Kiss me... it's paradise6Iwcohtlfomd-21

Ann számára nem jelentett meglepetést, hogy jól érzi magát Niall társaságában. A fiú eddig is szórakoztató volt, de most – talán, hogy kompenzálja a délutáni baklövését – még jobban kitett magáért. Nem erőlködött, mégis nagyon jó hangulatot teremtett. Ír kocsmadalokat énekelt, és gitáron kísérte magát. Bevonta a kis csapat tagjait, együtt énekelt velük, megtanította a legmocskosabb szófordulatokat is, míg máskor bús balladákat adott elő. Sokat nevettek együtt; az ír fiú valóban mindent megtett azért, hogy lekösse Ann figyelmét, és megmutassa, mellette mulatságos az élet. Célt is ért, a lány könnyezve nevetett a viccein. Csupán egyszer lőtt túl a célon: egy szerelmes dal közben végig Ann felé fordult, és átható tekintettel nézett rá. A lány kényelmetlenül érezte magát, és amikor Lou fütyülni kezdett, végképp zavarba jött. Nem volt képes állni Niall tekintetét. A reakció láttán a fiú is zavarba jött, és többé nem követte el ezt a hibát.

Amikor Ann Harryre pillantott, elszorult a szíve. A fiú összepréselt szájjal nézte a tüzet. Nem tudta, mi lehet a szomorú, haragos arckifejezés hátterében, de attól tartott, Harry nem örült ennek a kis közjátéknak.

Amíg Niallt lefoglalta Liam és Judy, Louis szóval tartotta Annt.

– Szóval, igaz, amit mindenkitől hallok?

– Az attól függ, hogy mit hallasz.

– Azt, hogy te valami londoni ficsúrral szűrted össze a levet.

Az Ann szemében csillanó huncutság megmosolyogtatta a fiút. – Igaz.

– Ó! Hát, mondanám, hogy örülök neked, de inkább nem.

A lány elnevette magát Lou arcának láttán, hallva a sokat sejtető hanglejtést. – És miért nem?

– Először is – emelte fel a mutatóujját –: egy londoni ficsúr? Komolyan egy karót nyelt pojáca álmaid netovábbja, amikor itt százával teremnek a fess, markos legények? – Szeme már-már lehetetlen módon elkerekedett, arcának mimikája végtelen hitetlenségről árulkodott, ám mindeközben az utánozhatatlan csibészes mosolya is a szája szegletében bujkált. – Másodszor – és kiegyenesítette középső ujját is –: el se tudod képzelni, hogy ezzel a tetteddel hány rye-i férfit tettél reményvesztetté, hányuk szívét törted darabokra. – Harryre nézett, Ann pedig követte a tekintetét. A fiú valóban rosszul festett, Ann is láthatta, hogy nyomasztja valami. Nem akarta ilyennek látni őt; meg akarta vigasztalni, átölelni, a csókjaival csitítani szomorúságát. Nyomasztotta, hogy nem tudja, mi bántja Harryt. Megrebbent a szeme, amikor Louis megérintette a karját. – Talán rájöttél, hogy igazam van? Még nem késő visszatáncolni, és egy igazi férfi karjaiba vetned magad. – Eltűnt a vicces hangszín, tekintete komolyan pásztázta Annét.

– Azt hiszem, a rye-i markos legények meglesznek nélkülem is. – Nem akarta folytatni ezt a beszélgetést. Olyan könnyű volt elhinni a mesét, és átélni, hogy ő mást választott Harry helyett, akit ezzel örömtelen életre ítélt. Annyira könnyű volt elhinni, hogy bántotta a férfit, akit szeret. Igen, férfit, titkon így gondolt rá, hiszen úgy viselkedett, úgy gondolkodott, akár egy igazi férfi. Harry volt az az ember, aki mellett nő lehetett. És igen, bár ezt nehéz volt elfogadnia, talán szereti is. Mi másért választotta volna őt Niall vagy bárki más helyett? Mi más lehet az az intenzív érzelem, mely kitölti a napjait és az éjszakáit, mely uralja a testét és a szellemét, melyet csupán azóta ismer, hogy találkozott Harryvel?

Pillantása Harryre esett, aki ezt megérezve, felé fordította a figyelmét. Tekintetük alig néhány pillanat erejéig kapcsolódott össze, de Ann megpróbált minden érzelmet belesűríteni ebbe a röpke időbe, hogy tudassa a fiúval, mennyire fontos neki. Harry azonban csak még gyötrelmesebb arcot vágott, és elfordult Anntől.

A lány nagyot nyelt, és megpróbálta összeszedni magát. Mosolyt erőltetett magára, és visszafordult Louis-hoz. – És mi újság veled meg Lanával? Remélem, kiverte a fejedből Lizát.

Louis arca felderült. – Kit? Nem tudom, kiről beszélsz! – Átkarolta a lányt. – Abszolút. Csak nézz rá! Egy tünemény. Az én mosolygós tüneményem. – Büszkén nézte barátnőjét, aki fülig érő szájjal magyarázott valamit Vickynek.

– Igen, tényleg az. Lanával nagyon jól jártál. – Még a lányt nézte, de nem tudta megállni, hogy tekintete megállapodjon a Liam mellett csendesen ücsörgő Harryn. Úgy tűnt, a fiú csak testben van jelen, a gondolatai egészen máshol jártak. Fejét lehajtva, kezeit összekulcsolva bámulta a pontot, ahol a tűz a talajjal találkozott. Összevont szemöldöke árulkodó jel volt – Ann hiába erőltette az agyát, nem jött rá Harry aggasztó viselkedésének okára. Már éppen elszánta magát, hogy egy sms-sel elcsalja a fiút, hogy beszélhessenek, amikor Louis felsóhajtott, és vékony ajkait összeszorítva a fejét ingatta.

– Szegény Harry elég szarul néz ki.

Ann nagyot nyelt és bólintott.

– Gatyába kéne ráznom. Hiába, a piszkos munka mindig a férfiakra marad… Egy nő simán padlóra küld, és a végén csak a jó öreg cimbikre számíthatsz. Ti, nők! – A szemét forgatva ingatta tovább a fejét.

– Te tudod, mi a baja?

– Persze! Hát hova figyeltél az előbb? – Ann értetlenül nézett rá. – Te, te londoni pojácával kavaró nő! Mindegy… – legyintett, és felállt. – Megyek, adok neki egy nyelvest helyetted, hátha visszatér belé az élet. – A lány arcát látva elvigyorodott. – Ne becsüld alá a képességeimet! Attól, hogy van barátnőm, még nem hanyagolom el az első és egyetlen szerelmem. El se tudod képzelni, mennyire izgató tud lenni két férfi testének találkozása! – Csibészes mosolya kiszélesedett, és a szemöldökét emelgetve nézte Annt, majd Harryhez sétált.

