Kiss me... it's paradise/Iwcohtlfomd-19.

19.

Ann becsukta maga mögött a bejárati ajtót, és hátát a fának vetette. Fülig érő szájjal vigyorgott, szeme ragyogott a boldogságtól. Még sosem érezte magát ennyire könnyűnek, önfeledtnek, elégedettnek. Tehát ilyen az, amikor az ember együtt van valakivel? Amikor lángol, amikor a választott személy uralja minden gondolatát? Mennyire más volt úgy együtt lenni valakivel, hogy vágyott rá, mint csak a kíváncsiság hajtotta elhatározásból!

A Harryvel közös története minden pillanatával meglepte, elvarázsolta. Minden egyes találkozásukkor rácsodálkozott a kapcsolatok sokszínűségére, az érzelmek újabb és újabb árnyalatára, saját reakcióira, személyiségének fejlődésére. Érezte, Harry mellett végérvényesen megváltozik. Talán mellette teljesedik be nőisége? Szerette azt a nőt, akivé a fiú mellett kezdett válni. És ez még csak az első néhány együtt töltött napjuk.

Lehunyta a szemét, hosszan, hogy még egyszer maga elé idézze Harryt, amint meghúzza a vitorlás egyik kötelét, és rámosolyog; és persze azért is, hogy lehiggadjon, mielőtt megkeresi a családját.

Egyenesen a nappaliba sétált, ahonnan beszélgetés hangjai szűrődtek ki. Evie a hintaszékében kézimunkázott, míg Mike-kal szemben Zayn foglalt helyet. Sportról beszélgettek; időnként Aron is közbeszúrt valamit. Meghitt jelenet volt. Ann örült, hogy itt lehet, hogy a második családjával töltheti a nyarat. Most már el se tudta képzelni, hogy néhány héttel korábban miért tiltakozott annyira hevesen Rye ellen. Itt mindent megkapott, amire a tudta nélkül vágyott.

– Nem is hallottam, hogy megjöttél, Annie – szólította meg Mike.

– Szia, Hugi! Látom, nem úsztad meg a vihart. – Zayn kedvesen mosolygott az ajtófélfának támaszkodó lányra, akinek ruhái nedvesen tapadtak a testére.

Ann elindult a fiúk felé, hogy üdvözölje őket. – Hát nem, de annyi baj legyen! – Lehajolt, hogy arcon csókolja Zaynt. – Szia! – Hiába próbálta csillapítani boldogságának vibrálását, vidámsága mindenkinek szemet szúrt.

Zayn, arcán hamiskás vigyorral megfogta a kezét, és visszahúzta magához. – Jól érzem! Összefutottál Niallel? – A szemöldökét emelgette. – Férfi parfüm illata leng körbe.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, Mike megválaszolta a kérdését. – Jó pár órát ücsörgött itt, hátha megérkezel, és beszélhet veled.

– De ezek szerint, miután elment, találkoztatok. Hihetetlen! Még sosem láttalak ilyennek. Egyszerűen…  – A megfelelő szót kereste. – Sugárzol! Hiába, ezt teszi a szerelem…

Szerelem? Talán igaza van, talán tényleg szerelmes, csak éppen nem Niallbe. Ann elpirult a gondolatra.

– Nem találkoztunk.

– Akkor…? – Zayn kaján vigyora nem tükrözte valódi lelkiállapotát. Ann tisztán látta a mosolya mögött megbúvó, gondterhelt tekintetet. Remélte, hogy nem Liza a hunyó, de más nem jutott az eszébe. Azonban nem ért rá ezzel foglalkozni – saját magát kellett mentenie. Magán érezte mind a négy szempárt; csak arra vártak, hogy kibökje végre, ki van rá ilyen jó hatással. Mike felvont szemöldökkel méregette, míg Evie, a másik beavatott, szelíd mosollyal bátorította. Ő azonban még korainak érezte a színvallást.

– Biztosan annak az idős férfinak az illatát érzed, aki megosztotta velem az ernyőjét.

– Nahát, Annie! Léteznek még ilyen önzetlen lovagok? – Mike ironikus kérdése nem vette el a jókedvét.

– Én is meglepődtem, de látod, akad még néhány fehér holló… – Szeme előtt Harry arca lebegett; mosolya kiszélesedett, kiváltképp, amikor tekintete a kuncogó Evie-ével találkozott. – Felmegyek száraz ruhát venni. Ugye maradsz még, Zayn?

