Michael & Sophie

Furcsa, hogy amíg a szüleimmel éltem, mennyire utáltam mosogatni. Úgy gondoltam, elveszi az időt a fontosabb dolgoktól, mint az MTV bámulása, a csajokkal folytatott maratoni traccsparti, vagy az éppen aktuális álompasiról való ábrándozás. Amióta összeköltöztem Michaellel, ez megváltozott. Még mindig nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de a közös otthonunkban, a közösen elköltött étkezések maradékát már nem esik nehezemre eltakarítani. Egészen más a magam választotta családért megtenni dolgokat, mint azért, amelyikbe beleszülettem – bár ennek okát magam sem értem.

Család: milyen fellengzős kifejezés. Lehet egyáltalán két embert családnak nevezni csak azért, mert összetartoznak? Azt hiszem, attól függ, hogyan fogjuk fel a dolgot. Két ember csupán egy pár, de már a család ígéretét hordozza magában. Legalábbis én így gondolom. A gyermektelen házaspárok is családnak nevezik magukat – az ő számukra a házastársuk jelenti a családot. Nekem Michael Clifford a családom. Talán a tomboló hormonjaim tehetnek arról, hogy ez a gondolat melegséggel tölt el.

Újabb koszos tányért mártok a forró, habos vízbe. Végighúzom rajta a szivacsot, aztán majdnem elejtem.

Ashton meg a röhejesen magas hangú nevetése… Fogalmam sincs, mi történik a nappaliban – mielőtt kijöttem rendet rakni, Mikey a haverjaival, Luke-kal, Calummel és Ash-sel készült Fifázni. Bár Ash már akkor is morgott valamit arról, hogy miért kell olyan játékkal játszaniuk, amiről mind tudják, hogy ő utálja.

Cal durván káromkodik, Ash megint nevet. Mit nevet? Kacag! Minek tagadjam, imádom a srác nevetését. Bírom, hogy Cal a legperverzebb ember, akit ismerek, pedig első ránézésre nagyon visszafogottnak tűnik. Luke a kedvencem, ő éppen Calum ellentéte: a szívtipró külső csendes, nyugodt belsőt takar. Vele van a legkevesebb gond. De tényleg, mindhármukat szeretem. Annyit lógnak nálunk, hogy néha úgy érzem, ők az örökbefogadott gyerekeink. Ők is a családhoz tartoznak, és ettől a gondolattól mosoly kúszik az arcomra.

Leengedem a mosogatóvizet, és elkezdem elöblíteni az edényeket. A hideg víz kizökkent a szentimentális hangulatból: felébredek, és újra eszembe jut, ami miatt napok óta nem tudok normálisan aludni. Örülnöm kellene, örülök is, csak kicsit aggaszt, hogy mit szól majd a hírhez Michael. Szerencsére nincs időm belelovalni magam a kétségeimbe, mert hallom, hogy Cal és Ash a konyha felé trappolnak. Ash valamivel nagyon felhúzhatta Calumöt, mert a srác mindent megtesz, hogy elkapja. Nem sokáig hallgathatom Ash önfeledt vihogását, mert épphogy megkerüli a konyhaszigetet, már ki is száguld az ajtón. Közben persze lök rajtam egy embereset, sietősen odakiált egy „bocsit”, és már ott sincs, ahogy Cal se. Itt maradtam a hasamra szorított kézzel; hagyom, hogy vizes ujjaimtól átázzon a pólóm, és beletörődő mosoly kúszik az arcomra, miközben átfut az agyamon, hogy a kicsikénk idiótákkal lesz körülvéve.

Éppen visszafordulok az öblítésre váró edényekhez, amikor megszólal a csengő. Megfordulni sincs időm, már hallom a bejárati ajtó nyitódását, majd Lily – az egyik legjobb barátnőm – hangját:

– Menj az utamból, te infantilis barom!

A következő percben besétál a konyhába, és mielőtt köszöntene vagy letenné a kezében tartott tálca sütit, kérdőre von.