Néha Ann is azt gondolta, hogy Harrynek hiányozhat Louis. Mielőtt Lana és ő szétválasztotta a barátokat, sülve-főve együtt voltak. Tetszett neki a kapcsolatuk, az erős kötelék, mely közöttük volt – talán újra több időt kellene együtt tölteniük.

Figyelte, ahogy az idősebb fiú lehuppant Harry mellé, és remélte, hogy jobb kedvre deríti. Talán meg is tud valamit Harry problémájáról.

Nem kellett sokáig várnia az áttörésre, Harry kacagása hamarosan elnyomta mindenki más hangját. A Louis-féle terápia hatásosnak bizonyult. A kék szemű fiú össze-vissza csókolgatta Harry arcát, átkarolta és a fülébe suttogott. Mindketten Annre pillantottak: Louis aggodalmasan, Harry felvont szemöldökkel, arcán cinkos mosollyal fürkészte a lányt. Noha nem tudta, mi folyik a két barát között, némileg megnyugodott; Harry rossz kedve múló szeszélynek tűnt. Előbb Lou állt föl; megszorította a göndör fiú vállát, és felhúzta magához. Együtt indultak el a part mentén.

– Mi mindig csak másodikak leszünk – Lana mosolyogva nézett az egymás vállát átkaroló páros után.

– Igazad lehet, de azt hiszem, ezzel együtt tudunk élni. Legalább nem egy másik nővel kell versengenünk.

– Nem tudom, hogy jobban járunk-e. Ez egy eltéphetetlen kötelék.

– Én örülök, hogy ott vannak egymásnak. Sosem választanám szét őket.

Lana nem tudhatta, mi jár barátnője fejében, de talán megsejtette.

Szerelem ide vagy oda, Ann nem rugaszkodott el teljesen a földtől. Semmiért se cserélte volna el a Harryvel töltött napokat, de tisztában volt vele, hogy mi zajlik le kettejük között. Ez egy nyári románc, és mint olyan, talán nem lesz hosszú életű. Csupán a gondolattól, hogy nem lesz mindig Harryvel, elszorult a torka, de nem vehette biztosra, hogy ők lesznek a szabályt erősítő kivétel. Már most olyan problémákkal kerültek szembe, melyeket nem tudnak megoldani – vajon a távolság mit tesz majd a kapcsolatukkal?

Egészen eddig nem fordult meg ilyesmi a fejében, ám most alig néhány perc leforgása alatt szembesült az igazsággal. Harry Louis-ban sosem fog igazán csalódni, de vajon ő is mindig olyan jó lesz hozzá, mint most? Ha nem, Lou akkor is ott lesz mellette, és újra összerakja barátját. Ezért hálás volt neki.

Elhessegette a gondolatot; remélte a lehetetlent, hogy ők örökre együtt maradnak. Addig pedig csakis a jelenre koncentrál, az édes pillanatokra, melyek rájuk várnak.

Senkivel se szándékozott megosztani kételyeit, így Lanával se - bár látta a lányon, hogy furcsán méregeti – de nem is kellett, mert Niall megérintette a karját, és egy tréfás történetet kezdett mesélni. Nem bánta, hogy a szőke fiú leköti a figyelmét; elmerült a bohókás, kalandokkal teli világban, melyet beszélgetőpartnere teremtett, és semmivel se foglalkozott.

Amikor Louis visszatért és elfoglalta mellette a helyét, szorosan átkarolta, és bárgyún vigyorogva, mosolygós tekintettel nézett a szemébe. Ann zavartan vizsgálgatta a fiú mulatságos arckifejezését, és kínjában ő is elnevette magát.

– Mi van már, Lou?

– Semmi, te szemérmetlen nőszemély.

– Szemérmetlen?

– Az. Szemérmetlenül a képembe hazudtál. – Ha lehet, mosolya még szélesebb lett. – Egye fene, elfogadom a városi ficsúrod.

– Valóban? – Ann még mindig elkerekedett szemmel állta a fiú tekintetét, de kissé gúnyos mosolya huncut vonásokat csempészett az arcára. – Ennek igazán örülök.

– Te! És meghagytál volna a tévhitben! – Magához ölelte a lányt, és összeborzolta a vöröses tincseit. – Örülök nektek – súgta még.

Ann Harryre pillantott, aki mosolyogva figyelte őket. – Tudod, mitől volt olyan furcsa? – fordult újra Louis-hoz.

A fiú tekintete elfelhősödött. – Igen, de majd ő elmondja. – Megrázta a fejét. – Csak a szokásos cirkusz, bár sosem gondoltam, hogy létezik ilyen mérvű pofátlanság…

Ann elnyújtózott a keskeny ágyon, és csak az érzékeire figyelt. Az oldalán feküdt, csupán fehérneműben. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és élvezte a hajó ütemes ringatózását.

Harry kezét, hosszú ujjainak körkörös mozgását követte tekintetével. Lassú, finom mozdulatokkal siklottak a bőrén, vigyázva, hogy ne okozzanak fájdalmat.

A helyiségben mentol illat terjengett, megtöltötte a tüdejét, beitta a bőre is.

Tekintetük összekapcsolódott; érezték a bensőjükben fellobbanó vágyat, de ellenálltak. Hagyták, hogy a szikrák cikázzanak közöttük, de a lángot egyelőre elfojtották.

– Nagyon fáj? – Harry hangja telve volt gyengédséggel.

– Nem. Most különösen jó.

Harry elmosolyodott, és újra belemártotta ujjait a balzsamos tégelybe. Tenyere újabb kört írt le a feketére színeződött csípőn.

– El ne felejtsem megköszönni anyukádnak…

– Előbb nekem kell hálálkodnod.

– Ne félj, nem maradok adósod.

A fiú közel hajolt Ann öléhez, és egy sejtelmes mosoly után fújni kezdte a balzsamos bőrt. Harry lehelete lehűtötte a mentolos felületet, Ann pedig elégedetten sóhajtott.

– Ez nagyon jólesik…

– Nekem is – szélesedett ki a fiú mosolya.

Harryt nézve Ann-nek eszébe jutott a tábortűz melletti viselkedése. Nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom, hogy ezt megbeszéljék, de nem akarta halogatni. A zöld szempárt fürkészte, és elcsípte a pillanatot, amikor Harry megérezte a hangulatváltozást. Összefűzte az ujjaikat.

– Mi bántott annyira a parton?

Harry arca elkomorult, szeméből eltűnt a pajkos csillogás. – Nem fontos. Ne most beszéljük meg.

– De én szeretném, mert látom, hogy még mindig nem vagy túl rajta. – Felült, és nem eresztette Harry tekintetét.

A fiú az összekulcsolt ujjaikkal játszott, alsó ajkát beszívva kereste a megfelelő szavakat. Nem akart ostobának tűnni a lány szemében.

– Rossz volt egész nap távol tőled, míg mindenki más annyira közel került hozzád. Mindenki. Zayn, Louis, Niall… Ő sokkal közelebb került hozzád, mint szerettem volna. – Szabad mutatóujjával Ann zúzódását simogatta.

