Kiss me... it's paradise/Iwohtlfomd - 9.

Este Ann Mike-kal együtt ment ki a partra. Harry megnyugtatta azzal, hogy azt mondta, nem ő provokálta az idegeneket, de igyekezett megfogadni a tanácsát és sötétedéskor már nem ment ki egyedül.

Evie nénikéje unszolására vászon sortot és egy lenge, fehér tunikát vett fel kardigánnal. Tudta, miben mesterkedik Evie néni, de nem tehetett ellene semmit, inkább ráhagyta a dolgot. Végül is, nem volt olyan rossz egy kicsit csinosabban, mégis lazán öltözni.

A kocsiban ülve egyre izgatottabb lett, amit nevetségesnek tartott, mégse volt képes lecsillapítani magát. Alig várta, hogy újra lássa Harryt és kíváncsi volt, hogyan telik az este most, hogy már nem kerülik egymást.

– Min mosolyogsz? – kérdezte Mike.

Ann összerezzent unokabátyja hangjától és zavarba jött. Nem vette észre, hogy miközben a délelőttjére és a fiúra gondolt, mosolygott. Ha Mike nem látja meg, csupán saját magát kapja rajta, akkor is ostobán érezte volna magát. Túl sokat gondolt Harryre és túlságosan intenzív érzéseket váltott ki belőle. Ugyanakkor érdekelte is, mi lesz a folytatás, hiszen eddig senki se csigázta fel ennyire, egyetlen fiúra gondolva se töltette el ennyire jóleső, borzongató érzés.

Nem tudta, mit mondjon Mike-nak. Furcsa lett volna ilyesmiről beszélni vele, pedig tudta, hogy bármit elmondhat neki. Az első és eddigi egyetlen próbálkozását is megbeszélte vele és jót nevettek a fiú képességein.

Ám ez most más volt.

Itt érzelmekről volt szó, melyekhez még Ann-nek is hozzá kellett szoknia, és melyeket ennek ellenére nem akart felerősíteni.

– Ja, semmi, csak eszembe jutott valami.

Mike, arcán félmosollyal nézte a lányt. – És nekem nem mondod el? Én is szeretnék úgy vigyorogni, mint te.

– Nem is vigyorogtam! Csak… mosolyogtam.

Mike látta, hogy a lány zavarba jött. Sejtette, mi lehet ennek az oka, és, bár eddig nagyon szerette volna, hogy Ann érdeklődni kezdjen a fiúk iránt, most nem volt felhőtlenül boldog. Számára nem volt mindegy, ki lesz a szerencsés, aki megkapja az ő csodás unokahúgát. A legjobbat akarta neki. Csak remélte, hogy Ann nem éppen Harryt szemelte ki magának, mert attól tartott, hogy a fiú nagyon is felfigyelt az ő Annie-jére.

Ann Vicky és Niall között ült, nem messze Louis-éktól. A megérkezésükkor mindenkit üdvözöltek, de Liza és Emma nem szívesen viszonozták a köszöntést, és ez nem kerülte el Ann figyelmét.

– Ne foglalkozz velük – súgta oda neki Vicky, amikor leültek –, Judynak megint eljárt a szája. – forgatta a szemét a lány. – Kikotyogta, amit Lizáról mondtál, ezen húzták fel magukat.

– Remek. – sóhajtott Ann – Amúgy meg, még ők sértődnek meg!

– Ők már csak ilyenek. Rossz emberekkel barátkozol. – kacsintott mosolyogva Vicky és játékosan oldalba bökte a lányt.

Ann elmosolyodott. – Tudom, de te mindig Mike-kal vagy. És Lanát tényleg kedvelem.

– Őt kedvelheted is. Nem tűnik olyan konspiráló ribancnak, mint egyesek itt. – Gonosz kis vigyor ült ki az arcára, Ann pedig ennek láttán elnevette magát.

– Remélem, sosem haragítalak magamra.

– Én is! – nevetett Vicky is.

