Kiss me, it's paradise-23.

A nappali világosság könyörtelen volt, arra ösztönözte a kimerült Annt, hogy kinyissa a szemét. Hasogató fejfájással, rossz szájízzel ébredt. Meztelen teste szorosan Harryhez préselődött. Bőrük között néhol kellemetlen, szúró érzést tapasztalt – ujjai végigsiklottak a Harry csípőjének feszülő hasán, és homokszemeket söpört le mindkettejükről. Meglepetten fürkészte a mélyen alvó fiú arcát. Rakoncátlan, sötét fürtjei az arcába lógtak, melyen szintén homokszemeket fedezett fel. Halványan mosolyogva lesimogatta őket a gyenge borostától enyhén szúrós bőrről. Hiába erőltette az agyát, nem emlékezett az előző éjszakára, de abból ítélve, ahogy az egész teste sajgott, nem alvással töltötték.

Rossz közérzete ellenére elégedett mosoly suhant át az arcán. Kiszállt az ágyból, hogy felfrissítse magát. A kis csapnál állva mosta a fogát, és az előtte függő kerek tükörben vizsgálgatta tükörképét. Szeme alatt sötét árnyék húzódott, arca megviseltnek tűnt. Megfogadta, hogy többé nem iszik olyan sokat, mint az este. Beállt a szűk zuhanyfülkébe, hogy lemossa magáról a homokot és az izzadtságot. Felszisszent, amikor a bőréhez ért a langyos víz. A bokáján karcolások éktelenkedtek, a térdén kétpennys nagyságú horzsolást talált, és a karjain is felfedezett egy-két kisebb sérülést. Ezek után még inkább érdekelte volna, mit művelt az éjjel, ezt az információt azonban csak Harrytől kaphatta meg. Megmosta a haját, óvatosan beszappanozta a testét, majd amikor elkészült, törölközőt csavart maga köré, és készített két bögre teát.

Felfrissülve, illatozva, de a macskajajtól szenvedve bújt Harryhez, és gyengéden ébresztgetni kezdte. A fiú csukott szemmel mormogott, és duzzogva fordult az oldalára.

– Annie, hagyj pihenni, kérlek! – motyogta a párnába.

– De már fényes délelőtt van.

A lágy csók az állkapcsa és a nyaka találkozásánál érte a fiút. Felnyögött. – Meg fogsz ölni… Tényleg ezt akarod? Az éjjel teljesen kimerítettél… – Rekedt hangjától jóleső borzongás futott végig Ann gerincén.

– Éppen ez az! Mit is műveltünk akkor? – Mutatóujját végighúzta egy, a Harry vállán látott karcoláson. – Ez nem fáj?

– Nem – dünnyögte ő. – A szemem fáj, ha ki kell nyitnom. Meg a fejem. Nem tudom, mit csináltunk pontosan, de lemerítettük az aksimat, az biztos. Fáradt vagyok, édes.

– De főztem teát…

– Nincs tea. Alszunk! – Karját a lány dereka köré fonta, és magához húzta. – Neked pedig itt a helyed, mellettem.

Ann kacagva fészkelte be magát Harry karjaiba. Már nem érdekelték a történtek, csak az számított, hogy Harryvel volt. Lehunyta a szemét, és míg a tea kihűlt, ők összeölelkezve, mindenről megfeledkezve szunnyadtak a szétdúlt ágynemű között.

A társaság szétszakadt; aki tehette, a szerelmével töltötte az idejét, aki nem, az koloncként lógott valamelyik párocska nyakán.

Harry és Ann szinte minden idejüket a hajón töltötték, élvezték a ritkán előbújó napsugarakat, a tenger lágy hullámzását, a szabadságot. Úgy érezték, a maguk urai, csak egymásnak tartoznak elszámolással.

