Kiss me... it's paradise/Iwohtlfomd - 10.

Amint beléptek a Hayden’sbe, Louis-t és Lanát keresték, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Nem kellett sokáig keresgélniük, a páros a helyiség közepén ült egy asztalnál. Előttük narancslé, kávé, a reggelijük maradéka.

Lana átéléssel mesélt valamit Louis-nak, de a fiú képtelen volt a mondanivalójára koncentrálni; elveszett Lana barna szemének lángoló örvényében. Elképzelte, milyen titkokat rejthet az a szempár, kívülről-belülről ismerni akarta a lányt.

Lana hátradobott néhány előrehulló hajtincset; Louis lehunyt szemmel lélegezte be a lány samponjának édes virágillatát.

Érezte, muszáj megérintenie a hamvas, aranybarna bőrt.

Louis a lány felé nyújtotta kezét és az arcára simította ujjait.

Lana lélegzete elakadt, azonnal elhallgatott.

Louis ujjai bejárták a lány arcának egészét és ő elégedetten mosolyodott el: selymes, puha bőrt tapintott, éppen, ahogy elképzelte.

Lana szája szegletében halvány mosoly játszott, arcát a meleg tenyérbe hajtotta és lehunyta a szemét.

Louis hüvelykujjával tovább cirógatta a lányt, egyre többször elidőzve a szétvált ajkak körül. Az érzékeny bőrt alig érintve, ujjbegyével lassan körberajzolta a forró ajkak ívét, jóleső borzongást okozva ezzel Lanának. Louis tétovázás nélkül hajolt a lány felé.

Lana utoljára Louis tiszta, kék szemét látta, majd lehunyta a szemét és átadta magát a fiú érzéki csókjának. Karját Lou nyaka köré fonta és még közelebb húzta őt magához. Nem tudott betelni vele és úgy tűnt, Louis sem sürgeti a szétválásukat.

A körülöttük lévőkről megfeledkezve élvezték egymás érintését, ízét, az ereikben száguldó forróságot.

Ann mosolyogva nézett fel a mellette álló Harryre. – Megértem, hogy miért nem velem futott inkább. Szerintem hagyjuk őket.

Harry vetett még egy pillantást barátaikra. – Szerintem is. Úgy tűnik, nem mostanában fogják abbahagyni. Nagyon egymásba gabalyodtak. – tette hozzá kajánul vigyorogva. Lenézett Annre, aki sugárzó mosollyal figyelte őket. Látta rajta, hogy őszintén örül, ahogy ő maga is, bár ő titkon irigyelte is Louis-t, amiért megtalálta végre a hozzá illő lányt, aki mellett jól érzi magát. – Mit szeretnél? Maradjunk itt vagy üljünk be máshova?

– Nem tudom. Végül is, miattuk jöttünk ide. Ott, a sarokban van egy szabad asztal és szem előtt sincs.

Harry követte a lány tekintetét és bólintott. – Az szerintem is jó hely. Megvárjuk, amíg lehiggadnak, aztán átülünk hozzájuk.

Ann a telefonját babrálta, amikor feltekintve Mike-ot látta elsétálni a kávézó kirakata előtt. Néhány pillanat múlva Mike ismét feltűnt az üzlet előtt. Megtorpant a bejáratnál. Habozott, végül mégis benyitott.

Ann megmerevedett. Szerencsére Harry éppen mosdóban volt, de bármikor felbukkanhatott. Ann kezdett kétségbe esni, bár maga se értette, miért, elvégre sem ő, sem Harry nem követett el bűnt.

Hogy lehiggadjon, és ne keltsen feltűnést, magához vette Harry turmixát és az étlapot böngészve kortyolgatni kezdte az italt. Csak néha pillantott Lanáék asztala felé, mely mellett már megállt Mike.

Ann folyamatosan azért imádkozott, hogy, ha őt észre is veszik, Harry maradjon még, ahol van. Ha a fiú nem hagyta volna az asztalon a telefonját, felhívta volna, így azonban majd’ belepusztult az aggodalomba.