Louis-ék felől heves szóváltás és nevetés hangjai hallatszottak. Lou éppen azt próbálta kiszedni az arcát a tenyerébe temető, ám közben vigyorgó Harryből, hogy mitől lett annyira jó kedve, hogy még Liza csipkelődése se zavarja, sőt, még vigyorog is rajta.

Louis felállt, két kezét az előre görnyedő fiú vállaira tette és teljes súlyával ránehezedve, Harryt rángatva kiabált. – Ki vele! Tudni akarom!

Harry a nyakát behúzva, kezét a fülére tapasztva kacagott, de nem válaszolt.

– Talán megcsípett egy mutáns méhecske és belázasodtál, attól csillog így a szemed? Vagy – emelgette a fiú a szemöldökét fülig érő vigyorral – esetleg seggbe lőtt egy hülye kis puttó?

Harry szeme elkerekedett, szemöldöke felszaladt a homlokára és félig mosolyogva eltátotta a száját a hitetlenkedéstől. De mit is várhatott az ő Louis barátjától? Sosem képes tartani a száját, ha tudja, hogy azzal kínos helyzetbe hozza őt.

Louis folytatta a támadást.

– Á, Louis, engedj el! – kiabálta rekedtes, fátyolos hangján Harry, miközben majd’ megfulladt a nevetéstől. – Húzod a hajam!

Míg mindenki nevetett, Louis lazított a szorításán, majd a fiú vállát elengedve, a hajába fúrta ujjait és simogatni kezdte a nevetéstől most már vörös arcú Harry fejét.

– Úgy sajnálom! Nem akartam kárt tenni az ékedben, drágám! Ez a finom, selymes, csillogó, puha – beleszagolt a csigás fürtökbe – és jó illatú hajkorona! – Majd hirtelen átkarolta Harryt és jól magához szorította. Állát a fiú vállára támasztotta és lehunyt szemmel vigyorgott. – Én úgy szeretlek, Harrreeeyy! – gügyögött a fiúnak, mire az végképp megadta magát a nevetésnek.

Percekig ölelték egymást, míg végül a többiek nem törődtek velük többé. Számukra ez már megszokott jelenet volt.

Harry nagyon szerette volna látni Ann arcát, miközben Louis őt gyötörte, de még egy futó pillantást se kockáztatott meg. Látta, hogy Liza és Emma árgus szemmel figyeli és nem akarta elárulni magát még egy röpke pillantással se. Liza megjegyzése így sem volt hízelgő rá nézve. A lány azt mondta Emmának, hogy Harry képtelen a szerelemre. Őt semmiféle nyíl nem találhatta el, maximum egy olyan, ami arra készteti, hogy még több nőt cipeljen az ágyába. Lefitymáló stílusban hozzátette még, hogy Harry most is biztosan azért ilyen boldog, mert elégedett. A legutóbbi numerája biztosan jó volt.

Emma semmit se mondott, de helyeslően bólintott és rosszindulatúan méregette a fiút.

Harry igyekezett kizárni a tudatából a lányok rosszmájúságát, de azt a gondolatot nem tudta kiverni a fejéből, hogy, ha összejönne Annie-vel, a lányok megmérgeznék a kapcsolatukat. Valószínűleg abból is számos kellemetlenségük adódik majd, amikor mindenki, így Lizáék számára is világossá válik, hogy ő és Annie jóban vannak.

Amikor úgy érezte, hogy már nem ő és Lou állnak a figyelem középpontjában, óvatosan Ann felé sandított, akit tüneményesnek talált a szolid, mégis nőies öltözékben.

Annie viszonozta a pillantását és egy édes mosollyal is megajándékozta. Harry vidáman mosolygott vissza rá, akkor is, amikor Louis, még mindig őt ölelve, a fülébe suttogott.

– Úgy látom, megvan a jókedv forrása. Megértem. – vigyorgott a fiú.