Ann fájdalmában kis híján felszisszent, de összeszorította a fogát. Szerette Harry érintését, akkor is, ha azzal tudtán kívül fájdalmat okozott neki. Harry is szenvedett, fájdalmat látott a szemében. Hallgatása felért ezernyi kiáltással.

– Nem akarok tovább titkolózni. Büszke vagyok rá, hogy a barátnőm vagy. Azt szeretném, hogy mások is lássák, milyen szerencsés vagyok. Azt szeretném, hogy többé senkinek se jusson eszébe udvarolni neked, mert tudják, hogy már tartozol valakihez. Hozzám. – Felnézett Annre, aki egyre szorosabban fogta a kezét, szemében könny ült. –Nem akarom, hogy Niall-lel töltsd az időd. Nem akarom, hogy rólad álmodozzon, hogy tervezgesse, hogyan hódít meg. Ha rólad van szó, irigy vagyok. Nem osztozom.

Ann Harry tarkójára csúsztatta a tenyerét, és közelebb vonta magához, hogy összeérjen a homlokuk.

– Nem kell osztoznod. Véget vetünk ennek, jó? – Megcsókolta a száját, az arcát, a nyakát, majd visszatért az ajkakhoz. – Csak a tiéd vagyok, ugye tudod? Nincs vetélytársad. Úgy lesz, ahogy szeretnéd. Én is ezt akarom. Veled tölteni minden időmet, hozzád bújni, megcsókolni, amikor akarlak. – Hosszan csókolta a fiút, aki az ölébe vonta őt. – Úgy hiányoztál napközben! Ez… Minden.

– Tudom. Nekem is. – De – eltolta magától a lányt – nem csak Niall jelent gondot. Ő zavar a legkevésbé. – Megnyalta az ajkát. – Addig nem csinálhatunk semmit, míg Lizát le nem rendeztük. Gondolhatunk, érezhetünk mi bármit, ő tönkreteheti a boldogságunkat. – Elmesélte a Lizával folytatott beszélgetését, a hozzá fűződő gondolatait. – Nem akarom, hogy téged is elvegyen tőlem.

Ann aggodalmasan nézte Harryt, ujjaira tekerte sötét, göndör tincseit, míg másik kezével a fiú arcát és nyakát cirógatta.

– Én nem vagyok olyan, mint Emma. Engem nem tud elválasztani tőled a kisded játékaival. – Elmélyedt a zöld szempárban. – Harry, két dolgot sose felejts el. Liza végső soron csak egy birtoklási mániás csitri. Nem árthat nekünk. Ez csak rajtunk múlik. De ami ennél is fontosabb, az a hit és a bizalom. Liza akkor nem árthat nekünk, ha feltétel nélkül megbízunk egymásban, és hiszünk abban, ami köztünk van. Egy szilárd kapcsolatot senki se rombolhat le, csakis mi magunk. Emmával valószínűleg már megromlott a viszonyod, ezért tudta Liza tönkretenni. De én hiszek benned – bennünk. Bízz magadban! És Harry, bízz bennem! Bízz bennem, mert én… – Majdnem kimondta a bűvös szót, ám e helyett zavartan nézte a fiút. Nem akarta elijeszteni a vallomásával.

Harry állkapcsában ugrált egy ideg, tekintete nem eresztette Annét. Határozottan nézett a gesztenyebarna szempárba, rekedtes hangja felfokozott érzelmi állapotról árulkodott. – Szeretlek, Annie! – Szorosan magához ölelte a lányt.

– Én is szeretlek – suttogta.

Az ölelés, ahogy karjaik a másik teste köré fonódtak, többet ért minden csóknál. Megerősítette őket, megpecsételte a vallomásukat. Nem volt szükségük több kimondott szóra – egymás tekintetéből olvastak, összegabalyodott testük minden érzésüket, minden vágyukat elárulta.

A konyhából mennyi illatok szálltak ki, női csevej, halk kacagás hallatszott a helyiségből. Zayn, Harry és Mike összenézett, és elmosolyodtak. Megálltak a konyha bejárata mellett, és hallgatták, hogy Evie és Ann nevetve elevenítettek fel régi, mulatságos családi eseményeket, miközben ebédet főztek, és fahéjas-szilvás pitét sütötték.

Zayn korábbi rossz kedve némileg csillapodott. Átadta magát az idegen család otthona által keltett szívmelengető érzésnek.

Mike buktatta le a hallgatózókat, amikor az egyik történet közben hangosan felnevetett, belépett a helyiségbe, és megtoldotta a sztorit néhány észrevétellel. A másik két fiú is követte; Zayn először Evie-t üdvözölte, míg Harry Ann ajkára nyomott egy lágy csókot, majd cseréltek, leszámítva a csókot.

– Üljetek le, fiúk! Ettetek már? Mindjárt kész az ebéd, addig pedig rágcsálhattok egy kis aprósüteményt. – Eléjük tett egy tálca sós süteményt, míg Ann gyümölcslevet öntött nekik.

– Köszönjük! – mondta Harry, és megfogta az időközben mellette helyet foglaló Ann kezét.

– Ó, milyen szépek vagytok együtt! Ugye, fiúk, hogy jól mutatnak egymás mellett?

Evie lelkesedése mindenkit megmosolyogtatott, csak Mike forgatta a szemét. – Anyu, ne égesd le őket! Már csak az hiányzik, hogy összecsipkedd az arcukat!

Az asszony tettetett sértettséggel válaszolt. – Hova gondolsz, fiam? Annie-ék már nem kisgyerekek. Fogadok, hogy azon a hajón semmi gyerekes nem történik – kacsintott Mike-ra, aki a fejét fogva, nevetve nézett bocsánatkérőn Harryre.

– Ahogy mondja, asszonyom. Egy hajó nem gyerekjáték. – Harry szándékosan úgy tett, mintha félreértette volna a célzást. – Oda csak komoly férfiak valók – laposat pislogott, ajkán huncut mosoly formálódott –, és Annie – tette hozzá egy rövid szünet után.

Zaynből kitört a nevetés, még Mike is vigyorogva nézte az édesanyját, míg a nő mosolyogva ingatta a fejét.

– Jól van, fiam, de ajánlom, hogy éppen annyira felelősségteljes legyél, mint ahogy az eszed vág!

– Evie néni! – Ann volt az egyetlen, aki kínosan érezte magát.

– Igenis, asszonyom! – szalutált Harry mosolyogva, majd hízelegve folytatta. – Isteni ez a sütemény! Önnek aranyból van a keze!

Evie felkacagott. – Jaj, Harry! Hogy te milyen csintalan fiú vagy!

Mind a négy fiatal könnyezve nevetett, bár Harry próbálta tartani magát, hogy ne tűnjön túl tiszteletlennek, de amikor Mike ugratni kezdte, végképp összeomlott.