– Igen. Ki nem hagynék egy ilyen vidám, Hugival töltött estét!

Ann sejtelmesen rámosolygott, majd a szobája felé indult. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, hogy mielőbb a biztonságot jelentő kuckójában lehessen. A szobájába érve leroskadt az öltözőasztalához, és két tenyerébe támasztott arccal kémlelte tükörképét. Valóban megváltozott, egy egészen más Annie Talbot nézett vissza rá – a nő, akivé hetek óta szeretett volna válni. A tükörképére kacsintott, és felkacagott. – Szia, Annie! Hát megvagy végre!

Vizes ruháit egy kupacba dobálta, hogy később levihesse a szennyesbe, majd beállt a zuhanyrózsából csobogó forró víz alá. Akármennyire nehezére esett is, meg kellett szabadulnia Harry illatától, mely beborította az egész testét, le kellett mosnia magáról szerelmes érintéseinek nyomait, szeretkezésük áruló jeleit. De nem bánta – az emlékezete minden pillanatot megőrzött, és alig várta, hogy papírra vesse Edward és Lynn viharos délutánjának eseményeit.

***

– Zayn, jól vagy? Úgy értem, minden rendben?

A fiú Ann mellett ült a kanapén. Evie a vacsora romjait takarította el a konyhában, Aron visszavonult dolgozni, Mike pedig Vickyvel beszélt telefonon. Zayn zavartan nézett a lányra, nem volt ínyére a kérdés.

– Persze, minden rendben. – Elmosolyodott, de a tekintete meghazudtolta kijelentését. – Csak elfáradtam. Egy kis alvás, és a régi leszek.

Ann bólintott, belement Zayn hazugságába. – Akkor jó. Már azt hittem, van valami, amiről esetleg senkivel se tudsz beszélni.

A fiú félszegen mosolygott tovább. – Ha lesz valami, már tudom, kinek mondhatom el.

Ann visszamosolygott rá, és a vállára hajtotta a fejét. – Szeretem, amikor jókedvű vagy. Tudom én, hogy a csendes, titokzatos éneddel hódítasz, de jobban szeretlek mosolygósan.

– Túl jól kiismertél ilyen rövid idő alatt! – Átkarolta, és őszintén vigyorgott. – Minden nőnek olyannak kéne lennie, amilyen te vagy, Hugi.

– Egy idő után unalmas lenne, nekem elhiheted.

Mindketten nevettek, majd Zayn csillogó szemmel, huncutul mosolyogva fordult Annhez. – Szóval, nem mesélsz? Mi van veled meg Niallel? Még mindig ragyogsz. Le se tagadhatod, hogy pasi van a dologban.

Ezúttal Ann ködösített. – Rosszul látod. Niall és én jó barátok vagyunk. Mindig megnevettet. Nincs itt semmiféle pasi, nekem is csak aludnom kellene. – Megemelte a szemöldökét, majd folytatta. – De már én is tudom, kivel beszélném meg, ha lenne valami.

Zayn egyetértően bólintott. Mindketten hazudtak, de az egyezség megszületett. Tudták, hogy számíthatnak egymásra.

– Mikor focizunk megint? Alig várom, hogy visszavághassak. Tudod, kissé kínos, hogy egy csaj lealázott – vigyorgott, de valóban zavarban volt.

Ann felkacagott. – Sajnálom! Legközelebb hagylak nyerni.

– Te boszorkány!

Ann nevetett. Lehet ebben valami, ha egy nap ketten is ezt mondják. Talán tényleg boszorkány.

Zayn játékos birkózásba kezdett vele, a kanapéról a padlóra zuhantak, ahol kacagva folytatták a játékot.

Mike felvont szemöldökkel állt meg fölöttük. Zayn éppen két vállra fektette a lányt, és csiklandozta.

– Megadom… magam! Zayn, hagyd abba! Be fogok pisilni! – Kijelentéstől Zayn még hangosabban nevetett, a könnye is kicsordult jókedvében. A jelenetet látva Mike se bírta tovább, belőle is kitört a kacagás.

– Jézusom, Annie, téged egyik fiúval se lehet egyedül hagyni. Rögtön bajba kerülsz. – A földön fekvők összenéztek, majd vissza Mike-ra. Együtt rohanták le a fiút, és most már ő könyörgött nevetve kegyelemért.