– Meg – válaszolta még mindig Annre mosolyogva Harry –, de, ha még egyszer kinyitod a szád, esküszöm, kiheréllek! De azért tudod, hogy szeretlek! – pillantott barátjára és úgy csücsörített, mintha meg akarná csókolni Louis-t.

Liam és Judy elmélyülten beszélgetett valamiről, Liza Zaynt kötötte le úgy, hogy a srác egy szót se tudott váltani a társaság többi tagjával, Mike megint eltűnt Vickyvel, a többiek pedig azon gondolkoztak, hogy ki menjen el pizzáért, mert többen megéheztek.

Sorsoltak és végül Emmának kellett mennie Ann-nel. Harry volt az egyetlen, aki tiltakozott ellene, de ő is csak azért, mert féltette a lányokat. Felajánlotta, hogy elkíséri őket, de Emma leintette.

– Ne izgulj, Hazza, megoldjuk! Te csak maradj, ahol vagy!

Emma belekarolt Annbe, aki nem akart ellenkezni, pedig nem volt boldog a lány közelségétől.

Néhány percig csendesen sétáltak. Ann kíváncsi volt, mire megy ki ez az egész, mert abban biztos volt, hogy a lány készül valamire. Annyira mesterkélten karolt belé és mosolygott rá, hogy azt nem tehette hátsó szándék nélkül.

– Ha már így alakult, akár beszélgethetnénk is, nem gondolod? – tette fel a kérdést Emma.

– Persze. Nem hallgathatunk egész úton.

– Helyes! Tudod, mit hallottam? – szorította meg a kelleténél erősebben Ann karját – Azt, hogy te nem kedveled Lizát.

Ann higgadtan nézett a lányra. – Amennyiben ez így van, azt Lizával kellene megbeszélnem, igaz?

Emma arca eltorzult a dühtől. – Nem! Ő a barátnőm. Ha vele van bajod, velem is van. Ami azt illeti, úgy hallottam, tényleg problémád van velem.

– Akkor minek játszod meg, hogy te annyira nagy barátnőm vagy? Minek karolsz belém? – Kihúzta karját Emma szorításából. – Egyébként pedig, szerintem inkább te nem bírod az én képem. Tudod, nem szívesen vagyok olyan emberrel, aki már másodjára gyanúsít azzal, hogy rámászok más pasijára. Ráadásul mások fülébe is elülteted a bogarat, holott fogalmad sincs semmiről.

Emma lenézően méregette. – Talán nem így van? Idejössz és lassan az összes srácra rámászol! A sok hülye meg bedől neked. Ha nem szólok rátok, a végén még hanyatt is dobod magad Zaynnek, igaz?

Ann alig tudta megállni, hogy behúzzon egy embereset a lánynak.

– Mégis kinek képzeled te magad? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyesmit mondj? És, ha már a hanyattfekvésnél tartunk, Liza tényleg azért nem volt ott akkor, mert a szüleivel vacsorázott? Ha nem bűzlött volna annak az embernek az arcszeszétől, még el is hinném. Csodálkozom, hogy Zayn nem tette szóvá!

Emma elkerekedett szemmel hallgatta. – Neked ehhez semmi közöd! – fröcsögte rosszindulatúan – És nagyon remélem, hogy semmit se mondtál Zaynnek!

Ann gúnyosan mosolygott. – Nocsak! Szóval tényleg nem velük volt! Pedig nem voltam benne teljesen biztos, de az után, hogy a moziban egy vadidegennel smárolt, míg Zayn érte aggódott, simán el tudtam képzelni. Te meg, mint jó barátnő, még véded! Azok után, amit Harry csinált veled, hogy vagy képes ilyesmire? Pontosan tudod, hogy Zayn mit fog érezni, amikor ez kiderül…

– Erről te semmit se tudsz!

Ann mintha bűntudatod érzettt volna megbújni a lány haragja mögött. Homlokráncolva nézte Emmát, de nem ingott meg. – Félted Liza érdekeit? Attól félsz, hogy közéjük állok? Nem miattam megy majd tönkre a kapcsolatuk. Arról Liza gondoskodik. De tudod, mit? Teszek rátok! Azt csináltok, amit akartok! Nem vagyok kíváncsi rátok meg a mesterkedéseitekre.