Az idill csak akkor tört meg, amikor a családjuk körében tartózkodtak, vagy a barátokkal múlatták az időt. Az előbbi valójában kellemes elfoglaltság volt, az utóbbi azonban kezdett terhessé válni a számukra. Szerették a barátaikat, de sajnos ott volt Liza, akit egyikük sem kedvelt, ott volt Zayn, akinek mindenki hazudott, Niall, aki még mindig próbálkozott és Emma, aki az utóbbi időben nem a tőle megszokott módon viselkedett.

Harry a hajó fedélzetét tette rendbe, amikor felpillantva ismerős alakra lett figyelmes. Zayn zsebre dugott kézzel, lehorgasztott fejjel rugdosta a kavicsokat a parton; egyre távolodott Harrytől. A göndör fiú letette a kezében tartott rongyot, és a kabinajtóból lekiáltott Ann-nek.

– Azt hiszem, gond van, Annie-m.

– Mi a baj? – lépett a feljáróhoz a takarítástól kipirult arcú lány.

– Nem tudom, de az előbb láttam Zaynt itt sétálni, és nem nézett ki túl jól. Szerintem ráférne egy kis tombolás, vagy egy csendes este a haverokkal meg pár üveg sörrel. – Bűnbánó tekintettel fürkészte a lány arcát. Remélte, hogy nem sértődik meg, amiért Zaynt istápolná ahelyett, hogy kihajóznának Louis-val és Lanával, ahogy tervezték. Ám aggodalma alaptalannak bizonyult, a lány elmosolyodott.

– Végül is, rég volt már csajos este. Áthívom Lanát és Vickyt.

– Köszönöm. – Arcán féloldalas mosolyával lesétált néhány lépcsőfokot, hogy megcsókolja Annt, majd futásnak eredt, hogy utolérje Zaynt.

Zayn annyira belemerült a gondolataiba, hogy meg se hallotta Harry lépteinek zaját, csak akkor kapta fel a fejét, amikor barátja zihálva átkarolta a vállát.

– Jézusom, Styles, a frászt hoztad rám!

– Ja, én is örülök, hogy látlak. – Sötét hajú barátjára mosolygott, akinek arcát erős borosta borította, szeme alatt pedig sötét árnyak húzódtak. Mosolya semmivé lett, helyét aggodalmas grimasz vette át. – Mi a gond, Zayn?

A fiú nem tudott a szemébe hazudni, a cipője orrát bámulva válaszolt. – Semmi. Csak kijöttem levegőzni.

– Aha. Az jó. Akkor gondolom nem gond, ha kihívom a srácokat, és megiszunk egy pár üveg sört.

Zayn fekete szeme hálásan ragyogott fel. – Ember, az nagyon jó lenne!

Harry elvigyorodott. – Gondoltam. – Meglapogatta barátja kockás ingbe bújtatott vállát. – Na, gyere!

Emma Harry vitorlásához készült, beszélni akart vele, hogy helyrehozza a hibáit. A stég elején járt, amikor meglátta őt, amint leugrott a hajóról és futásnak eredt a másik irányba. Nem volt értelme követnie, tudta jól. Ábrándozva figyelte a vitorlást, melyen ő egyetlen meghitt éjszakát sem tölthetett el. Ha tehette volna, visszafordította volna az idő kerekét, hogy meg nem történtté tegye az árulásait. Tudta, hogy óriási hibát követett el, és csak remélni merte, hogy Harry egyszer megbocsát neki. Nem tartotta enyhítő körülménynek, de akkoriban nem tudta, kiben bízhat meg. A békésen ringatózó hajót figyelve felsóhajtott. Talán még lesz esélye…

A fedélzeten mozgást látott: egy vöröses villanás, sortban végződő, formás lábak. Ann elhagyta a hajót, majd kotorászni kezdett a táskájában. A füléhez szorította mobiltelefonját, és mosolyogva szólt bele.

Emma vágyakozva nézte végig a jelenetet, torka összeszorult, szemét ellepte a könny, de nem adta meg magát az önsajnálatnak. Kihúzta magát, megtörölte a szemét és félrehúzódott, hogy Ann ne vegye észre.

