Kiss me... it's paradise6Iwcohtlfomd-21

Ann számára nem jelentett meglepetést, hogy jól érzi magát Niall társaságában. A fiú eddig is szórakoztató volt, de most – talán, hogy kompenzálja a délutáni baklövését – még jobban kitett magáért. Nem erőlködött, mégis nagyon jó hangulatot teremtett. Ír kocsmadalokat énekelt, és gitáron kísérte magát. Bevonta a kis csapat tagjait, együtt énekelt velük, megtanította a legmocskosabb szófordulatokat is, míg máskor bús balladákat adott elő. Sokat nevettek együtt; az ír fiú valóban mindent megtett azért, hogy lekösse Ann figyelmét, és megmutassa, mellette mulatságos az élet. Célt is ért, a lány könnyezve nevetett a viccein. Csupán egyszer lőtt túl a célon: egy szerelmes dal közben végig Ann felé fordult, és átható tekintettel nézett rá. A lány kényelmetlenül érezte magát, és amikor Lou fütyülni kezdett, végképp zavarba jött. Nem volt képes állni Niall tekintetét. A reakció láttán a fiú is zavarba jött, és többé nem követte el ezt a hibát.

Amikor Ann Harryre pillantott, elszorult a szíve. A fiú összepréselt szájjal nézte a tüzet. Nem tudta, mi lehet a szomorú, haragos arckifejezés hátterében, de attól tartott, Harry nem örült ennek a kis közjátéknak.

Amíg Niallt lefoglalta Liam és Judy, Louis szóval tartotta Annt.

– Szóval, igaz, amit mindenkitől hallok?

– Az attól függ, hogy mit hallasz.

– Azt, hogy te valami londoni ficsúrral szűrted össze a levet.

Az Ann szemében csillanó huncutság megmosolyogtatta a fiút. – Igaz.

– Ó! Hát, mondanám, hogy örülök neked, de inkább nem.

A lány elnevette magát Lou arcának láttán, hallva a sokat sejtető hanglejtést. – És miért nem?

– Először is – emelte fel a mutatóujját –: egy londoni ficsúr? Komolyan egy karót nyelt pojáca álmaid netovábbja, amikor itt százával teremnek a fess, markos legények? – Szeme már-már lehetetlen módon elkerekedett, arcának mimikája végtelen hitetlenségről árulkodott, ám mindeközben az utánozhatatlan csibészes mosolya is a szája szegletében bujkált. – Másodszor – és kiegyenesítette középső ujját is –: el se tudod képzelni, hogy ezzel a tetteddel hány rye-i férfit tettél reményvesztetté, hányuk szívét törted darabokra. – Harryre nézett, Ann pedig követte a tekintetét. A fiú valóban rosszul festett, Ann is láthatta, hogy nyomasztja valami. Nem akarta ilyennek látni őt; meg akarta vigasztalni, átölelni, a csókjaival csitítani szomorúságát. Nyomasztotta, hogy nem tudja, mi bántja Harryt. Megrebbent a szeme, amikor Louis megérintette a karját. – Talán rájöttél, hogy igazam van? Még nem késő visszatáncolni, és egy igazi férfi karjaiba vetned magad. – Eltűnt a vicces hangszín, tekintete komolyan pásztázta Annét.

– Azt hiszem, a rye-i markos legények meglesznek nélkülem is. – Nem akarta folytatni ezt a beszélgetést. Olyan könnyű volt elhinni a mesét, és átélni, hogy ő mást választott Harry helyett, akit ezzel örömtelen életre ítélt. Annyira könnyű volt elhinni, hogy bántotta a férfit, akit szeret. Igen, férfit, titkon így gondolt rá, hiszen úgy viselkedett, úgy gondolkodott, akár egy igazi férfi. Harry volt az az ember, aki mellett nő lehetett. És igen, bár ezt nehéz volt elfogadnia, talán szereti is. Mi másért választotta volna őt Niall vagy bárki más helyett? Mi más lehet az az intenzív érzelem, mely kitölti a napjait és az éjszakáit, mely uralja a testét és a szellemét, melyet csupán azóta ismer, hogy találkozott Harryvel?

Pillantása Harryre esett, aki ezt megérezve, felé fordította a figyelmét. Tekintetük alig néhány pillanat erejéig kapcsolódott össze, de Ann megpróbált minden érzelmet belesűríteni ebbe a röpke időbe, hogy tudassa a fiúval, mennyire fontos neki. Harry azonban csak még gyötrelmesebb arcot vágott, és elfordult Anntől.