– Attól még ugyanolyan ribanc maradsz. Eljátszod itt az erkölcs mintaképét, de egy kicsit se vagy jobb egyikünknél se. Addig úgyse nyugszol, amíg nem henteregtél mindenkivel, aki hajlandó leállni veled. – Megfordult és elindult visszafelé. – Hozz kaját egyedül! Én nem akarok tovább veled maradni!

Ann nem bánta, hogy egyedül maradt, legalább volt ideje lehiggadni és gondolkozni.

Ez a vita végképp eldöntötte Harry sorsát. Ann nem hagyhatta, hogy Emma beigazolódottnak lássa a feltételezéseit, ám pusztán ezért nem akarta megszakítani az éppen csak kezdődő barátságát a fiúval.

Amint Ann visszaért az öt nagy doboz pizzával, Liam sietett elvenni tőle a nehéz tornyot.

– Nem kellett volna egyedül elcipelned.

– Tudom, de, amikor Harry hívott, már éppen kihozták őket. Ha még megvárom, sose érünk velük vissza.

– Igaz. Emma jól otthagyott…

Ann nem tudta, mit mondhatott nekik a lány, mielőtt hazament, de, mivel Liam nem firtatta a dolgot, ő se foglalkozott vele tovább.

Liza, ha lehet, még undokabb volt vele, de Ann tudta, hogy a lány nem árthat neki. Ann volt helyzeti előnyben. Azt viszont nem tudta, mihez kezdjen Judyval. Kedvelte a lányt, de nem tudott benne megbízni. Azonban ezen se tudott tovább gondolkozni, Harry vonta magára a figyelmét aggodalmas pillantásaival.

Halványan elmosolyodott és egy apró fejrázással jelezte, hogy nincs baj, de most hagyják a témát.

Ann evés közben Niallel beszélgetett. A fiú mesélt neki Írországról és arról, hogy ott mennyivel jobb az étel, mint Angliában. Niall minden gondolata az evés körül forgott, ha pedig mégsem, akkor a fociról beszélt.

A lányt egyáltalán nem zavarta Niall, jól szórakozott mellette, és legalább még jobban megismerte őt – nem mintha eddig ne tudta volna, hogy a srác él-hal az ételért és a sportért.

Ann Niallnek adta az utolsó szelet pizzáját, melyet a fiú felcsillanó szemmel, hálásan fogadott, és kevesebb, mint öt perc alatt el is pusztított.

Ekkor kérdezte meg Harry is, hogy van-e még valahol fölösleges szelet pizza.

Zayn, mielőtt Harry elindulhatott volna a felajánlott maradék ételért, betette azt egy üres pizzás dobozba.

– Figyelj, megy! – azzal Harry felé hajította a dobozt.

Harry tiltakozott volna, de nem volt rá ideje. A dobás kissé hosszúra sikerült, így neki egy kicsit hátrébb kellett volna a dobozt elkapnia, ami azt eredményezte, hogy Harry hanyatt esett a homokba, de lábai még a fatörzsön kalimpáltak.

A társaságból egy emberként tört ki a nevetés és ezt csak tetézte, hogy miután Harryt nagy nehezen ülő helyzetbe húzta Lou, a fiú még mindig a pizzás dobozt szorította a mellkasához.

Harry nevetve rázta ki a homokot a hajából, míg tekintetével Annt kereste. Miközben Louis még mindig az ő ruháját rendezgette és simította le, azon vigyorogva, hogy visszatért a régi, szerencsétlen, de jó kedvű Harry, a fiatalabb fiú összenevetett Ann-nel. Még akkor is a lánnyal próbált pusztán a pillantásával kommunikálni, amikor végre beleharapott a pizzába.

– Ezért jól megdolgoztál! – szólt neki oda Ann kacagva.

– Az biztos!

