Másik én - 54.

A farm, ahol élünk

Az új év új terveket plántált Flora fejébe. Nem tudhatta, hogy a farmer élet hosszú távon kielégíti-e majd, nem tudhatta, hogy képes lenne-e az egész életét úgy leélni, ahogy most teszi. Szüksége volt a nyugalomra, melyre itt talált rá, de nem zárta ki, hogy egy reggel úgy ébred, mindez nem elég számára. Egyszer talán újra városban akar élni, mint amikor egyetemre járt. Meg akarta szerezni a diplomáját, már csak egyetlen évet kellett teljesítenie, nem hagyhatta kárba veszni az egyetemen eltöltött időt.

Nem volt jó tanuló, épp hogy átcsusszant minden évben, de tudta, sokkal többre is képes. Nem jelenthetett akadályt elvégeznie az utolsó évet.

Persze nem csak magának kellett bizonyítania. Nem akart visszamenni a régi egyetemére, szeretett volna átiratkozni a farmhoz legközelebbi intézménybe, és az ő addigi eredményeivel kétséges volt ennek kimenetele. Kérvényeket írt és végül elérte, hogy felvételizhessen. Ehhez persze újra kellett tanulnia három év teljes anyagát.

Innentől kezdve megváltozott a napirendje.

Továbbra is hajnalban kelt, ellátta az állatokat, délelőtt segített Christie nénikéjének a háztartás vezetésében, délután pedig, amikor a nagyobbak leckét írtak, ő maga is leült közéjük, hogy tanuljon. Az estét Luke-kal töltötte, majd újra elővette a könyveit. Nem egyszer Christie néni rázta fel az éjszaka közepén: a kanapén aludt el, könyvvel a kezében. Máskor elkalandoztak a gondolatai és kénytelen volt kimenni, sétálni, hogy felfrissítse magát.

Mindezek ellenére február közepére már kezdte úgy érezni, nem lehetetlen elérni a maga elé kitűzött célt.

A család minden tagja a nappaliban tartózkodott: a fiúk a szőnyegen játszottak, a lányok pedig a kanapén kuporogtak és filmet néztek. Stella nem akarta elhinni, hogy unokanővére még sosem látta az Alkonyat című filmet, illetve annak folytatásait. Először felháborodott a tényen, majd lázba jött és nekilátott előszedni a DVD lemezeket. Így eshetett meg, hogy Flora közel öt órája ült a kanapé közepén, oldalán Emmával és Stellával és a képernyőt bámulta. A kezdeti tettetett lelkesedés után most már valóban érdekelte a végkifejlet, előre hajolva szuggerálta a képernyőt és remélte, úgy alakul a történet, ahogy ő szeretné, ahogy szerinte igazságos lett volna.

Tommyt ez a kép fogadta, amikor dolga végeztével belépett a házba és megtalálta őket a nappaliban.

– Mit csináltok?

– Sssh! – A lányok egyéb válasszal nem szolgáltak.

– Hagyd őket, transzba estek. Már megint azt a nyáltengert nézik a gagyi vámpírokkal… – Cameron fintorgott.

Tommy a televízió felé fordította tekintetét: egy izmos, félmeztelen fiú vadul csókolt egy lányt. Bár hó borította a hegytetőt, ahol álltak, a fiú, úgy tűnt, nem fázik. Felemelt szemöldökkel nézte végig a jelenetet, majd a kanapén ücsörgő lányokra siklott a tekintete. Flora és Emma ragyogó szemmel, széles mosollyal bámulta a filmet, míg Stella csak fintorgott.

– Neked nem tetszik, Stella?

– Á, neki csak az a baja, hogy utálja Jake-et. Ő Edwardért van oda… Pedig Jake tényleg jó fej. Vagyis jobb, mint az a két lábon járó hulla. Mondom, ez egy gagyi film.

Tommy elnevette magát és mivel úgy látta, addig semmit se kezdhet a társasággal, míg véget ér a film, leült a fiúkhoz.

– Akkor jössz, Flora?

Tommy még délelőtt megbeszélte a lánnyal, hogy az segít neki átvinni néhány szerszámot a családi farmra.