– Te kis csintalan! – Most már ő csipkedte Harry lángba borult arcát. – De kis tündi-bündi vagy! A göndör hajaddal, mintha egy földre szállt angyal lennél!

Harry arcát a tenyerébe temetve nevetett, majd a haját babráló Mike-hoz fordult. – Elég volt, Stevens! Hogy nézzek ezek után a csodás barátnőm szemébe? Hála neked, elveszítettem minden férfiúi méltóságomat.

Ann a két keze közé fogta a fiú arcát, és maga felé fordította. – Esélyed sincs rá. Én tudom, milyen férfi vagy – suttogta, de Zayn és Mike meghallotta. Zavartan néztek félre; Annék olyan mélyen, olyan szerelmesen néztek egymás szemébe, hogy az sem lett volna zavarba ejtőbb, ha mindenki szeme láttára tépték volna le egymásról a ruhát. Ez a gesztus sokkal bensőségesebb viszonyt sejttetett, mint amit a fiúk valaha is képzeltek.

Később átmentek a nappaliba, míg Evie eltakarította az ebéd romjait. Beszélgettek, de Zayn nem vett részt a társalgásban. Alkarjait a térdein megtámasztva gubbasztott a székén, alsó ajkát be-beharapva nézett maga elé.

Ann összenézett Harryvel, majd visszafordult a sötét bőrű fiúhoz.

– Zayn, minden rendben?

A fiú felkapta a fejét, és megpróbált mosolyogni, de nem járt sikerrel. – Persze. Minden oké.

– Egy szót se szólsz…

Mike leintette unokahúgát. – Hagyd, csak Liza. Na, nekem mennem kell!

Ann felvonta a szemöldökét, és Zaynt méregette. Várta a részleteket.

Zayn megvárta, hogy Mike elinduljon, csak az után engedett a nyomásnak. – Oké, tényleg gáz van. – Az ujjait babrálta. – Liza nagyon… furcsa. – Felnézett, de Annék nem mondtak semmit. – Kevesebbet vagyunk együtt. Azt mondja, hogy a családjával van programja, de szerintem ez nem igaz. Tegnapelőtt este is otthon volt, és valamit meg akartam kérdezni tőle, de nem vette fel a mobilját. Megpróbáltam az otthonin, és az anyukája szólt bele. Azt mondta, Liza nincs otthon, nem is terveztek semmit. Sőt, megkért, hogy kevesebb programmal kössem le a lányát, mert alig látja. – Harry elhúzta a száját. – Ja, én is pont ilyen fejet vágtam, csak jobban kerekedett a szemem. Hebegtem neki, mint egy idióta. Megígértem, hogy kevesebb programot szervezek, és leraktam. – Újabb másodpercekre merült bele saját ujjainak tanulmányozásába, és végül a nélkül szólalt meg, hogy felnézett volna. – Néha idegen férfi parfümjét érzem rajta. – Idegessége jeleként beharapta az ajkát. – Eddig azt gondoltam, az édesapjáé, de már nem tudom, mit higgyek. Ha velem van, szó szerint kisajátít, máshoz szinte hozzá se szólhatok. Hozzád semmiképpen, Hugi. – Felnézett, nagy, sötét szemét bocsánatkérőn szegezte Annre. – Nem szeretem, ahogy veled bánik, azt se, ahogy a többiekkel beszél.

– Én nem csodálkozom a viselkedésén… – Ann nem rejtette véka alá a Lizáról alkotott lesújtó véleményét. – Lizával komoly gondok vannak.

– Kezdem én is azt hinni. És ezek a hazugságok… Kiborít.

Harry megnedvesítette az ajkát, és összevont szemöldöke alól, komolyan nézett barátja szemébe. – Ha lenne rá lehetőséged, akarnád tudni róla az igazságot?

Zayn hosszan nézett farkasszemet az idegességében a száját belülről harapdáló Harryvel, és határozottan válaszolt. – Nem. – Lassan, elnyújtva pislogott. – Nem. De majd szólok, ha elmondhatjátok, ha addig rá nem jövök magamtól is.

Ann kényelmetlenül fészkelődött Harry mellett.

– Tudom, hogy többet tudtok, mint amit elmondtok vagy sejttettek. Nem csak ti, a többiek is. Emma biztosan.

– De akkor miért…?

– Nem akartam ezzel foglalkozni, aztán nem akartam elhinni, hogy ennyire alattomos lehet.

– És most?

– Most már túlságosan is fontos. Nem tudom, mit higgyek. Nem vagyok biztos abban, hogy valóban annyira rossz. Nem akarom, hogy igaz legyen. Semmit se tudok.

– Akkor talán meg kellene beszélned vele.

– Talán igazad van.

Louis körbe-körbe forgatta Annt, amitől a lány teljesen elszédült, ennek ellenére töretlenül kacagott. Nyári ruhájának bő alja a combjai körül repdesett, göndör tincsei az arca mellett táncoltak. A fiú nevetve magához vonta, szorosan átkarolta, és a ritmusra lépve táncoltatta tovább őt. Harry elé érve átadta őt barátjának, Lana pedig Mike-tól lépett Lou-hoz. Még hallották Vicky kacagását, amint Mike megpörgette; összemosolyogtak Louis-ékkal, és ők is elvegyültek az utcabál forgatagában. Önfeledten ölelték egymást, addig táncoltak, míg alig álltak a lábukon, és egy percre se szűntek meg nevetni.

Tánc közben, a tömeg kellős közepén Harry gyengéden megcsókolta kipirult arcú barátnőjét. Semmivel és senkivel se törődve magához szorította az átnedvesedett ruha alá rejtett testet, és addig el sem engedte, míg az utcabál véget nem ért. Büszkén nézett mindenki szemébe, aki rájuk pillantott. Ő így érezte igazán férfinak magát, oldalán a nővel, aki hozzá tartozott.

Kiss me... it's paradise/Iwchtlfomd-20

A szoba sötétbe borult, de Liam már ki tudta venni a bútorok körvonalait, a tárgyak árnyait. Hallotta, hogy Niall légzése egyre mélyül, de ő nem tudott aludni. Niallre és Annre gondolt, arra, hogy van-e közös jövőjük. Fontos volt számára a fiú boldogsága, úgy gondolta, már így is több csalódás érte az élete során, mint azt a kora megengedte volna. Voltak annyira bizalmas viszonyban, hogy Niall elárulja neki, mellettük, a négy jóképű rye-i srác mellett időnként nagyon rosszul érzi magát. Mind sikeresek a lányok körében, megkapják, bármire vágynak, míg ő, a szerencsétlen ír kölyök, csak a pálya széléről figyelheti őket. Liam hiába próbálta meggyőzni arról, hogy semmivel se kevesebb náluk; hogy jobb a humora bármelyiküknél, jobb fociban, kedvesebb és nagyobb szíve van mindenkinél, így nincs miért aggódnia. Niall nem fogadta el, hogy csak ki kellene várnia a megfelelő lányt. Nem hitte el, hogy ő folyton rossz embereknél próbálkozik, ezért nem ér célt.