Késő este Ann az ágyából hívta fel Harryt. Aggasztotta, amit Niallről hallott, és meg akarta beszélni az egyetlen emberrel, akiben teljesen megbízott.

– Szia, Tündérem! – Harry hangján hallatszott, hogy mosolyog.

– Szia, Harry! – A lány idegességét elnyomta az izgalom, melyet Harryre gondolva érzett. Újra átélte a délután néhány mozzanatát, és letörölhetetlen mosoly ült ki az arcára. Álmodozva sóhajtott. – Hiányzol.

– Te is nekem, Annie-m. Kár, hogy csak Zayn-nél láthatlak újra, ott meg…

– Tudom… De sajnos nem csak ezzel lesz gondunk.

– Ó, én meg azt hittem, csak azért hívtál, hogy lefekvés előtt az én hangom halld utoljára!

– Azért is, de valamit meg kell oldanunk. Illetve csak nekem. – Felsóhajtott.

– Mi a baj, Annie?

– Niall. Azt hiszem, Mike-ék arra célozgattak, hogy ma csak azért várt rám órákat, mert beszélni akart velem. Szerintük randira akart hívni…

– Tudom. Oda van érted, és ezért nem hibáztatom.

– Ez nem vicces, Harry!

– Nem vicceltem. Nem tehet róla, hogy a Tündérboszorkány elcsavarta a fejét.

– Nem akarom megbántani.

– Tudom, Annie-m. – Harry hangja komolyan csengett. – Én sem szeretném megbántani. Ebben nem egyedül veszel részt. Niall a barátom. Szerinted én nem gondolkodtam azon, hogyan közölhetnénk vele úgy, hogy ne ártsunk neki? Legalább annyira fontos nekem, mint bármelyik srác, és ő annyira érzékeny! – Hallgatott. – De te fontosabb vagy.

Ann az ajkába harapott. – Mit csináljunk? Nem akarom hülyíteni. Minél előbb megmondjuk neki, annál jobb mindenkinek. De nem akarom, hogy Liza megtudja. Még nem.

Harry bosszúsan sóhajtott. Bár Ann nem láthatta, lehunyta a szemét, és mutató – és hüvelykujjával megszorította az orrnyergét. – Liza… Mindig hozzá lyukadunk ki. Meg kell szabadulnunk tőle. Megmérgezi az egész társaság életét.

– Zayn nem beszél róla, de látom rajta, lassan felőrli az a kapcsolat. Liza őt is padlóra fogja küldeni.

– Tudom, de kitalálunk valamit, rendben? Holnap megbeszéljük. Niall dolgát is. Annie?

– Hm?

– Nem eresztelek el, senki miatt se.

Ann mosolytalan arccal bólintott, de a szíve vadul kalapált. – Nem is tudnál. Ragaszkodó típus vagyok.

– Akkor jó. Reméltem is, Tündérem. – Harry mosolygástól lágy hangja feloldotta az Ann gyomrában lévő görcsöt.

– Álmodj szépeket, Harry! – Nem ezt akarta mondani, de nem volt biztos benne, mi lenne a helyes. Azt nem mondhatta, hogy szereti, hiszen alig két napja voltak együtt.

– Abban biztos lehetsz. Rólad fogok álmodni.

Ann felnevetett. – Azért ne vidd túlzásba!

– Oké, oké. De azért így lesz.

– Rendben. – Ann csendesen mosolygott. – Jó éjt, Harry!

– Jó éjt, Annie-m!

A lány mosolyogva tette le a telefont. Leoltotta a villanyt, de nem tudott aludni, éberen nézte a plafont. Harryre gondolt. Még nem szokott hozzá a tényhez, hogy valaki ennyire közel áll hozzá. Meglepte Harry ragaszkodása, érzelemnyilvánításai. Mindig azt hitte, hogy a férfiak kevésbé kötődnek, lassabban érnek be az érzelmeik, ezzel szemben mintha Harry máris mélyebben érezne iránta. Ezt az ötletet elvetette, de rájött, hogy ő maga is sokkal intenzívebben éli meg a viszonyukat, mint amire képesnek hitte magát. Persze ez valószínűleg mindkettejüknél csak a hírhedt rózsaszín köd műve volt, de nem bánta; minden felhők fölött töltött pillanatukat élvezte.

