Másik én - 58.

Látogatás

Az élet a farmon gyökeresen megváltozott, Flora számára mindenképp. Bár a látszatot igyekeztek fenntartani, Flora átvette a háztartás és lassacskán az egész farm irányítását.

Christie néni, amikor ereje engedte, igyekezett átadni neki minden tudását és Flora jó tanítványnak bizonyult.

Kidolgozták a legmegfelelőbb munkamegosztást is: reggel Christie összeszedte magát és elindította a gyerekeit az iskolába és az előkészítőbe, és ha nem lett rosszul, összeütött egy egyszerűbb ebédet is. Ezalatt Tommy ellátta a farm körüli teendőket, Flora pedig az egyetemen volt. Délután mind együtt étkeztek, a gyerekek nekiláttak a házi feladatuknak, Flora pedig folytatta, amit Tommy elkezdett. Flora késő este tanult és takarított, míg Christie megpróbálta a lehető legtöbb időt a gyerekekkel tölteni.

Mindezt igyekeztek úgy intézni, hogy a gyerekek semmit se vegyenek észre az otthonukban beállt változásokból, Flora azonban látta Emmán, hogy gyanakszik. Úgy tűnt, ő egyre kevésbé hiszi el a mesét, mely szerint az édesanyja kimerült és összeszedett egy enyhébb fertőzést, ezért pihen sokat.

Flora időnként elcsípett egy-egy pillanatot, amikor Emma a lesoványodott és láthatóan beteg édesanyját figyelte: a lány egy szót se szólt, csupán figyelt és néha nagyot sóhajtva, máskor könnybe lábadt szemmel fordította el a tekintetét Christie-ről.

Flora tudta, hogy Emma nem fog könnyen megbocsátani neki, amiért elhallgatta előle az igazságot.

Flora esténként holtfáradtan esett be az ágyba. Napközben minden gondolatát lekötötte a nagynénje ápolása, a gyerekekről való gondoskodás, a farm vezetése és az egyetem. Még az ágyban is ezeken járt az esze, abban a néhány percben, amíg ébren volt. De az éjszakák csak az övéi voltak. Az álmaiban csak ritkán szerepelt a Kentuckyban élő nagynéni és annak farmja; álmaiban újra Pennsylvaniában volt és főzött, táncolt, néha tanult és sokat sétált a hófehér kutyakölyökkel és göndör barátjával.

Az ébredések kegyetlenek voltak, mert elszakították a világtól, melybe titkon visszavágyott, de amikor az elméje átvette az irányítást sajgó szíve fölött és sorra vette az aznapi teendőit, a régi világ utolsó emlékképe is szertefoszlott és a következő éjszakáig nem is került elő többé.

Szeptember végén Christie-nek be kellett feküdnie a kórházba kivizsgálásra, amit az asszony úgy időzített, hogy egybeessen a gyerekek két napos tanulmányi kirándulásával.

A kis Luke volt az egyetlen, aki otthon maradt volna Florával, de egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérte Tommyt és a családját, hogy vigyázzanak a kisfiúra és a farmra, ő maga pedig vonatra szállt és elindult az otthona felé.

Amiatt nem aggódott, hogy összefuthat Gusszal, hiszen a fiú tanult, de a biztonság kedvéért az indulása előtti estén megkérdezte erről az édesapját. A férfi hangja boldogan csengett a vonal túlsó végén, alig várta, hogy újra lássa Florát.

A vonaton Flora izgalma egyre nőtt. Szeretett volna együtt lenni a családjával, hiányoztak a barátai, az ismerős környezet, de megszerette Christie farmját és már sokkal kevésbé vágyott vissza a régi életébe. Most viszont minden egyes megtett kilométerrel nőtt a honvágya.

Az állomáson az édesapja karjaiba rohant, és mint egy kislány, élvezte, hogy az édesapja végre valóban apaként viselkedik. A hosszú ölelés után körülnézett. Hiába kedvelte a farmot, az otthonával semmi se vetekedhetett. Az ősz itt ősz volt színes leveleivel, hűvösebb levegőjével, jellegzetes illataival. Teleszívta tüdejét a szemerkélő eső után növények illatával teli, friss levegővel, és keserédes mosoly ült ki az arcára.

– Mehetünk?

Flora némán bólintott, majd beszállt az autóba.

A bejárati ajtón belépve Flora kis híján hanyatt esett – egy hófehér szőrgombolyag száguldott felé, majd az ölébe ugrott. Flora azt hitte, Golyó már nem is emlékszik rá, hiszen még olyan kicsi volt, amikor itt hagyta, de úgy tűnt, az állat pontosan tudja, hogy ő az, akinek a meleg otthont és a szerető gazdikat köszönheti.

Golyó nyáltól csöpögő szeretetét élvezve Flora arca felderült és csupán néhány perc múltával tette le az állatot, hogy üdvözölje az édesanyját és a kedves Ameliát is.

Flora boldog volt, hogy otthon lehet, de a barátait nem hívta fel, azt a kevés időt a családjával akarta tölteni.

Az idő túl gyorsan repült – Flora még fel sem ocsúdott a viszontlátás öröméből, máris eljött a búcsúzás ideje.

Mielőtt elindult volna az állomásra, még kisétált a közeli parkba, hogy még egy kicsit élvezhesse az enyhe ősz áldását.

Egy padon ülve figyelte a néhány lehullott falevél közt játszó Golyót, amikor valaki elé toppant és kitakarta az egész látképet. Felnézve Flora ismerős alakot, arcot pillantott meg. Az alacsony, sötét göndör hajú nő most is éppoly szigorúan nézett le rá, mint mindig, most talán egy kicsit több harag és a lány meglepetésére egy kevés szánalom is vegyült a pillantásába.

Sylvia nem szólalt meg azonnal, szúrós szemmel mustrálta a lányt, aki felállt, majd tisztelettudóan üdvözölte őt.

– Jó napot, Sylvia!

Az asszony nem finomkodott, nem érdekelte az illem, kibökte, ami bántotta.

– Miért bántod a fiamat? Mindig tudtam, hogy rossz vége lesz, ha veled foglalkozik… Isten a megmondhatója, én mindent megpróbáltam, hogy távol tartsam tőled.

Flora lesütötte a szemét. – Tudom és igaza volt. És éppen ezért ön is tudja, hogy jobb, ha kiszállok Gus életéből. Tudom, hogy most éppen ezzel bántom, de idővel jobb lesz neki. Remélem…

Sylvia sokat sejtetően bólintott. – Tényleg nem kellett volna beleszeretned.

Flora szívverése kihagyott egy ütemet, úgy sejtette, fülig elpirult, végül mégis higgadtan válaszolt.

– Tudom. Nem akartam. Most viszont már csak így tehetem jóvá a hibáimat, akármennyire fáj is…

Az asszony ismét csak bólintott, megengedett magának egy együtt érző mosolyt, majd köszönés nélkül továbbállt. Úgy gondolta, a fiának valóban az a legjobb, ha minden kapcsolatot megszakít ezzel a nővel, éppen ezért nem árulta el Florának, hogy Gus már hónapokkal korábban szakított Melissával és az óta se talált magának mást. És ugyanezen okból Gusnak se számolt be soha a Florával való találkozásáról. Csak remélte, hogy a fia hamar túlteszi magát Florán és boldog életet él. Mi mást kívánhatna egy anya az egyetlen fiának?