Kiss me... it's paradies/Iwcohtlfomd-15

Ann álmatlanul forgolódott ágyában, sehogy se tudta túltenni magát az este történteken. Éjjel, amikor hazaért, egyetlen kérdésre se válaszolt. Vickyék tudni szerették volna, hol volt és kivel, Evie néni csupán arra volt kíváncsi, jó érezte-e magát. Minden kérdésre kitérő választ adott, úgy érezte, szeretné, ha ez az élmény továbbra is a közös titkuk lenne Harryvel. Persze tudta, hogy a randevú nem maradhat titokban, szüksége volt rá, hogy megbeszélje valakivel. Elhatározta, hogy reggel az első dolga lesz találkozni Lanával.

Arccal a jegyzetfüzetére tapadva ébredt, a golyóstoll a keze mellett feküdt, a párnán. Megdörzsölte a szemét – még égett a kialvatlanságtól. Megkereste a telefonját. Már tíz óra volt, nyugodtan hívhatta Lanát. Miután megbeszélték a találkozó helyét, összeszedte a holmiját, bekapott néhány falat kenyeret, majd arcon csókolta az őt fürkésző Evie-t, és elindult.

– Szóval, mi újság, Büdöske? – kérdezte Lana huncutul vigyorogva, miközben egy fa törzsének dőlve fészkelődött.

Ann sóhajtott. – Nem is tudom, hol kezdjem. – Fűszálakat tépkedett, majd az ujjai között morzsolgatta őket. – Tegnap Harryvel voltam.

– Tudom, Judy elmondta.

Ann szeme összeszűkült, de inkább lenyelte a kikívánkozó szavakat.

– Azt is mondta, hogy Niall randira akar hívni.

Ann a szemét forgatta. – Már megvolt.

– És? Elmentél vele?

– Nem, mondom, Harryvel voltam – este is. De ugye nem kell mondanom, hogy ez senkire se tartozik?

– Alap. – bólintott Lana. – Szóval Harry… – kacsintott Annre.

– Igen… Elvitt a hajójára. Mécseseket gyújtott – álmodozva beszélt –, főzött nekem, és sokat mesélt magáról. Teljesen más, mint amilyennek tűnik. – Nem vette észre, hogy Lana kikerekedett szemmel, a lélegzetét is visszatartva hallgatja. – Meg akart csókolni.

– És nem?

– Nem. Megijedtem. Pedig… ó, anyám! Úgy akartam én is! Csak nem akarom, hogy a végén én is hülye libának bizonyuljak, aki bedőlt a trükköknek.

Lana csettintett a nyelvével. – Jaj, Annie! Ne legyél már ennyire hülye! Bármibe lefogadnám, hogy nem akar átejteni. Tudnod kell róla valamit: a hajója számára szent és sérthetetlen. Nem azt mondom, hogy önző dög, és senkit se visz el egy körre, de eddig mindig csak barátokat vitt magával. A legtöbb időt egyedül tölti rajta – oda jár elmélkedni, vagy micsoda. Elképzelni se tudod, hányszor hallgattam Emmától, hogy Harry sose viszi el vitorlázni. Soha, érted? Kettesben nem. És amennyire tudjuk, más lányt se vitt oda – téged kivéve. – Győztes vigyor ült ki az arcára. – Ez talán jelent valamit.

Ann maga is megdöbbent, nem is sejtette, hogy ennyire kivételes helyzetben van, illetve lehet, hogy csak volt. Ki tudja, adódik-e újabb lehetősége? – Talán…

– Hidd el, Harry odáig van érted, meg vissza. Te meg képes lennél elpuskázni – csóválta a fejét a lány.

Ann-nek nem volt szüksége megerősítésre, nagyon jól tudta magától is, hogy ostobán viselkedett. – Jó, mindegy. Ennyi elég volt belőlem. Veletek mi van?

Lana arca egy pillanat alatt felderült. – Semmi extra. Jövő héten elmegyünk kirándulni. Csak mi ketten, egy panzióban… Alig várom!

Ann elnevette magát. – Azt látom, te Gaz!

– Louis egy igazi cunci! El se hiszem, hogy végre az enyém!

– Pedig el kellene. Tökéletesen passzoltok. – Bár ezt mondhatná magára és Harryre is!

Ann a nénikéjével válogatta szét a hímzőfonalakat, amikor Mike bedugta fejét a nappali ajtaján.

