magát, minden rendben lévőnek tűnt. Kis híján megfeledkezett az álarcáról is, ám mielőtt magától értetődő természetességgel beletúrt volna Ash dús, göndör hajába, a fiú hangja visszarántotta a valóságba.

– Máris menni akartál?

Nem akarta, mégis kibukott a száján az igazság.

– Túl sok bent az elázott pasi, és azt hiszik, bárkit megkaphatnak.

Ashton nem válaszolt rögtön: csendben mérlegelte, mit is feleljen, végül az őszinteség mellett döntött.

– Nem hibáztathatod őket, ha próbálkoznak. Csinos vagy.

– Te meg részeg, Irwin. – Halványan az égre mosolygott, de hangja nem árulta el, mennyire jólesett neki a srác egyszerű bókja.

– Csak spicces, de őszinte. Persze, azok a szerencsétlenek nem tudták, kivel kezdenek, igaz? Megtévesztette őket a külsőd. Fogalmuk sincs, milyen vagy igazából. Nem tudják, mi a bajod.

– Miért, te talán tudod? – A kellemes, lebegő érzés egy pillanat alatt semmivé lett. – Szerintem szart se tudsz rólam – felelte indulatos hangon.

– Igazad van, nem tudok. De nem is hagytad, hogy megismerjelek. Sajnálom, hogy számodra én lettem a közellenség, bár tényleg nem tudom, mivel bántottalak meg.

Lily mély levegőt vett, majd lassan kifújta.

– Nem bántottál – suttogta inkább magának, és újra feltámadt a bűntudata. Ebből azonban semmit sem akart éreztetni Ash-sel. – De az tuti, hogy nem lenne szabad beszélgetnünk, amikor részeg vagy.

– Spicces.

– Tökmindegy. – A torta felé fordult, de a kezét továbbra is a kósza tincsek mellett tartotta. – Ugye, ezt nem egyedül etted meg? Rosszul leszel.

– Nem leszek. – Ashton megvonta a vállát. – Szükségem volt egy kis cukorra. Sok cukorra.

Szeretetre – fordította le magában Lily. – Azt hittem, jól érzed magad – mondta inkább.

– Persze…, de ez nem ugyanaz…

– Mint?

Ashton hirtelen a szája elé kapta a kezét.

– A kurva életbe! – Felült, de továbbra is a szájára tapasztotta a kezét.

Lily is felült, és aggódva fürkészte Ashton profilját.

– Rosszul vagy?

Ashton megrázta a fejét, de a gyomrából feltörő furcsa zajok rácáfoltak a tagadására.

– Oké, mégis. – Arca fájdalmas grimaszba torzult. Feltérdelt, hogy a gyomrára kevesebb nyomás nehezedjen.

Eközben Lily közelebb húzódott hozzá, kezét a hátára simította, és nyugtalanul figyelte, ahogy tenyere alatt megfeszülnek az izmok.

– Ash…

– Csak azt ne mondd, hogy te megmondtad – nyögte.

Lily egy szempillantás alatt elveszítette az önuralmát.

– Azt akartam mondani, hogy segítek, de akkor szenvedj csak nyugodtan!

– Nem, várj! – Elkapta a lány kezét, mely éppen lecsusszant a hátáról, és a szemébe nézett. – Sajnálom. Igazából jól jönne a segítséged, ha még mindig… Ó! – Hirtelen elfordult, és öklendezve a szépen nyírt gyepre ürítette a gyomra tartalmát. – Baszki! – Enyhén remegő kézzel vette el a felé nyújtott papír zsebkendőt, és megtörölte a száját. Amikor újra Lily felé fordult, nem tudott a szemébe nézni: szégyellte, hogy így látta. – Bocs. Ezt pont nem kellett volna látnod.

– És hallanom, de ne izgasd magad. Csak ígérd meg, hogy többé nem eszel meg egy fél tortát egyszerre – vagy legalább ne akkor, amikor én is a közelben vagyok. – Ash-re vigyorgott, és remélte, hogy sikerült csillapítania a srác szégyenérzetét, aki végül maga is elmosolyodott.

– Oké – ígérte, de a mosolya grimasszá változott, amikor a gyomra újra összerándult.

Lily felállt, és a kezét nyújtva felhúzta Ashtont is, majd elindultak a ház felé.