Flora egy kissé komornak tűnt, még mindig rossz kedve volt a film vége miatt. Jacobnak drukkolt, de a kedvenc karaktere szenvedett és bár tudta, hogy a történetnek még nincs vége, ez rányomta a bélyegét a napjára. Nem tudta, pontosan hogyan és miért, de párhuzamot vont Gus és a történet között.

– Megyek, persze! – de az arcán játszó halvány mosoly nem volt valódi.

Tommy családja kedvesen fogadta Florát. Miután a férfival mindent elpakoltak, Tommy beinvitálta őt a házba, hogy pihenjen egy kicsit.

A házba lépve Flora megdöbbent, Tommynak csak húgai voltak, az viszont rögtön öt. A férfi szinte minden nap megemlítette valamelyik húgát, de Flora fejében nem állt össze a tényleges számuk. Azért nem ijedt meg, a lányok azonnal leültették maguk közé az asztalhoz, az édesanyjuk pedig feltálalta a vacsorát.

Tommy mosolyogva figyelte Flora arcát, de nem mondott semmit. A férfi édesapja elmondta az asztali áldást és nekiláttak a rostélyosból, salátából és túrós pitéből álló vacsorájuknak.

Evés közben Flora a családot figyelte: nem csak Tommy, a lányok is mind szőkék voltak, ahogy a szüleik is. A gyerekek egytől egyig jól neveltek voltak, az édesanyjuk gondoskodó, szeretetteljes, az édesapjuk pedig vidám természetű, erkölcsös embernek tűnt. Mintha Flora egyenesen a Farm, ahol élünk című sorozat szereplői közé csöppent volna. Ha így lenne, minden bizonnyal ő lenne Nelly, az elkényeztetett és gonosz, szőke lány. Legalábbis régebben ő lett volna az. Most már nem tudta, melyik karakter illene a személyiségéhez, valójában azt se tudta, milyen ember is ő most.

Tommy mosolyogva nyújtotta felé az utolsó szelet pitét, de ő elhárította a felajánlást. Ivott még egy korty házi készítésű bodzaszörpöt, majd hátradőlt a székén. Úgy érezte, meg se tud moccanni, annyira eltelt az étellel.

Míg az édesanyjuk leszedte az asztalt, a lányok kézen fogták Florát és körbevezették a házban. A legkisebb, Evelyn a pajtába is ki akarta vinni, hogy megmutassa neki a kiscicáit, de Tommy megállította. Látta Florán, hogy elfáradt és kimentette.

Flora aznap este nem sétált a farmon, úgy dőlt az ágyba, mint egy krumpliszsák és szinte azonnal elaludt.

Flora nem érzékelte az átmenetet, az egyik nap még jeges szél vágott az arcába munka közben, a következőn pedig szinte mindenhova berobbant a tavasz. Az alacsony dombok oldalain megannyi színes virág bontogatta szirmait, lassan életre keltek a rovarok és visszatértek a madarak, langyos szellő hozta a zöld növények friss illatát. A farmon is sokkal több munkát kellett elvégezniük és most, a jó idő tartós beálltával már a gyerekek is segítettek. Amíg Tommy naphosszat a föld felszántásával és bevetésével foglalatoskodott, Flora a veteményesben és a virágoskertben töltötte az idejét, a gyerekek pedig az állatokat látták el.

Nem volt könnyű dolguk, de amikor Flora végignézett a zöldbe borult farmon, amikor a nap végén felmérte a két keze munkáját, az egyenes sorokat, melyek palántákat tápláltak és elgyönyörködött a fehér és rózsaszín virágokkal borított gyümölcsösben, minden munkával töltött percért hálát adott.

Hamarosan eljött az ideje, hogy Flora nyeregbe pattanjon. Vele tartott a kis Luke is, ő is ekkor kezdett el ismerkedni a lovakkal, persze ő egyelőre csak pónira ülhetett fel. Flora a lovaglóleckéket mindennél jobban élvezte. Előfordult, hogy behunyta a szemét és hagyta, hogy érzékei kiteljesedjenek, míg Tommy vezette az állatot. Ilyenkor kiürült az elméje, csak élvezte a természettel való kapcsolatát. Ez az időszak igazán kellemesnek tűnt számára, csupán egyetlen dolog bántotta időnként: Cameron magába zárkózott és senki se tudott kapcsolatot teremteni vele.