– Igen. Hozz pizsit is, vagy majd adok egy pólót. – Ann felnevetett. – Nem, te bolond! Na, akkor nálam, és mondd meg Vickynek, hogy hozzon abból a finom sütiből is! – Gyanútlanul sétált el Emma mellett.

Emma űrt érzett a mellkasában. Pizsiparti, sütimajszolás, pletykálkodás és nevetés. Irigyelte Annt. A lánynak sikerült az, ami neki nem; azt az életet élte, amire ő is vágyott. Ann után nézett, beharapta az ajkát, majd elmosolyodott és hazaindult. 

Mike és Harry ültek Zayn két oldalán. Nem beszéltek vele erről, de tudták, mi áll a rossz kedve hátterében, és kimondatlanul is biztosították a támogatásukról. Harry mellett Lou foglalt helyet, majd sorban Liam és Niall. Egymás után ürítették ki az italos üvegeket, Zayn szünet nélkül dohányzott, és egyre fesztelenebb hangulat alakult ki.

– Furcsa. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire hiányzik. – Louis meghúzta a kezében tartott üveget. – Végre csak mi vagyunk, mint a régi szép időkben. Nincsenek csajok, csak haverok meg a sör. – Vigyorogva ölelte meg Harryt és arcon csókolta. – Úgy hiányoztál, édes!

– Ó, Lou! Tudod, hogy te vagy életem értelme. Teperj le, te állat! – Összeölelkeztek, egymás hajába túrtak és csókot imitáltak, a padról is majdnem leesetek a heves érzelemnyilvánítás közben.

Liam kis híján megfulladt, amikor ivás közben kitört belőle a nevetés, Niallnek kellett hátba veregetnie, hogy újra kapjon levegőt.

Zayn még mosolygott, amikor körbejártatta tekintetét a barátain. – De tényleg, több ilyen estét kéne csapnunk. Kinek kellenek csajok, amikor itt vannak a legjobb barátaink? Már nem is járunk el focizni, nem ülünk össze, ahogy régen, de ha mégis, mindenki óvatoskodik, nehogy megbántson, vagy szar helyzetbe hozzon valakit. Mikor lettünk ilyen képmutatók?

– Nyugi, Zayn – próbálta csillapítani Mike –, nincs itt semmi gond, csak rossz napod van.

Zayn végignézett a dermedt, bűntudatos arcokon, és rájött, hogy nem most kellene a bombát robbantania. Tudta, Mike-nak igaza van: csupán ő érzi magát csapdában, ezért nem kell mindenkit egymásnak ugrasztania. – Ja, persze. Bocs. Asszem, sokat ittam.

– Mindenki sokat ivott, de abban igazad van, hogy keveset vagyunk együtt. – Liam mindenkivel felvette a szemkontaktust. – Sűrűbben is összeülhetünk, a csajok meg csak öljék egymást.

– Ez az! Kit érdekel, hogy ők legszívesebben megtépnék egymást? Már unom, hogy miattuk kerüljük egymást. – Louis szavaira mind bólogatni kezdtek, csupán Niall ült csendben. Ő nem osztotta barátai véleményét. Szerinte nem csak a lányok kerülik egymást. Nem tudta, mi zajlik a többiek között, de az egyértelmű volt, hogy neki és Harrynek van egy lezáratlan ügyük.

E körül jártak a gondolatai, nem figyelt a többiekre. Hallotta, hogy beszélnek és nevetnek, de a szavak értelme nem jutott el hozzá. Egyre csak a lángokat bámulta, így nem vette észre a rá szegeződő pisztoly csövét. A meglepetéstől és az arcát érő ütés erejétől hátraesett, és a homokon landolt. Körülötte nevetés harsant, és míg ő az arcáról törölgette a vizet, Louis, kezében egy méretes vizipisztolyt tartva, megállt fölötte. – Horan, ne álmodozz! Mindenkinek egyet kell értenie a Titkos Férfiestek időpontjában. Nyilatkozz! Férfi vagy-e és mint olyan, velünk tartasz-e, vagy sem? – Niall nem tudta, miről van szó, ezért habozott. – Felelj, közülünk való vagy? – Louis ismét a szőke fiú arcára irányította a játék pisztoly csövét, és vigyorogva próbálta eljátszani a kegyetlen gyilkost, de Liam félreállította. A kezét nyújtotta Niallnek és nevetve felhúzta.