Mike nem maradt sokáig. Megkérdezte Louis-t, hogy látta-e Harryt és, amikor a fiú nemmel válaszolt, el is búcsúzott tőlük. Beszélni szeretett volna vele, de annyira nem sürgős, hogy idehívja.

Louis bólintott és visszafordult Lanához.

Ann megkönnyebbülten sóhajtott fel és meghúzta a turmixot. Amikor legközelebb felnézett, Harry állt előtte úgy mosolyogva, hogy a lány kis híján félrenyelt bámészkodás közben.

– Finom, igaz? – ugratta a srác.

Ann a pohárra meredt, melyben alig maradt a krémes italból, majd bűnbánó arccal Harryre pillantott.

– Bocs. Nem akartam meginni, de bejött Mike és jobb híján ezzel álcáztam magam. – A mondat végére már a homlokát ráncolta, mert érezte, hogy egy pohár ital mennyire ostoba álca lett volna.

Harry elnevette magát. – Tudom. Megláttam Lou-ékkal, amikor kinyitottam a mosdó ajtaját, úgyhogy vissza is mentem. Az öreg Holloway teljesen hibbantnak nézett, ahogy az ajtó mögül leskelődtem. – vigyorgott Harry, majd a fejét előre döntve megrázta a haját és hosszú ujjaival oldalra fésülte a göndör tincseket.

Éppen leült volna, amikor Louis szinte rákiáltott, közvetlenül a háta mögül, amitől ő persze összerázkódott.

– Harry, haver! Mike keres. Mikor jöttél… jöttetek? – helyesbített vigyorogva, amikor megpillantotta a turmix utolsó kortyait felhörpintő Annt. – Szia, hugi! – A szemöldökét emelgetve vigyorgott tovább.

Ann a szemöldökét megemelve kutatta Harry tekintetét valamiféle magyarázatot vára, de a fiú csupán a szemét forgatva sóhajtott, és zavartan harapta be az ajkát.

– Inkább ülj le, Lou… – A kelleténél kissé erősebben lapogatta meg barátja hátát, majd lenyomta őt egy székbe. – Mindent elmondunk, de, ha nem tudod tartani a szádat, most mondd meg! Szia, Lana! – pillantott fel kedvesen mosolyogva a lányra, és Lana meglepetésére megölelte őt, majd hellyel kínálta.

Ann Lanára mosolygott, aki sugárzott a boldogságtól, kiegyensúlyozottnak tűnt.

– Szóval? – Louis türelmetlen volt. Többet sejtett a dolog mögött, mint, ami valójában volt. – Mikor megyünk négyes randira? – csillogó szemmel mosolygott.

Ann szemöldöke felszaladt a homlokára, döbbent tekintete a két fiú között cikázott.

Harry a tenyerébe temette az arcát, miközben finoman a fejét rázta. Kínosan mosolyogva nézett fel újra, de Ann tekintetét nem tudta állni.

– Itt szó sincs dupla randiról. Annie-vel csak barátok vagyunk.

Lou homlokráncolva nézett egyik barátjáról a másikra, de, mivel látta, hogy őszinték, nem tehetett semmit. Azért még valamit muszáj volt hozzátennie: – Fogadok, hogy csak hugin múlik… Aú! – Értetlenül nézett Harryre, és az asztal alatt a bokáját dörzsölgette.

A lányok egy szót se szóltak, Ann inkább nem is nézett Harryre.

– Akkor mit kell elmondani?

Harry kérdőn nézett Annre. Bár nem szívesen vallotta be, ha titkokról volt szó, egyre kevésbé bízott legjobb barátjában.

Úgy tűnt, Ann is erre a következtetésre jutott. – Semmit. Összefutottam Harryvel a parton, ő mondta, hogy talán itt lesztek. Csak aztán úgy döntöttünk, inkább nem zavarunk. – mosolygott a lány örömtelien, mire Lana zavartan mosolyogva lesütötte a szemét, Louis viszont kihúzta magát és megfogta Lana asztalon pihenő kezét.

– És Mike?

– Mike? Honnan tudjuk? Nem találkozott Harryvel, nem? Majd megbeszélik, amit akarnak.