– Ja, az biztos… – motyogta Mike, miközben egy figyelmeztető pillantást küldött Harry felé.

Harry figyelmét Mike szikrákat hányó tekintete vonta el Annről.

A fiú nem értette, miért néz rá Mike ismét így, de úgy döntött, egyelőre szót fogad. Ezt még mindenképpen meg kell beszélnie Mike-kal.

Amikor Ann reggel elindult futni, Mike még aludt és ennek kivételesen örült a lány. Az előző este, a kocsiban, összeszólalkoztak, és Ann most nem volt kíváncsi unokabátyjára.

Mike tudni akarta, milyen jellegű kapcsolat fűzi Annt Harryhez és, amikor a lány elmondta, hogy csupán barátok, Mike arra kérte őt, hogy ez maradjon is így. Sőt, ha lehet, kettesben ne találkozzon a fiúval.

Ann, érthetően, felháborodott azon, hogy Mike meg akarja neki szabni, kivel barátkozhat és kit szerethet. Mert a fiúnak ez volt a legfőbb problémája: Ann bárkivel járhat, Harryt kivéve.

Nem mintha Ann bele akart volna szeretni Harrybe, de azt nem tudta elviselni, ha bármiben is korlátozták.

Kérdésére Mike csupán annyit mondott, hogy Harry nem ideális barát. A végén összetörné Ann szívét.

A lány bólintott, de továbbra se kért Mike szabályaiból.

Még most, futás közben is ezen járt az esze; nem volt hajlandó újra kerülni Harryt és csak felügyelettel találkozni vele. Ahhoz túlságosan jól érezte magát vele, és, mint férfitól, egyébként sem akart tőle semmit.

Éppen az járt a fejében, hogy mennyire nevetséges lenne mindenki elől bujkálni Harryvel csak azért, hogy nyugodtan beszélgethessenek, amikor megcsörrent a telefonja.

Amikor meglátta a kijelzőn Harry nevét, mosolyogva megrázta a fejét: már a számát is tudja, pedig Ann nem akarta megadni neki. A fiú az este kérte el Lanától a pizzák ürügyén.

Ann megállt és zihálva szólt bele a telefonba.

– Már megint egyedül vagy a parton? – Harry hangján hallatszott, hogy mosolyog.

– Ezt meg honnan veszed, Styles? Amúgy is, ne zaklass a telefonomon, aminek a számát nem is adtam meg…

Harry belekuncogott a telefonba. – Először is, tudom, hogy egyedül vagy, több okból is. Épp te magad mondtad, hogy Lana lusta felkelni – megjegyzem, arra nem lusta, hogy Louis-val reggelizzen. Most is a Hayden’sben vannak. Kettő: én nem vagyok veled. És három: látom, hogy egyedül futsz.

Ann homlokráncolva, a szélben a haját igazgatva kémlelt körbe, hátha meglátja Harryt, mire a vonal másik végén újabb kacaj hangzott fel.

– Amúgy meg, nem zaklatlak. És mivel te nem adtad meg a számod, cselhez folyamodtam, hogy megszerezzem. Igazán nem szép, hogy úgy kezelsz, mint egy köztörvényes bűnözőt, akinek nem szabad kiadni az adatokat. – Mondat közben Harry hangja akadozott, mintha kapkodta volna a levegőt, a végén pedig Ann mögé toppant. Még a telefonba beszélt, amikor megérintette a lány vállát. – Szia, Annie!

Ann nem tehetett róla, a fiú széles mosolyát, az arcán megjelenő gödröcskéket és pajkosan csillogó, zöld szemét látva, elöntötte a szokásos borzongás, az illata pedig megsemmisítő csapást mért az érzékeire.

– Szia, Harry! – fogadta a fiú köszönését fülig érő szájjal.

– Szia… – Harry kinyomta a telefont és továbbra is mosolyogva, magához ölelte a tiltakozni próbáló lányt.

– Most teljesen összekentelek az izzadságommal.