A lány nagyot nyelt, és megpróbálta összeszedni magát. Mosolyt erőltetett magára, és visszafordult Louis-hoz. – És mi újság veled meg Lanával? Remélem, kiverte a fejedből Lizát.

Louis arca felderült. – Kit? Nem tudom, kiről beszélsz! – Átkarolta a lányt. – Abszolút. Csak nézz rá! Egy tünemény. Az én mosolygós tüneményem. – Büszkén nézte barátnőjét, aki fülig érő szájjal magyarázott valamit Vickynek.

– Igen, tényleg az. Lanával nagyon jól jártál. – Még a lányt nézte, de nem tudta megállni, hogy tekintete megállapodjon a Liam mellett csendesen ücsörgő Harryn. Úgy tűnt, a fiú csak testben van jelen, a gondolatai egészen máshol jártak. Fejét lehajtva, kezeit összekulcsolva bámulta a pontot, ahol a tűz a talajjal találkozott. Összevont szemöldöke árulkodó jel volt – Ann hiába erőltette az agyát, nem jött rá Harry aggasztó viselkedésének okára. Már éppen elszánta magát, hogy egy sms-sel elcsalja a fiút, hogy beszélhessenek, amikor Louis felsóhajtott, és vékony ajkait összeszorítva a fejét ingatta.

– Szegény Harry elég szarul néz ki.

Ann nagyot nyelt és bólintott.

– Gatyába kéne ráznom. Hiába, a piszkos munka mindig a férfiakra marad… Egy nő simán padlóra küld, és a végén csak a jó öreg cimbikre számíthatsz. Ti, nők! – A szemét forgatva ingatta tovább a fejét.

– Te tudod, mi a baja?

– Persze! Hát hova figyeltél az előbb? – Ann értetlenül nézett rá. – Te, te londoni pojácával kavaró nő! Mindegy… – legyintett, és felállt. – Megyek, adok neki egy nyelvest helyetted, hátha visszatér belé az élet. – A lány arcát látva elvigyorodott. – Ne becsüld alá a képességeimet! Attól, hogy van barátnőm, még nem hanyagolom el az első és egyetlen szerelmem. El se tudod képzelni, mennyire izgató tud lenni két férfi testének találkozása! – Csibészes mosolya kiszélesedett, és a szemöldökét emelgetve nézte Annt, majd Harryhez sétált.

Néha Ann is azt gondolta, hogy Harrynek hiányozhat Louis. Mielőtt Lana és ő szétválasztotta a barátokat, sülve-főve együtt voltak. Tetszett neki a kapcsolatuk, az erős kötelék, mely közöttük volt – talán újra több időt kellene együtt tölteniük.

Figyelte, ahogy az idősebb fiú lehuppant Harry mellé, és remélte, hogy jobb kedvre deríti. Talán meg is tud valamit Harry problémájáról.

Nem kellett sokáig várnia az áttörésre, Harry kacagása hamarosan elnyomta mindenki más hangját. A Louis-féle terápia hatásosnak bizonyult. A kék szemű fiú össze-vissza csókolgatta Harry arcát, átkarolta és a fülébe suttogott. Mindketten Annre pillantottak: Louis aggodalmasan, Harry felvont szemöldökkel, arcán cinkos mosollyal fürkészte a lányt. Noha nem tudta, mi folyik a két barát között, némileg megnyugodott; Harry rossz kedve múló szeszélynek tűnt. Előbb Lou állt föl; megszorította a göndör fiú vállát, és felhúzta magához. Együtt indultak el a part mentén.

– Mi mindig csak másodikak leszünk – Lana mosolyogva nézett az egymás vállát átkaroló páros után.

– Igazad lehet, de azt hiszem, ezzel együtt tudunk élni. Legalább nem egy másik nővel kell versengenünk.

– Nem tudom, hogy jobban járunk-e. Ez egy eltéphetetlen kötelék.

– Én örülök, hogy ott vannak egymásnak. Sosem választanám szét őket.

Lana nem tudhatta, mi jár barátnője fejében, de talán megsejtette.

Szerelem ide vagy oda, Ann nem rugaszkodott el teljesen a földtől. Semmiért se cserélte volna el a Harryvel töltött napokat, de tisztában volt vele, hogy mi zajlik le kettejük között. Ez egy nyári románc, és mint olyan, talán nem lesz hosszú életű. Csupán a gondolattól, hogy nem lesz mindig Harryvel, elszorult a torka, de nem vehette biztosra, hogy ők lesznek a szabályt erősítő kivétel. Már most olyan problémákkal kerültek szembe, melyeket nem tudnak megoldani – vajon a távolság mit tesz majd a kapcsolatukkal?