– Ah-ha. És te miért is nem szóltál neki, hogy itt vagy és mellesleg Harry barátom veled van?

Ann és Harry kínosan nézett össze, erre nem tudtak mit felelni.

– Hát, mert… – Ann grimaszolt. – Nem akartam, hogy együtt lásson minket.

– Miért is? – ráncolta a homlokát Lou, míg Lana csupán a tekintetével kérdezte a lányt.

– Mert Mike szerint én nem vagyok jó társaság Annie számára. – válaszolt a lány helyett Harry és célzatosan nézett barátjára.

– Ó!

– Ja.

– De azért ti szívesen barátkoztok, igaz? – szólalt meg végre Lana is.

Ann megvonta a vállát. – Miért ne? Nem látom, hogy Harry rosszabb lenne a mi mókás kedvű Lou-nknál, vagy a többieknél.

– Ez így igaz! Harry jó srác, nekem elhiheted. – Louis komolyan beszélt, miközben megszorította Harry vállát. – Nem kell mindent elhinni, amit rebesgetnek.

Ann elkerekedett szemmel nézte a fiút, aztán kitört belőle a nevetés. Az egyik mondatával menti a barátját, a következővel pedig utal a piszkos ügyeire. Nem irigyelte Harryt, aki most, a kezdeti elképedése után, már csak lemondóan mosolygott, miközben az abroszt fixírozta.

Ann megköszörülte a torkát. – Kösz, Lou! Ez igazán… hasznos volt. – Próbálta visszatartani a nevetést. Amikor tekintete találkozott Harryével, felvont szemöldökkel mosolygott a fiúra, aki a fejét ingatva mosolygott kínjában.

Eközben Lana komolyan nézte két barátját.

– És most mi lesz? Ezt játsszátok állandóan? Bujkáltok Mike elől?

Ann felsóhajtott, elszállt a jókedve.

– És Emma, meg Liza elől. – helyesbített Harry. – Tegnap a csajok megint kitettek magukért, igaz, Annie?

– Hagyjuk ezt! Nem akarok állandóan ilyesmiről beszélni. Csak jól akarom magam érezni. Szóval – nézett Harryre –, ha még mindig ki akarsz velem jönni a partra, kapd össze magad! Hazamegyek lezuhanyozni és átöltözni, aztán mehetünk.

– Mit csináltok ott?

– Megnézzük a szörfösöket. Annie ki akarja próbálni.

– Jól hangzik. – értett egyet Lana.

– Aha. Meg a kitesurfölést is. De az nem tetszik Harrynek, igaz, Harry?

A fiú elhúzta a száját, mire Ann elvigyorodott.

Míg Ann átöltözött, Harry a biciklijét támasztotta az egyik eldugott utcácskában. Örült, hogy egy kis ideig egyedül lehet, muszáj volt átgondolnia a dolgait. A reggele, annak ellenére, hogy Annie-vel töltötte, nem volt túl fényes.

Kedvelte a lányt, egyre több időt szeretett volna vele tölteni, de a többiek ellenérzése aggasztotta.

Az, hogy a lányok rosszindulatúak, nem lepte meg, és, ha csak róluk lenne szó, valószínűleg nem keresne megoldást, de Mike a barátja. Mike-ot nem akarta az ellenségei között tudni, annak ellenére se, hogy bántotta, ahogyan a fiú vélekedik róla. Azonban, ha jobban belegondolt a helyzetébe, meg tudta érteni Mike-ot: ha a saját húgáról lenne szó, ő is meg akarná védeni a nőfalóktól. De Mike tudhatná… – A fejét ingatta és a haját összeborzolva rendezte el azt.

Akárhogy is, nem tetszett neki a bújócska ötlete.

Annie-ben sem volt biztos. Nem tudta, hányadán állnak egymással. Abban biztos volt, hogy ő szeretne a lánnyal lenni, de arról fogalma se volt, Annie mit szeretne. Nem is lehetett. Persze, azt látta, hogy tetszik a lánynak, de sajnos azt is, hogy Annie nem akar tőle semmit. Fenn akarja tartani a köztük lévő távolságot, és csupán a barátja akar lenni.