– Kik ezek az elmebetegek? Főleg az a borzas, a hülye nevetésével…

Néhány pillanat erejéig felhúzott szemöldökkel fürkészem Lily gyanúsan csillogó szemét és kipirult arcát, aztán elvigyorodom. Lehetséges, hogy megtetszett neki Ash? Végül is jó párost alkotnának. Mégis elvetem az ötletet: Lilyt eddig se tudtam rávenni a pasizásra, nem hiszem, hogy pont most kezdi el.

– Mikey legjobb barátai, akikről már ezerszer meséltem.

– Ja…

– Ja.

Barátnőm arca elkomolyodik. – És elmondtad már neki?

– Ma akarom – grimaszolok.

– Ajánlom, hogy jól fogadja, vagy kiherélem a szarházit!

Majdnem elmosolyodom, de túl ideges vagyok hozzá. Éppen ezt szeretem Lilyben: kissé nyers – oké, nagyon nyers –, de vajból van a szíve. Azokért, akiket szeret, bármit megtenne. Valójában Michaelt is nagyon bírja – ő adja neki a tippeket az újabb és újabb hajszínéhez; a zsebéből most is egy pink hajfesték kandikál ki –, de szerinte Mike be fog pánikolni, és hogy az ő szavait idézzem, „képletesen a pofámra fogja csapni az ajtót”. És akkor csak pisloghatok.

Azért én reménykedem az ellenkezőjében; szerintem Mike ennél jobban szeret, de bevallom, néha azon kapom magam, hogy tele a gatyám.

Ekkor vágtat be Ash, nyomában Callel, akivel – úgy tűnik – már szent a béke. Egyenesen Lily sütije felé veszi az irányt, elmar egyet a tálcáról, és a szájába tömi.

Lily annyira felháborodik, hogy szóhoz se jut, míg Ash teli szájjal vigyorog rá.

– Ez rohadt finom! Hol vetted? – kérdezi, miután lenyeli az édességet.

– Ő sütötte, Ash – felelem magamban mosolyogva Lily arckifejezésén.

Ash – ha ez egyáltalán lehetséges – még szélesebben mosolyog, miközben átkarolja barátnőm vállát.

– Leszel a barátom?

Lily szeme összeszűkül, és lerázza magáról a srác kezét.

– Nem! – Elfordul, de tovább zsörtölődik. – Az eszem megáll! A sütim kéne neki, de bemutatkozni nem képes… Tudtam, hogy Mike-nak csak bunkó barátai lehetnek.

Kuncogva figyelem, hogy Ashton Lily mellé lép, és az orra alá dugja a kezét.

– Ash vagyok. Leszel a barátom?

– Nem. Még mindig csak a sütim kell, nem a barátságom…, Ash.

Lily komolyan beszél, de én látom, hogy élvezi Ashton kínzását. Még arra sincs ideje, hogy eldöntse, elmosolyodik-e, vagy tovább duzzog, amikor a másik oldalán a barátja korábbi hibájából okulva Calum is felé nyújtja a kezét.

– Calum Hood. Szintén csak a sütidre pályázom, de arra nagyon – vigyorog Lilyre sütivel teli szájjal.

Barátnőm egy végtelennek tűnő másodpercig döbbenten mered Calre, majd kitör belőle a nevetés, és a kezébe csúsztatja a sajátját. – Lily Jackson.

Én sem bírom ki nevetés nélkül, de közben eszembe jut, hogy még nem végeztem a mosogatással, és amíg ők itt vannak, nem is fogok. Lily kezébe nyomom a sütis tálcát, és az ajtó felé terelem őket.

– Na, húzzatok innen, feltartotok! Cal, mutasd be Lilyt Luke-nak is!

– És velem mi lesz? – kérdezi Ash kétségbeesve.

– Te elcseszted, ennyi. Na, nyomás! – Finoman meglököm, de mielőtt visszafordulnék a mosogatóhoz, még látom, hogy Ash elgondolkozva, a tarkóját vakarva néz Lily után, majd elszántan a nyomába ered.