– Bocs, anyu, de elrabolom Annie-t. Megjött a lovagja, megyünk strandolni. – Vigyorogva közelített a lány felé. – Gyerünk, hugi, kapd össze magad! Tök szép idő van, nem kuksolhatsz itt anyuval.

– Jó, de…

– Nincs semmi de. Ha jól tudom, Niallnek is megígérted, hogy találkoztok. Itt a remek alkalom.

Ann összehúzott szemmel méregette a pimaszul vigyorgó fiút. – Azért, gondolom, nem csak ketten leszünk Niall-lel.

– Nem, megyünk mi is, mindenki, de hidd el, elég időtök lesz egymásra!

Evie csendben méregette a lányt, aki, úgy tűnt, bármelyik pillanatban felrobbanhat. – Niall nem Harry…

Ann már majdnem helyeselt, amikor rájött, nem akar belemenni ebbe a beszélgetésbe. – Nincs vele semmi gond. – Sóhajtott. – Megyek készülődni. – Az ajtóból még visszaszólt. – Megleszel?

– Meg, csibém, menj csak! Annie! – A lány visszafordult. – Légy óvatos! Nem túl szerencsés dolog játszani az érzésekkel. Senkiével se.

Ann némán bólintott, és felment a szobájába.

Amikor Harry kiért a partra, már mindenki javában napozott vagy a vízben játszott. Alig tudta elhinni, hogy két héten belül másodjára ébredtek igazi strandidőre. Kezében hűtőtáskával és pokróccal Louis felé vette az irányt, aki mint mostanában mindig, Lanával enyelgett. Nem kerülte el a figyelmét a Lana mellett, neki háttal ülő Ann. Szinte semmi se takarta el a testét; nem tudta levenni a szemét a kecses nyak ívéről, a tökéletes vonalú csípőről, a feszes combokról. Képtelen volt nem fantáziálni róla, arról, hogy milyen lenne birtokba venni azt a kívánatos testet, és vele együtt leigázni a benne lakó, foggal-körömmel küzdő tudatot. Azt akarta, hogy Ann végre mindenestül az övé legyen. Ahogy minden bizonnyal Niall is, aki a lánnyal szemben ült, és éppen lerakott egy kártyalapot a kezéből. Nehéz lett volna nem észrevenni, hogy Niall csak ritkán nézte a kezében tartott lapokat, valami egészen más kötötte le a figyelmét, nem sokkal Ann nyaka alatt. A lány nevetett valamin, amit a szőke fiú mondott, Harry pedig majd’ felrobbant a haragtól. A homokba dobta a táskáját, és leült Lou mellé.

– Haver, figyelj már jobban! Tiszta homok lettem. Mi bajod van?

– Mi? – fordult barátja felé, miután eljutottak hozzá annak szavai. – Ja, semmi. Nem jössz úszni?

– Nem, most Lanával…

– Gyere te is, Lana! – vágott Louis szavába.

– Nem tudom, inkább napoznék még. Talán később. Miért nem hívod el Annt? – pajkosan mosolyogva barátnője felé bökött.

Harry követte a lány tekintetét, majd megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy Annie most szívesen jönne. Úgy látom, nagy kártyapartiban van benne.

Ann a neve hallatán megfordult; felcsillant a szeme, amikor meglátta a göndör fiút. – Szia! Nem is köszöntél… – évődött vele.

Harry elmosolyodott. – Éppen most értem ide, szóval, most köszönök: – Szia, Annie!

Niall szótlanul figyelte kettejüket, majd megköszörülte a torkát. – Te jössz, Hugi!

A lány mosolyogva fordult vissza Niallhez. – Tudom, bocs.

– Nem akartok úszni? – Harry leguggolt melléjük, és a napszemüvege mögül nézett rájuk. Bár korábban már látta Annt fürdőruhában, most is megjegyezte magában, hogy megérti, Niall miért nem tud a lány szemébe nézni. Ő megtette, és azt is hozzátette korábbi gondolatmenetéhez, hogy nem hiába kell neki annyira Ann: ő nem csak a gömbölyű idomokat látta, hanem a tiszta, értelmes, érzelmeket tükröző tekintetet is.

– Még lejátsszuk ezt a partit, aztán mehetünk, igaz, Niall?

– Persze…

A lubickolás nem tartott sokáig, a lány úgy érezte, a két fiú a figyelméért verseng, ő pedig nem akart különbséget tenni kettejük között. Inkább otthagyta őket valamilyen ürüggyel, és kifeküdt Louis-ék mellé. Egy ideig Zaynnel beszélgetett, hiszen volt mit bepótolniuk. Látta rajta, hogy valami bántja, így, míg Liza, Judy, Emma és Liam elment fagylaltot venni, megkérdezte tőle, mi baja.