Lily úgy látta, az elmúlt húsz percben, míg ők odakint voltak, a hűvös miatt szinte mindenki otthagyta a kertet, és a házba zsúfolódtak, ami megnehezítette a haladásukat. Azért ő megpróbált utat törni Ash-nek, aki holtsápadtan igyekezett bent tartani a maradék tortát, de a túl jól mulató társaság nem bizonyult segítőkésznek. Dühítette, hogy a szórakozásukon kívül semmi sem érdekelte őket, így az sem, hogy hol őt, hol Ashtont taszították meg annyira, hogy majdnem elestek. A lány már nem is bánta volna, ha Ash feladja, és sugárban lehány mindenkit, de nem akarta, hogy ez a buli ettől legyen emlékezetes, és Ash még kínosabban érezze magát. Inkább megragadta a kezét, és átvonszolta a vihogó, a zene ritmusára vonagló embereken. A mosdóhoz érve együttes erővel kirángatták a bent enyelgő párocskát, majd Ash magára zárta az ajtót, de előtte még megígértette Lily-vel, hogy ott megvárja őt.

Lily türelmesen várt az ajtó túloldalán, és az Ashtonnal folytatott beszélgetésén gondolkozott, de még arra se volt ideje, hogy pontosan felidézze a szavait, amikor kiabálásra lett figyelmes, és a nappali felől megindult a vendégek tömege. A fülsértővé fokozódott hangzavarból eleinte nem tudta kihámozni a lényeget, és mire felfogta, hogy a nappaliban tűz ütött ki, a menekülő fiatalok elérték, és hiába küzdött, magukkal sodorták. Persze, ő is ki akart jutni a házból, ám egyre az zakatolt a fejében, hogy Ash még a WC-ben van, és talán semmit sem vett észre a történtekből.

Az előszobához érve sikerült kihúzódnia a fal mellé, és elkezdett visszaaraszolni a mosdó irányába, miközben Asthon nevét kiáltozta. Csupán néhány métert sikerült megtennie, amikor egy erős kéz megragadta, és újra berántotta a menekülők közé. Luke szorosan maga mellé húzta, és Maggel együtt a kijárat felé tolta.

– Gyerünk, Lils, ki kell jutnunk! Az a tűz kezd elharapódzni, hiába próbáltuk eloltani.

– De Ash a WC-ben van! Ki kell hoznunk! Rosszul van, és…

Luke finoman meglökte, hogy haladjon.

– Ne aggódj, már biztosan kijutott.

– Nem, itt nem ment ki!

– A többiek a hátsó ajtón át menekültek, biztos ő is ott ment ki – nyugtatgatta a lányt, de Lily meglátta a szemében csillanó kételyt, és ez éppen elég erőt adott neki, hogy kiszakítsa a kezét Luke szorításából. Átfurakodott a szembejövőkön, és egyenesen a mosdó felé ment. Remélte, hogy Ashtont épségben találja meg.

Fogalma sem volt, mekkora is a tűz, amely miatt mindenki pánikba esett, de a torka már kezdett kaparni a füsttől. Imádkozott, hogy a lángok lassan terjedjenek, és ne érjék el a mellékhelyiséget. Bár egyre többször kapta el a köhögő roham, nem hagyott fel Ashton szólongatásával. Odaérve megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a mosdó ajtaját kitárva találta, és a helyiségben senkit sem látott, a gyomrát szorító érzés azonban nem múlt el, mert nem lehetett biztos abban, hogy a srác biztonságban van. Még körül akart nézni a házban, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy Ash elhagyta azt.

Az előszobánál járt, amikor a még mindig bömbölő zenén át hangos, fuldokló köhögésre lett figyelmes. Megfordult, és az emeletre vezető lépcső tetején egy imbolygó lányt pillantott meg. A sípoló lélegzetvételét és szűnni nem akaró köhögését hallva Lily biztosra vette, hogy a lány képtelen egyedül lejönni a lépcsőn; nem volt kérdés, hogy visszamegy-e érte. Addig a nyakában lógó sálját a szája elé kötötte, és elindult.