A telefon csörgése szirénaként bömbölt Ann fejében. Az éjszaka folyamán keveset aludt – Harryre, Niallre és Zaynre gondolt. Szívesen pihent volna még néhány órát.

– Lana, remélem, nagyon fontos.

– Miféle köszöntés ez? Még mindig alszol?

– Igen, és amint leteszed, folytatom.

– Na, nem! Azt hiszed, kihagyhatsz belőle? Én vagyok a legjobb barátnőd, elfelejtetted? Mindent tudni akarok rólad és Harryről!

– Nincs semmi, Lana. Majd délután beszélünk, jó? Most alszom.

– Persze, Harry egész éjjel nem hagyott aludni, mi? Tudod, aki éjjel legény… Ki az ágyból, lustaság! – Kiabálta a telefonba. – Gyerünk, Büdöske, ne akard, hogy odamenjek!

Ann fáradtan nevetett. – Jó, győztél. Megyek.

Lana a Cranberriesben várta Annt, aki a fáradtsága ellenére alig várta, hogy végre kiönthesse valakinek a szívét. Igaz, ami igaz, az elmúlt napokban elhanyagolta barátnőjét, de most mindent be akart pótolni, el akarta mesélni neki az egész Harry-ügyet.

Már messziről kiszúrta, izgatottan fészkelődött a székén. Ann el is mosolyodott a látványától.

– Valaki nagyon be van sózva.

– Csodálkozol? Semmit se mondasz, pedig tudom, hogy összejöttetek.

– Ha tudod, mit akarsz még hallani?

– Hát a részleteket, cunci! Na, mondd már! Tényleg igazi szexisten, ahogy mondják?

Ann szeme elkerekedett. – Honnan tudjam? Mi csak barátok vagyunk.

– Tudod, kivel szórakozz? Az előbb mondtad, hogy…

– Nem, azt te mondtad. Én csak meghagytalak a tévhitedben.

– Ne! Tényleg semmi? Pedig olyanok voltatok… De szar! Ez tényleg szar!

Ann komolyan nézte barátnője csalódott arckifejezését, majd pukkadozva kitört belőle a nevetés.

– Látnod kéne a fejed! Ezért megérte. – Kissé lehiggadt, és lesütötte a szemét. – Akkor csókolt meg először, amikor hazajöttünk Londonból. Illetve én csókoltam meg őt. – Barátnője kérdő tekintete elől nem térhetett ki. – Londonban voltunk koncerten, de titkos út volt. Bocs, hogy nem mondtam el. Jaj, Lana, Harry annyira… Annyira… És… – Összenézett a szélesen vigyorgó lánnyal, és elnevették magukat.

– Szóval ennyire jó szerető?

– Még annál is jobb, bár kis híján meg kellett erőszakolnom. – Lana arckifejezését látva újra kacagnia kellett. Mindent elmesélt neki a londoni úttól kezdve az előző esti telefonbeszélgetésig, és szigorúan a lelkére kötötte, hogy senkinek se mondhatja el, beleértve Louis-t is. Neki majd Harry elmondja valamikor.

Zaynék háza felé sétálva Lana meglökte Annt. – Örülök nektek, Büdöske. Olyan jó ilyennek látni téged! De már most borítékolom, hogy nem lesz egyszerű titkolóznod. Minden az arcodra van írva. Kíváncsi vagyok Harryre. Vajon ő is ilyen dinkán viselkedik, így vigyorog egész nap, mint te?

– Biztos nem. A pasik mások. – De már ő is nagyon szerette volna látni Harryt.

A kapuban Zayn édesanyja fogadta őket, és egy rövid bemutatkozás után a hátsó kertbe terelgette a lányokat.

– A buli arra van, szépségeim. Jó szórakozást!

A kertbe lépve Ann azonnal Harryt kereste a tekintetével, de nem mozdult Lana mellől. Harry a kelleténél kissé tovább legeltette rajta a szemét, de egyelőre csupán egy köszönést engedélyezett magának.

Ann gyorsan felmérte a terepet. Ott volt az egész társaság, és még sokan mások, akiket nem ismert. Megtalálta Mike-ot, aki egy Zaynre feltűnően hasonlító lánnyal beszélgetett. A lány kissé túlzásba vitte a kacarászást, folyton a haját babrálta, és le se vette a szemét a fiúról. Ann összenézett Lanával.