Egészen eddig nem fordult meg ilyesmi a fejében, ám most alig néhány perc leforgása alatt szembesült az igazsággal. Harry Louis-ban sosem fog igazán csalódni, de vajon ő is mindig olyan jó lesz hozzá, mint most? Ha nem, Lou akkor is ott lesz mellette, és újra összerakja barátját. Ezért hálás volt neki.

Elhessegette a gondolatot; remélte a lehetetlent, hogy ők örökre együtt maradnak. Addig pedig csakis a jelenre koncentrál, az édes pillanatokra, melyek rájuk várnak.

Senkivel se szándékozott megosztani kételyeit, így Lanával se - bár látta a lányon, hogy furcsán méregeti – de nem is kellett, mert Niall megérintette a karját, és egy tréfás történetet kezdett mesélni. Nem bánta, hogy a szőke fiú leköti a figyelmét; elmerült a bohókás, kalandokkal teli világban, melyet beszélgetőpartnere teremtett, és semmivel se foglalkozott.

Amikor Louis visszatért és elfoglalta mellette a helyét, szorosan átkarolta, és bárgyún vigyorogva, mosolygós tekintettel nézett a szemébe. Ann zavartan vizsgálgatta a fiú mulatságos arckifejezését, és kínjában ő is elnevette magát.

– Mi van már, Lou?

– Semmi, te szemérmetlen nőszemély.

– Szemérmetlen?

– Az. Szemérmetlenül a képembe hazudtál. – Ha lehet, mosolya még szélesebb lett. – Egye fene, elfogadom a városi ficsúrod.

– Valóban? – Ann még mindig elkerekedett szemmel állta a fiú tekintetét, de kissé gúnyos mosolya huncut vonásokat csempészett az arcára. – Ennek igazán örülök.

– Te! És meghagytál volna a tévhitben! – Magához ölelte a lányt, és összeborzolta a vöröses tincseit. – Örülök nektek – súgta még.

Ann Harryre pillantott, aki mosolyogva figyelte őket. – Tudod, mitől volt olyan furcsa? – fordult újra Louis-hoz.

A fiú tekintete elfelhősödött. – Igen, de majd ő elmondja. – Megrázta a fejét. – Csak a szokásos cirkusz, bár sosem gondoltam, hogy létezik ilyen mérvű pofátlanság…

Ann elnyújtózott a keskeny ágyon, és csak az érzékeire figyelt. Az oldalán feküdt, csupán fehérneműben. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és élvezte a hajó ütemes ringatózását.

Harry kezét, hosszú ujjainak körkörös mozgását követte tekintetével. Lassú, finom mozdulatokkal siklottak a bőrén, vigyázva, hogy ne okozzanak fájdalmat.

A helyiségben mentol illat terjengett, megtöltötte a tüdejét, beitta a bőre is.

Tekintetük összekapcsolódott; érezték a bensőjükben fellobbanó vágyat, de ellenálltak. Hagyták, hogy a szikrák cikázzanak közöttük, de a lángot egyelőre elfojtották.

– Nagyon fáj? – Harry hangja telve volt gyengédséggel.

– Nem. Most különösen jó.

Harry elmosolyodott, és újra belemártotta ujjait a balzsamos tégelybe. Tenyere újabb kört írt le a feketére színeződött csípőn.

– El ne felejtsem megköszönni anyukádnak…

– Előbb nekem kell hálálkodnod.

– Ne félj, nem maradok adósod.

A fiú közel hajolt Ann öléhez, és egy sejtelmes mosoly után fújni kezdte a balzsamos bőrt. Harry lehelete lehűtötte a mentolos felületet, Ann pedig elégedetten sóhajtott.

– Ez nagyon jólesik…

– Nekem is – szélesedett ki a fiú mosolya.

Harryt nézve Ann-nek eszébe jutott a tábortűz melletti viselkedése. Nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom, hogy ezt megbeszéljék, de nem akarta halogatni. A zöld szempárt fürkészte, és elcsípte a pillanatot, amikor Harry megérezte a hangulatváltozást. Összefűzte az ujjaikat.

– Mi bántott annyira a parton?

Harry arca elkomorult, szeméből eltűnt a pajkos csillogás. – Nem fontos. Ne most beszéljük meg.