Harry a lány hajába mosolygott. – Nem baj. – Csak magában tette hozzá, hogy megéri, és Annie bármikor összeizzadhatná.

– Jól van, elég! – nevetett Ann, miközben eltolta magától a fiút.

Harry homlokráncolva figyelte a lány nyakában lógó fülhallgatót. – Mit hallgatsz? Ez nem Coldplay…

– Valóban. Az ember nem hallgathatja mindig ugyanazt…

– Kár. A Coldplay az egyik kedvencem.

– Nekem is. Legalábbis ez az albumuk.

Harry rámosolygott. – Egyszer elmehetnénk együtt a koncertjükre.

Ann felsóhajtott. – Majd egyszer… Amúgy Simple Plant hallgatok. Segít kitombolni magam.

Harry komolyan nézett a lány szemébe, ujjaival megcirógatta a könyökhajlatát. – Mi a baj? Emma, igaz? Mi történt tegnap?

Ann lesütötte a szemét, de forrt benne a harag. – Nem érdemes beszélni róla. Egy kicsit összekaptam… vele is…

– Dehogynem. Mit mondott? – Felsóhajtott. – Sajnos én is csak most kezdek rájönni, milyen is ő valójában. Ha akar, nagyon gonosz tud lenni.

– Pontosan. Elég annyi, hogy tegnap is gonoszkodott, de nem lényeges. Nem árthat nekem.

Harry az arcát fürkészte. – Biztos?

– Biztos. – mosolygott rá Ann, majd elindultak a Hayden’s felé.

– És még kivel vitatkoztál, te harcos amazon? Folyton küzdesz valakivel, pedig eleinte azt hittem, ezzel csak engem tüntetsz ki. – Könyökével oldalba bökte a lányt, miközben vigyorogva, zsebre dugott kézzel sétált mellette a parton.

Ann halványan elmosolyodott, majd a szemét forgatva válaszolt. – Mike-kal… Ami azt illeti – a lány ezúttal valóban szégyenkezett, amikor a földre szegezett tekintettel beszélt –, tudom, hogy ez hülyén hangzik, de nem lenne jó, ha meglátnának minket együtt. Mike…

Harry megállt, megragadta Annie karját és maga felé fordította a lányt. Összevont szemöldökkel nézte a kínjában az ajkát harapdáló lányt. – Mike miatt? – Tekintetét az égre emelte és a fejét ingatva folytatta. – És én még azt hittem, Emmáékkal kell vigyázni… – Beletúrt a hajába és komolyan figyelte Annt. – Már akartam kérdezni, hogy mi van vele, mert mostanában olyan furcsán méreget.

Ann elhúzta a száját. – Azért Emmáékat se becsüld alá. Ő meg Liza világosan a tudtomra adták, mit gondolnak rólam. Nem hiszem, hogy ezen segítene, ha azt látnák, hogy veled is jóban vagyok, nem csak a többiekkel. Az lenne az utolsó csepp.

Harry határozottan ideges volt és dühös. És persze szexi. Ann őrülten vonzónak találta a fiút, amikor így nézett rá.

– Tudom. – hajtotta le végül a fejét Harry. – De ezt ne vedd magadra. Nem tudják elviselni, hogy téged mindenki rögtön megkedvelt. – Felkapta a fejét. – De Mike, ő fontosabb. Ő nem szokott csak úgy utálkozni. Mit mondott neked pontosan?

Ann zavarában ismét a földre szegezte a tekintetét. Nem akarta elmondani az egészet. A Harry hűségéről vagy éppen hűtlenségéről szóló részt ki akarta hagyni.

– Nem akarja, hogy kettesben találkozzunk. Félt tőled. – Ann félszegen, gúnyosan mosolygott. – Fél, hogy esetleg… több lenne köztünk barátságnál. – Megvonta a vállát. – Nem akarja, hogy bármi is legyen köztünk, nem mintha ennek lenne esélye. De azt nem bírom, ha megmondják, kivel tölthetem az időm. – Megragadta Harry karját. – De ne beszélj vele erről, légyszi! Nem akarom, hogy ezen vitázzatok. Ő csak félt. Tudod, a kishúga vagyok, akire vigyáznia kell. Szerintem ez nem neked szól. Biztosan ugyanígy féltene mástól is.