– Ülj le, haver! Tomlinson megint hozza a formáját.

– Azt látom – törölgette még mindig az arcát –, de miről beszéltek egyáltalán?

Liam elmagyarázta neki az egyezséget, miszerint hetente legalább kétszer találkoznak barátnők nélkül.

– Jó ötlet – mosolygott Niall –, bár azért megjegyezném, hogy a nők csak azokat zavarják, akiknek van csajuk… – Harryn és Liamen kívül mindenki vigyorgott. Mike összeborzolta a haját és megnyugtatta, hogy majd neki is lesz „utánfutója”, de ő csak Harry arcát figyelte, aki idegesen állta a pillantását, majd elfordult, és mosolyt erőltetett az arcára, amikor Lou mondott neki valamit.

Másnap reggel Ann és a Stevens család elutazott egy hosszú hétvégére Franciaországba és ezzel egy időben Louis elvitte Lanát a szülei víkendházába, hogy végre kettesben tölthessenek egy kis időt.

Harry az édesanyjával szerette volna tölteni ezt a néhány napot, mert úgy érezte, az utóbbi időben elhanyagolta őt. Nem sejtette, hogy Zayn miatt megszegi a saját magának tett ígéretet, miszerint nem marad ki éjszakára. Barátja szombaton este felkereste a házában, és addig győzködte, hogy menjen el ő is az egyik unokatestvére házibulijába, míg beadta a derekát.

Mialatt Zayn Harryt próbálta megpuhítani, a víkendházban Louis meglepetés vacsorát készített Lanának. A lányt beküldte a hálószobába és szó szerint ráparancsolt, hogy pihenjen, míg ő elintéz néhány dolgot a konyhában. Lana azonnal rájött, mire készül Lou, és nevetve hagyta ott a fiút.

– Azért szólj, ha nem boldogulsz!

Louis kuncogva grimaszolt. – Egy kicsit több bizalmat, ha kérhetném.

Miután Lana eltűnt, nekilátott zöldséget tisztítani, húst fűszerezni, és előkészítette a desszert hozzávalóit is. Tíz percébe se telt katasztrófa sújtotta övezetté változtatnia a konyhát.

Eközben Lana a hálószobát próbálta lakhatóvá varázsolni. Úgy érezte, valóban varázslatra lenne szüksége, hogy a kedvese által nagy műgonddal teremtett káoszt uralni tudja. Ha volt valami, amit nehezen tolerált Louis-ban, az a rendetlensége volt. Legtöbbször úgy küzdött ez ellen, hogy ő maga is szétdobálta a dolgait, ám most tisztaságra vágyott. Húsz perc alatt kitakarította a helyiséget, majd leült a vastag, süppedős matracra, és azon törte a fejét, mivel üsse el az időt. Az a típusú ember volt, aki képtelen egy helyben ücsörögni, így nagyon hamar elunta magát a hálószoba száműzetésében. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és a közlekedő folyosón át elsettenkedett a konyháig. Értette ő, hogy meglepetés készül, hogy Lou el akarja kápráztatni, de úgy gondolta, azért jöttek ide, hogy együtt legyenek.

A konyhából Louis dudorászása és a készülő étel sistergése szűrődött ki, majd mindezt fojtott hangú káromkodás váltotta fel. Lana mosolyogva lépett be a helyiségbe és Louis mögé sétált. Hátulról átkarolta a fiút, homlokát a hátának döntötte, de arra nem maradt ideje, hogy beszívja a kellemes parfümillatot, mert Lou ijedtében összerázkódott, és hirtelen megfordult. Majdnem megütötte Lanát a kezében tartott fém húsfogóval. Lana nevetve hátrált a szívét dörzsölgető, de már szélesen mosolygó fiútól. A lány harsányan kacagott, amikor megpillantotta a fehér alapon kék csíkos pólót tarkító zsírfoltot.