– De én szeretném, mert látom, hogy még mindig nem vagy túl rajta. – Felült, és nem eresztette Harry tekintetét.

A fiú az összekulcsolt ujjaikkal játszott, alsó ajkát beszívva kereste a megfelelő szavakat. Nem akart ostobának tűnni a lány szemében.

– Rossz volt egész nap távol tőled, míg mindenki más annyira közel került hozzád. Mindenki. Zayn, Louis, Niall… Ő sokkal közelebb került hozzád, mint szerettem volna. – Szabad mutatóujjával Ann zúzódását simogatta.

Ann fájdalmában kis híján felszisszent, de összeszorította a fogát. Szerette Harry érintését, akkor is, ha azzal tudtán kívül fájdalmat okozott neki. Harry is szenvedett, fájdalmat látott a szemében. Hallgatása felért ezernyi kiáltással.

– Nem akarok tovább titkolózni. Büszke vagyok rá, hogy a barátnőm vagy. Azt szeretném, hogy mások is lássák, milyen szerencsés vagyok. Azt szeretném, hogy többé senkinek se jusson eszébe udvarolni neked, mert tudják, hogy már tartozol valakihez. Hozzám. – Felnézett Annre, aki egyre szorosabban fogta a kezét, szemében könny ült. –Nem akarom, hogy Niall-lel töltsd az időd. Nem akarom, hogy rólad álmodozzon, hogy tervezgesse, hogyan hódít meg. Ha rólad van szó, irigy vagyok. Nem osztozom.

Ann Harry tarkójára csúsztatta a tenyerét, és közelebb vonta magához, hogy összeérjen a homlokuk.

– Nem kell osztoznod. Véget vetünk ennek, jó? – Megcsókolta a száját, az arcát, a nyakát, majd visszatért az ajkakhoz. – Csak a tiéd vagyok, ugye tudod? Nincs vetélytársad. Úgy lesz, ahogy szeretnéd. Én is ezt akarom. Veled tölteni minden időmet, hozzád bújni, megcsókolni, amikor akarlak. – Hosszan csókolta a fiút, aki az ölébe vonta őt. – Úgy hiányoztál napközben! Ez… Minden.

– Tudom. Nekem is. – De – eltolta magától a lányt – nem csak Niall jelent gondot. Ő zavar a legkevésbé. – Megnyalta az ajkát. – Addig nem csinálhatunk semmit, míg Lizát le nem rendeztük. Gondolhatunk, érezhetünk mi bármit, ő tönkreteheti a boldogságunkat. – Elmesélte a Lizával folytatott beszélgetését, a hozzá fűződő gondolatait. – Nem akarom, hogy téged is elvegyen tőlem.

Ann aggodalmasan nézte Harryt, ujjaira tekerte sötét, göndör tincseit, míg másik kezével a fiú arcát és nyakát cirógatta.

– Én nem vagyok olyan, mint Emma. Engem nem tud elválasztani tőled a kisded játékaival. – Elmélyedt a zöld szempárban. – Harry, két dolgot sose felejts el. Liza végső soron csak egy birtoklási mániás csitri. Nem árthat nekünk. Ez csak rajtunk múlik. De ami ennél is fontosabb, az a hit és a bizalom. Liza akkor nem árthat nekünk, ha feltétel nélkül megbízunk egymásban, és hiszünk abban, ami köztünk van. Egy szilárd kapcsolatot senki se rombolhat le, csakis mi magunk. Emmával valószínűleg már megromlott a viszonyod, ezért tudta Liza tönkretenni. De én hiszek benned – bennünk. Bízz magadban! És Harry, bízz bennem! Bízz bennem, mert én… – Majdnem kimondta a bűvös szót, ám e helyett zavartan nézte a fiút. Nem akarta elijeszteni a vallomásával.

Harry állkapcsában ugrált egy ideg, tekintete nem eresztette Annét. Határozottan nézett a gesztenyebarna szempárba, rekedtes hangja felfokozott érzelmi állapotról árulkodott. – Szeretlek, Annie! – Szorosan magához ölelte a lányt.

– Én is szeretlek – suttogta.

Az ölelés, ahogy karjaik a másik teste köré fonódtak, többet ért minden csóknál. Megerősítette őket, megpecsételte a vallomásukat. Nem volt szükségük több kimondott szóra – egymás tekintetéből olvastak, összegabalyodott testük minden érzésüket, minden vágyukat elárulta.