Nem tudta, mennyire gondolja komolyan Ann-nel, hogy mélyek-e az érzései, vagy ez csupán egy fellángolás, de azzal tisztában volt, hogy barátja nagyon lelkes, és azt gondolja, Ann lesz az a lány, aki végre őt is férfiszámba veszi. A lány valóban kedves volt vele, odafigyelt a mondanivalójára, értékelte a humorát, de Liamnek meggyőződése volt, hogy ez pusztán baráti szimpátia a részéről. Ezt bizonyította az is, hogy az elmúlt napokban nem, vagy csak elvétve beszélt Niall-lel. Olyankor persze úgy viselkedett, mint máskor, de már érzékelhető volt némi feszültség is a részéről. Ann nem akart kettesben programot csinálni vele; ez Niallnek is feltűnt, de nem akarta tudomásul venni a nyilvánvalót. Ha mással volt, Ann felszabadultan viselkedett, csicsergő, kissé talán földtől elrugaszkodott volt, ám Niall mellett, ha a fiú a kettejük kapcsolatára terelte a szót, feszengett. Liam tudta, sőt, Judynak hála már mindenki – Niallt is beleértve – hallotta, hogy Ann megismerkedett valakivel Londonban, de Liam valami mást is tudni vélt. Zayn kerti partiján egészen furcsa dologra lett figyelmes, amiről azóta se hallott senkitől, nem látott újabb erre utaló jelet, és szóba se hozta senkinek, de meg mert volna esküdni rá, hogy látott valamit Ann és Harry között. Illetve sokkal inkább Ann szemében: vágyat Harry iránt. Nem tudta, van-e ennek az észrevételnek bármi alapja, és ha van, a lány érzelmei vajon viszonzásra találtak? Egyiküket sem akarta erről faggatni, elvégre ez az ő magánügyük, de Niall sorsát a szívén viselte. Ő ír barátja érdekeit tartotta szem előtt. A fiú azt még talán elfogadná, hogy Ann beleszeretett valakibe Londonban, de akkor mihez kezd, ha kiderül, hogy a lány Harrybe bolondult bele, esetleg még viszonzásra is találtak az érzelmei? Niall eddig is vetélytársnak tartotta Harryt, komoly vetélytársnak; vajon mit fog érezni, ha kiderül, hogy az egyik közeli barátja hátba támadta, és elhalászta az orra elől a kiszemelt lányt?

Harryt mindenki csélcsapnak könyvelte el, ám ő azzal is tisztában volt, hogy ez nem igaz. A fiú mindent elmondott neki, egyértelműen Liza volt az igazi fekete bárány, de ez nem jelenti azt, hogy Harry nem vetett szemet Annre. És végül is, ki hibáztathatná? Harrynek nincs barátnője, Ann se tartozik senkihez; hiába próbál Niall közeledni, nem formálhat rá semmiféle jogot. És mégis, ha mindez igaz, ha akkor jól értelmezte a lány arckifejezését, ismét Niall lesz az, aki csalódik. Nem akarta, hogy ez bekövetkezzen. Nem akarta, hogy Niall nehezteljen Annre, nem akarta, hogy meggyűlölje Harryt, és azt sem, hogy egész nyáron lógó orral flangáljon fel-alá. Tennie kell valamit, vagy talán mégse. Nem tudta, mi a helyes lépés.

Fáradt sóhaj hagyta el az ajkát.

Niall forgolódott az ágyában.

– Nem tudsz aludni, Liam? Min gondolkozol már megint?

– Semmin. – Csendben feküdt egy darabig, és tekintete a plafont pásztázta. – Szerinted összejön a dolog Hugival?

Niall ásított. – Nem tudom. Remélem. Mostanában furcsa.

– Igen, nekem is feltűnt. – Megkockáztatott egy lökést Niall egóján. – Lehet, hogy az a londoni pasi komolyabb, mint hittük…

– Lehet. De ahogy mondtad, ő Londonban van. Helyzeti előnyben vagyok. – Újabb ásítás. – Ha jól csinálom, még nyerhetek, nem igaz?

– Nem tudom. Ez nem egy focimeccs, Niall. Itt nem azon múlik a győzelem, hogy jól cselezel-e.

– Tévedsz. Pont azon múlik, és mindent megteszek azért, hogy Hugi az enyém legyen.

Liam hosszan gondolkodott.

– Szereted?

– Hm? – Niall már majdnem visszaaludt.

– Szereted? Hugit.

– Mi? Ja! Nem t’om. Honnan tudjam? De szép lány, és elvisel engem.

– Nekem ez nem lenne elég. Ha Judy csak elviselne, de nem szeretne, ha én nem szeretném… nem lenne értelme együtt lennünk.

– Biztos igazad van – mormolta Niall. – De most aludjunk, jó?

– Jó. – Ennél többet ő sem tehet. Innentől már rajta múlik minden, mert, hogy Ann-nen nem, abban biztos volt. Ő láthatóan semmit se akart Nialltől.

Ann kipihenten ébredt. A parányi ablakokon beszűrődő napfény a maradék álmosságot is kitörölte a szeméből, de nem akart felkelni az ágyból. Ha lehetett volna, még hosszú órákig ott maradt volna. Ujjai végigsiklottak a meleg bőrön, fel, egészen a markáns áll vonaláig, onnan pedig az összezárt szájra vándoroltak. Végigsimított előbb az alsó, majd a felső ívén. Felidézte, mely testrészeit érintette az éjjel, milyen volt sima lágysága a bőrén, milyen volt, amikor mohón, forrón vette birtokba az ő ajkait. Az emlékektől felhevült a bőre. Tenyerét a nyugodt arcon pihentette, míg tekintete a hosszú szempillákban végződő, lehunyt szemhéjakon időzött. Néhány göndör tincs a sima homlokba hullott, azokat finoman oldalra rendezte. Harry békésen, mélyen aludt, arcának szinte gyermeki nyíltságot kölcsönzött az öntudatlanság. Szája szegletében mintha mosoly bujkált volna – ha ilyennek látta, Ann szeretett arra gondolni, hogy ez a mosoly talán miatta született meg az ajkakon, melyeket most újra megízlelt volna. Nem állt ellen a kísértésnek. Közelebb hajolt a vele szemben fekvő fiúhoz, és a lágy bőrt alig érintve, apró, leheletfinom puszikkal szórta tele a mozdulatlan ajkakat. Azonnal megérezte, amikor csókjai alatt valódi mosoly formálódott, de nem volt ideje reagálni. Harry egy pillanat alatt fölé gördült, és elmélyítette a csókjukat.

– Hm… Még sok ilyen ébresztőt kérek – súgta a lány hajának lágy hullámaiba, míg szája lefelé kalandozott a vékony nyak ívén.