Lily később sem értette, hogyan tudta kivonszolni a lányt, miközben ő maga is egyre kevesebb oxigénhez jutott. A lány szerencséjére a felhajtónál már várták a barátai, és azonnal a szájába adták az inhalátorát, mely a nővére táskájában maradt. Lily-vel senki sem foglalkozott, de ő nem bánta. Miután elhúzta az arca elől a sálat, hosszan, csúnyán köhögött, de amint a friss levegőtől kezdett kitisztulni a tüdeje, lassan erőre kapott. Egy mély lélegzet után megtörölte izzadságtól gyöngyöző homlokát, és körülnézett, hátha meglátja Ash-t, de csak Luke és Mag aggodalmas tekintetét kapta el, akik azonnal hozzá siettek.

– Jól vagy, Lily? Nem lett volna szabad visszamenned.

– Akkor az a csaj se jutott volna ki – mutatott a még mindig rossz bőrben lévő lány felé. – Ashtont láttátok?

Luke beszívta az ajkát, miközben nemet intett a fejével.

Lily, bár tudta, hogy irracionálisan viselkedik, nem tudott gátat szabni újfent feltámadó kétségbeesésének. A fiú nevét ismételgetve furakodott az utcán ácsorgók közé, miközben minden arcot megnézett. Valahonnan mintha a saját nevét hallotta volna; próbálta követni az Ashtonéra csupán nyomokban emlékeztető hangot, és ő maga is tovább kiáltozott. Amikor végre megpillantotta a fiút, aki csak percekkel korábban érkezett meg a hátsó bejárat felől, nagyot dobbant a szíve. Még egyszer kimondta a nevét, hogy felhívja magára a srác figyelmét, majd egyenesen felé szaladt.

Lily csupán akkor vette észre, hogy mire készült, amikor Ashton ölelésre tárt karjai előtt megtorpant, és leeresztette saját karjait. Kétségtelenül szüksége lett volna a fiú közelségére, de a félelme elnyomta a vágyait. Pontosan emlékezett, mennyire szenvedett, amikor utoljára engedett a csábításnak.

Ugyanolyan tisztán fel tudta idézni a korcsolyázás emlékét, mint Ashton, ám ő egészen másképp élte meg a történteket.  Igaz volt, hogy aznap a szokottnál is kiállhatatlanabb volt Ash-sel, de csak azért, mert képtelen volt elviselni Ash és Kelsey látványát. Ashton abban sem tévedett, hogy korcsolyatudás híján kirekesztettnek érezte magát, és végtelenül hálás volt neki a figyelmességéért. Az igazat megvallva, tőle nem is számított másra, mert valahogy még akkor is mindig odafigyelt rá, amikor ő a legrosszabb formáját hozta vele szemben, de Kelsey-vel az oldalán nem várta, hogy foglalkozni fog vele. Mégis az ütötte igazán szíven, hogy Ash átlátott rajta: bár időnként valóban élvezte az évődéseiket, utálta magát, amiért folyton harcolt vele, csak hogy távol tartsa magától. Miután elszakította döbbent, egymásnak ellentmondó érzelmekkel átitatott pillantását Ashtonétól, gondolkodás nélkül a mellkasára hajtotta a fejét, és két végtelenül rövid percig élvezte a közelségét, a meleg, puha ölelését, a testének feszülő, kemény izmok lassú mozgását, a fiú bőréből és a ruháiból áradó ismerős, kellemes illatot. Ashton karjaiban tökéletes biztonságban érezte magát. Feltétlen bizalmáról árulkodott az a tény is, hogy gondolkodás nélkül átengedte Ash-nek az irányítást, melyhez bármikor máskor körmeszakadtáig ragaszkodott, mert félt, hogy e nélkül körülötte minden, és ő maga is darabokra hullik. Akkor azonban határtalan nyugalom töltötte el, miközben Ash egyenletes szívverését hallgatta. Aztán megjelent Kelsey, és az ő világában újra hideg lett.

Őket nézve rájött, hogy óriási hibát követett el, mert az után a két perc után már nem lehetett a régi önmaga. Addig nagyon jól megvolt a maga által felállított korlátaival, a szabályaival, a rideg belsőt mutató álarcával és legfőképp a magányával, ám mindezt már nem viselte könnyen. Az a két perc átszakított benne egy gátat, mely lehetővé tette, hogy igazi, mély szeretet nélkül is képes legyen létezni, azóta azonban folyton azon kapta magát, hogy arról az ölelésről ábrándozik. Akkor, a pálya szélén is ezt tette, miközben az Ash karjában nevetgélő, hihetetlenül szerencsés Kelsey-t figyelte, és ott megfogadta, hogy többé nem adja át magát az olyan egyszerű, de nélkülözhetetlen örömöknek, mint egy férfi – mint Ash – ölelése, mert utána sokkal gyengébbnek és magányosabbnak érzi magát, mint előtte bármikor.