A konyhából mennyi illatok szálltak ki, női csevej, halk kacagás hallatszott a helyiségből. Zayn, Harry és Mike összenézett, és elmosolyodtak. Megálltak a konyha bejárata mellett, és hallgatták, hogy Evie és Ann nevetve elevenítettek fel régi, mulatságos családi eseményeket, miközben ebédet főztek, és fahéjas-szilvás pitét sütötték.

Zayn korábbi rossz kedve némileg csillapodott. Átadta magát az idegen család otthona által keltett szívmelengető érzésnek.

Mike buktatta le a hallgatózókat, amikor az egyik történet közben hangosan felnevetett, belépett a helyiségbe, és megtoldotta a sztorit néhány észrevétellel. A másik két fiú is követte; Zayn először Evie-t üdvözölte, míg Harry Ann ajkára nyomott egy lágy csókot, majd cseréltek, leszámítva a csókot.

– Üljetek le, fiúk! Ettetek már? Mindjárt kész az ebéd, addig pedig rágcsálhattok egy kis aprósüteményt. – Eléjük tett egy tálca sós süteményt, míg Ann gyümölcslevet öntött nekik.

– Köszönjük! – mondta Harry, és megfogta az időközben mellette helyet foglaló Ann kezét.

– Ó, milyen szépek vagytok együtt! Ugye, fiúk, hogy jól mutatnak egymás mellett?

Evie lelkesedése mindenkit megmosolyogtatott, csak Mike forgatta a szemét. – Anyu, ne égesd le őket! Már csak az hiányzik, hogy összecsipkedd az arcukat!

Az asszony tettetett sértettséggel válaszolt. – Hova gondolsz, fiam? Annie-ék már nem kisgyerekek. Fogadok, hogy azon a hajón semmi gyerekes nem történik – kacsintott Mike-ra, aki a fejét fogva, nevetve nézett bocsánatkérőn Harryre.

– Ahogy mondja, asszonyom. Egy hajó nem gyerekjáték. – Harry szándékosan úgy tett, mintha félreértette volna a célzást. – Oda csak komoly férfiak valók – laposat pislogott, ajkán huncut mosoly formálódott –, és Annie – tette hozzá egy rövid szünet után.

Zaynből kitört a nevetés, még Mike is vigyorogva nézte az édesanyját, míg a nő mosolyogva ingatta a fejét.

– Jól van, fiam, de ajánlom, hogy éppen annyira felelősségteljes legyél, mint ahogy az eszed vág!

– Evie néni! – Ann volt az egyetlen, aki kínosan érezte magát.

– Igenis, asszonyom! – szalutált Harry mosolyogva, majd hízelegve folytatta. – Isteni ez a sütemény! Önnek aranyból van a keze!

Evie felkacagott. – Jaj, Harry! Hogy te milyen csintalan fiú vagy!

Mind a négy fiatal könnyezve nevetett, bár Harry próbálta tartani magát, hogy ne tűnjön túl tiszteletlennek, de amikor Mike ugratni kezdte, végképp összeomlott.

– Te kis csintalan! – Most már ő csipkedte Harry lángba borult arcát. – De kis tündi-bündi vagy! A göndör hajaddal, mintha egy földre szállt angyal lennél!

Harry arcát a tenyerébe temetve nevetett, majd a haját babráló Mike-hoz fordult. – Elég volt, Stevens! Hogy nézzek ezek után a csodás barátnőm szemébe? Hála neked, elveszítettem minden férfiúi méltóságomat.

Ann a két keze közé fogta a fiú arcát, és maga felé fordította. – Esélyed sincs rá. Én tudom, milyen férfi vagy – suttogta, de Zayn és Mike meghallotta. Zavartan néztek félre; Annék olyan mélyen, olyan szerelmesen néztek egymás szemébe, hogy az sem lett volna zavarba ejtőbb, ha mindenki szeme láttára tépték volna le egymásról a ruhát. Ez a gesztus sokkal bensőségesebb viszonyt sejttetett, mint amit a fiúk valaha is képzeltek.

Később átmentek a nappaliba, míg Evie eltakarította az ebéd romjait. Beszélgettek, de Zayn nem vett részt a társalgásban. Alkarjait a térdein megtámasztva gubbasztott a székén, alsó ajkát be-beharapva nézett maga elé.

Ann összenézett Harryvel, majd visszafordult a sötét bőrű fiúhoz.

– Zayn, minden rendben?