Zayn a hasán feküdt Ann-nel szemben, állát keresztbe font karjaira támasztotta. Mosolytalan arccal nézett a lányra. – Nincs semmi baj.

– Ne haragudj, hogy megkérdeztem, nem akartam beleütni az orrom.

Zayn percekig hallgatott, de végig Annt nézte. Végül elhúzta a száját, és nagyot sóhajtott. – Valami nagyon nem stimmel. – suttogta. – Lizával.

Ann a szemét forgatta. – Nekem mondod? – Elgondolkozott, hogy folytassa-e. – Ne érts félre, örülök, hogy van, aki boldoggá tesz – ha tényleg azzá tesz –, de engem meglepett, hogy összejöttél Lizával. Nem ismerem őt, de túlságosan szeleburdinak tűnik. Mintha még nem tudná, mit akar. Persze ez fakadhat a korából is.

– Talán igazad van. – Beharapta az ajkát, gondolkozott, majd a szemét lesütve ingatta a fejét. – Nem tudom, tényleg. De egy dologban biztos vagyok: nagyon jól tudja, mit akar.

Ann csendben figyelte a fiút. El szerette volna mondani, amit tudott, de ki ő, hogy döntsön mások életéről? Csak az nem jutott eszébe, hogy a hallgatása is egy következményekkel járó döntés.

Ebéd után mind a parton feküdtek és napoztak, többen el is aludtak. Ann a pokróc alá rejtette füzetét, arra hajtotta le a fejét, és Lana felé fordulva pihent. Fejében az előző nap képei peregtek le egymás után; Harryre, a figyelmességeire gondolva elégedett mosoly jelent meg a szája szegletében. Ám ott volt Niall is – ami azt illeti, közvetlenül mellette szuszogott a kiadós ebéd után –, akivel nem tudott mit kezdeni. Kedvelte, de nem annyira, amennyire azt a fiú szerette volna. A nénikéjének igaza volt, nem szabad mások érzéseivel játszani. Világossá kell tennie Niall előtt, hogy ő nem akar tőle semmit. De hogyan tegye ezt a nélkül, hogy megbántaná? Nem volt tapasztalata az ilyesmiben, neki sosem kellett kikosaraznia senkit. Megrémítette a gondolat, hogy tizennyolc évesen ennyire tapasztalatlan szerelmi téren.

– Szia, Hazza? Nincs kedved…?

Ann kinyitotta a szemét, és a fiú irányába nézett. Két csinibaba állt előtte fürdőruhában, és feltűnően dobálták hol a hosszú tagjaikat, hol a hajukat. Ann összevont szemöldökkel figyelte, ahogy egyikük távolabbra bök a fejével.

– Apámék estig nincsenek otthon. Tudod, csendes a ház…

Harry a két lányra mosolygott. – Köszi, de most inkább maradnék.

– Biztos? – A szőke lány kihúzta magát, csípőjét kissé előrébb lökte.

– Tuti. – felelte Harry. – De köszönöm az ajánlatot.

– Te tudod. Talán máskor.

– Talán. – bólintott a fiú, és legelbűvölőbb mosolyával búcsúzott a két ismerőstől.

Ann behunyta a szemét, de fél perc múlva ismét kinyitotta. Lana őt nézte, ő pedig kiábrándultan tátogott: trükkök…

Amikor később Niall elment Liamékkel focizni, Harry odaült Annhez, Lanához és Louis-hoz. Egyikük sem említette a lányokat és az ajánlatukat, sem azt, vajon mit is jelent pontosan az a talán. Nem is kellett, Annt ez a jelenet megerősítette, illetve sokkal inkább meggyőzte azon hitében, hogy Lana téved, és mindenki másnak végig igaza volt. Harry minden bizonnyal vele is csupán játszik, talán még fel is tüzeli a vadászösztönét, hogy ő nem adja könnyen magát. A lényegen semmi sem változtat: jól tette, hogy hallgatott a belső hangra, még akkor is, ha sosem akart jobban semmi mást, mint azt a csókot ott, a tengeren, a mécsesek fényének gyűrűjében.

Csalódottan meredt maga elé.

– Jól vagy, Annie? – Harry tekintete olyan volt, mint az este: melegséget sugárzott, érezhető volt, hogy figyelmét teljes egészében a lányra összpontosítja.

– Igen, persze.

– Biztos? Nagyon csendes vagy.