– Az Waliyha, Zayn húga. Odáig van Mike-ért, és nem zavarja, hogy van barátnője. Kis csitri még, nem nőtt be a feje lágya. Szerintem vicces, ahogy pedáloz Mike-nál, bár, ha őt kérdeznéd…

Ann tekintete találkozott Mike-éval, aki észrevétlenül körbeforgatta a szemét, és arcán mű mosollyal visszafordult Waliyhához.

Ann kuncogott.

– A helyedben nem lennék ennyire vidám – bökte oldalba Lana, hamiskásan vigyorogva. – A te Harryd sincs jobb helyzetben. Őt Doniya, Zayn másik húga szemelte ki magának. Szegény srác ezért nem szereti összehozni a fiúkat a családjával. Imádja a testvéreit, de néha kínosan érezheti magát miattuk.

Amikor Ann visszafordult Harryhez, a saját szemével is meggyőződhetett a Malik nővérek kitartásáról. Doniya éppen átkarolta a fiút, és bociszemeket meresztett rá. Harry udvariasan tűrte a lány ragaszkodását, őszintén mosolygott, beszélgetett vele, de amikor a lány egy pillanatra elfordult, egyenesen Annre nézett. Huncut, gödröcskés mosolyt villantott rá, és felvont szemöldökkel fixírozta őt. Ann értette az üzenetet, ami valójában felhívás volt keringőre. Azt jelentette, hogy elmondhat mindent kettejükről, és megszabadulhat Doniyától, vagy kénytelen lesz végignézni, hogy Harry vele tölti az egész estét, mert ő bizony semmi pénzért nem bántaná meg Zayn testvérét.

Ann grimaszolt, és a szemével jelezte, hogy egyelőre nem tehet semmit.

Válaszul Harry elmosolyodott, és visszafordult a fekete hajú lányhoz.

– Ann, odamegyek Louhoz, oké?

– Lana – fogta meg a karját a lány –, ne hagyd, hogy egyedül maradjak Niall-lel!

Lana a szemét forgatta. – Annie, ne szórakozz vele! Meg kell mondanod neki.

– Tudom. Eszem ágában sincs átverni, de még nem készültem fel erre a beszélgetésre. Azt se tudom, mit mondjak neki.

– Jesszus, de béna vagy! Majd megoldod, okos lány vagy. Bár erre néha rácáfolsz – vigyorgott.

Ann is elmosolyodott, ám ő ideges volt. – Gonosz vagy, te Gaz! Na, menj! Úgy látom, Louis már vár.

Ann is el akart vegyülni a társaságban, de Zayn hirtelen elé toppant.

– Szia, Hugi! Jó, hogy eljöttél. Hoztam neked limonádét. Vagy inkább mást innál?

– Nem, köszi. A limonádé tökéletes. Evie néni küldött egy kis pitét, odaadtam az anyukádnak. Kedves asszony.

– Igen, az – mosolygott a fiú.

– Neked nagyon fontos a családod, igaz?

– Persze, de ezzel szerintem mindenki így van. Gondolom, már neked is hiányoznak anyukádék.

Ann elgondolkozott. – Fontosak, persze, de az valahogy más. Nincs honvágyam. Tudom, hogy ez gonosz kijelentés, de Evie-t néha sokkal inkább érzem anyámnak, mint az igazit. Annyira mások! Anyunak mintha mindig fontosabb lenne valami. Szeret, de nem képes annyit foglalkozni velem, amennyire szükségem lenne.

– Szegény! Ez szívás…

Ann elmosolyodott. – Nem rossz ez. Már megszoktam. Már nem hiányzik az ilyesmi, és Evie tényleg anyám helyett anyám. Ezt a ruhát is ő vette nekem. Elhatározta, hogy nőt farag belőlem.

Zayn arcán csintalan mosoly ragyogott fel. – Érti a dolgát. Nagyon csinos vagy!

– Zayn-cica, kivel beszélsz olyan sokáig? Miért nem vagy velem? – Zayn eltakarta Annie-t, így Liza nem láthatta őt. Amikor végül megpillantotta a lányt, lefitymálóan nézett rá. – Ja, csak te vagy az? Azt beszélitek meg, legközelebb hogyan töröd be a pasim fejét?