Harry maga elé meredt. Megnyalta az ajkát és beharapta azt, majd bólintott. – Jó, persze. Nem szólok, ha akarod. Csak ez… Ez az egész… – Látszott rajta, hogy nagyon rosszul érzi magát. A szemét lehunyva ingatta a fejét. – Ez az egész nem igazságos. – Bár a lánynak nem mondta, felmerült benne, hogy ez igenis ellene irányul és ebben az esetben nagyot csalódott volna Mike-ban. Szerette volna kideríteni, hogy Mike megindokolta-e a lánynak, miért nem kerülhetnek ők ketten közelebb egymáshoz, de nem mert rákérdezni.

Még mindig összevont szemöldökkel állt a lány előtt. Úgy érezte magát, mint egy rakás szerencsétlenség. Hozzá akart érni Annie-hez, de nem volt bátorsága hozzá. Éppen az után, amit a lány az imént mondott…

– És te… te mit gondolsz? Úgy értem, szót fogadsz a bátyónak?

Ann-nek nehezére esett végignézni a fiú belső vívódását. Igyekezett megnyugtatni őt.

– Mondtam már, hogy csak azért, mert ezt kérik tőlem, ha nem adsz rá okot, nem foglak kerülni. Jól érzem magam veled. Ennyi. – Rámosolygott Harryre, amitől a fiúnak meglágyultak a vonásai.

– Akkor továbbra is találkozunk, beszélünk…

– Igen. De szerintem jobban járunk, ha ezt nem verjük nagydobra. Legalábbis Mike előtt.

– Meg Emmáék előtt, különben nagyon megkeserítik az életed.

– Na, azt megnézem én!

A megkönnyebbüléstől mindketten elnevették magukat, de egy kis feszültség megmaradt közöttük.

Harry néhány lépés megtétele után szólalt meg újra, félig mosolyogva, de a homlokát ráncolva.

– Miért mondtad, hogy nincs esélye, hogy mi összejöjjünk? Ne értsd félre, nem akarlak leteperni, de érdekel.

Ann megdöbbent a kérdés hallatán. Nem gondolta, hogy ezt meg kellene beszélnie a fiúval.

– Hát, mert… mert nincs. – Kérdőn nézett Harryre. – Nem? – Aztán megjött a bátorsága. – De. Köztünk semmi se lesz.

– De miért? – kérdezte Harry értetlenül. – Szerintem… Mármint nagyon szép lány vagy és okos, meg vicces. Én…

Ann nem akarta, hogy Harry befejezze a mondatot. A szíve már így is majd’ kiugrott a helyéről. Tetszik Harrynek? Ő? A fiús lány? Egy igazi nőcsábásznak? Egy hihetetlenül vonzó és szórakoztató, közben pedig kedves nőcsábásznak? Amúgy is, hogy jön össze a nőcsábász és a kedvesség fogalma?

Megpróbált uralkodni magán és könnyednek mutatkozni.

– Felejtsd el! Nincs esélyed, Styles! Egy szemernyi se! Téma lezárva! – Mosolygott, hogy a fiú érezze, nem öntelt, csupán viccel, de azért komolyan gondolja, amikor nemet mond.

– Nincs? Ne már! Miért?

– Mit nem értettél azon, hogy lezártam a témát? Nincs esélyed és kész! Azért, mert… nincs. – Ann kínjában elnevette magát.

– Aha… Mert nincs…

– És kész. – tette hozzá Ann nevetve.

– Majd meglátjuk, Annie! – Harry nevetve vonta magához a piruló lányt és átkarolta a vállát. Legközelebb csak akkor engedte el Annt, amikor olyan területre értek, ahol már ismerőssel is találkozhattak, és ez Ann-nek is megfelelt.