Harryt összezavarta a lány viselkedése. Megszokta, hogy nem kell sokat küzdenie a nők kegyeiért és, bár éppen azért kedvelte Annie-t, mert különbözik az általa ismert nőktől, a határozott ellenállása zavarta.

Nem volt más választása, vissza kellett fognia magát. Úgy érezte, jobban jár, ha nem tesz kétértelmű megjegyzéseket és kivár. Ki kell derítenie, mi tartja vissza Annie-t, meg kell szabadítania a korlátaitól, hogy lássa, a lány azok nélkül se kér-e belőle.

Amikor Ann megpillantotta Harryt, lassan, homlokráncolva folytatta útját felé. A fiú lehajtott fejjel, összevont szemöldökkel állt a biciklije mellett és a földre szegezte tekintetét.

– Harry?

A neve hallatán Harry felkapta a fejét és tétován a lányra mosolygott.

– Minden rendben? Olyan furcsán… – de Ann nem folytatta. Ostobának érezte magát, mert a fiú arcán nyoma sem volt a korábbi aggodalomnak; most határozottan derűsen mosolygott rá.

– Persze, minden rendben. Akkor mehetünk? Remélem, van rajtad fürdőruha, mert ezt a kalandot nem úszod meg szárazon, és ezt szó szerint értem.

Ann elnevette magát.

– Lou nincs rád jó hatással. Kezded átvenni a csodás humorát.

Harry ezen csak mosolygott, majd felültek a biciklijükre és a partra kerekeztek.

A parton még erősebben fújt a szél, mint a városban, de a sportolóknak éppen erre volt szükségük.

Amerre a szem ellát, mindenfelé színes szörfdeszkák borították a hullámzó vízfelszínt, rajtuk apró pontokkal, melyek a távoli hullámlovasokat jelölték.

A víz fölött jó néhány méterrel kis, színes ernyők szelték a levegőt, melyek, ha a szél és a hullámok összjátéka kedvező volt, a magasba repítették a kitesurfösöket, akik egy-egy ilyen repülés alkalmával akár bukfencet is hánytak a levegőben, hogy izgalmasabbá tegyék a mutatványt.

Ann most is, mint mindig, amikor a szörfösöket látta, szájtátva bámulta a sportolókat, ám ezúttal az adrenalin áramlását is érezte ereiben. Tudta, hamarosan ő is közöttük lehet és kipróbálhatja a száguldást, próbára teheti saját képességeit.

– Na? Csak állunk itt és nézelődünk vagy…? – Ann a fejével a tenger felé bökött és Harry reakcióját várta.

– Menjünk! – vigyorgott a fiú. Nem vágyott a vízbe, egyáltalán nem volt sportos alkat, de Annie lelkesedése őt is felajzotta. Ahhoz azonban tartotta magát, hogy a kitesurffel nem próbálkozik. Utált mindent, ami kicsit is emlékeztette a hullámvasútra.

Harry számára nem volt újdonság a szörfölés, Ann azonban csak most kezdett ismerkedni a sportággal. Bérelt deszkáik mellé kaptak egy gyakorlott oktatót is, aki valójában egy camberi srác volt, és csupán kedvtelésből segített nekik. Miután Harryt formába hozta és a fiú magától is boldogult, Annt vette kezelésbe, aki a bőrére tapadó pólóban és Mike egyik régi úszónadrágjában, csapzott hajával egyáltalán nem volt nőies és izgató, az oktató mégis szívesen foglalkozott vele. Bár Ann nem kért segítséget, a kisportolt, szőke srác átfogta vékony derekát és szó szerint felrakta a deszkára. Az első alkalommal Ann még mosolyogva köszönte meg a figyelmességet, a sokadik eset után azonban egyre kínosabban érezte magát.

Szerencséjére gyorsan tanult, így hamarosan már nem volt szükség az önkéntes oktató szolgálataira és csatlakozhatott Harryhez.