A fiú felkapta a fejét, és megpróbált mosolyogni, de nem járt sikerrel. – Persze. Minden oké.

– Egy szót se szólsz…

Mike leintette unokahúgát. – Hagyd, csak Liza. Na, nekem mennem kell!

Ann felvonta a szemöldökét, és Zaynt méregette. Várta a részleteket.

Zayn megvárta, hogy Mike elinduljon, csak az után engedett a nyomásnak. – Oké, tényleg gáz van. – Az ujjait babrálta. – Liza nagyon… furcsa. – Felnézett, de Annék nem mondtak semmit. – Kevesebbet vagyunk együtt. Azt mondja, hogy a családjával van programja, de szerintem ez nem igaz. Tegnapelőtt este is otthon volt, és valamit meg akartam kérdezni tőle, de nem vette fel a mobilját. Megpróbáltam az otthonin, és az anyukája szólt bele. Azt mondta, Liza nincs otthon, nem is terveztek semmit. Sőt, megkért, hogy kevesebb programmal kössem le a lányát, mert alig látja. – Harry elhúzta a száját. – Ja, én is pont ilyen fejet vágtam, csak jobban kerekedett a szemem. Hebegtem neki, mint egy idióta. Megígértem, hogy kevesebb programot szervezek, és leraktam. – Újabb másodpercekre merült bele saját ujjainak tanulmányozásába, és végül a nélkül szólalt meg, hogy felnézett volna. – Néha idegen férfi parfümjét érzem rajta. – Idegessége jeleként beharapta az ajkát. – Eddig azt gondoltam, az édesapjáé, de már nem tudom, mit higgyek. Ha velem van, szó szerint kisajátít, máshoz szinte hozzá se szólhatok. Hozzád semmiképpen, Hugi. – Felnézett, nagy, sötét szemét bocsánatkérőn szegezte Annre. – Nem szeretem, ahogy veled bánik, azt se, ahogy a többiekkel beszél.

– Én nem csodálkozom a viselkedésén… – Ann nem rejtette véka alá a Lizáról alkotott lesújtó véleményét. – Lizával komoly gondok vannak.

– Kezdem én is azt hinni. És ezek a hazugságok… Kiborít.

Harry megnedvesítette az ajkát, és összevont szemöldöke alól, komolyan nézett barátja szemébe. – Ha lenne rá lehetőséged, akarnád tudni róla az igazságot?

Zayn hosszan nézett farkasszemet az idegességében a száját belülről harapdáló Harryvel, és határozottan válaszolt. – Nem. – Lassan, elnyújtva pislogott. – Nem. De majd szólok, ha elmondhatjátok, ha addig rá nem jövök magamtól is.

Ann kényelmetlenül fészkelődött Harry mellett.

– Tudom, hogy többet tudtok, mint amit elmondtok vagy sejttettek. Nem csak ti, a többiek is. Emma biztosan.

– De akkor miért…?

– Nem akartam ezzel foglalkozni, aztán nem akartam elhinni, hogy ennyire alattomos lehet.

– És most?

– Most már túlságosan is fontos. Nem tudom, mit higgyek. Nem vagyok biztos abban, hogy valóban annyira rossz. Nem akarom, hogy igaz legyen. Semmit se tudok.

– Akkor talán meg kellene beszélned vele.

– Talán igazad van.

Louis körbe-körbe forgatta Annt, amitől a lány teljesen elszédült, ennek ellenére töretlenül kacagott. Nyári ruhájának bő alja a combjai körül repdesett, göndör tincsei az arca mellett táncoltak. A fiú nevetve magához vonta, szorosan átkarolta, és a ritmusra lépve táncoltatta tovább őt. Harry elé érve átadta őt barátjának, Lana pedig Mike-tól lépett Lou-hoz. Még hallották Vicky kacagását, amint Mike megpörgette; összemosolyogtak Louis-ékkal, és ők is elvegyültek az utcabál forgatagában. Önfeledten ölelték egymást, addig táncoltak, míg alig álltak a lábukon, és egy percre se szűntek meg nevetni.

Tánc közben, a tömeg kellős közepén Harry gyengéden megcsókolta kipirult arcú barátnőjét. Semmivel és senkivel se törődve magához szorította az átnedvesedett ruha alá rejtett testet, és addig el sem engedte, míg az utcabál véget nem ért. Büszkén nézett mindenki szemébe, aki rájuk pillantott. Ő így érezte igazán férfinak magát, oldalán a nővel, aki hozzá tartozott.