Amikor végzek, a nappaliba megyek, hogy együtt legyek a barátaimmal, de főleg Michaellel. Ő még mindig Fifázik, most épp Calummel terpeszkedik a kanapén, miközben tekintetét a képernyőre szegezi. Lily az egyik fotelban ül, és elmélyülten beszélget a karfán kuporgó Luke-kal. Hangos nevetésükre a szemben lévő fotelban duzzogó Ash is felkapja a fejét, majd a száját elhúzva előveszi a mobilját, és nyomkodni kezdi.

Azt hiszem, nem akarom tudni, mi történt itt, míg kint voltam.

Mike végre felnéz, és találkozik a tekintetünk. Mosolyától nagyot dobban a szívem. Már nem kellene meglepődnöm, de még mindig elképeszt, mennyire szeretem őt. Minden sejtem átitatódott az érzéssel, a gondolataimat csak ez tölti ki, és világosan kirajzolódik előttem az idáig vezető út. Látom magunkat, amint az első randink után kéz a kézben sétálunk Sydney sötét utcáin. Újra átélem az első csókunk előtti izgalmat, miközben puha ajka az enyémhez közelít, és zöld szeme lassan lecsukódik. Érzem a görcsöt a gyomromban, míg az első együttlétünkkor lehámozza rólam a ruháimat, és fölém gördül, én pedig azon rágódom, hogy vajon jól fogom-e csinálni. Látom magunkat, amint behordjuk a holminkat a közös otthonunkba, és arra az estére is tökéletesen emlékszem, amikor részegen támolyogtunk haza, és védekezés nélkül estünk egymásnak. Nagy vonalakban ez a mi történetünk, és most itt tartunk.

Eddig minden annyira jó volt, de vajon ezt is kibírja a kapcsolatunk?

Szeretnék odamenni Michaelhöz, hogy elbújjak meleg ölelésében, és biztonságban érezzem magam, de a csengő megakadályoz ebben.

Angie az, a másik barátnőm.

Bemutatom a srácoknak, és örömmel nyugtázom, hogy mindenkit levesz a lábáról, még Ash-t is, aki végre felvidul, hogy kap egy kis figyelmet.

A délután túl gyorsan eltelik. Angie most Lilyvel dugja össze a fejét, és Ashton felé pillantgatva nevetgélnek, a srácok a változatosság kedvéért focimeccset néznek a tévében, én meg itt kuksolok a kanapé sarkában, és a vallomásra készülök.

Bár most nem úgy tűnik, örülök, hogy mindenki itt van. A terv az volt, hogy összehozzuk kettőnk baráti társaságát, és ez sikerült is. Már csak ezen az egész kínlódáson kellene túlesnem, és minden oké lenne. Nem értem, hogy egy ilyen fantasztikus dolog, mint a gyermekáldás, hogyan lehet ennyire bonyolult. De ez az egész csak a véletlen műve, a figyelmetlenségünk következménye. Ez az egész: a nem várt terhességem. Alig tizenkilenc évesen.

Mire vége a meccsnek, a csajokkal is kifogyunk a témából. Luke kimegy egy újabb kör sörért, és mindenkinek nyújt egy dobozzal. Csak én nem iszom, de szerencsére senki nem firtatja a dolgot.

Míg Calék igyekeznek minél többet megtudni Angie-ékről, én odabújok Mikeyhoz. Belélegzem az aftershave-je illatát, és igyekszem ellazulni, de képtelen vagyok rá. Mindennél jobban szeretem, bízom benne, mégis félek. Mi van, ha Michael még nem áll készen a feladatra? Mi van, ha elutasít, mert még élni akar? Talán tényleg túl fiatalok vagyunk még ehhez az egészhez. Mikey szeret, ebben biztos vagyok, de nem hibáztatnám, ha kiszállna. Csak fájna, piszkosul fájna. De döntöttem, én, egyedül. Pedig Michael életére ugyanolyan hatással lesz ez az egész, mint az enyémre.

Hiába, minél tovább gondolkozom, annál jobban elbizonytalanodom. Már szinte megfojtom Mike-ot az ölelésemmel, mégis egyre idegesebb vagyok, és ez neki is feltűnik. Ash is az agyamra megy azzal, hogy kezével a dohányzóasztalon üti az éppen szóló Sick Puppies szám ritmusát. Egy darabig még tűröm, aztán robbanok.

