Másik én - 63.

Hazatérés

Minden más volt. Az illatok, a hangok, a növények, maguk az emberek, az egész hely atmoszférája. Szerette a farmot, itt mégis sokkal inkább otthon érezte magát, elvégre itt töltötte eddigi élete legnagyobb részét.

Furcsán felszabadító érzés volt leszállnia a vonatról, a szülővárosa pályaudvarának köveit koptatni, beszívni a friss levegőt – igazság szerint ez volt az egyetlen dolog, amivel sosem tudott megbarátkozni a Kentucky-béli farmon, a forróságot nehezen tudta elviselni.

Egy pillanatra megállt, lassan körbenézett. Annyi minden változott, mégis, minden a régi volt. Elmosolyodott. Azt hitte, nyomasztani fogja még a gondolata is az otthonának, de kellemesen csalódott.

A gyerekek kérdőn néztek rá, Flora mosolya pedig kiszélesedett. Kézen fogta Luke-ot, összemosolygott Emmával, majd mind elindultak a kijárat felé, ahol Flora édesapja várta őket az autóval.

Mind, kivéve Kirköt. Vele kapcsolatban Tommy nagyot tévedett, a férfi nem tartott Floráékkal. Kirk nem gondolta, hogy Florának támaszra lenne szüksége, hiszen a családját megy meglátogatni…

Flora azt hitte, sosem ér haza a szülői házba; az édesapja olyan hosszan ölelte, nem akarta elengedni.

Amint hazaértek, a gyerekek letámadták Golyót, a szőrpamacsot, a drága Amelia kiadós ebéddel várta őket, az édesanyja pedig a maga visszafogott módján nyilvánította ki örömét.

Délután Flora hosszú sétára invitálta unokatestvéreit. Meg akarta mutatni nekik a kedvenc helyeit, a gyerekek pedig örömmel tartottak vele, mindenre kíváncsiak voltak.

Először az éttermet látogatták meg. A hely nem sokat változott, de a személyzetből csupán néhány régi munkaerő maradt. Flora elmélázva járta végig a konyhát, megrohanták az emlékek. Ezen a helyen kezdett újra olvasni, itt tett szert az egyik legjobb barátjára. Akárhova nézett, lelki szemeivel mindenhol Gust látta: zöldségaprítás közben, tojásokat mosva, mosogatva, az udvaron táncolva. Azt hitte, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat a fehér kuktasapkájában, szélesen mosolyogva.

Elmentek az idősek otthonába is, ahol Trish-sel végzett önkéntes munkát. A régi bentlakók közül sokan elmentek, de a személyzet örömmel fogadta a lányt és testvéreit. Flora megígérte, hogy amíg itt marad, eljön néhányszor segíteni.

Elsétáltak egészen addig a helyig, ahol egyszer megtámadták; maga sem tudta, miért, de abban reménykedett, ott találja Ericéket. Hiányoztak neki. Trish elköltözött, a többiekről semmit se tudott. Természetesen egyetlen ismerős arcot se látott.

Kissé csalódottan és egészen fáradtan sétáltak a park felé, ahol Flora a tizenéves korát töltötte Timmel és a sleppjével. Meg sem álltak, mentek tovább egy percnyi pihenő nélkül.

Mire föleszmélt, Flora a gyerekekkel együtt a Goodwin-ház előtt találta magát. Tiszta, rendes ház volt. Legalábbis rendezettebb, mint amire emlékezett. Továbbra se lehetett belátni a fáktól, de úgy tűnt, a házat lakják. Talán Gus és Melissa, talán mások. Flora nem most akarta kideríteni.

Csendben, elgondolkozva állt a ház előtt néhány hosszú, nagyon hosszú percig. A szeme sarkából észrevette, hogy Emma őt figyeli. Félszegen rá mosolygott, majd a kisebbekre. Összeborzolta Luke haját, és elfordult a háztól.

– Gyertek! Késő van, ideje hazamenni.