– Azt, ugye, nem én csináltam? – Szeme huncutul csillogott.

– Nem. Ehhez egyedül is elég voltam – vigyorgott büszkén Louis. – De neked nem a szobában kellene lenned?

– Nem. Unatkozom. Veled akarok lenni, szóval vedd úgy, hogy meglepődtem, de inkább segítek főzni.

– Jól van. Azért remélem, tudod, hogy egyedül is meg tudtam volna főzni a vacsit!

– Tudom, cunci! – Lana elnyújtotta a szavakat és közelebb lépett a fiúhoz, hogy megcsókolja. – Köszönöm.

Főzés közben sokat nevettek, bár Lana a fejét fogta, amikor rájött, mennyit kell majd takarítania Louis akciója után. Ez azonban nem vette el a kedvét a hangulatos vacsora után várható romantikázástól.

Harry nem érezte jól magát a buliban. Szívesebben maradt volna otthon Anne-nel, pattogatott kukoricát csipegetve ülhettek volna a televízió előtt és beszélgethettek volna, mint régen. Ehelyett olyan emberek között töltötte az idejét, akikkel nem volt kedve bájcsevegni vagy csak nézni, ahogy részegen randalíroznak. Leült egy csendesebb sarokba és egy itallal a kezében várta, hogy elég idő teljen el ahhoz, hogy ne hasson udvariatlanságnak a távozása.

Zayn már a megérkezésükkor eltűnt Lizával, majd alig negyed órával később feldúltan került elő, és cigarettára gyújtva újra eltűnt szem elől az unokatestvérével együtt. Doniya is ott volt valahol a társaságban, ám eddig nem vette észre Harryt, amiért ő hálás volt. nem volt benne biztos, hogy képes lenne elbűvölően viselkedni a lánnyal. Fáradt volt és hiányzott neki Ann, az ő Tündére; az estére nézve minden vágya az volt, hogy mihamarabb hazaérjen.

Éppen kezdte elhinni, hogy nyugodtan ülheti végig a kötelező egy-két órát, amikor felbukkant Judy, Lizával karöltve. Judy spiccesen mosolygott rá, ám Liza nagyon is ura volt az elméjének és a testének egyaránt. Abban a pillanatban, ahogy meglátta, Harry biztos volt benne, hogy a lány készül valamire, ami rá nézve nem jelenthet jót.

A lányok helyet foglaltak mellette; Judy a részegségnek abban a stádiumában volt, amikor mindenen vihog, szőke loknijai minden mozdulatára rugókként ugrottak össze, kék szeme vidáman ragyogott az alkohol hatására. Vele mulatni jó szórakozás lett volna, ám a lánnyal szemben ott volt Liza, aki hideg megfontoltsággal tette keresztbe meztelen lábait, hogy szűk szoknyája felcsússzon egészen a combja tövéig. Zöld szemével kihívóan meredt Harryre, ajkát megnyalta és kacsintott. Harrynek görcsbe rándult a gyomra.

– Magányosnak tűnsz, Harry… – A fiú nem felelt, semmi kedve nem volt belemenni Liza kisded játékaiba. – Hol van a híres brightoni barátnőd? Ha az én pasim lennél, nem hagynálak unatkozni. – Megemelte a szemöldökét. – Az a lány nem értékel téged eléggé, Harry. – Ujjai finoman súrolták a fiú combját, mire ő összerándult, és gyilkos pillantásokat lövellt a lány felé. Liza gúnyosan mosolygott rá. – Brighton nincs messze. Miért nem hozod el soha? Ami azt illeti, te se utazol hozzá sűrűn, nem igaz? Tudod, mit gondolok? – Annyira közel hajolt Harry arcához, hogy az a bőrén érezte a meleg leheletét. – Szerintem nincs is semmiféle brightoni csaj. Szerintem szabad préda vagy bárki számára. – Felsóhajtott és keze újra Harry combjára siklott.