Harry eleinte kimért volt, aminek Ann nem értette az okát, de, ahogy telt az idő és Harry átvette a camberi fiú szerepét, egyre inkább oldódott a hangulatuk.

Időnként sikerült elkapniuk egy-egy nagyobb hullámot is, ám Ann rendszerint már az első másodpercekben leesett a deszkáról. Harry se volt sokkal szerencsésebb; bár a tudása megvolt, vele született kétbalkezessége megfosztotta a siker élményétől, ám annál többet nevetett a lánnyal az óriási eséseken.

Kora délután korgó gyomorral jöttek ki a vízből, illetve, Harry csak jött volna, ha a megdagadt hullámok időnként vissza nem taszítják a vízbe. Ilyenkor malomlapátokra emlékeztető karmozgással próbálta visszanyerni az egyensúlyát, de végül mindig a hullámok győztek, és ő hanyatt esett a már alig derékig érő vízben.

Ann a hasát fogta a nevetéstől, majd a kezét nyújtotta a kínjában kuncogó fiúnak és megpróbálta talpra állítani őt.

Ann még akkor is nevetett, amikor kiértek a homokos partra. Nem tehetett róla, valahányszor eszébe jutott a kép, ahogy Harry a hullámokkal küzd, kitört belőle a nevetés.

– Nevess csak, Szamara! – mondta neki Harry, aki úgy érezte, muszáj valamivel visszavágnia, hogy kiköszörülje a büszkeségén esett csorbát.

– Szamara? – Ann értetlenül nézett a fiúra.

– Igen, a Körből. Bocs, de, ahogy most áll a hajad, pont úgy nézel ki, mint az a halott kiscsaj. Ez a bokádat verdeső nadrág meg egyenesen szörnyű! – Persze, nem akarta megbántani a lányt, nevetett, miközben beszélt.

Ann nem vette sértésnek az elhangzottakat. Végignézett magán és igazat adott a fiúnak. Az jobban bántotta, hogy Harry így látja őt. Különösen akkor kezdte bánni, hogy így öltözött fel, amikor eszébe jutott az egyik este a tábortűz mellett. Akkor azt játszották, hogy kérdéseket tettek fel egymásnak és őszintén kellett válaszolni rájuk. Persze, az mindenkinek a saját lelkiismereti kérdése volt, hogy valóban őszinte-e. Harrytől egyszer valaki azt kérdezte, hogy mi az, ami taszítja egy lányban, a fiú pedig hosszas gondolkozás után azt válaszolta, hogy az úszónadrágos lányokat egyáltalán nem találja szexinek, de még nőiesnek sem.

Persze, Ann-nek most örülnie kellene, hiszen nem akarta, hogy Harry vonzódjon hozzá, így talán ő sem érdeklődik majd a fiú iránt, valamiért mégis zavarta az egész helyzet.

Talán ezért viselkedik Harry annyira furcsán, amióta kijöttek ide? Délelőtt még arra célozgatott, hogy szívesen járna vele, a Hayden’s óta viszont nem ér hozzá, nem bókol, még csak rá se néz úgy, ahogy azelőtt. Valaminek történnie kellett, amitől Harry meggondolta magát. Vagy talán félreértette a délelőtti beszélgetésüket?

Ann igyekezett elrejteni a gondolatait. Mosolyogva válaszolt a fiúnak.

– Oké, igazad van. Egyenlítettél. – A rend kedvéért beletúrt a hajába és ujjaival hátrasimította az arcára tapadt tincseket.

Bár Ann ezt nem látta, Harry egy elégedett félmosollyal nyugtázta a lány mozdulatait.

Az Evie néni által készített szendvicseket majszolva Ann észrevette, hogy üzenete érkezett Lanától. A lány tudni szerette volna, hogy mit csinál Ann, és csatlakozhat-e hozzá. Louis-nak haza kellett mennie egy családi sütögetésre és bár a fiú hívta, Lana még nem akar bemutatkozni Lou családjának.

Ann megírta neki, hol van és azt is, hogy nyugodtan jöjjön ki ő is.