– Azt hiszem… ez megoldható – felelte Ann két sóhaj között.

Zayn lassan sétált a kikötőben, néhol hosszabb-rövidebb ideig elidőzött. Az éppen visszaérkezett halászok között voltak ismerősei is, egy-egy idősebb fiú a középiskolából. Váltott velük néhány mondatot, majd folytatta útját a kisebb hajók, vitorlások stégjeihez. Szép idő volt, így kevés reménye maradt, de a hajó, amit keresett, a helyén állt. Felkapaszkodott a fedélzetre, és amikor senkit se talált ott, a személyzeti kabinhoz lépett. Kettőt kopogott rajta, és elkiáltotta magát: – Harry, itt vagy?

Nem kapott választ, de az első feltevésével ellentétben hamar megbizonyosodott a felől, hogy odalent van valaki. Ez kevésbé lepte meg, az viszont annál inkább, hogy női kuncogás hangjai szűrődtek ki a helyiségből. Még nagyobb volt a döbbenete, amikor a női hang arra kérte Harryt, hogy üdvözölje a látogatót. Nem értette a helyzetet. Harry híres volt arról, hogy sosem hoz nőt a hajójára, most azonban minden bizonnyal nem csak beszélgetni hozta ide a titokzatos lányt. Amikor egy újabb nevetés után ismét felcsendült a női hang, Zayn szeme tágra nyílt. Először azt hitte, képzelődik, de nem tévedett. Egyértelműen Annt azonosította a hang tulajdonosaként. Lehajtott fejjel mosolygott, majd megrázta a fejét. Alig tudta elhinni, hogy ez igaz lehet, hogy Harryék ki tudja, mióta mindenkit megtévesztenek.

Úgy döntött, nem zavarja őket. Mosolyogva fordított hátat az ajtónak, amikor az kinyílt.

– Várj, Zayn! Itt vagyok.

A fiú megpördült a tengelye körül, és szemügyre vette a csupán nadrágban, félmeztelenül, mezítláb előtte álló barátját.

Hogy zavarát leplezze, Harry megköszörülte a torkát, miközben behúzta maga mögött az ajtót. Szemében mosoly bujkált, bár kipirult arcára komolyságot erőltetett.

– Ó, nem fontos, haver. Hagyjuk!

– Nem, nem, itt vagyok. Csak volt egy kis dolgom lent. – Beharapta az ajkát, míg Zayn megemelte a szemöldökét, és sikertelenül próbált elfojtani egy cinkos vigyort.

– Aha. Ja, tudom. Gondoltam, dumálhatnánk, ha ráérsz, de nyilvánvalóan sok dolgod van, szóval…

Mielőtt Harry felelhetett volna, kinyílt mögötte a kabin ajtaja, melynek addig a hátát vetette, és ő majdnem beesett rajta.

– Hoppá! Bocs, Harry. – Ann mindkét kezével a fiút tartotta, míg az visszanyerte az egyensúlyát, majd Harry karja alatt átbújva, Zayn elé lépett. Mezítláb, rövidnadrágban és Harry előző napi pólójában volt. Észrevette, hogy Zayn kuncogva nézi a gyűrött pólót, és szégyenlősen vigyorogva megvonta a vállát. – Nem találtam meg a felsőmet. – Majd, mintha mi se történt volna, folytatta. – Kérsz teát? Már feltettem forrni a vizet.

Zayn összenézett Harryvel, aki kezét a szemére tapasztotta, majd kínosan vigyorogva az arcát dörzsölgette. – Hallottad, készül a tea – és félreállt, hogy barátja beléphessen mellette a kabinba.

Zayn a teáját kortyolgatva nézett hol Annie-re, hol Harryre. – Szóval, valami londoni pasi, mi? Neked meg brightoni csaj… Mekkora hazudozók vagyok! – Beszéd közben végig mosolygott.

– Nem véletlenül. Tudod, hogy Harryről milyen pletykák keringenek. Nem akarjuk, hogy a szájára vegyen minket a város. És – remélem, nem sértődsz meg – Liza és Emma se jelentenek jó óment a kapcsolatunkra nézve.

Zayn szeme megrebbent, ami nem kerülte el Harryék figyelmét, és komolyan helyeselt. – Megértem. Igazatok lehet. – Egy ideg ugrált az állkapcsában.

– Szóval, én teljesítettem az egyezség rám eső részét: elmondtam a nagy titkot. Tudod, az ajánlatom még áll.

– Emlékszem, de egyelőre minden rendben. Egyébként még nem is volt alkalmam elnézést kérni a múltkoriért

Ann a homlokát ráncolta. – Milyen múltkoriért?

– A grillezés. Amikor Liza olyan vendégszerető módon beszélt veled. A mániája, hogy le akarsz csapni a kezéről – forgatta a szemét. – Pedig egyértelmű, hogy egészen más köti le a figyelmed – kacsintott.

– Én vagyok a legmázlistább. – Harry büszkén ölelte magához Annt, akit sikerült zavarba hoznia.

– Ne aggódj, Zayn, Liza már nem tud megbántani. Idővel megváltozik, meglátod! – Ám ezt ő maga se gondolta komolyan.

– Aha. Na, azt hiszem, az előbb megzavartam valamit, úgyhogy megyek is!

– Nem zavarsz. Ki is hajózhatunk, ha van kedved – marasztalta Harry.

– Jó ötlet. Maradj, Zayn! – kérlelte Annie is. – Délután meg jöhetne a visszavágó, amiről a múltkor beszéltünk.

Zayn hezitált, pedig látszott rajta, hogy kedvére valók a programok.

– Tudom, hogy Harry a nőies nőket szereti – nézett bűnbánóan a fiúra –, de már olyan régen bújtam fiú ruhába! Hiányzik a lazaság, a foci…

– Hé, ez a te mániád! Én nagyon is bírom a vadóc éned. Szóval, nincs mese, délután focizunk! Zayn, ez rád is vonatkozik!

A fekete fiú és Ann összenézett, elnevették magukat, és egyszerre szalutáltak Harrynek. – Igenis, kapitány!

Ann Zaynnel és Niall-lel alkotott egy csapatot, míg Harry, Mike és Louis az ellenfél táborát erősítette. Liam Zaynék kapusa volt, Louis-ékhoz pedig Zayn egyik anyai unokatestvére, Sam csatlakozott. Lana, Judy, Vicky és Emma is ott volt, más helybeli fiatalokkal együtt, ám Liza még a csapatalkotás közben otthagyta a társaságot. Nem tetszett neki, hogy Annie is játszik a fiúkkal; még az se térítette jobb belátásra, hogy a lány és Zayn már az elején kijelentette, hogy egy csapatban lesznek, éppen azért, hogy elkerüljék a baleseteket. Lizát leszámítva mindenki jól szórakozott a kijelentésükön, sokáig nevetve ugratták őket, ám a legfiatalabb lány egy rövid, Zayn-nel való szóváltás után inkább elment, mert bár elfelejtette, amúgy is dolga volt.