– Ugyan már, Liza, ne legyél rosszindulatú! Az csak véletlen volt, már mondtam, és ketten kellettünk hozzá. Nem Hugi hibája volt.

– Nem vagyok rosszindulatú, de nem akarlak még egyszer úgy látni. Annie, jobban tennéd, ha távol tartanád magad a pasimtól.

– Te meg az enyémtől, sőt, ha már itt tartunk, minden szerettemtől, és ez a kifejezés itt mindenkit magában foglal, te ribanc! – De ezt csak szerette volna mondani, nem akart jelenetet rendezni. – Azt hiszem, Zayn tud magára vigyázni, és azt is el tudja dönteni, kivel barátkozik – felelte inkább.

– Na, jó, Liza, ebből elég! Hugi a vendégem, a barátom. – Az utolsó szót megnyomta. – Hagyd őt békén!

A lány maga elé emelte a tenyereit. – Egy szót se szóltam. – Megfogta Zayn kezét, és maga után kezdte húzni.

– Ne haragudj, Hugi! – suttogta még Zayn szemlesütve. Állkapcsában ugrált az ideg, és úgy nézett az előtte haladó lány hátára, hogy Annt is megijesztette haragjával.

– Semmi gond – préselt ki magából egy együtt érző mosolyt, és elfordult, de egy pillanatra se maradhatott egyedül a dühével.

– Minden rendben, Annie-m? – Harry úgy tett, mintha csak baráti csevej folyna köztük, de a tekintete tele volt aggodalommal, és valami mással is. A gyengédség mellett vágy bujkált benne.

– Most már igen – mosolygott rá a lány, és Harryt is mosolygásra késztette.

– Vigyázz, ha így nézel rám, mindenki rájön, hogy ellenállhatatlannak találsz!

Ann felnevetett. – Most inkább önteltnek tartalak.

– De azért kicsit ellenállhatatlannak is, igaz? Csak egy icipicit.

A lány összeérintette a mutató –és hüvelykujját. – Csak egy iciri-picirit.

– Az pont elég. – Előtűntek a gödröcskék. – Gyönyörű vagy – súgta, Ann pedig elpirult. – Imádom, hogy ilyen könnyen zavarba hozhatlak.

Ann tenyerét a mellkasára tette, és hátrébb tolta. – Túl közel jössz. A végén még azt hiheti valaki, hogy teljesen magamba bolondítottalak…

Harry kacagott, és Annt nézte. – Azt hiszem, jobb, ha megyek, mert nem tudom, meddig leszek képes megállni, hogy megcsókoljalak.

Ann beharapta az ajkát, és tekintete bejárta Harry arcát, majd megállapodott az íves ajkakon. Beletúrt vörös tincseibe. – Menj! – intett a fiúnak, aki győztes, ugyanakkor bűnre csábító mosollyal bólintott.

– Rendben. De Annie – megérintette a lány vállát, és elmélyedt a gesztenyebarna szempárban –, ne foglalkozz Lizával! Nem árthat nekünk.

Ann helyeslően bólintott, és otthagyta Harryt. Arcára kiült a letörölhetetlen vigyor. Nem tehetett ellene semmit; ha meglátta Harryt, ha csak rágondolt, úgy érezte, lebeg a föld fölött. Így nézett végig az összegyűlt vendégseregen. Látta Emmát, amint néhány, számára ismeretlen lánnyal beszélgetett, de a felé tartó, feltűnően jólfésült srácot is kiszúrta. Tekintete találkozott a vidám Loius-éval – mosolyogva integetett neki. Azt tervezte, hogy később odamegy hozzájuk. Nem messze Loutól állt Liam Judyval, de számára idegen fiatalokkal beszélgettek. Vicky az egyik asztalnál ült, és üdítőt kortyolgatva pásztázta a tömeget. Niallt sehol se látta, ezért elindult Vicky felé, így egyikük se lesz egyedül. Bár azt egyáltalán nem értette, Vicky miért hagyja, hogy Waliyah teljesen kisajátítsa Mike-ot.

Lopva Harryre pillantott, aki éppen felé nézett, miközben lelkesen magyarázott valamit a másik Malik hugicának, és még arra is volt ideje, hogy megajándékozza Annt egy elbűvölő mosollyal. Ann fülig érő szájjal sétált Vicky felé, amikor két idegen fiú megszólította.