Amíg Lanára vártak, Ann elrángatta Harryt a kite-osokhoz, hogy találjanak valakit, aki hajlandó lenne segíteni nekik megtanulni a sport fortélyait.

Szerencsére nem béreltek előre felszerelést, úgysem tudták volna használni. Amikor a sportolók meghallották, hogy Ann még szörfözni is csak aznap kezdett tanulni, senki sem volt hajlandó elvállalni a tanítást. Túlságosan veszélyesnek találták, és nem vállalták a felelősséget.

Harry látta, mennyire csalódott Ann, de nem tudta, hogyan vigasztalja meg.

Ann az orrát lógatva kullogott mellette, amikor egy negyvenes éveiben járó férfi megszólította őket. Elmondta, hogy hallotta, kite-ozni szerettek volna, de senki se vállalta őket, viszont, ha nekik is tetszik az ötlet, ő siklóernyőzést vállal tandemben. Így, ha akarják, egymás után kipróbálhatják azt, és nem kell félniük, hogy bajuk esik.

Ann és Harry összenézett. Harrynek már a gondolattól is felfordult a gyomra, de látta, hogy Ann szeme felcsillant.

– Ez tényleg teljesen biztonságos? – kérdezte aggodalmasan Harry.

– Persze. Minden teljesen szabályosan működik. Ott a helyi központunk – mutatott egy kisebb, de szépen rendben tartott épületre a férfi –, ott lehet befizetni, elmagyarázunk mindent és az engedélyeket is megnézhetitek. Aztán átmegyünk Beachy Headre, ott elég magasak a sziklák az induláshoz.

Harry Annhez fordult és elmosolyodott. – Akarod?

– Igen! – vágta rá Ann és csak kis híja volt, hogy elkezdjen ugrálni örömében.

A lány lelkesedését látva Harry elnevette magát és a fejét ingatva nézett a férfira. – Akkor a hölgyet befizetném.

– Helyes döntés. És te nem jössz föl egy körre?

– Nem, ezt meghagyom Annie-nek. – Elbűvölő mosolyt küldött a lány felé, aki csípőre tett kézzel állt előtte.

– Harry Styles, ne játszd itt a nagyvonalú úriembert! Ennek a hölgynek – bökött a saját mellkasára – van pénze, hogy kifizesse a saját szórakozását. És szégyelld magad, amiért ezt kihagyod! Megígérted! – lábával toppantott, amitől a bőszárú úszónadrág harmonika-szerűen megroggyant a lábán, és karba font kézzel bámult az előtte álló két férfira, míg szája szegletében huncut mosoly bujkált.

Harryből és az oktatóból egyszerre tört ki a nevetés.

– Fiam, sok gondod lesz még a kicsikével, akarom mondani, a hölgyeménnyel.

Harry, mutató-és hüvelykujját az orrnyergére szorítva kuncogott és szándékosan kerülte Ann tekintetét. – Tudom. – válaszolta fojtott hangon, még mindig mosolyogva.

Ann derűsen játszotta tovább a durcás lányt. – Jól van, tőlem lehetsz gyáva nyuszi, de fizetni akkor is én fogok! – Az édes mosoly mellé szempilla rebegtetés is járt, de nem ért célt.

Harry már a siklóernyőzés árát fizette, amikor megjelent Lana.

Ann úgy viselkedett, akár egy hiperaktív kisgyerek: megállás nélkül beszélt a lányhoz. Még fel se szálltak, az adrenalin már a szervezetében dübörgött.

Harry és Lana összenézett, ám mindkettejük arcára más volt írva: Lana vigyorogva forgatta a szemét, míg Harry feszült mosolya mögött aggodalom lappangott.

Biciklijüket felpakolták az oktató autójának utánfutójára és alig harmincöt perc alatt elérték Beachy Head mészköves szikláit.

A látvány letaglózta Annt. A zöld fűvel borított kiszögellésekről zavartalan kilátás nyílt a több száz méterrel alattuk elterülő óceánra. Az eget sirályok és siklóernyősök pettyezték, többen közvetlenül Ann-ék mellől indultak.

Az erős szélben hajuk az arcukat csapkodta, míg a nap fényes sugarai elvakították őket.