Most, a csípős éjszakai szélben állva belenézett Ashton nagy, mogyoróbarna szemébe. Az ő reakciója miatt a srác először zavartnak, majd csalódottnak tűnt, ennek ellenére a tekintetéből még így is melegség sugárzott.

Ash megnedvesítette az ajkát; mondani akart valamit, végül mégis csupán magának bólintott egyet, miközben alig érzékelhetően megrándult a szája széle, egyértelmű jeleként a csalódott lemondásnak.

Lily gyűlölte magát, mert megint belegyalogolt Ash lelkébe; azt csak Ash maga tudta, hogy a szívén is a lány lábnyoma éktelenkedett már hosszú-hosszú hónapok óta.

Bűntudatától hajtva Lily a szokásosnál több kedvességet sűrített a hangjába, bár ebben az elmúlt néhány perc aggodalma is benne volt.

– Jól vagy? – kérdezte.

– Igen. És te?

Lily-t meglepte az Ashton hangjából kihallatszó féltő gondoskodás. Muszáj volt megköszörülnie a torkát, mielőtt válaszolni tudott volna.

– Én is. A gyomrod?

Ashton érzékelte az éppen csak elindított, majd csírájában elfojtott mozdulatot, melyet a lány a kezével készült tenni az ő hasa felé, de ez nem tette könnyebbé Lily elutasító viselkedésének elfogadását, sőt. Ennek ellenére igyekezett jó képet vágni a dologhoz, mert pontosan tudta, hogy Lily már így is az erején felül próbál teljesíteni kedvesség terén.

– Megvan, de asszem, a tortának annyi. – Fejével az előkert felé bökött, ahol a nemrég kiérkezett tűzoltók egyike éppen végighúzta rajta a locsolótömlőt.

– Jövőre kapsz másikat – vigyorgott Lily, de a kiömlő füst láttán lehervadt a mosolya. Szorosan Ashton mellé húzódott; a karjuk összeért, és ezúttal esze ágában se volt elhúzódni. Hálás volt, hogy a fiú kijutott, és érezheti a bőre melegét. – Remélem, senki sem maradt bent.

– Én is. Féltem, hogy bent ragadtál – mondta Ash elfúló hangon, és lenézett Lily-re.

Lily nem árulta el, ő maga mennyire rettegett, hogy elveszíti a fiút, inkább elviccelte a dolgot.

– Kivel veszekednél akkor? – mondta incselkedve, Ashton azonban nem mosolygott.

– Mi nem veszekszünk, csak így mutatjuk ki, hogy bírjuk egymást. Vagyis csak te, én meg hagyom.

– Te még mindig részeg vagy… – Lily félt, hogy Ash lassan teljesen kiismeri – mi védte volna meg azután?

Ashton nagyot pislogott a lányra. Nem volt kedve ehhez a játékhoz. Belefáradt.

– Lehet. Faszságokat beszélek.

– Igen – mosolyodott el halványan Lily, mert azt gondolta, sínen vannak: jön a szokásos évődés, és ő biztonságban lesz.

– Mert a helyzet változatlan – mondta vészjóslóan beletörődő hangon Ash. – Te még mindig nem bírsz jobban, mint azelőtt – idézte keserűen Lily korábbi szavait.

Lily egy pillanatra megdermedt. Magában ellentétes érzelmei között őrlődött, végül mégis a gyáva énje kerekedett felül.

– Mennem kell – mondta tompán.

Ashton rezignáltan bólintott. – Meg se kérdezem, hogy elkísérjelek-e. Gondolom, elég kemény vagy, hogy mindezek ellenére is egyedül akarj hazamenni, mint mindig.

Lily könnyfátyolos szemmel nézett rá vissza.

– Boldog szülinapot, Ash… – Hátat fordított, és a felsőtestét átölelve elsétált.

– Boldogabbat – suttogta Ashton, miközben a füstfelhőbe burkolt házra függesztette a tekintetét.