– Nem hagynád abba, legalább egy percre? – csapok az asztalra, majd felpattanok. Mielőtt dühöngve kirohannék a konyhába, még látom, hogy a csajok összenéznek, de nem érdekel, mit gondolnak.

Remélem, nem jönnek utánam, nincs szükségem a vigaszukra. Az egyetlen dolog, amire igazán vágyom, hogy kettesben lehessek Michaellel, és végre megbeszélhessem vele ezt az egész gyerek ügyet.

A konyhapultnak támaszkodva próbálok lehiggadni, amikor halk lépteket hallok, majd Mikey megáll a hátam mögött, és végigsimít a karjaimon.

– Mi a gond, cica? Egész nap olyan feszült vagy. Én csináltam valamit?

Jóleső érintésétől leeresztem addig felhúzott vállaimat.

– Dehogy. Nem tettél semmi rosszat. – Megfordulok, belesimulok Micheal erős karjaiba, arcom a vállába temetem, úgy mormogok. – Bár így is mondhatnánk. Csináltál valamit, de az nem rossz.

– Mit? – kérdezi, és maga felé fordítja az arcom.

Nagyot sóhajtok. – Egy babát. És meg akarom tartani. – Miközben beszélek, elfordítom a tekintetem. Nem tudnám elviselni, ha zöld szeméből elutasítást vagy haragot olvasnék ki. Szorosabban ölelem magamhoz.

– Várj, mit csináltam? – Hangjából kihallom a döbbenetét.

– Babát. Igazából a kettőnk műve, nem csak a tiéd. – Felnézek tágra nyílt szemébe, és elismétlem, hogy biztosan felfogja. – Babánk lesz.

Michael egy szót se szól, én pedig kezdek tényleg megijedni.

– Tudom, hogy korai, nem is terveztük, és… – Könny szökik a szemembe, de érzem, hogy Mikey szorosabban fonja körém karjait, és ez halvány reménnyel tölt el.

– Babánk lesz… El se hiszem. Összehoztunk egy kisembert. – Elnéz a fejem felett, mintha csak magának beszélne. – Mással nem is vállalnám – újra a szemembe néz –, de veled… Babánk lesz.

– Igen.

Nagyot dobban a szívem, amikor elmosolyodik, magához szorít, és miközben felemel, körbe-körbe forog velem a konyhában.

– Babánk lesz! – üvölti, és elneveti magát, nekem pedig örömömben kicsordul a könnyem.

A nappaliból kihallatszik a fiúk értetlenkedése és a lányok örömujjongása, majd Lily hangja, amint kiosztja Ashtont.

– Ne tolakodj, és amúgy is, hagyd még őket egy kicsit kettesben!

Ash motyog valamit, mintha a bútorokat is tologatnák, majd sietős léptek zaja üti meg a fülem, miközben Lilyék még mindig vitatkoznak. Mindketten elnevetjük magunkat, aztán a barátaink berobbannak a konyhába, és a nyakunkba ugranak. Élvezem az ölelésüket, a támogatásukat, miközben magamban azon gondolkozom, hogyan férhet el egy ilyen nagy család ilyen pici konyhában. Mert mi már mindenképpen család vagyunk: Michael és én, a legjobb barátaink és a hamarosan világra jövő közös gyermekünk, aki kettőnk szerelméből fogant. Mindenki értetlenül néz rám, mert elkap a nevetés, amikor eszembe jut, hogy a megfelelő időben mindent meg kell majd tennem, nehogy a kicsi áldozatul essen az apja és Lily nénikéje kreativitásának: elég csak elképzelni a multikolor tarajú háromévest, játék gitárral a kezében. Azért ennél rosszabbat is el tudnék képzelni, jó sora a lesz a kis srácnak, de a biztonság kedvéért résen leszek.

Mosolyogva beletúrok Michael fakó lila tincseibe, és szenvedélyesen megcsókolom. Csók közben újra hallom, hogy Lily Ash-t terrorizálja, és tudom, hogy a Föld forog tovább, és minden a legnagyobb rendben lesz.