Ann hunyorogva, arcán széles mosollyal nézett barátaira.

– Biztos, hogy akarod? – érintette meg a karját Harry, ám néhány pillanat múlva elhúzódott tőle. – Még meggondolhatod magad. – Az érzékelhető távolságtartás ellenére hangja lágy volt, arról árulkodott, hogy valóban törődik a lánnyal.

Ann magabiztosan bólintott, miközben tarkóján kontyot formált hajából.

Harry félreértette a lány arckifejezését, mely számára bizonytalanságot tükrözött, pedig Ann inkább dacos volt.

A lány azt gondolta, hogy Harrynek nem tetszik az ő vakmerősége, ezért fogja vissza magát. Annt viszont ez még keményebbé tette és makacsul ragaszkodott ahhoz, amit eltervezett. Nem volt hajlandó másnak mutatni magát, mint amilyen, csak azért, hogy Harry vagy bárki más jobb véleménnyel legyen róla. Akkor se, amikor erőt vett rajta a hiányérzet, mely Harry érintésének megszűntével uralkodott el rajta.

– Annie, tudod, hogy ennek rossz vége is lehet, ugye? – folytatta Harry, abban reménykedve, hogy a lány csupán megerősítésre vár, hogy visszalépjen.

– Igen, tudom. Fényévente egyszer. De az én oktatóm érti a dolgát. Felmegyek!

Harry nem értette, mi ütött a lányba, miért szór szikrákat a szeme, miért olyan dacos? Lanára pillantott, aki szintén értetlenül állt a helyzet előtt és csak egy vállrándításra futotta tőle.

– Akkor készen állsz? – lépett oda hozzájuk az oktató.

– Igen. – jött a határozott válasz Anntől, míg Harry hátrébb állt, hogy helyet adjon az ernyővel foglalatoskodó férfinak.

Lana megölelte Annt. – Vigyázz magadra! Értékelném, ha nem kilapítva látnálak újra! – mosolygott a lány.

– Én is. – tette hozzá Harry falfehér arccal.

Ann egy Harryre vetett fürkésző pillantás után látszólag bizalmasan szólt Lanához. – Ha mégis lezuhannék, rád hagyok mindent. Harry lelkének ápolását is, mert biztosan élete végéig magát hibáztatná. – Arcán huncut mosollyal pillantott Harry felé, aki halványan mosolyogva ingatta fejét.

– Nagyon vicces, Miss Talbot! – Míg Annre erősítették a biztonsági ernyőt, felvette a sisakot és elvégezték a többi biztonsági előírást, Harry közelebb lépett a lányhoz. Olyan közel, hogy Ann az arcán érezte a fiú lélegzetét, miközben beszélt. – Ajánlom, hogy egyben gyere vissza! – A határozott felszólítás ellenére Harry suttogott. – Mike megölne, ha valami történne veled. Már azért sincs oda, hogy velem vagy. Szerinted mit szólna, ha megtudná, hogy én segítettelek hozzá egy halálos balesethez?

Hiába bujkált mosoly Harry szája szegletében, Ann lélegzet-visszafojtva, komoly arckifejezéssel bámult a fiú éppen sötétzöldben játszó szemébe.

– Csak Mike miatt aggódsz?

Harry nagyot nyelt és beharapta az ajkát, végül mégis elviccelte a választ.

– Persze. Mi másért kellene félnem? Itt Mike jelenti a legnagyobb veszélyt. – A mosolya lehervadt arcáról. – De azért vigyázz magadra, Annie!

Harry még végig akart simítani a lány arcán, de az oktató közbeszólt.

– Na, fiatalok, kezdődik a kaland! Fiam, engedd el a kicsikét! Ne félj, egyben visszahozom neked! Legfeljebb egy darabig szorosabban csimpaszkodik majd a nyakadba… – Kacsintott, és maga után húzta a zavartan pislogó Annt.

Harry a szélesen vigyorgó Lana mellett állva figyelte a felszálláshoz készülődő lányt, és csupán remélte, hogy az oktató nem szegi meg az ígéretét.