– Hello, ismeretlen! Máris levettelek a lábadról? Olyan édesen mosolyogsz, mintha már tudnád is, mit nyernél velem – vigyorgott a szőke fiú, és csábítónak szánt tekintettel bámulta Annt, de nagyon mellélőtt.

A lányt meglepte, hogy egy pillanatra se dühítette fel a srác tenyérbemászó stílusa. Agyát teljesen elborította a rózsaszín köd; tudta, az ilyen típusú megjegyzések nem érik meg a fáradságot. Magabiztosan mosolygott, miközben válaszolt.

– Biztosan jó vagy, de ahhoz nem vagy eléggé férfi, hogy túltegyél azon, aki tényleg levett a lábamról.

A kelleténél hangosabb lehetett, mert Harry felnevetett, és mintha Mike fuldokló köhögését is hallotta volna. Nem fordult a hangok irányába; tovább akart menni, de a szőke fiú elkapta a csuklóját.

– Adj egy esélyt, és bebizonyítom, hogy tévedsz.

Ann válaszolni készült, amikor Liam melléjük lépett, és védelmezőn átkarolta a derekát.

– Keith, hidd el, mindenki tisztában van vele, hogy talpig férfi vagy, de ha Hugi nem kér a jóból, nem erőltetheted rá, igaz?

A fiú mérlegelt. – Ja. – Mintha megvilágosodott volna, elvigyorodott. – Nagy franc vagy te, Payne! Őt is? Te vagy az a lealázhatatlan férfi, mi?

Liam először megdöbbent, majd az ajkát csücsörítve megvonta a vállát. – Sok mindent nem néztek ki belőlem, pedig…

Ann nevetett, miközben Liam elvezette a fiúktól. – Ez nagyon jó volt! Csak Judy komolyan ne vegye!

Liam is vigyorgott. – Á, tudja, hogy nekem csak ő kell.

– Szerencsés lány. – Felnézett a fiúra. – Jó veled lenni. Olyan rég találkoztunk.

– Igen, egy pár napja eltűntél. Nem mi, csak te. És valahogy megváltoztál. Kinyíltál. Mi történt veled?

– Pasi. Én is így nézhettem ki, amikor végre rászántad magad, hogy szerelmet vallj – csatlakozott hozzájuk Judy is.

– Te még mindig így nézel ki – karolt a lányba Ann.

Judy szemlesütve mosolygott, és az elégedett Liamre nézett, majd vissza Annre. – De ki vele, ki a szerencsés?

Judy, aki mindent kikotyog. Vele óvatosnak kell lenni – gondolta Ann.

– Nincs senki, csak be akartam fogni a srác száját.

– Na, persze! De te tudod. Előbb-utóbb úgyis kiderül. Ez kisváros, semmi se marad sokáig titokban.

– Akármi is az igazság, jól áll ez a bohókás viselkedés, Hugi – mosolygott rá Liam. – Tudhat valamit az a fickó. De nem hiszem, hogy mi ismernénk – fordult a barátnőjéhez. – Mike azt mondta, Hugi Londonban volt, igaz, Hugi? Biztosan ott találkoztál valakivel.

– Aha. Ott. – Leültek egy asztalhoz, ahonnan tökéletesen láthatta volna Harryt, de még egy röpke pillantást se mert megkockáztatni. – És történt valami érdemleges az elmúlt napokban?

– Semmi különös. Lefoglaltuk a spanyol utat augusztus közepére. Az egész család megy – magyarázta Liam –, és magammal viszem Judyt is.

Ann aprólékosan megfigyelte Liamet és Judyt. Szerelmesen néztek egymásra. Visszafogottak voltak ugyan, de nem kellett titkolniuk az érzéseiket, bármikor átölelhették egymást, megfoghatták egymás kezét, megcsókolhatták egymást. Neki és Harrynek még arra is vigyázniuk kell, hogy ne időzzenek túl sokáig egymás társaságában, nem mindegy, hogyan, meddig néznek egymásra. Nincs ez így jól. Miért is kell titkolózniuk? Komolyan ennyit számít Liza, Emma, akárki? Nem akarta így folytatni.