– Igen. – Kipréselt magából egy erőtlen mosolyt, és elkapta a tekintetét Harryről. Lana sokkal érdekesebbnek bizonyult.

– Hé, Hugi, gyere, menjünk sirályra vadászni! – Louis a madarak hangját utánozta, miközben a mellkasához húzott tenyérrel hadonászott, hogy karjai szárnyakra emlékeztessenek.

Ann először homlokráncolva nézte, aztán elnevette magát. – Lou, nálad ütődöttebb embert életemben nem láttam!

– Dehogynem, Niallt!

Ann a védelmére kelt. – Ő nem ütődött, rendes srác.

– Ja, csak kissé érdekes a humora.

– Ahogy a tiéd is…

– De azt szereted – kacsintott a fiú.

– Az övét is, és ez a vita értelmetlen.

Harry szótlanul nézte a lányt. Nem értette, miért védi annyira Niallt. Talány tényleg akar valamit tőle? De akkor miért ment el vele az este, ráadásul úgy öltözve, hogy levegye őt a lábáról? Végig játszott vele?

– Jó – duzzogott Louis. – Akkor most jössz vagy nem?

– Maradok. Nincs kedvem azokat a szerencsétlen madarakat hajkurászni.

– Te tudod. Na, akkor menjünk! – Felhúzta magához Lanát, és Harry felé fordult. Várta, hogy barátja is csatlakozzon.

– Biztos nem jössz, Annie? – kérdezte Harry lágyan. – Tudod, hogy Lou csak hülyéskedett. Csak sétálunk kicsit.

– Tudom, de inkább nem mennék.

– Akarod, hogy itt maradjak veled? – Harry hangjában remény csengett.

– Nem, köszi, megleszek. – Nem tudott a fiú szemébe nézni, nem akarta, hogy tekintete elárulja sértettségét. Kiváltképp azért nem, mert Harry nem tartozott hozzá, nem volt miért neheztelnie. – Menjetek csak!

Harry bólintott, és csalódottan elsétált Lanáék nyomában.

Visszatérve Annt a füzete fölé hajolva találták; sebesen jegyzetelt, de amikor megpillantotta őket, a pokróc alá dugta a naplót.

– Nocsak, nocsak, a régen látott memoár!

Ann elmosolyodott. – A házim, Lou, tudod.

Hirtelen Mike-ék is feltűntek, és a fiúk együtt kiáltották: – Vízi csata! – azzal megragadtak –egy-egy lányt, és a víz felé rohantak velük.

Harryék hangosan nevetve figyelték, ahogy mindenki a víz felé futott, különböző csatakiáltásokat hallatva. Már Louis is oda tartott Lanával. Ann éppen indulni akart, mikor Harry megfogta a kezét.

– Várj, Annie!

A lány ezúttal nem kerülhette el, hogy belenézzen a zöld szempárba.

– Mi a baj? Valami van, ne tagadd! Hozzám se szólsz. Az este? Tudom, hogy nem kellett volna, de…

– Nincs baj, Harry. Tényleg. De örülök, hogy az az este úgy ért véget. Azt hiszem, jól döntöttem. – Arcán lemondó kifejezéssel simított végig a fiú karján. – Jól érzem magam veled, de azt hiszem, sosem tudnék igazán megbízni benned.

– De miért? – Harry összevont szemöldökkel, értetlenül nézte a lányt. Nem eresztette el a karját. – Mit tettem?

Ann szomorúan nézte, kezét kihúzta az övéből. – Túl szép volt, hogy igaz legyen. Én meg majdnem bedőltem, senkire se hallgattam. De már mindent látok. – Hátrált néhány lépést. – Várnak a többiek.

Mindenki a vízben volt, csupán Harry maradt, ahol volt. Értetlenül állt, és Ann irányába nézett. Mivel játszotta el a bizalmát? Nem tett semmi rosszat. De ha a többiek teletömték a fejét…

A lány füzetének széle kilógott a pokróc alól; leült és a kezébe vette. Tudta, hogy nem illik ilyesmit tenni, azzal is tisztában volt, hogy ha Annie rájön, végleg megutálja, de a végére kellett járnia a dolognak. Remélte, hogy a füzetben talál valamiféle kapaszkodót a lány viselkedésével kapcsolatban.

Fellapozta az utolsó teleírt oldalnál, és olvasni kezdett. Csupán egy-egy mondatot ragadott ki a szövegből, de azok kérdések sorozatát indították el benne.