A fiú hiába igyekezett titkolni, Ann látta Zaynen, hogy bántja Liza viselkedése. Átkarolta a vállát, és megpróbálta jobb kedvre deríteni. Liam és Niall is csatlakozott hozzájuk.

– Ez egy erős csapat, tuti mi nyerünk! – Niall újrakötötte a cipőfűzőjét, és felegyenesedve egyenesen Ann szemébe nézett.

– Azért én a helyedben nem becsülném alá őket. Mike nagyon jó.

– Louis úgy tud fejelni, ahogy egyikünk se – tette hozzá Liam.

– És Sam meg Harry is jó. Nem lesz egyszerű meccs. – Zayn bemelegítette a térdeit, miközben komolyan nézte a másik csapatot.

– Szerintem akkor is jó esélyünk van nyerni.

Ann elvigyorodott. – Niall, ne felejtsd el, hogy egy lánnyal vagy egy csapatban!

– Ha akarnám, se tudnám. – A fiú magabiztosan mosolygott, miközben tekintete elidőzött Annen. A lány kissé kínosan érezte magát, de úgy döntött, a legjobb taktika nem reagálni.

Harry megköszörülte a torkát a hátuk mögött. – Kész vagytok? – A pillanat tört részéig szúrósan nézett a szőke fiúra, de azonnal el is vigyorodott, míg hátba veregette Zaynt, így ezt csak Niall láthatta. Niallt ez arra sarkallta, hogy még jobban bevesse magát; Harry erős ellenfél, de nem tántoríthatja el a céljától.

A kezdő rúgásnál a szurkolók kiabálva kezdték bíztatni kedvenceiket. Mindannyian lelkesen vetették bele magukat a játékba. Louis játék közben is hozta a szokásos formáját, egész idő alatt Annt ugratta.

– Hé, Hugi, vigyázz, jövök a labdával! Állj félre, nehogy eless, vagy megrúgjalak véletlenül! – Csintalan vigyora, mosolygós szeme jelezte, hogy egy pillanatig se gondolja komolyan, amit mond. Nem lepődött meg, amikor a lány fél perccel később leszerelte, és még nevetett is, miközben tovább vezette a labdát. – Nevess csak, legközelebb nem hagyom magam!

– Majd meglátjuk, Lou! Meglátjuk!

Harry megbökte Louis vállát. – Na, mi van, nem bírsz el egy csajjal?

– Te csak maradj csöndben! Lefogadom, hogy csak hagyod nyerni. Azt hiszed, így majd megkaphatod, ugye? Nem, barátom! Ez a nő kőkemény, csak ezért nem fog kötélnek állni. – Gúnyosan mosolygott, miközben elismerően nézett Ann után. A mosolya kiszélesedett Harry arcának láttán. A göndör fiú magabiztosan, mindentudóan vigyorgott rá. – Te tényleg azt hiszed, hogy így majd leveheted a lábáról? Bolond vagy, Harry, komolyan.

– Azt. Tuti, hogy leveszem a lábáról. – A szemöldökét emelgetve vigyorgott tovább. Ő már az estére gondolt, amit a hajón tölt Ann-nel. – De azt egy szóval se mondtam, hogy hagyom nyerni. Ha megszerzi tőlem a labdát, az azért lesz, mert jól cselez. – Ő is a labda után eredt, Louis pedig ott maradt, és a fejét ingatva, mosolyogva nézett utánuk. Ő azt gondolta, ha barátjának eddig nem sikerült megpuhítania a lányt, már nem is fogja. Niall sikerét sokkal valószínűbbnek tartotta.

Louis újra támadott, és ismét Ann próbálta blokkolni. A lány lábában kis híján felbukott, de még idejében visszanyerte az egyensúlyát, és tovább vitte a labdát. Nem tudott passzolni, Ann pedig szorosan a nyomában volt.

– Gyerünk, Lou, szívem, mindjárt megvan! – kiabálta Lana a pálya széléről.

– Harry, segíts Louis-nak! – Emma is nekik szurkolt.

– Annie, ne hagyd, hogy berúgják! – kontrázott Judy, aki értelemszerűen Liam csapatának győzelmét várta.

Louis a kapu közelében járt, rálőtt, és a labda bepattant Liam ujjbegyeiről. Liam átkozódott, Louis pedig örömteli kacsatáncot járt a gól fölött.

– Jó voltál, Hugi! – Niall megsimogatta a lány hátát, aki hálásan nézett fel rá. – Legközelebb így csináld. – Mutatott egy trükköt a lábával.

Harry szinte véresre harapdálta a száját. Nem tetszett neki a Niall és Ann között lévő, túlságosan is közvetlen viszony.

Az ír fiú végig viccelődött, igyekezett Ann közelében maradni, míg Harry nem védhette meg az érdekeit.

Mike, aki ismerte mindkét fiú Annhez fűződő viszonyát, kíváncsian követte az eseményeket. Csodálta Harryt azért, hogy látszólag ennyire könnyedén kezeli a helyzetet. Niall nyíltan flörtölt a húgával. Felötlött benne, hogy Harry tudja, nincs mitől félnie, hiszen Annie őt szereti, bár a lány ezt még nem ismerte fel. Legalábbis Mike-nak nem vallotta be. És mégis, Harry szeme néha féltékenyen villant. Mike-ot szórakoztatta a kialakult helyzet. Kíváncsian várta a folytatást.

Ann felkészült a nagy hajrára, ám szemben Niall ígéretével, számára nem volt legközelebb. Niall felpörgött, teljesen belevetette magát a játékba – mindenáron nyerni akart. A lány nem jutott a labda közelébe, Zayn is csak elvétve rúghatott bele. Liam hiába figyelmeztette a fiút, hogy passzoljon, kérése süket fülekre talált.

Zayn értetlenül állt a lány előtt. Elnevette magát. – Már megint bekattant. Időnként előfordul vele. Tudod, focibolond…

– Ja, de egyedül nem győzhet, pedig nyilván ezért csinálja. Azt hiszi, hogy miattam veszíthet.

– Lehet, de hagyd rá. – Zayn a vállát vonogatva vigyorgott Niall önfejűségén. Ő nem vette annyira komolyan a játékot, mint szőke barátja.

– Egy frászt hagyom! – Ann meglátta a kínálkozó lehetőséget, amikor Harry lőni készült. Közelebb volt hozzá, mint Niall, ezért megpróbálta megszerezni a labdát. Nem látta, hogy Niall is követi, és éppen abban a pillanatban ugrik a száguldó golyóbisért, amikor ő is.

– Hugi, vigyázz! – De a figyelmeztetés későn érkezett. A levegőben összeütköztek, és mindketten a földre zuhantak. Niall azonnal felpattant, és elindult a labdával, míg Ann a földön maradt.