A fiút feldühítette Liza arcátlansága és Judy folytonos vihogása – bár a göndör lány semmit se hallott az elhangzott mondatokból –; úgy pattant fel az asztaltól, mintha darázsfészekbe ült volna. Tekintete elsötétült, gyűlölettel köpte a szavakat: – Hozzám ne érj még egyszer! A közelembe se gyere! És azt se hagyom, hogy Zaynt tovább hülyítsd. – Félrerúgta a székét, és menet közben felhajtotta a maradék italát.

Zayn az ajtófélfának dőlve követte tekintetével Harryt, amint egy másik ajtón át elhagyta a nappalit. Összehúzott szemmel nézte Lizát, aki dühtől fuldokolva csapott egyet az asztalra, majd felállt, és kiviharzott a helyiségből, egyenesen Harry után. Zayn megmarkolta a sörösüvege nyakát, és átvágott a nappalin, hogy kövesse Lizát.

A másik ajtó egy előtérbe nyílt, ahonnan az ebédlőt lehetett megközelíteni, ugyaninnen egy lépcső vezetett fel a szobákhoz és a mosdóhoz.

Zayn a lépcső aljáról nézte végig, ahogy Harry öles léptekkel halad a mosdó felé, nyomában Lizával, de a célját már nem érte el, mert a lány utolérte és belökte az egyik szoba nyitott ajtaján. Nem hallotta, miről beszélnek, csupán a sziluettjüket tudta kivenni a homályból. Látta, hogy Liza higgadtan magyaráz valamit barátjának, ahogy azt is, hogy Harry lerázza magáról a kezét, ám később szótlanul tűrte, hogy Liza behúzza maga mögött az ajtót. Zayn várt még néhány percet, aztán némán kisétált a házból. Megitta a maradék langyos sört, és megállt a ház mögött, ahova annak a szobának az ablaka nyílt, amelyik Lizát, Harryt és a mostanra valószínűleg összedúlt ágyat rejtette. Zayn arca eltorzult a haragtól és a keserűségtől. Felemelte az üres üveget és teljes erejéből a földhöz csapta, aztán csendben nézte az utcai lámpa fénye alatt szikrázó szilánkokat. Az üveg úgy hevert darabokban az aszfalton, akár az ő környezetébe vetett bizalma. Az nem volt titok a számára, hogy Liza nem az, akinek hitte, de Harryben mélyen csalódott. Ő hitt az igazában, amikor azt állította, hogy nem csalta meg Emmát, most mégis kiderült, hogy mindvégig hazudott mindenkinek. Annie-nek is. Tudta, amint a lány hazajön, el kell neki mondania, kicsoda Harry. Pedig még ő maga se tudta elhinni. Tehetetlennek érezte magát, nem értette, hogy tehette vele ezt Harry, az egyik legjobb barátja.

Éppen indult, amikor tompa puffanás hangja és a szilánkok csörömpölése arra késztette, hogy megforduljon.

– Baszki! – Harry félig ült, félig feküdt a földön. Megpróbált feltápászkodni, de akkor beletenyerelt a szilánkokba. – A picsába! – A fájdalomtól eltorzult az arca.

Zayn visszalépett Harry mellé, de csak nézte, ahogy kínlódik, nem nyújtott neki segítő kezet. – Mit csinálsz itt?

Harry arcán a fájdalom és a harag vívott csatát. – Menekülök. Elegem van ebből a buliból. El se kellett volna jönnöm.

Zayn zsebre dugott kézzel állt a göndör fiú fölött. – Liza?

Harry undorodva nézett fel a fekete fiúra, és megrázta a fejét. – Nem értem, mit keresel még mindig mellette. Ennyire nem lehetsz hülye! Nem segítenél? – emelte meg a hangját.