„Sajnálta, hogy hitt benne, a hazugságaiban, de már tudta, mit kell tennie. Le kell zárnia az egészet, és tovább kell lépnie. Tanulópénz. Bár ne kellene megfizetni! Lynn kis híján a szívével fizetett.” – Harry szeme föl-le ugrált a sorok között. Talált egy másik bekezdést, mely felkeltette az érdeklődését. – „Edward előtt megállt két gyönyörű lány, és felkínálták magukat. Egyszerűen, szégyenérzet nélkül, mindenki füle hallatára, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Lynn-nek felfordult a gyomra – az ő világában ez nem volt elfogadott. Csalódottan vette tudomásul az Edward által kimondott, biztató mosollyal kísért talánt. Talán délután, talán este, talán holnap. Vagy máskor – egyre megy. Meg fogja tenni, akkor is, ha mindeközben Lynn-nek előadja az érzékeny, megbízható, figyelmes férfit. Trükkök, egytől egyig az. Minden az volt.” – Harry ideges lett. Már sejtette, miről szól Ann története, de meg akart bizonyosodni az igazáról. Ha az ösztönei nem csalnak, benne lesz minden, amit tudni akar, nem mintha ezek után nem sejtené, mi is a lány problémája valójában. A víz felé kémlelt, hogy lássa, biztonságban van-e, majd a füzet elejére lapozott, és olvasni kezdett.

„…az a pletyka járta, hogy Edward megcsalta… Lynnt az előítéletei irányították, és minden Edward ellen szólt… Rád is tartozik, tekintve, hogy Emily Ed miatt bunkó veled… ezúttal egyenesen Edward átható pillantását kapta el… összevonta a szemöldökét, Lynn gerincén végigfutott az ismerős-ismeretlen borzongás… azt kántálta, hogy ez Edward, aki nem kedveli őt… egy pillanat alatt bele tudna habarodni… darabokra törné a szívét… Orrában az ismerős illat, melytől melegség járta át; göndör fürtjei súrolják arcát; a forró lehelet a nyakát csiklandozza, pulzusa szaporábban ver… egész teste bizsergett… nem tudta elhinni, hogy a fantáziálásának tárgya éppen Edward, akihez a legkevésbé szeretett volna közel kerülni… Jó kis kép alakulhatott ki benned, pedig nem olyan rossz, mint amilyennek beállítják… odabújnék hozzá… egy kicsit belehabarodott… semmit se akarok Javaddtól… Az érzékeit Edward töltötte be: az illata, a bőrét égető forróság,… gyomrában pillangók kezdtek röpködni… Alig tudta elhinni, hogy egy ennyire kedves ember képes olyan dolgokat művelni, mint amilyeneket a lányok állítottak róla… amit Jane-től és Emilytől hallott, meggyőzte arról, hogy távol kell maradnia tőle… csupán annyi a dolga, hogy kapcsolatukat a barátság keretei között tartja, és akkor nem bánthatják egymást… a fiúnak ez volt a legfőbb problémája: Lynn bárkivel járhat, Edwardot kivéve… nem ideális barát, a végén még összetörné a szívét… a hűtlenségéről szóló részt ki akarta hagyni… hogy jön össze a nőcsábász és a kedvesség?… Lynnben megmozdult valami a gödröcskés mosoly láttán… szüksége lett volna az ölelésére… az érzésektől félt, melyeket Edward váltott ki belőle… nem akar csalódni… ő az egyetlen ember, akinek a szemében szép akar lenni… nem akarok megváltozni senki kedvéért, és szerintem ő se… a fellegek között járt, amióta Ed belépett az életébe… Matt mikor hagy végre békén minket? … Szinte rettegett attól, hogy csalódik a fiúban… neked Edward lesz az első nagy hibád, bár az is lehet, hogy tévedek… ha bármi rosszul alakul, hozzám bármikor jöhetsz kisírni magad… Nincs köztünk semmi… csak barátok vagyunk, és ez jó így… a sokadik lány Edward életében… a belső hangja óva intette egy vele való kapcsolattól… hülye libának bizonyuljak, aki bedőlt a trükköknek… amennyire tudjuk, más lányt se vitt oda – téged kivéve… talán… trükkök…”

Miután befejezte az olvasást, keserűen nézte a füzetet. Minden benne volt, ami Rye-ba érkezése óta történt vele, csupán a neveket változtatta meg. Érzelmek, hazugságok, féligazságok szülte téves gondolatok. Hátba támadták, szinte mind. Ann pedig elhitte. Nem maradt más hátra, le kellett zárnia ezt a fejezetet.