Most, hogy láttál
ragyogni, most, hogy a fényem megérintett, most már érdekellek?
De ez a fény mindvégig
bennem volt, és ha nem volnál ilyen szűk látókörű, ha valóban olyan nyitott
lennél, amilyennek mondod magad, te is tudnád. Tudnád, hogy senki sem csak
ilyen, vagy csak olyan. Tudnád, hogy mindenkiben van fény is a sötétség
mellett. A világ minden színe, azok minden árnyalata, bennünk van az egész
Univerzum.
Tudnád, hogy én vagyok
a Nap, mely melegét és fényét sugározza rád, a Hold, mely birtokolja a Föld
legősibb varázslatát, a csillagok, melyek szikrázó fényükkel utat mutatnak az
éjszakában. De én vagyok az éjszaka is, melynek karjában megpihenhetsz, és a sötétség,
mely olykor beborítja elméd, szíved, lelked. Perzselő tűz vagyok, mely
elemészti kéjes vágyaidat, és én vagyok az óceán is, mely körbeölel és lemossa
testedről a hamvakat. Én vagyok a föld, melynek termékeny ölén élet fakad, én
vagyok az eső, mely szomjadat oltja. Friss szellő vagyok, mely lágyan cirógatja
arcodat, forró testednek enyhet hozó nyári zápor vagyok. Éltető levegő vagyok,
melyet nagy kortyokban nyeldekelsz, folyton változó, kiszámíthatatlan felhő is,
aztán színpompásan tündöklő szivárvány, melynek alján kincset lelsz. És igen,
olykor tomboló vihar vagyok, mely mindent elpusztít maga körül. Máskor árnyat
adó, lombos fa vagyok. Apró bimbó vagyok és nyíló virág, csábító illat és édes
nektár, csilingelő madárdal, majd érzékeidet eltompító nimfa. Gyógyír vagyok
sebeidre, de az éles kés is én vagyok, mely húsodat feltépte. Láthatatlan
vagyok, mégis sokszínű, bonyolult, mégis egyszerű. Nő vagyok és férfi is, gyámoltalan
gyermek és féltő szülő. Erő vagyok, gyengeség, vérszomj, majd nevetés. Élet
vagyok és Halál is, ember vagyok, de Isten is. Bánat vagyok, keserűség, félelem
és remény, éppígy szeretet és kedvesség.
Ám te, te ebből mégis
csak a tomboló vihart akartad látni, a pusztító haragot és az égig érő falakat.
Az is mind én vagyok, és még ezer más is.
Most, hogy lehullt a
szemedről a hályog, már akarnád a többit?
Hát, tessék, ismerkedj
meg velük is: ezt úgy hívják, hogy Önszeretet, azt úgy, hogy Önbecsülés, emezt
Óvatosságnak, őt pedig Távolságtartásnak.
De, hogy megnyugodj,
van egy rokonuk, akit én is csak most fedeztem fel. Az ő neve Megbocsátás.
Egyszer talán őt is bemutatom neked.
(Képek forrása: Josephine Wall)