– Niall, te barom, mit csinálsz? Az a passz Annie-é lett volna! Nem látod, hogy lesérült miattad? – Ann meglepődött Emma kirohanásán, de nem sokáig ámuldozhatott. Harry leguggolt mellé, és figyelmesen vizsgálgatta.

– Jól vagy, Tündérem? Mid fáj? – Aggodalmasan fürkészte a lányt, miközben finoman végigtapogatta a testét. Amikor a csípőjéhez ért, Ann felszisszent.

– Ott fáj, arra estem rá, de az előbb, ott – a belső combjára célzott – nagyon jó volt… – Pajkosan csillogó szemmel, kihívóan nézett fel a göndör fiúra.

Harry ajka féloldalas mosolyra húzódott, és lehunyt szemmel ingatta a fejét.

– Hihetetlen, hogy neked még ilyenkor is a szórakozáson jár az eszed. – Azért, míg testével képes volt takarni Annt, még egyszer végigsimított a combján. – Majd este, közönség nélkül… – Kacsintott, és hátrébb húzódott, mert odaért Liam is.

– Rendben vagy, Hugi?

– Persze, semmi gond. Azt hiszem, Niallnek jobban fog fájni, mint nekem. A karjára estem rá. Nem is értem, hogy képes rezzenéstelen arccal futkározni.

– Igen! Megvan! – Niall belőtte az egyenlítő gólt, és lefújták a meccset.

Zayn sántikálva érkezett meg az addigra talpra állított Annhez.

– Veled mi történt? Nem is voltam a közeledben.

Közben mindenki odaért, és a sérülteket nézték, akik alig tudták visszafogni a nevetésüket.

–Te nem, de Lou nagyon is ott volt. Engem nem figyelmeztetett, hogy jön…

– Na, jómadarak, ti ketten nem játszhattok többet. – Mike karolta át őket. – Mindegy, hogy együtt, vagy egymás ellen játszotok, tuti, hogy zúzódásokkal hagyjátok el a pályát.

Zayn összenézett Ann-nel, és elnevették magukat. Az irónia és kettejük vidámsága mindenkit megérintett, az egész társaság kacagott.

Kivéve Niallt.

– Hugi, nem akartam! Csak pont ott voltál, a labda meg felém repült.

– Az a labda Ann felé repült, csak te félrelökted. – Emma volt az.

– Nem, én csak…

Ann megérintette a karját. – Nincs gond, Niall. Kicsit befeketedik, de túlélem. – Niall felszisszent, és elrántotta a karját. – Jaj, bocs! Erre estem rá?

– Erre.

– Meg kellene nézetned, hogy eltört-e.

– Nem hiszem. Tudom mozgatni.

– Sajnálom.

Niall legyintett. – Tényleg az én hibám volt. Ha fociról van szó, elszáll az agyam. – Szégyenkezve bámulta a földet.

– Meg, ha kaja van a láthatáron. – Ann nevetve hajolt felé. – Ne legyél ilyen, nincs gond! – Átölelte a fiút, aki, mintha egy csapásra elmúlt volna a fájdalma, magához szorította őt.

Ann Niall válla fölött elkerekedett szemmel nézett a vele szemben álló Mike-ra, aki gúnyosan mosolygott. Ezt most megkapta, sose vakarja le magáról az ír fiút.

Végül Zayn sietett a segítségére, aki – mintha ez valami fertőző betegség lenne – ugyanolyan ironikusan nevetett, mint Mike.

– Gyere, Niall, dobjunk be valami kaját. – Tekintete találkozott Mike-éval, és mindketten kuncogtak. Láthatóan jól szórakoztak.

Az estét a parton, a tábortűz körül ülve töltötték. Niall a gitárját is magával vitte, azzal szórakoztatta a barátait.

Niall mellett kapott helyet Ann, míg az ő jobbján Louis ült.

Harry szeretett volna legalább ez egyszer a barátnője mellett tölteni egy estét, de nem akart feltűnést kelteni. Mielőtt kimentek volna a partra, összefutott Lizával. A lány nem hagyta továbbmenni, szó szerint falhoz szorította. Negédes, mégis alattomos hangon közölte, hogy őt nem lehet megtéveszteni. Egy szót sem hitt el a brightoni lány történetéből. Meg fogja tudni, ki csavarta el a fejét, és megkeseríti mindkettejük életét. Azt mondta, azzal a lánnyal biztosan ugyanolyan könnyű lesz elhitetni, hogy Harry megbízhatatlan, mint Emmával volt. Neki is csak egy aprócska lökés kellett, hogy elinduljon a lejtőn, és nézzék meg most: a mintanő megcsalta Harryt, és bedőlt az első hazugságnak. Csupán a megfelelő szavakat kellett a fülébe sugdosni. Figyelmeztette Harryt, hogy őt nem lehet büntetlenül elutasítani, de persze még jóváteheti a hibáját. A fiú akkor félretolta, és eljött onnan, de azóta is a méregtől csöpögő szavak visszhangoztak a fejében.

Féltette a kapcsolatát Ann-nel. Hosszú idő óta most először érezte igazán boldognak, teljesnek az életét. Egyszerűen semmi se hiányzott belőle. Ám az effajta boldogság törékeny, illékony. Elég egy hajszálrepedés a felszínen, és a csillogó kristálypalota, melyet gondosan felépített, megannyi apró szilánkra hullik szét. Fénylő por lesz csupán, melyből soha többé nem lehet újjáépíteni a palotát.

Annie alig néhány napja volt az övé, de úgy érezte, élete kényes egyensúlya tőle függ. Ha elveszíti ezt a nőt, oda a boldogság is. Nem akarta újra az Ann előtti, felszínes életét élni.

Liza most is ott volt köztük, szinte rátapadt Zaynre, de valahogy mindig megtalálta a módját, hogy kihívó vagy éppen figyelmeztető pillantásokat küldjön Harry felé. A fiú eddig eltúlzottnak tartotta a Lizától való félelmüket, kezdett terhessé válni számára a bujkálás, és véget akart vetni a titkolózásnak, de most meggondolta magát. A fiatalabb lány miatt Ann-nel került mindenféle kontaktust, de ha egyszer-egyszer elkapta a pillantását, a lány olyan mosollyal ajándékozta meg, melytől a világ hirtelen jobb hely lett. A gondolatra, hogy meg kell válnia ettől az édes mosolytól, összeszorult a mellkasa, és kiszáradt a torka. Egy pillanatra megízlelhette az ürességet, mely Ann után maradna az életében. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy alig néhány hétnyi ismeretség után így érez, de nem is volt fontos. Csak az számított, hogy a lány vele maradjon. Már a hogyan is kezdett körvonalazódni a fejében: Lizától csak úgy szabadulhatnak meg, ha mindenki őszinte. Zaynnek és Emmának is el kell mondaniuk a teljes igazságot, és együtt kell elérniük, hogy a lány többé senkinek se árthasson.