Harry vonzotta a tekintetét. A fiú még mindig Doniya társaságában ücsörgött. Mellette volt Zayn és Liza is, belemerültek a beszélgetésbe. Harry hihetetlenül vonzó volt fekete ingpólójában, szemébe lógó, szélfútta, göndör fürtjeivel, visszafogott mosolyával. Közel akart lenni hozzá. Érezni akarta a dereka köré simuló karokat, a hajában kalandozó ujjakat, a puha ajkakat az övén. Meg akarta tölteni a tüdejét a mosószer és parfüm keverékének jellegzetes illatával. Azt akarta, hogy Harry csak az övé legyen, vele foglalkozzon, ne másokkal. Sóhajtott, és elfordult Harrytől.

Liam kedvesen, ugyanakkor kíváncsian nézte őt. A tudás fénye csillant fel barna szemében. Nem mondott semmit, ami megmagyarázta volna különös arckifejezését. Visszatért az előző témára.

– És te tervezel igazi nyaralást? Tudom, hogy ez is az, de biztosan te is vágysz egy kis napfényre.

Ann lenyelte a limonádéját. – Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmam, de nem gond. Jó itt. Tenger itt is van, néha a nap is kisüt, ti is itt vagytok. Azt hiszem, túlélem, ha idén nem megyek külföldre.

Liam egyetértően mosolygott rá, és Annt elöntötte a melegség a fiú kedvességétől. Liam mindig megnyugtatta, mellette úgy érezte, nem érheti baj, de ha mégis, az élet megy majd tovább.

– Azért én a helyedben nem hagynám ki – mondta Judy. – Nincs is annál jobb, mint a napon süttetni a hasad, koktélt kortyolgatni, és csak az esti bulin törni a fejed. Persze, idén Liam jár majd a fejemben.

– Persze – vigyorgott a említett, magához ölelte Judyt, és gyengéden arcon csókolta.

– És mi lesz addig Niall-lel? – ötlött fel a kérdés Annben.

– Ő is velünk jön. Már alig várja. – Liam kíváncsian fürkészte a lány arcát, de továbbra se mondott semmit.

Ann bólintott. – A helyében én is várnám. Mondta, hogy szereti Spanyolországot. – Körbenézett. – Amúgy hol van? Ma még nem láttam.

Judy is körbekémlelt, de nem látta a fiút. – Szerintem kifosztja a hűtőt. Biztosan nem tudta kivárni, hogy elkészüljön az étel.

– Rá vallana – kuncogott Ann. Hiába volt kínos a szituáció, amibe került, Niall nagyon a szívéhez nőtt.

A telefonja rezegni kezdett a táskájában. Üzenetet kapott Harrytől. Gyere fel Zayn szobájába. Emelet, balról a második ajtó.

Ann felnézett, Harryt kereste, de a szék, melyen az előbb ült, üresen állt az asztalnál.

– Ugye nem baj, ha egy kicsit itt hagylak titeket? El kell intéznem egy hívást.

– Dehogy, menj csak. Ha útközben találkozol Niall-lel, mondd meg neki, hogy vonszolja ki magát! – kérte Judy.

– Rendben – mosolygott Ann, és elsétált. A szíve a torkában dobogott, szeme várakozásteljesen csillogott. Szerencséjére útközben senki se állította meg. Futólag megnézett néhány, a falon elhelyezett családi fotót, meggyőződött róla, hogy Mrs. Malik gondos, tisztaságot kedvelő, jó ízléssel megáldott asszony, de nem akarta azzal húzni az időt, hogy figyelmesebben körülnéz. Ő Harryt akarta látni. Megállt az üzenetben megjelölt ajtó előtt, és halkan bekopogott. Az ajtó éppen csak annyira nyílt ki, hogy Ann a hasát behúzva befért volna rajta. Egy nagy tenyér jelent meg a nyílásban, Ann kezére kulcsolódott, és berántotta a lányt. Ann Harry karjaiban találta magát, és már csak az ajtó csukódását hallotta, mielőtt a fiú betöltötte az érzékeit. Az ajtónak dőlve csókolóztak, és amikor szétváltak, Harry csibészesen mosolygott.

– Nem is olyan rossz a rejtőzködés. Izgalmasak ezek a lopott csókok.

Ann kuncogott, miközben Harry végigcsókolta a nyakát. Nem mondta meg neki, hogy ő jobban örülne, ha mindenki szeme láttára is azt tehetne vele, amit akar. Nem akarta elrontani a játékukat, inkább átadta magát a pillanatnak, és belefeledkezett Harry meleg, mosószer és parfümillatú ölelésébe.