Zayn vonakodva nyújtotta a kezét, aztán némán nézte, ahogy Harry megpróbálta kihúzni a kezéből a szilánkokat. – Ember, hagyd abba, ez gusztustalan! Mindjárt kidobom a taccsot! – Irányba állította a felszisszenő fiút. – Meg kéne nézetned. Elmegyek veled az ügyeletre.

– Kösz.

Néhány percig némán sétáltak, aztán Zayn elhaló hangon megszólalt. – Mi tartott eddig?

– Mi? – Harry értetlenül meredt rá.

– Mi tartott vissza eddig? A szobában.

Harry hosszú másodpercekig nézte barátja arcát, majd elkerekedett a szeme. – Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Nem képzelhetted, hogy megteszem ezt veled! Hogy megteszem Annie-vel! Zayn, szeretem őt, te pedig a barátom vagy.

– Akkor?

Harry megállt. Ép tenyerével beletúrt a hajába és az orrnyergét masszírozta. – Témánál vagyunk. Szóval megint nekem kell bizonygatnom az ártatlanságom! És mindez amiatt az utolsó, telhetetlen kis kurva miatt! – Mély lélegzetet vett, hogy lehiggadjon. – Legyen. Utoljára fogok magyarázkodni, csak azért, mert a barátom vagy, ha egyáltalán… Ezek szerint láttad, hogy a szobában kötöttünk ki… – Zayn bólintott. – Bezárta az ajtót, és eltette a kulcsot. Rám akart mászni – sokadjára. – Jelentőségteljesen nézett a kiábrándult fiúra. – Ellöktem magamtól, de nem lehetett leállítani. Fenyegetőzött, hogy elterjeszti, lefeküdtem vele, akkor is, ha nem leszek rá hajlandó. De ha jó leszek hozzá, megkímélhetem magam a pletykáktól. – Komolyan nézett a szkeptikus fiúra. – Engem csak Annie érdekel. Tudom, hogy Lizának nem hinne, de ha te elhiszed a hazugságokat, márpedig látom, hogy elhiszed, akkor talán ő is meginogna. Amikor megpróbáltam elvenni Lizától a kulcsot, azzal jött, hogy azt mondja, látott Emmával, és másokról is tud. Azt mondta, elintézi, hogy ezután senkinek se kelljek – Harry kétségbeesetten fürkészte Zaynt. – Ha Emmáról van szó, nem biztos, hogy Annie nekem fog hinni. Azt gondolja, hogy Emma szebb vagy jobb nála. – Halkan, ám elszántan folytatta. – Annie-t nem veszíthetem el.

– És?

Megrázta a fejét. – Ez nem lehet kérdés. Semmivel se tud rávenni, hogy akár egy ujjal is hozzányúljak. Sok idő ment el azzal, hogy a nélkül akartam elvenni tőle a kulcsot, hogy megütném.

– Sikerült?

– Nem. Felpofoztam, ő meg hisztériás rohamot kapott. – Zayn elnevette magát. – Nem volt kedvem végigtapogatni a kulcs miatt, szóval maradt az ablak, de tudod, milyen béna vagyok. Nem volt egyszerű kimászni, meg aztán a magasság… – Elmosolyodott és megvonta a vállát. – Így is nagyon férfias földetérést produkáltam…

Zayn megkönnyebbülten kacagott fel. – Ezt tanúsíthatom is. – Aztán elkomolyodott. – Ne haragudj, haver. Liza teljesen megzavarta a fejem.

Harry bólintott és megveregette a fiú vállát. – Tudom. De többé ne hozz ilyen hülye helyzetbe! Elegem van abból, hogy tisztára mossam magam.

– Rendben. – Átkarolta és megpaskolgatta a hátát, mire Harry felszisszent.

– Vigyázz! A férfias landolásom nem csak a büszkeségemet tépázta meg.

Nevetve sétáltak be az ügyeletre.